SG.hu·
Német bírák szerint a Google felel az MI összefoglalók hibáiért
A müncheni bíróság szerint a Google MI által készített keresési összefoglalói önálló tartalomnak minősülnek ezért a vállalat felelősséggel tartozik a hamis állításokért.
Egy német bíróság úgy határozott, hogy a Google közvetlen felelősséggel tartozik azért, amit a keresési találatoknál megjelenő MI-összefoglalói állítanak. A keresőmotor-üzemeltetőket korábban védő ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható az MI által létrehozott összefoglalók esetében. A müncheni regionális bíróság ideiglenes intézkedéssel tiltotta meg a Google számára, hogy két müncheni kiadóval kapcsolatban valótlan állításokat terjesszen az MI által generált keresési összefoglalóiban. A bíróság a Google-t közvetlen jogsértőnek minősítette, mivel az MI-összefoglaló a vállalat saját tartalmának tekintendő, nem pedig egyszerű keresési találatok listájának.
A Google MI-összefoglalói bizonyos keresések esetén tévesen kapcsoltak össze két kiadócéget csalásokkal, előfizetési csapdákkal és kétes üzleti gyakorlatokkal. A bíróság szerint az MI összekeverte más, valóban problémás vállalatokról szóló információkat a felperesekkel kapcsolatos adatokkal, és olyan összefüggéseket vont le, amelyek a hivatkozott források egyikében sem szerepeltek. A kiadók felszólító levelet küldtek a Google-nek a jogsértés megszüntetésére, azonban a vállalat nem reagált megfelelően.
A bíróság szerint a Google MI-összefoglalói teljesen másképpen működnek, mint a hagyományos keresési eredmények. Az ítélet szerint az MI "saját szavaival és saját szerkezete szerint" írja át és értékeli a találatokat. Az adott ügyben például olyan magabiztos kijelentésekkel kezdődött az összefoglaló, mint hogy "Igen, az adott vállalat kétes üzleti gyakorlatáról ismert", majd saját felépítést alkotott összegzéssel, az állítólagos csalásokra figyelmeztető jelekkel és a felhasználóknak szóló tanácsokkal. A bíróság azt is megállapította, hogy az MI-összefoglaló olyan állításokat fogalmazott meg, "amelyek még a keresési találatokban sem szerepelnek". Egyetlen hivatkozott forrás sem hozta összefüggésbe a felpereseket azokkal a kétes cégekkel, amelyeket az MI említett. A bíróság ezeket "az alperes saját kijelentéseinek" nevezte.
Az ítélet szerint a Google fejlesztette ki az MI-t, a Google tette elérhetővé a felhasználók számára, ezért a Google felel azért, amit az előállít, "mivel kizárólag ő rendelkezik befolyással az MI szolgáltatására és azokra az algoritmusokra, amelyek alapján az MI működik".
A bíróság megvizsgálta a német szövetségi legfelsőbb bíróság korábbi döntéseit is, amelyek korlátozott felelősséget állapítottak meg a hagyományos keresőmotorok és az automatikus kiegészítési funkciók esetében. Ezek szerint a keresőmotorok üzemeltetői csupán közvetett jogsértők lehetnek, mivel csak hozzáférhetővé teszik mások tartalmait, és az eredmények előzetes ellenőrzésének kötelezettsége veszélyeztetné a keresők működését. A müncheni bíróság szerint ez az érvelés nem alkalmazható az MI-összefoglalókra. Leszögezik, hogy míg egy hagyományos keresőmotor csupán külső weboldalakra mutat, az MI-összefoglalók "önálló, új és tartalmi kijelentéseket" hoznak létre különböző külső források értékelésével és kombinálásával. Ezeket az állításokat pedig kizárólag a Google tudja ellenőrizni, legalábbis úgy, hogy összeveti az alapul szolgáló weboldalakat a belőlük létrehozott saját kijelentésekkel.
A bíróság azt is megjegyezte, hogy az MI-összefoglaló "egyáltalán nem feltétlenül szükséges" az internet használatához. A hagyományos keresési találatok már önmagukban is segítik a felhasználókat az információk rendszerezésében, az MI-összefoglaló csupán egy kiegészítő funkció. Éppen ezért a Google védekezése, miszerint a felhasználók maguk is ellenőrizhetik az állításokat, nem állja meg a helyét.
A tárgyaláson a Google azzal érvelt, hogy a felhasználók maguk is ellenőrizhetik a hivatkozott forrásokat annak megállapítására, hogy az MI által készített összegzés helyes-e. A vállalat szerint a felhasználók általában tudják, hogy "az MI által létrehozott információkban nem szabad vakon megbízni". Ez figyelemre méltó kijelentés annak fényében, hogy a Google milyen mértékben terjeszti ezeket az összefoglalókat. Ráadásul ez nem teljesen igaz, mivel a források és a létrehozott tartalom közötti kapcsolat nem minden esetben követhető.
A bíróság elutasította ezt az érvelést is, mert az, hogy egy kijelentés további kutatással cáfolható, nem mentesít automatikusan a felelősség alól. Az MI-összefoglaló "önmagában is érthető" volt, és "önálló kijelentést tartalmazott, amelynek jelentése függetlenül is értelmezhető, és amely nem utalt más lehetséges értelmezésekre vagy esetlegesen megbízhatatlan tartalomra". Kutatások szerint a felhasználók szinte soha nem kattintanak az MI-összefoglalókban szereplő forrásokra, ami tovább erősíti a bíróság érvelését.
A bíróság párhuzamot vont a sajtójoggal, ahol a kiadók felelősséggel tartoznak az önmagukban is értelmezhető ajánlókért, még akkor is, ha az olvasók nem olvassák el a teljes cikket. A Google saját érvelése ráadásul jelentősen csökkentené a funkció hasznosságát, ha az összefoglalókról általánosan elterjedne, hogy megbízhatatlanok.
A bíróság egy jogvédelmi hiányosságra is rámutatott. Ha a Google csak nyilvánvaló jogsértésekért lenne felelős, az áldozatoknak nem maradna valódi jogorvoslati lehetőségük, amikor az MI hamis állításokat tesz. Azok a külső felek, amelyek weboldalai forrásként szolgáltak, nem fogalmazták meg a kifogásolt kijelentéseket. Így az érintettek nem perelhették volna a forrásokat, és a jelenlegi szabályok szerint a Google ellen sem tudtak volna hatékonyan fellépni. Ennek következtében a Google nem hivatkozhatott a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletben szereplő tárhelyszolgáltatói védelemre, és nem alkalmazhatta a keresőmotorokra jellemző értesítési és eltávolítási eljárást sem.
Ha mindez nem lett volna elég kedvezőtlen a Google számára, a bíróság a véleménynyilvánítás szabadságának kérdésével is foglalkozott. Az MI véleménye "nem az azt kifejező személyek kialakult meggyőződésének megnyilvánulása, hanem egy algoritmus eredménye" - írta a testület. Az MI-alapú kutatási szolgáltatás nyújtása "mindenekelőtt a Google üzleti tevékenységének megnyilvánulása", és "legfeljebb másodlagosan fejez ki érdeket a szabad véleménynyilvánítás és meggyőződés gyakorlása iránt". Amikor a felperesek személyiségi jogait kellett mérlegelni a Google érdekeivel szemben, a vállalat érdekei háttérbe szorultak, különösen azért, mert a vitatott kijelentések valótlan tényeken alapultak. Az MI olyan cégekkel kapcsolta össze a felpereseket, amelyekhez a benyújtott eskü alatt tett nyilatkozatok szerint semmilyen kapcsolatuk nem volt.
A bíróság az esetekben a felperesek javára döntött. Megtiltotta a csalásokra, kétes cégekkel való kapcsolatokra, előfizetési csapdákra, meg nem történt telefonhívásokra és elérhetetlenségre vonatkozó állítások terjesztését. Csupán két kisebb kérelmet utasított el. Az ismételt jogsértés veszélye továbbra is fennállt, annak ellenére, hogy a konkrét szövegek már nem jelentek meg. A Google nem tett kötbérrel biztosított jogsértéstől való elállási nyilatkozatot, és semmi sem akadályozta meg az algoritmusokat abban, hogy ugyanazokat az állításokat ismét előállítsák. A Google viseli a perköltségek 80 százalékát, míg a két felperes egyenként 10 százalékot fizet.
A müncheni döntés messze túlmutat ezen az egyetlen ügyön. Az Oumi nevű MI-startup egy elemzésében azt találta, hogy a Google MI-összefoglalói a jelenlegi Gemini 3 modell használatával az esetek 91 százalékában helyes választ adtak. A legtöbb ember hétköznapi használatához ez megfelelő pontosságnak tűnhet. A Google mérete mellett azonban ez még így is óránként több millió hibás választ jelent. Ha ezek közül elegendő számú sérti vállalatok vagy magánszemélyek jó hírnevét, az komoly jogi problémává válhat nemcsak a Google, hanem más hasonló szolgáltatások, például a ChatGPT, a Claude vagy a Perplexity számára is.
Az Oumi elemzése azt is megállapította, hogy a helyes Gemini 3 válaszok 56 százaléka nem volt alátámasztható azokkal a forrásokkal, amelyeket a Google hivatkozásként megjelölt. Az MI olyan válaszokat ad, amelyek eredetét a felhasználók nem tudják visszakövetni. A müncheni bíróság éppen ezt a problémát kezelte. Az MI saját állításokat fogalmaz meg, amelyek egyetlen hivatkozott forrásban sem szerepelnek, és ezekért az üzemeltetőnek kell felelősséget vállalnia. Hogy ez az érvelés helytáll-e a fellebbezési eljárás során, azt még nem lehet tudni, a Google pedig egyelőre nem kommentálta az ítéletet. Amennyiben azonban ez a megközelítés nemzetközi szinten is elterjed, annak következményei nemcsak a Google-t, hanem minden olyan MI-szolgáltatót érinthetnek, amelynek rendszerei az internetről származó tartalmakat foglalnak össze vagy fogalmaznak át.
Egy német bíróság úgy határozott, hogy a Google közvetlen felelősséggel tartozik azért, amit a keresési találatoknál megjelenő MI-összefoglalói állítanak. A keresőmotor-üzemeltetőket korábban védő ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható az MI által létrehozott összefoglalók esetében. A müncheni regionális bíróság ideiglenes intézkedéssel tiltotta meg a Google számára, hogy két müncheni kiadóval kapcsolatban valótlan állításokat terjesszen az MI által generált keresési összefoglalóiban. A bíróság a Google-t közvetlen jogsértőnek minősítette, mivel az MI-összefoglaló a vállalat saját tartalmának tekintendő, nem pedig egyszerű keresési találatok listájának.
A Google MI-összefoglalói bizonyos keresések esetén tévesen kapcsoltak össze két kiadócéget csalásokkal, előfizetési csapdákkal és kétes üzleti gyakorlatokkal. A bíróság szerint az MI összekeverte más, valóban problémás vállalatokról szóló információkat a felperesekkel kapcsolatos adatokkal, és olyan összefüggéseket vont le, amelyek a hivatkozott források egyikében sem szerepeltek. A kiadók felszólító levelet küldtek a Google-nek a jogsértés megszüntetésére, azonban a vállalat nem reagált megfelelően.
A bíróság szerint a Google MI-összefoglalói teljesen másképpen működnek, mint a hagyományos keresési eredmények. Az ítélet szerint az MI "saját szavaival és saját szerkezete szerint" írja át és értékeli a találatokat. Az adott ügyben például olyan magabiztos kijelentésekkel kezdődött az összefoglaló, mint hogy "Igen, az adott vállalat kétes üzleti gyakorlatáról ismert", majd saját felépítést alkotott összegzéssel, az állítólagos csalásokra figyelmeztető jelekkel és a felhasználóknak szóló tanácsokkal. A bíróság azt is megállapította, hogy az MI-összefoglaló olyan állításokat fogalmazott meg, "amelyek még a keresési találatokban sem szerepelnek". Egyetlen hivatkozott forrás sem hozta összefüggésbe a felpereseket azokkal a kétes cégekkel, amelyeket az MI említett. A bíróság ezeket "az alperes saját kijelentéseinek" nevezte.
Az ítélet szerint a Google fejlesztette ki az MI-t, a Google tette elérhetővé a felhasználók számára, ezért a Google felel azért, amit az előállít, "mivel kizárólag ő rendelkezik befolyással az MI szolgáltatására és azokra az algoritmusokra, amelyek alapján az MI működik".
A bíróság megvizsgálta a német szövetségi legfelsőbb bíróság korábbi döntéseit is, amelyek korlátozott felelősséget állapítottak meg a hagyományos keresőmotorok és az automatikus kiegészítési funkciók esetében. Ezek szerint a keresőmotorok üzemeltetői csupán közvetett jogsértők lehetnek, mivel csak hozzáférhetővé teszik mások tartalmait, és az eredmények előzetes ellenőrzésének kötelezettsége veszélyeztetné a keresők működését. A müncheni bíróság szerint ez az érvelés nem alkalmazható az MI-összefoglalókra. Leszögezik, hogy míg egy hagyományos keresőmotor csupán külső weboldalakra mutat, az MI-összefoglalók "önálló, új és tartalmi kijelentéseket" hoznak létre különböző külső források értékelésével és kombinálásával. Ezeket az állításokat pedig kizárólag a Google tudja ellenőrizni, legalábbis úgy, hogy összeveti az alapul szolgáló weboldalakat a belőlük létrehozott saját kijelentésekkel.
A bíróság azt is megjegyezte, hogy az MI-összefoglaló "egyáltalán nem feltétlenül szükséges" az internet használatához. A hagyományos keresési találatok már önmagukban is segítik a felhasználókat az információk rendszerezésében, az MI-összefoglaló csupán egy kiegészítő funkció. Éppen ezért a Google védekezése, miszerint a felhasználók maguk is ellenőrizhetik az állításokat, nem állja meg a helyét.
A tárgyaláson a Google azzal érvelt, hogy a felhasználók maguk is ellenőrizhetik a hivatkozott forrásokat annak megállapítására, hogy az MI által készített összegzés helyes-e. A vállalat szerint a felhasználók általában tudják, hogy "az MI által létrehozott információkban nem szabad vakon megbízni". Ez figyelemre méltó kijelentés annak fényében, hogy a Google milyen mértékben terjeszti ezeket az összefoglalókat. Ráadásul ez nem teljesen igaz, mivel a források és a létrehozott tartalom közötti kapcsolat nem minden esetben követhető.
A bíróság elutasította ezt az érvelést is, mert az, hogy egy kijelentés további kutatással cáfolható, nem mentesít automatikusan a felelősség alól. Az MI-összefoglaló "önmagában is érthető" volt, és "önálló kijelentést tartalmazott, amelynek jelentése függetlenül is értelmezhető, és amely nem utalt más lehetséges értelmezésekre vagy esetlegesen megbízhatatlan tartalomra". Kutatások szerint a felhasználók szinte soha nem kattintanak az MI-összefoglalókban szereplő forrásokra, ami tovább erősíti a bíróság érvelését.
A bíróság párhuzamot vont a sajtójoggal, ahol a kiadók felelősséggel tartoznak az önmagukban is értelmezhető ajánlókért, még akkor is, ha az olvasók nem olvassák el a teljes cikket. A Google saját érvelése ráadásul jelentősen csökkentené a funkció hasznosságát, ha az összefoglalókról általánosan elterjedne, hogy megbízhatatlanok.
A bíróság egy jogvédelmi hiányosságra is rámutatott. Ha a Google csak nyilvánvaló jogsértésekért lenne felelős, az áldozatoknak nem maradna valódi jogorvoslati lehetőségük, amikor az MI hamis állításokat tesz. Azok a külső felek, amelyek weboldalai forrásként szolgáltak, nem fogalmazták meg a kifogásolt kijelentéseket. Így az érintettek nem perelhették volna a forrásokat, és a jelenlegi szabályok szerint a Google ellen sem tudtak volna hatékonyan fellépni. Ennek következtében a Google nem hivatkozhatott a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletben szereplő tárhelyszolgáltatói védelemre, és nem alkalmazhatta a keresőmotorokra jellemző értesítési és eltávolítási eljárást sem.
Ha mindez nem lett volna elég kedvezőtlen a Google számára, a bíróság a véleménynyilvánítás szabadságának kérdésével is foglalkozott. Az MI véleménye "nem az azt kifejező személyek kialakult meggyőződésének megnyilvánulása, hanem egy algoritmus eredménye" - írta a testület. Az MI-alapú kutatási szolgáltatás nyújtása "mindenekelőtt a Google üzleti tevékenységének megnyilvánulása", és "legfeljebb másodlagosan fejez ki érdeket a szabad véleménynyilvánítás és meggyőződés gyakorlása iránt". Amikor a felperesek személyiségi jogait kellett mérlegelni a Google érdekeivel szemben, a vállalat érdekei háttérbe szorultak, különösen azért, mert a vitatott kijelentések valótlan tényeken alapultak. Az MI olyan cégekkel kapcsolta össze a felpereseket, amelyekhez a benyújtott eskü alatt tett nyilatkozatok szerint semmilyen kapcsolatuk nem volt.
A bíróság az esetekben a felperesek javára döntött. Megtiltotta a csalásokra, kétes cégekkel való kapcsolatokra, előfizetési csapdákra, meg nem történt telefonhívásokra és elérhetetlenségre vonatkozó állítások terjesztését. Csupán két kisebb kérelmet utasított el. Az ismételt jogsértés veszélye továbbra is fennállt, annak ellenére, hogy a konkrét szövegek már nem jelentek meg. A Google nem tett kötbérrel biztosított jogsértéstől való elállási nyilatkozatot, és semmi sem akadályozta meg az algoritmusokat abban, hogy ugyanazokat az állításokat ismét előállítsák. A Google viseli a perköltségek 80 százalékát, míg a két felperes egyenként 10 százalékot fizet.
A müncheni döntés messze túlmutat ezen az egyetlen ügyön. Az Oumi nevű MI-startup egy elemzésében azt találta, hogy a Google MI-összefoglalói a jelenlegi Gemini 3 modell használatával az esetek 91 százalékában helyes választ adtak. A legtöbb ember hétköznapi használatához ez megfelelő pontosságnak tűnhet. A Google mérete mellett azonban ez még így is óránként több millió hibás választ jelent. Ha ezek közül elegendő számú sérti vállalatok vagy magánszemélyek jó hírnevét, az komoly jogi problémává válhat nemcsak a Google, hanem más hasonló szolgáltatások, például a ChatGPT, a Claude vagy a Perplexity számára is.
Az Oumi elemzése azt is megállapította, hogy a helyes Gemini 3 válaszok 56 százaléka nem volt alátámasztható azokkal a forrásokkal, amelyeket a Google hivatkozásként megjelölt. Az MI olyan válaszokat ad, amelyek eredetét a felhasználók nem tudják visszakövetni. A müncheni bíróság éppen ezt a problémát kezelte. Az MI saját állításokat fogalmaz meg, amelyek egyetlen hivatkozott forrásban sem szerepelnek, és ezekért az üzemeltetőnek kell felelősséget vállalnia. Hogy ez az érvelés helytáll-e a fellebbezési eljárás során, azt még nem lehet tudni, a Google pedig egyelőre nem kommentálta az ítéletet. Amennyiben azonban ez a megközelítés nemzetközi szinten is elterjed, annak következményei nemcsak a Google-t, hanem minden olyan MI-szolgáltatót érinthetnek, amelynek rendszerei az internetről származó tartalmakat foglalnak össze vagy fogalmaznak át.