SG.hu·
Franciaország kiszorítja a Zoomot és a Teamst az államigazgatásból
Franciaország újabb, látványos lépést tesz afelé, hogy az állami működésben csökkentse az amerikai technológiai szolgáltatóktól való függőséget.
A kormány döntése értelmében a francia köztisztviselők és állami tisztviselők a közeljövőben nem használhatnak több, az Egyesült Államokhoz kötődő videókonferencia-platformot, köztük a Google Meetet, a Zoomot és a Microsoft Teamst. A tiltás nem önmagában áll, hanem egy szélesebb állami digitalizációs stratégia része, amelynek középpontjában az a cél áll, hogy a kormányzati munka egyre nagyobb arányban francia fejlesztésű és francia infrastruktúrán futó megoldásokra támaszkodjon. A francia miniszterelnöki hivatal már elő is készített egy tájékoztatót, amely előírja, hogy az állami tisztviselők a jövőben a Visio nevű videókonferencia-szoftvert kötelesek használni. Ez a rendszer a francia állam digitális szervezete, az Interministerial Digital Authority, röviden Dinum fejlesztése.
A Visio ráadásul nem csupán francia kézben lévő szoftver, hanem a működtetése is francia infrastruktúrán történik: a háttérrendszert a francia Outscale cég biztosítja. A Dinum szóvivője szerint a kötelező érvényű tájékoztatót “a következő napokban” teszik közzé. A döntés összecseng David Amiel államreformért felelős miniszter vasárnapi bejelentésével is, amely szerint Franciaország 2027-ig célzottan el akarja érni, hogy a francia fejlesztésű videókonferencia-platform széles körben elterjedjen a kormányzati működésben.
Franciaország tavaly nyáron kötelezővé tette, hogy az állami tisztviselők hagyjanak fel a WhatsApp és a Telegram használatával, és helyette a Tchap nevű üzenetküldőt alkalmazzák. A Tchap egy kifejezetten köztisztviselők számára fejlesztett azonnali üzenetküldő szolgáltatás. A Visio esetében a helyzet annyiban különleges, hogy nem a nulláról induló rendszerről van szó. A szoftvert már most is 40 ezer munkatárs használja, és a felhasználói körben ott vannak a legtöbb minisztérium dolgozói, valamint egyes kapcsolódó szervezetek, például a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont is.
A Dinum célja az, hogy a felhasználók számát 250 ezerre növelje, egy ilyen léptékű átállás azonban nem csupán technológiai kérdés, hanem szervezeti, munkakultúra- és megszokásbeli váltás is. A francia állam éppen ezért nem csak ajánlásokat fogalmaz meg, hanem ellenőrzést és szankciós jellegű technikai intézkedéseket is kilátásba helyez. A Dinum ugyanis jelezte, hogy figyelni fogják, mennyire tartják be az átállást, és a következő hónapokban akár technikai úton is korlátozhatják a többi videókonferencia-eszköz elérését az állami internetes hálózaton keresztül. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem pusztán arról van szó, hogy “nem ajánlott” a Zoom vagy a Teams, hanem előfordulhat, hogy az állami gépekről és állami hálózatokról egyszerűen nem lesz elérhető.
Európában régóta vita tárgya, hogy a közigazgatás és a közszféra mennyire támaszkodhat külső, különösen amerikai szolgáltatókra, amelyek mögött más jogi környezet, más adatkezelési logika és sokszor más üzleti érdekek állnak. A videókonferencia-rendszerek érzékeny kommunikációs csatornák is: a meetingek hanganyaga, képe, megosztott dokumentumok, belső egyeztetések, sőt sok esetben akár állami döntés-előkészítés is ezeken keresztül zajlik. A Visio és a Tchap története azt mutatja, hogy a francia állam hosszabb távon egy saját, állami célokra optimalizált digitális csomagot akar kialakítani, amelyben a kommunikáció, a dokumentumkezelés és a belső együttműködés is “hazai pályán” marad.
Ha a francia modell működik, más országok is követhetik, különösen azok, amelyek már eddig is hangosan beszéltek a digitális szuverenitásról. Ha viszont a váltás túl sok fennakadást okoz, vagy a Visio nem tudja ugyanazt a felhasználói élményt és integrációt nyújtani, amit a nemzetközi óriások, akkor a tiltás könnyen ellenállásba ütközhet a közigazgatás mindennapi gyakorlatában.
A kormány döntése értelmében a francia köztisztviselők és állami tisztviselők a közeljövőben nem használhatnak több, az Egyesült Államokhoz kötődő videókonferencia-platformot, köztük a Google Meetet, a Zoomot és a Microsoft Teamst. A tiltás nem önmagában áll, hanem egy szélesebb állami digitalizációs stratégia része, amelynek középpontjában az a cél áll, hogy a kormányzati munka egyre nagyobb arányban francia fejlesztésű és francia infrastruktúrán futó megoldásokra támaszkodjon. A francia miniszterelnöki hivatal már elő is készített egy tájékoztatót, amely előírja, hogy az állami tisztviselők a jövőben a Visio nevű videókonferencia-szoftvert kötelesek használni. Ez a rendszer a francia állam digitális szervezete, az Interministerial Digital Authority, röviden Dinum fejlesztése.
A Visio ráadásul nem csupán francia kézben lévő szoftver, hanem a működtetése is francia infrastruktúrán történik: a háttérrendszert a francia Outscale cég biztosítja. A Dinum szóvivője szerint a kötelező érvényű tájékoztatót “a következő napokban” teszik közzé. A döntés összecseng David Amiel államreformért felelős miniszter vasárnapi bejelentésével is, amely szerint Franciaország 2027-ig célzottan el akarja érni, hogy a francia fejlesztésű videókonferencia-platform széles körben elterjedjen a kormányzati működésben.
Franciaország tavaly nyáron kötelezővé tette, hogy az állami tisztviselők hagyjanak fel a WhatsApp és a Telegram használatával, és helyette a Tchap nevű üzenetküldőt alkalmazzák. A Tchap egy kifejezetten köztisztviselők számára fejlesztett azonnali üzenetküldő szolgáltatás. A Visio esetében a helyzet annyiban különleges, hogy nem a nulláról induló rendszerről van szó. A szoftvert már most is 40 ezer munkatárs használja, és a felhasználói körben ott vannak a legtöbb minisztérium dolgozói, valamint egyes kapcsolódó szervezetek, például a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont is.
A Dinum célja az, hogy a felhasználók számát 250 ezerre növelje, egy ilyen léptékű átállás azonban nem csupán technológiai kérdés, hanem szervezeti, munkakultúra- és megszokásbeli váltás is. A francia állam éppen ezért nem csak ajánlásokat fogalmaz meg, hanem ellenőrzést és szankciós jellegű technikai intézkedéseket is kilátásba helyez. A Dinum ugyanis jelezte, hogy figyelni fogják, mennyire tartják be az átállást, és a következő hónapokban akár technikai úton is korlátozhatják a többi videókonferencia-eszköz elérését az állami internetes hálózaton keresztül. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem pusztán arról van szó, hogy “nem ajánlott” a Zoom vagy a Teams, hanem előfordulhat, hogy az állami gépekről és állami hálózatokról egyszerűen nem lesz elérhető.
Európában régóta vita tárgya, hogy a közigazgatás és a közszféra mennyire támaszkodhat külső, különösen amerikai szolgáltatókra, amelyek mögött más jogi környezet, más adatkezelési logika és sokszor más üzleti érdekek állnak. A videókonferencia-rendszerek érzékeny kommunikációs csatornák is: a meetingek hanganyaga, képe, megosztott dokumentumok, belső egyeztetések, sőt sok esetben akár állami döntés-előkészítés is ezeken keresztül zajlik. A Visio és a Tchap története azt mutatja, hogy a francia állam hosszabb távon egy saját, állami célokra optimalizált digitális csomagot akar kialakítani, amelyben a kommunikáció, a dokumentumkezelés és a belső együttműködés is “hazai pályán” marad.
Ha a francia modell működik, más országok is követhetik, különösen azok, amelyek már eddig is hangosan beszéltek a digitális szuverenitásról. Ha viszont a váltás túl sok fennakadást okoz, vagy a Visio nem tudja ugyanazt a felhasználói élményt és integrációt nyújtani, amit a nemzetközi óriások, akkor a tiltás könnyen ellenállásba ütközhet a közigazgatás mindennapi gyakorlatában.