Franczy
HP: új nanochip szabadalom
A világ egyik legnagyobb számítógépgyártó cége, a Hewlett-Packard, valamint a Kaliforniai Egyetem tudósai a napokban bejelentették, hogy levédettek egy olyan különleges technológiát, melynek alkalmazásával az óriási teljesítményű processzorok, vagy akár a komplett számítógépek mérete a jövőben elméletileg olyan parányira csökkenhet, hogy azok akár egy gombostű fején is elférhetnek majd, vagyis a szabadalom lényege, hogy milyen módon lehet minden korábbinál kisebb és nagyobb teljesítményű számítógépeket gyártani.
A kutatók a bejelentés kapcsán elmondták, hogy manapság az a tendencia, hogy minden chipgyártó cég fokozatosan csökkenti a szilíciumalapú processzorok és egyéb chipek csíkszélességét, melynek eredménye a fokozatosan növekvő teljesítmény és a csökkenő helyfoglalás, azonban senki számára nem lehet kétséges, hogy a fejlődés ezen irányvonalának hamarosan elérik majd a fizikai határait. Éppen ezért a Hewlett-Packard és a Kaliforniai Egyetem tudósai mostanában gőzerővel azon vannak, hogy különböző úgynevezett nanotechnológiákat fejlesszenek ki, mely technológiák segítségével a közeljövőben akár pár atom szélességű számítógépes alkatrészeket is le lehet majd gyártani.
A Hewlett-Packard képviselői elmondták, hogy a cég kutatóinak sikerült rendkívül összetett, úgynevezett nanochipeket tervezniük, melyekből idővel olyan nanoszámítógépeket lehet majd készíteni, melyek kisebbek lesznek a baktériumoknál. A cég képviselői az új technológiákban rejlő lehetőségeket úgy próbálták meg felvázolni, hogy elmondták, hogy amennyiben a fejlesztések rendben haladnak, akkor akár már a következő évtizedben napvilágot láthatnak az első olyan nanochipek és nanoszámítógépek, melyeket például teljesen láthatatlan módon bele lehet majd varrni a vékony pólókba, vagy egyéb ruhákba.
A Hewlett-Packard és a Kaliforniai Egyetem tudósainak a napokban levédetett szabadalma főleg azzal foglalkozik, hogy mi módon lehet különböző funkciók végrehajtására képes részegységeket egyetlen nanochipbe integrálni, ugyanis a tudósoknak sikerült egy speciális módszert kidolgozniuk arra, hogy a nanochipek belsejében hogyan lehet megfelelő módon elkülöníteni egymástól a különböző feladatú részegységeket. A szabadalom ezenkívül azzal is foglalkozik, hogy a nanochipekben használandó molekulák esetében hogyan lehet megoldani az elektromos vezetést, illetve annak blokkolását.
A kutatók a bejelentés kapcsán elmondták, hogy manapság az a tendencia, hogy minden chipgyártó cég fokozatosan csökkenti a szilíciumalapú processzorok és egyéb chipek csíkszélességét, melynek eredménye a fokozatosan növekvő teljesítmény és a csökkenő helyfoglalás, azonban senki számára nem lehet kétséges, hogy a fejlődés ezen irányvonalának hamarosan elérik majd a fizikai határait. Éppen ezért a Hewlett-Packard és a Kaliforniai Egyetem tudósai mostanában gőzerővel azon vannak, hogy különböző úgynevezett nanotechnológiákat fejlesszenek ki, mely technológiák segítségével a közeljövőben akár pár atom szélességű számítógépes alkatrészeket is le lehet majd gyártani.
A Hewlett-Packard képviselői elmondták, hogy a cég kutatóinak sikerült rendkívül összetett, úgynevezett nanochipeket tervezniük, melyekből idővel olyan nanoszámítógépeket lehet majd készíteni, melyek kisebbek lesznek a baktériumoknál. A cég képviselői az új technológiákban rejlő lehetőségeket úgy próbálták meg felvázolni, hogy elmondták, hogy amennyiben a fejlesztések rendben haladnak, akkor akár már a következő évtizedben napvilágot láthatnak az első olyan nanochipek és nanoszámítógépek, melyeket például teljesen láthatatlan módon bele lehet majd varrni a vékony pólókba, vagy egyéb ruhákba.
A Hewlett-Packard és a Kaliforniai Egyetem tudósainak a napokban levédetett szabadalma főleg azzal foglalkozik, hogy mi módon lehet különböző funkciók végrehajtására képes részegységeket egyetlen nanochipbe integrálni, ugyanis a tudósoknak sikerült egy speciális módszert kidolgozniuk arra, hogy a nanochipek belsejében hogyan lehet megfelelő módon elkülöníteni egymástól a különböző feladatú részegységeket. A szabadalom ezenkívül azzal is foglalkozik, hogy a nanochipekben használandó molekulák esetében hogyan lehet megoldani az elektromos vezetést, illetve annak blokkolását.