SG.hu·
Mi történik a befektetésekkel, ha az MI valóban veszélyessé válik?
A befektetők és biztosítók egyre inkább szembesülnek azzal a problémával, hogy az összehangolatlan szuperintelligencia kockázatait rendkívül nehéz számszerűsíteni és megfelelően beárazni.
Mindennél inkább a mesterséges intelligenciával kapcsolatos nagy kérdések mozgatják a pénzügyi piacok emelkedéseit és eséseit. A bikák, akik úgy gondolják, hogy az MI egyszerre lesz átalakító erejű és jövedelmező, szemben állnak a szkeptikusokkal, akik szerint az ígért hozamok soha nem fognak megérkezni. A befektetők körében azonban most egy harmadik hozzáállás is kezd előtérbe kerülni: mi van akkor, ha az MI-rendszerek olyan rendkívül nagy képességekkel rendelkeznek, ahogy azt a bikák jósolják, ugyanakkor rendkívül veszélyesek is?
Egyre nőnek az olyan „összehangolatlan” MI-vel kapcsolatos félelmek, amely feltöri más rendszereket, lehetővé teszi a csalást, vagy félrevezeti az emberi mérnököket. A vezető MI-laboratóriumok kutatói attól tartanak, hogy eszközeik segítséget nyújthatnak szélhámos államoknak vagy terrorista csoportoknak saját biológiai fegyverek létrehozásához. Egyesek szerint a modellek akár az emberiség kihalásához is vezethetnek, ami alaposan elvenné a fényét bármilyen jövőbeli tőzsdei bevezetésnek. Nehéz ünnepelni egy olyan részvénykibocsátást, amely végül az emberek eltűnéséhez vezet.
Tyler Cowen közgazdász azt szeretné, ha a vészmadarak a pénzüket is oda tennék, ahová a szájukat. Sokan nagy valószínűséget adnak egy katasztrófának. Ha igazuk van, akkor a végzet előjelei alapján a piacoknak már azelőtt reagálniuk kellene, hogy maga a kataklizma bekövetkezne. A technofóbok ezért pénzügyi kereskedésekkel is tesztelhetnék elméleteiket. Ha sikerrel járnának, az jóval a katasztrófa előtt hitelesebbé tenné jóslataikat, amely végül igazolná őket. Ez a szellemi felelősségvállalásra irányuló felszólítás érthető. Alex Tabarrok, Cowen egyik kollégája, egy ilyen fogadást egyszer „a bullshit adójának” nevezett. Azonban ami a fejlett MI veszélyeit illeti, ezeket a fogadásokat nehéz lehet megkötni.
Az erős MI néhány enyhébb hátrányát már árazzák a piacok. Az MI által lehetővé tett hackertámadásokkal kapcsolatos aggodalmak hozzájárultak az olyan kiberbiztonsági vállalatok részvényeinek drágulásához, mint a CrowdStrike. A vállalat részvényének árfolyama, amely az elmúlt hat hónapban több mint kétszeresére emelkedett, jelenleg a következő 12 hónapra előrejelzett nyereségének csaknem 200-szorosán áll. Egyes vállalatok számára a félelem - nem csupán a kapzsiság - jó dolog.
Más, még nem tesztelt stratégiák is működhetnek a kalandvágyóbb aggódók számára. Ha a kiberbiztonsági cégek prémiumon forognak, akkor bizonyára a hackertámadásoknak és csalásoknak leginkább kitett vállalatoknak diszkonton kellene forogniuk. A magánszektorban gyakran célozzák az egészségügyi, pénzügyi, távközlési és közlekedési iparágakat. A kis- és középvállalatok sebezhetőbbek nagyobb versenytársaiknál. E logika alapján például úgy lehetne kereskedni, hogy valaki hitelkockázati csereügyleteket vásárol regionális bankok adóssága ellen.
A hagyományosabb veszélyek, például az árvizek, erdőtüzek vagy akár a terrorizmus esetében a kézenfekvő válasz a biztosítási termékek megvásárlása lenne. Az MI-kockázatok piaca azonban lassan fejlődik. Még az adatközpontokat fenyegető fizikai kockázatokat is nehéz biztosítani. Az év elején az Insurance Services Office (az iparág számára szabványokat biztosító szervezet) új mintadokumentumot adott ki, amely a károk széles körét érintő kárigényekből kizárta a generatív MI által okozott károkat. Több nagyvállalat is arra kérte a szabályozó hatóságokat, hogy engedélyezzék számukra az ilyen új típusú fenyegetések kizárását. Ez az óvatosság piaci rést hozott létre, amelyet néhány startup igyekszik betölteni. Egyelőre azonban ezek a vállalatok méretükben eltörpülnek a feladat nagysága mellett.
A biztosítók problémája mélyebb gyökerekre vezethető vissza. Nehezen tudják lefedni az MI jelentette kockázatokat, mert a „kockázat” túlságosan rendezett és jól körülhatárolható fogalom ahhoz képest, ami itt forog kockán. A közgazdaságtanban a kockázat számszerűsíthető valószínűségekre utal. Az MI-hez kapcsolódó kiszámíthatatlan és nehezen megfogható fenyegetéseket sokkal nehezebb meghatározni. Újak és kevéssé értettek. Kevés bizonyíték áll rendelkezésre. Ezért sem a biztosítások vevői, sem az eladói nem tudják, hogyan árazzák be őket.
Az emberi pesszimizmus hosszú történetében számos vészmadár akadt, akik könnyedén és meglehetősen felelőtlenül bántak jóslataikkal. Azok, akik ellátási láncok összeomlásáról, gazdasági visszaesésről vagy pénzügyi összeomlásokról kiabálnak, könnyedén pénzt kereshetnének jóslataikkal, ha valóban olyan előrelátóak lennének, amilyennek állítják magukat. Az MI azonban más. A spektrum legszélsőségesebb végén a veszélyek természetükből fakadóan fedezhetetlenek. Még ha ki is lehetne számítani egy egzisztenciális fenyegetés bekövetkezésének esélyét, nem sok értelme lenne olyan ellenpartnerektől védelmet vásárolni, akik nem lesznek jelen ahhoz, hogy fizessenek.
Egy „MI-átvétel” esetén, amikor az embereket leigázzák vagy félreállítják, a nagy nyertesek azok az MI-lények lesznek, amelyek a Föld domináns életformáiként átveszik az irányítást. Ők lennének a természetes ellenpartnerek bármely olyan biztosítási kötvényben, amelyet egy vészmadár meg akarna vásárolni. De még ha ez lehetséges is lenne, egy szuperintelligencia kemény tárgyalópartnernek bizonyulna. Az emberekkel ellentétben valószínűleg elolvasná az apró betűs részt.
Mindennél inkább a mesterséges intelligenciával kapcsolatos nagy kérdések mozgatják a pénzügyi piacok emelkedéseit és eséseit. A bikák, akik úgy gondolják, hogy az MI egyszerre lesz átalakító erejű és jövedelmező, szemben állnak a szkeptikusokkal, akik szerint az ígért hozamok soha nem fognak megérkezni. A befektetők körében azonban most egy harmadik hozzáállás is kezd előtérbe kerülni: mi van akkor, ha az MI-rendszerek olyan rendkívül nagy képességekkel rendelkeznek, ahogy azt a bikák jósolják, ugyanakkor rendkívül veszélyesek is?
Egyre nőnek az olyan „összehangolatlan” MI-vel kapcsolatos félelmek, amely feltöri más rendszereket, lehetővé teszi a csalást, vagy félrevezeti az emberi mérnököket. A vezető MI-laboratóriumok kutatói attól tartanak, hogy eszközeik segítséget nyújthatnak szélhámos államoknak vagy terrorista csoportoknak saját biológiai fegyverek létrehozásához. Egyesek szerint a modellek akár az emberiség kihalásához is vezethetnek, ami alaposan elvenné a fényét bármilyen jövőbeli tőzsdei bevezetésnek. Nehéz ünnepelni egy olyan részvénykibocsátást, amely végül az emberek eltűnéséhez vezet.
Tyler Cowen közgazdász azt szeretné, ha a vészmadarak a pénzüket is oda tennék, ahová a szájukat. Sokan nagy valószínűséget adnak egy katasztrófának. Ha igazuk van, akkor a végzet előjelei alapján a piacoknak már azelőtt reagálniuk kellene, hogy maga a kataklizma bekövetkezne. A technofóbok ezért pénzügyi kereskedésekkel is tesztelhetnék elméleteiket. Ha sikerrel járnának, az jóval a katasztrófa előtt hitelesebbé tenné jóslataikat, amely végül igazolná őket. Ez a szellemi felelősségvállalásra irányuló felszólítás érthető. Alex Tabarrok, Cowen egyik kollégája, egy ilyen fogadást egyszer „a bullshit adójának” nevezett. Azonban ami a fejlett MI veszélyeit illeti, ezeket a fogadásokat nehéz lehet megkötni.
Az erős MI néhány enyhébb hátrányát már árazzák a piacok. Az MI által lehetővé tett hackertámadásokkal kapcsolatos aggodalmak hozzájárultak az olyan kiberbiztonsági vállalatok részvényeinek drágulásához, mint a CrowdStrike. A vállalat részvényének árfolyama, amely az elmúlt hat hónapban több mint kétszeresére emelkedett, jelenleg a következő 12 hónapra előrejelzett nyereségének csaknem 200-szorosán áll. Egyes vállalatok számára a félelem - nem csupán a kapzsiság - jó dolog.
Más, még nem tesztelt stratégiák is működhetnek a kalandvágyóbb aggódók számára. Ha a kiberbiztonsági cégek prémiumon forognak, akkor bizonyára a hackertámadásoknak és csalásoknak leginkább kitett vállalatoknak diszkonton kellene forogniuk. A magánszektorban gyakran célozzák az egészségügyi, pénzügyi, távközlési és közlekedési iparágakat. A kis- és középvállalatok sebezhetőbbek nagyobb versenytársaiknál. E logika alapján például úgy lehetne kereskedni, hogy valaki hitelkockázati csereügyleteket vásárol regionális bankok adóssága ellen.
A hagyományosabb veszélyek, például az árvizek, erdőtüzek vagy akár a terrorizmus esetében a kézenfekvő válasz a biztosítási termékek megvásárlása lenne. Az MI-kockázatok piaca azonban lassan fejlődik. Még az adatközpontokat fenyegető fizikai kockázatokat is nehéz biztosítani. Az év elején az Insurance Services Office (az iparág számára szabványokat biztosító szervezet) új mintadokumentumot adott ki, amely a károk széles körét érintő kárigényekből kizárta a generatív MI által okozott károkat. Több nagyvállalat is arra kérte a szabályozó hatóságokat, hogy engedélyezzék számukra az ilyen új típusú fenyegetések kizárását. Ez az óvatosság piaci rést hozott létre, amelyet néhány startup igyekszik betölteni. Egyelőre azonban ezek a vállalatok méretükben eltörpülnek a feladat nagysága mellett.
A biztosítók problémája mélyebb gyökerekre vezethető vissza. Nehezen tudják lefedni az MI jelentette kockázatokat, mert a „kockázat” túlságosan rendezett és jól körülhatárolható fogalom ahhoz képest, ami itt forog kockán. A közgazdaságtanban a kockázat számszerűsíthető valószínűségekre utal. Az MI-hez kapcsolódó kiszámíthatatlan és nehezen megfogható fenyegetéseket sokkal nehezebb meghatározni. Újak és kevéssé értettek. Kevés bizonyíték áll rendelkezésre. Ezért sem a biztosítások vevői, sem az eladói nem tudják, hogyan árazzák be őket.
Az emberi pesszimizmus hosszú történetében számos vészmadár akadt, akik könnyedén és meglehetősen felelőtlenül bántak jóslataikkal. Azok, akik ellátási láncok összeomlásáról, gazdasági visszaesésről vagy pénzügyi összeomlásokról kiabálnak, könnyedén pénzt kereshetnének jóslataikkal, ha valóban olyan előrelátóak lennének, amilyennek állítják magukat. Az MI azonban más. A spektrum legszélsőségesebb végén a veszélyek természetükből fakadóan fedezhetetlenek. Még ha ki is lehetne számítani egy egzisztenciális fenyegetés bekövetkezésének esélyét, nem sok értelme lenne olyan ellenpartnerektől védelmet vásárolni, akik nem lesznek jelen ahhoz, hogy fizessenek.
Egy „MI-átvétel” esetén, amikor az embereket leigázzák vagy félreállítják, a nagy nyertesek azok az MI-lények lesznek, amelyek a Föld domináns életformáiként átveszik az irányítást. Ők lennének a természetes ellenpartnerek bármely olyan biztosítási kötvényben, amelyet egy vészmadár meg akarna vásárolni. De még ha ez lehetséges is lenne, egy szuperintelligencia kemény tárgyalópartnernek bizonyulna. Az emberekkel ellentétben valószínűleg elolvasná az apró betűs részt.