SG.hu
Európa újra felfedezi a készpénz erényeit
A digitális fizetések térnyerése után az európai döntéshozók újraértékelik a készpénz szerepét.
Ha ebben a sötét téli időszakban belépünk egy svédországi templomba, a szeretteikre emlékező látogatók által meggyújtott gyertyák sűrűje menedéket kínál a modern élet nyüzsgésétől. Egykor az ilyen elmélyült pillanatokat legfeljebb az zavarta meg, ahogy az érmék csörrenve estek bele az adományokat gyűjtő fémdobozba. Ma már nem így van. A gyertyák megmaradtak, de a pénzes dobozt QR-kód váltotta fel. A gyertyát gyújtani kívánók nem az aprót keresgélik a pénztárcájukban, hanem néhány koronát utalnak át a templomnak a mindenütt jelen lévő Swish fizetési alkalmazáson keresztül. Érmecsengés helyett a mobiltelefonok tompa rezgése jelzi, hogy a fizetés sikeresen megtörtént.
Európában a bankautomaták száma folyamatosan csökken, és az északi rész olyan régió, ahonnan a készpénz szinte teljesen eltűnt. Norvégiában és Svédországban az érmék és bankjegyek lassan a múlt részévé válnak, a vikingekkel és a már nem gyártott IKEA ágytakarókkal együtt. A svédek ma vásárlásaik 90 százalékát digitálisan fizetik ki, és egy adott hónapban is csak a lakosság fele használ egyáltalán készpénzt. Míg Japánban a papír- és fémpénzben tartott jenek mennyisége a GDP 22 százalékának felel meg, Svédországban ez az arány 1 százalék alatt van.
A kontinens más részei is zárkóznak fel. Dél-Európában, ahol az emberek szegényebbek, és a kisvállalkozások nem mindig olyan alaposak a bevételeik adóhatóság felé történő bevallásában, gyakrabban marad meg a készpénz, mint a skandinávoknál. Németországban és Ausztriában tartós érzelmi kötődés él a fizikai pénz iránt, értékelve azt a magánszférát, amelyet az egykor elnyomó hatalmak emlékével szemben nyújt. Ám még ezekben az országokban is visszaszorul a készpénzhasználat. Dániában a bankok olyan kevés készpénzt tartanak, hogy a rablók már nem is fáradnak a kirablásukkal.
Függetlenül az utcazenészek, koldusok és adócsalók tiltakozásától, sokáig a modernitás megtestesítőjének tűnt az, hogy a pénz elektronikusan egyik számláról a másikra vándorol. A politikusok régóta ösztönzik a digitális fizetések terjedését az eltitkolt jövedelmek visszaszorítása és a pénzmosás elleni fellépés érdekében. Görögország arra kötelezte a vállalkozásokat, köztük az éttermeket és a taxisokat, hogy fogadjanak el digitális fizetést és állítsanak ki nyugtát, még ha a tavernában a számlázáskor a kártyaolvasó néha éppen kényelmesen üzemen kívül is van. Az EU felső határokat szabott a készpénzhasználatnak, és nemzeti jogszabályokat követelt meg, amelyek megtiltják a bankjegyek használatát nagyobb üzleti kifizetéseknél. Az Európai Központi Bank 2019-ben még az 500 eurós bankjegyek kibocsátását is leállította. Ezt a címletet olyan ritkán használták, és annyira gyanús volt, hogy kétes ügyletek finanszírozására szolgál, hogy bin Laden néven emlegették. Európai szemmel a készpénz a tegnap pénze lett, a digitális fizetés pedig a ragyogó jövő.
Voltak tiltakozók is, különösen a populista jobboldalon. Ők régóta úgy állítják be a digitális fizetéseket, mint a bankoknak tett engedményt, amelyek minden kártyahasználaton nyernek, miközben szerintük a készpénz a nyomtatott szabadság egyik formája. A fogyasztók azonban a pénztárcájukkal szavaztak. Az euróövezetben 2016-ban a személyes fizetések 79 százaléka még készpénzzel történt, 2024-ben viszont már csak 52 százalék, és értékben ennél is kisebb arányt képvisel, mivel a nagyobb összegeket inkább kártyával fizetik. A kávézók rájöttek, hogy gyorsabban pörög az üzlet, ha a vendégek bankkártyát érintenek a terminálhoz, ahelyett hogy fémérméket számolgatnának.
Különösen a koronavírus-járvány után sok üzletben annyira ritkává vált az érmék és bankjegyek használata, hogy már nem érte meg velük foglalkozni. Egyre több helyen jelentek meg a készpénzt nem fogadunk el feliratok. Kontinensünkön 2024-ben a vállalkozások 12 százaléka utasította el a készpénzt, szemben a három évvel korábbi 4 százalékkal. Egyes országokban ez az arány még magasabb. Hollandiában a mozik több mint egyharmada már nem fogad el bankjegyet és érmét. A készpénz egy lefelé tartó spirálba került. Egyre kevesebben vettek fel eurót, mert egyre kevesebb helyen fogadták el, mert egyre kevesebben használták, és így tovább.
Mégis, a hatóságok ma már úgy vélik, hogy az elektronikus pénz akár túl sok is lehet a jóból. Nem feltétlenül a készpénzhez való teljes visszatérést szeretnének, de legalább azt biztosítanák, hogy továbbra is mindenütt elfogadott fizetési eszköz maradjon. Az EU Legfelsőbb Bíróságának egy 2021-es döntése megerősítette, hogy a papírpénzt mindenhol el kell fogadni. A legkisebb kétség eloszlatása érdekében az EU 27 tagállamának miniszterei decemberben ismét hangsúlyozták azon szándékukat, hogy megtiltsák a vállalkozásoknak az érmék és bankjegyek visszautasítását. Egy készülő jogszabály értelmében az üzletek és éttermek továbbra is jelezhetik, hogy előnyben részesítik a digitális fizetést, de kötelesek lesznek elfogadni a hagyományos készpénzt is.
Sokan kérdezik, miért ez a látszólagos irányváltás. Az egyik ok az, hogy továbbra is jelentős kisebbség idegenkedik a digitális megoldásoktól. Az új alkalmazások és a PIN-kóddal védett kártyák kiválóak a fiatal, internetbe belenőtt felhasználóknak, és elfogadhatók a középkorúak számára is, de az időseknek gyakran frusztráló a bankkártyák és alkalmazások kezelése. Egyes szegényebb embereknek pedig még bankszámlát nyitni is nehézséget okoz.
Egy újabb aggodalom a fizetési rendszerek ellenálló képességéhez kapcsolódik. Bármennyire kényelmesek amikor minden rendben működik, az elektronikus pénzmozgáshoz áramra és adatkapcsolatra van szükség. A tavaly tavasszal országos áramkimaradással szembesülő spanyolok nem tudtak élelmiszert és más alapvető cikkeket vásárolni. És ott vannak még a külföldi ellenfelek jelentette fenyegetések. Sokan attól tartanak, hogy a túlzott digitalizáció Európát olyan amerikai cégektől teszi függővé, mint a Visa és a MasterCard, amelyek politikai irányítói kiszámíthatatlanok.
Válaszul erre az Európai Központi Bank egy digitális eurón gondolkodik, bár annak bevezetése még éveket vehet igénybe. A balti és északi országokban, ahol az aggodalmak középpontjában az orosz szabotázs áll, a digitális fizetési rendszerek már képesek egy ideig működni áramkimaradás esetén is. Ám az ellenálló képesség szempontjából semmi sem múlja felül a készpénzt. A svédeknek régóta arra tanácsolják, hogy tartsanak otthon annyi bankjegyet és érmét, amellyel egy hétig átvészelhetnek egy válságot, ezt az ajánlást most már az EU is átvette. Évekig tartó érintések és lehúzások után kontinensünk újra ráébred arra, hogy a készpénzt érdemes megtartani.
Ha ebben a sötét téli időszakban belépünk egy svédországi templomba, a szeretteikre emlékező látogatók által meggyújtott gyertyák sűrűje menedéket kínál a modern élet nyüzsgésétől. Egykor az ilyen elmélyült pillanatokat legfeljebb az zavarta meg, ahogy az érmék csörrenve estek bele az adományokat gyűjtő fémdobozba. Ma már nem így van. A gyertyák megmaradtak, de a pénzes dobozt QR-kód váltotta fel. A gyertyát gyújtani kívánók nem az aprót keresgélik a pénztárcájukban, hanem néhány koronát utalnak át a templomnak a mindenütt jelen lévő Swish fizetési alkalmazáson keresztül. Érmecsengés helyett a mobiltelefonok tompa rezgése jelzi, hogy a fizetés sikeresen megtörtént.
Európában a bankautomaták száma folyamatosan csökken, és az északi rész olyan régió, ahonnan a készpénz szinte teljesen eltűnt. Norvégiában és Svédországban az érmék és bankjegyek lassan a múlt részévé válnak, a vikingekkel és a már nem gyártott IKEA ágytakarókkal együtt. A svédek ma vásárlásaik 90 százalékát digitálisan fizetik ki, és egy adott hónapban is csak a lakosság fele használ egyáltalán készpénzt. Míg Japánban a papír- és fémpénzben tartott jenek mennyisége a GDP 22 százalékának felel meg, Svédországban ez az arány 1 százalék alatt van.
A kontinens más részei is zárkóznak fel. Dél-Európában, ahol az emberek szegényebbek, és a kisvállalkozások nem mindig olyan alaposak a bevételeik adóhatóság felé történő bevallásában, gyakrabban marad meg a készpénz, mint a skandinávoknál. Németországban és Ausztriában tartós érzelmi kötődés él a fizikai pénz iránt, értékelve azt a magánszférát, amelyet az egykor elnyomó hatalmak emlékével szemben nyújt. Ám még ezekben az országokban is visszaszorul a készpénzhasználat. Dániában a bankok olyan kevés készpénzt tartanak, hogy a rablók már nem is fáradnak a kirablásukkal.
Függetlenül az utcazenészek, koldusok és adócsalók tiltakozásától, sokáig a modernitás megtestesítőjének tűnt az, hogy a pénz elektronikusan egyik számláról a másikra vándorol. A politikusok régóta ösztönzik a digitális fizetések terjedését az eltitkolt jövedelmek visszaszorítása és a pénzmosás elleni fellépés érdekében. Görögország arra kötelezte a vállalkozásokat, köztük az éttermeket és a taxisokat, hogy fogadjanak el digitális fizetést és állítsanak ki nyugtát, még ha a tavernában a számlázáskor a kártyaolvasó néha éppen kényelmesen üzemen kívül is van. Az EU felső határokat szabott a készpénzhasználatnak, és nemzeti jogszabályokat követelt meg, amelyek megtiltják a bankjegyek használatát nagyobb üzleti kifizetéseknél. Az Európai Központi Bank 2019-ben még az 500 eurós bankjegyek kibocsátását is leállította. Ezt a címletet olyan ritkán használták, és annyira gyanús volt, hogy kétes ügyletek finanszírozására szolgál, hogy bin Laden néven emlegették. Európai szemmel a készpénz a tegnap pénze lett, a digitális fizetés pedig a ragyogó jövő.
Voltak tiltakozók is, különösen a populista jobboldalon. Ők régóta úgy állítják be a digitális fizetéseket, mint a bankoknak tett engedményt, amelyek minden kártyahasználaton nyernek, miközben szerintük a készpénz a nyomtatott szabadság egyik formája. A fogyasztók azonban a pénztárcájukkal szavaztak. Az euróövezetben 2016-ban a személyes fizetések 79 százaléka még készpénzzel történt, 2024-ben viszont már csak 52 százalék, és értékben ennél is kisebb arányt képvisel, mivel a nagyobb összegeket inkább kártyával fizetik. A kávézók rájöttek, hogy gyorsabban pörög az üzlet, ha a vendégek bankkártyát érintenek a terminálhoz, ahelyett hogy fémérméket számolgatnának.
Különösen a koronavírus-járvány után sok üzletben annyira ritkává vált az érmék és bankjegyek használata, hogy már nem érte meg velük foglalkozni. Egyre több helyen jelentek meg a készpénzt nem fogadunk el feliratok. Kontinensünkön 2024-ben a vállalkozások 12 százaléka utasította el a készpénzt, szemben a három évvel korábbi 4 százalékkal. Egyes országokban ez az arány még magasabb. Hollandiában a mozik több mint egyharmada már nem fogad el bankjegyet és érmét. A készpénz egy lefelé tartó spirálba került. Egyre kevesebben vettek fel eurót, mert egyre kevesebb helyen fogadták el, mert egyre kevesebben használták, és így tovább.
Mégis, a hatóságok ma már úgy vélik, hogy az elektronikus pénz akár túl sok is lehet a jóból. Nem feltétlenül a készpénzhez való teljes visszatérést szeretnének, de legalább azt biztosítanák, hogy továbbra is mindenütt elfogadott fizetési eszköz maradjon. Az EU Legfelsőbb Bíróságának egy 2021-es döntése megerősítette, hogy a papírpénzt mindenhol el kell fogadni. A legkisebb kétség eloszlatása érdekében az EU 27 tagállamának miniszterei decemberben ismét hangsúlyozták azon szándékukat, hogy megtiltsák a vállalkozásoknak az érmék és bankjegyek visszautasítását. Egy készülő jogszabály értelmében az üzletek és éttermek továbbra is jelezhetik, hogy előnyben részesítik a digitális fizetést, de kötelesek lesznek elfogadni a hagyományos készpénzt is.
Sokan kérdezik, miért ez a látszólagos irányváltás. Az egyik ok az, hogy továbbra is jelentős kisebbség idegenkedik a digitális megoldásoktól. Az új alkalmazások és a PIN-kóddal védett kártyák kiválóak a fiatal, internetbe belenőtt felhasználóknak, és elfogadhatók a középkorúak számára is, de az időseknek gyakran frusztráló a bankkártyák és alkalmazások kezelése. Egyes szegényebb embereknek pedig még bankszámlát nyitni is nehézséget okoz.
Egy újabb aggodalom a fizetési rendszerek ellenálló képességéhez kapcsolódik. Bármennyire kényelmesek amikor minden rendben működik, az elektronikus pénzmozgáshoz áramra és adatkapcsolatra van szükség. A tavaly tavasszal országos áramkimaradással szembesülő spanyolok nem tudtak élelmiszert és más alapvető cikkeket vásárolni. És ott vannak még a külföldi ellenfelek jelentette fenyegetések. Sokan attól tartanak, hogy a túlzott digitalizáció Európát olyan amerikai cégektől teszi függővé, mint a Visa és a MasterCard, amelyek politikai irányítói kiszámíthatatlanok.
Válaszul erre az Európai Központi Bank egy digitális eurón gondolkodik, bár annak bevezetése még éveket vehet igénybe. A balti és északi országokban, ahol az aggodalmak középpontjában az orosz szabotázs áll, a digitális fizetési rendszerek már képesek egy ideig működni áramkimaradás esetén is. Ám az ellenálló képesség szempontjából semmi sem múlja felül a készpénzt. A svédeknek régóta arra tanácsolják, hogy tartsanak otthon annyi bankjegyet és érmét, amellyel egy hétig átvészelhetnek egy válságot, ezt az ajánlást most már az EU is átvette. Évekig tartó érintések és lehúzások után kontinensünk újra ráébred arra, hogy a készpénzt érdemes megtartani.