A mesterséges intelligencia fejlődéséhez kötődő pénzügyi várakozások mára olyan méreteket öltöttek, amelyek önmagukban is történelmi kockázatot hordoznak. A kérdés egyre élesebb: az általános mesterséges intelligenciához, vagyis az AGI-hez vezető verseny egy új gazdasági aranykort nyit meg, vagy éppen ellenkezőleg, egy 2008-hoz hasonló pénzügyi összeomlás előszobája? A válaszon dollárbilliók sorsa múlik.

A számok önmagukért beszélnek. Az IT-óriások becslések szerint 2028-ig közel 2,9 billió dollárt fordítanak adatközpontokra, amelyek az MI-eszközök központi idegrendszerének tekinthetők. Az Nvidia, amely a legfejlettebb MI-rendszereket hajtó chipeket gyártja, több mint 4 billió dolláros tőzsdei értékelést ért el. A Meta vezetője, Mark Zuckerberg akár 100 millió dolláros szerződéskötési bónuszokat kínált az OpenAI legjobb mérnökeinek. Ezek a csillagászati összegek mind azon a feltételezésen alapulnak, hogy az MI fejlődése továbbra is gyors és folyamatos lesz, és elvezet az AGI megszületéséhez.

Az AGI egy olyan elméleti állapot, amelyben az MI rendszerek az emberhez hasonló általános intelligenciával rendelkeznek, képesek különböző területeken dolgozni, és akár irodai munkakörökben, például a jogban vagy a könyvelésben is kiváltani az emberi munkaerőt. A pénzügyi ígéret egyszerű és rendkívül csábító: olyan számítógépes rendszerek végeznének profitot termelő munkát, amelyeknél nincs bérköltség, nincs szabadság és nincs fluktuáció. Ez óriási nyereséggel kecsegtet mind az MI-t fejlesztő cégek, mind azok ügyfelei számára.

A kockázat viszont szintén óriási. Ha az MI-fejlesztések nem hozzák meg a várt áttörést, annak messzire gyűrűző következményei lehetnek. Az amerikai részvénypiacok - amelyeket jelenleg nagyrészt a technológiai részvények teljesítménye húz - jelentős korrekción mehetnek keresztül, ami közvetlenül érintheti a lakossági megtakarításokat és nyugdíjalapokat. Az adatközpont-építési boomhoz kapcsolódó hitelpiacok megrendülhetnek, és ez dominószerű hatást válthat ki más ágazatokban. Az Egyesült Államok GDP-növekedése, amely az MI-infrastruktúra beruházásaiból is profitál, szintén megtorpanhatna, ami a globálisan összefonódó gazdaságokon keresztül világszintű hatásokat eredményezne. A befektetői nyomás egyre nagyobb, mert egyetlen cél köré szerveződött a jelenlegi MI-láz. David Cahn, a Sequoia Capital egyik partnere nyíltan kimondta: a technológiai cégeknek most már teljesíteniük kell. „Az AGI-nál kevesebb nem lesz elég ahhoz, hogy igazolja azokat a befektetéseket, amelyeket a következő évtizedre terveznek.” - írta blogbejegyzésében.

Yoshua Bengio, a modern MI egyik „keresztapjaként” emlegetett kutató, ugyanakkor óvatosságra int. Szerinte reális lehetőség, hogy az AGI fejlődése falba ütközik. „Egyértelműen fennáll annak a lehetősége, hogy falnak megyünk, hogy olyan nehézségbe ütközünk, amelyet most még nem látunk előre, és amelyre nem találunk gyors megoldást” - mondja. „Ez pedig valódi pénzügyi összeomláshoz vezethet. Azok közül sokan, akik most milliárdokat fektetnek az MI-be, arra számítanak, hogy az előrelépések a jelenlegi ütemben folytatódnak.” Bengio ugyanakkor hangsúlyozza, hogy szerinte ez a pesszimista forgatókönyv kisebbségi kimenetel. Úgy véli, nagyobb eséllyel folytatódik az előrehaladás az egyre fejlettebb MI felé. Mégis, pusztán annak a lehetősége, hogy a fejlődés megakad, komoly kérdéseket vet fel a jelenlegi befektetési stratégiákkal kapcsolatban.

A kritikusabb hangok közé tartozik David Bader is, a New Jersey Institute of Technology adattudományi intézetének igazgatója. Szerinte a befektetések jelentős része arra az elképzelésre épül, hogy elegendő a meglévő technológiát - elsősorban a transzformer alapú nyelvi modelleket - egyre nagyobb számítási kapacitással ellátni. „Ha az AGI-hez alapvetően más megközelítésre van szükség, olyasmire, amit még el sem tudunk képzelni, akkor egy olyan architektúrát optimalizálunk, amely soha nem fog eljuttatni oda, bármilyen nagyra is építjük” - mondja. „Ez olyan, mintha a Holdat akarnánk elérni egyre magasabb létrák építésével.”


A legnagyobb amerikai technológiai cégek azonban továbbra is teljes gőzzel haladnak előre. Az Alphabet, az Amazon és a Microsoft hatalmas adatközpont-beruházásokat finanszíroznak, részben abból a pénzből, amelyet rendkívül nyereséges alaptevékenységük termel. Ez számukra bizonyos védelmet jelent, ha a fejlődés valóban lassulna. A gond inkább ott kezdődik, ahol a beruházások nem belső forrásból valósulnak meg. Az adatközponti befektetések csupán a felét fedezik a felhőóriások, a fennmaradó részt alternatív forrásokból, például a magánhitelezési piacról kell előteremteni. Ez a szektor már most aggodalmat kelt a jegybankokban, köztük az angol jegybanknál is. A Meta például 29 milliárd dollárt vett fel a magánhitel-piacon egy louisianai adatközpont finanszírozására.

Az MI-hez köthető ágazatok ma már az amerikai befektetésre ajánlott adósságállomány mintegy 15 százalékát adják, ami nagyobb arány, mint a bankszektoré. Az Oracle, amely 300 milliárd dolláros adatközpont-megállapodást kötött az OpenAI-jal, növekvő hitelkockázati biztosítási felárakkal szembesül. Megjelent a magas kockázatú, úgynevezett bóvliadósság is az MI-szektorban olyan szereplők révén, mint a CoreWeave vagy a TeraWulf. Emellett gyorsan terjednek az eszközfedezetű értékpapírok is, amelyek ebben az esetben adatközpont-bérleti díjakra épülnek. David Bader szerint ha az AGI nem valósul meg a várt ütemben, akkor egyszerre több adósságpiacon is fertőzésszerű hatás jelentkezhet, az első osztályú kötvényektől kezdve a magas hozamú hiteleken át a magánhitelekig és a strukturált termékekig. Ez a komplex pénzügyi hálózat különösen sérülékennyé teszi a rendszert.

A részvénypiacok sem mentesek a kockázatoktól. Az úgynevezett „csodálatos hetes”, vagyis az Alphabet, az Amazon, az Apple, a Tesla, a Meta, a Microsoft és az Nvidia ma már az S&P 500 index több mint egyharmadát teszi ki, szemben az évtized eleji 20 százalékkal. Az angol jegybank már tavaly ősszel figyelmeztetett egy éles korrekció veszélyére, az IMF pedig a dotkomlufi idejét idéző értékeltségi szintekről beszélt. Maga az iparág sem egységesen euforikus. Sundar Pichai, az Alphabet vezérigazgatója elismerte, hogy a fellendülésben az „irracionalitás elemei” is jelen vannak, és szerinte egy esetleges kipukkanás senkit sem hagyna érintetlenül. Jeff Bezos úgy fogalmazott, hogy az MI-ipar „egyfajta ipari buborékban” van, míg Sam Altman szerint is több területen buborékos jelenségek láthatók. Mindannyian optimisták az MI jövőjét illetően, de tisztában vannak a kockázatokkal.

A pesszimizmussal szemben léteznek mérsékeltebb optimista hangok is. Benedict Evans technológiai elemző szerint az MI-beruházások nagysága önmagában nem példátlan, ha más iparágakkal, például az évi 600 milliárd dolláros olaj- és gázipari beruházásokkal vetjük össze. Úgy véli, nem szükséges hinni az AGI közeli eljövetelében ahhoz, hogy a generatív MI átalakító erejét felismerjük. Szerinte az MI alapjaiban változtatja meg a reklámot, a keresést, a szoftverfejlesztést és a közösségi médiát, vagyis mindazt, amire a jelenlegi digitális gazdaság épül.

Mindezek ellenére a valóság az, hogy sok billió dollárnyi befektetés mögött kifejezetten az AGI elérésének ígérete áll. Számos szakértő szerint ennek a célnak az elérése önmagában is súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel járhat. A kudarc ára azonban szintén rendkívül magas lehet. A mesterséges intelligencia jövője így nemcsak technológiai kérdés, hanem a globális pénzügyi rendszer stabilitásának egyik kulcstényezője is.