SG.hu
Az Internet Archive túlélt két szerzői jogi pert, de félmillió könyvet veszített
A digitális korszak információ-megőrzése és -hozzáférése ugyan társadalmi érdek, de ütközik a szerzői jogi tulajdont védő iparági érdekekkel.
Az Internet Archive - IA, a web archiválás és digitális könyvtár egyik legismertebb intézménye - a napokban ünnepelte, hogy Wayback Machine elérte az egybillió archivált weboldalt. A szervezet több mint 1200 könyvtári partnert és napi 800 000 felhasználóját hívta meg a jubileum megünneplésére, az amerikai szenátus pedig a szervezetet szövetségi letéti könyvtárrá jelölte ki. Mindez a győzelem látszatát keltheti, holott az Archive éppen hogy csak kikecmergett egy évekig dúló, költséges jogi csatározásból. A jogi csaták következtében a nonprofit könyvtári projekt egyik legfontosabb programja, az Open Library súlyosan megtépázódott. Brewster Kahle, az Internet Archive alapítója így összegezte a helyzetet: "Túléltük, de elpusztították a könyvtárat." Ez a mondat jól szemlélteti, hogy bár a szervezet nem ment csődbe, működésének és küldetésének egy jelentős darabja elveszett vagy korlátozottá vált a jogi viták után.
A Wayback Machine 2001-es elindítása óta a célja a web emlékezetének megőrzése. Kahle és a projektet támogató jogvédők már az elején tudták, hogy az archiválás előbb-utóbb jogi problémákba ütközhet. A peres ügyek nagy része az Open Library miatt van, mely kezdeményezés e-könyvek kölcsönzésére tett kísérletet olyan formában, amely a könyvtári gyakorlatot akarta digitálisan újraértelmezni. Az Open Library az úgynevezett ellenőrzött digitális kölcsönzés (controlled digital lending, CDL) koncepciójára épül: ez egy olyan rendszer, amelyben a könyvtárak digitalizálják a gyűjteményükben lévő könyvek másolatait, majd egy-egy arányban hozzáférést biztosítanak hozzájuk e-könyvként. Azaz, ha a könyvtárnak egyetlen példánya van a könyvből, akkor azt könyvet a raktárban tarthatja, és egyszerre egy személynek adhat hozzáférést az e-könyvhöz. A vita tárgya az volt, hogy a koronavírusjárvány, a könyvtárak bezárása miatt az Internet Archive feloldotta az 1:1-es arányt, és kéthetes kölcsönzési határidővel korlátlan számú ember számára tette lehetővé az e-könyvekhez való hozzáférést. Az un. National Emergency Library 1,4 millió címet tett elérhetővé. Ezt a megoldást azonban a kiadók bírói úton támadták meg.
A pereskedés éveken át húzódott. A kiadók és a kiadói szövetségek azzal érveltek, hogy az ilyen digitális kölcsönzés sérti a szerzői jogokat és a piaci mechanizmusokat; az Internet Archive pedig azzal védekezett, hogy az Open Library célja nem az eladások visszaszorítása, hanem a kutatás és a hivatkozás megkönnyítése. A bíróságok végül azt mondták ki, hogy a Wayback Machine és az IA bizonyos kiterjesztett gyakorlatai túlléptek azon a határon, amelyet a bírói gyakorlat még elfogadhatónak tart a „fair use” kategóriáján belül. Az Open Library-hez kötődő több mint 500 000 könyv hozzáférését meg kellett szüntetni.
A Great 78 Project hasonlóan ambíciózus volt: a projekt 400 000 darab 78-as fordulatú shellaklemezt dolgozott fel, melyek olyan törékeny, korai hanghordozók, amelyeket 1898 és az 1950-es évek között gyártottak, és a modern hanglemezek, illetve digitális formátumok előfutárainak tekinthetők. A felvételek között megtalálhatók voltak korai jazz-, blues-, klasszikus, gospel- és népzenei darabok, de sok ritka vagy feledésbe merült előadó művei is, amelyek mára sehol máshol nem hozzáférhetők. Az Internet Archive célja az volt, hogy ezeket a kulturális kincseket digitális formában mindenki számára ingyenesen elérhetővé tegye, megőrizve egy korszak zenei örökségét, mielőtt az anyag fizikailag is megsemmisülne.
A projekt azonban ellentétbe került a zeneiparral. A zenei kiadók azzal vádolták az Internet Archive-ot, hogy engedély nélkül tette közzé a felvételeket, és ezzel megsértette a szerzői jogokat. A kiadók szerint még a legkorábbi felvételek közül is sokra vonatkozott valamilyen jogi védelem, így a digitalizálás és online megosztás engedély nélkül történt. A keresetek akár 700 millió dolláros kártérítést is követeltek, ami a nonprofit szervezet létét is veszélybe sodorta. A peres ügyek végül titkos összegű megállapodásokkal zárultak.
A pereskedés tágabb hatása túlmutat az Internet Archive-on: jogi szakértők és könyvtárosok attól tartanak, hogy ezek a precedensek elriaszthatják a könyvtárakat a digitalizálástól és az innovációtól. Brandon Butler, a Re:Create nevű koalíció vezetője arra figyelmeztet, hogy a szerzői jogi jogszabályok lehetővé teszik a jogosultnak, hogy statisztikai alapon, a tényleges kár bizonyítása nélkül is hatalmas követeléseket jelentsen be, mely gyakorlat különösen fenyegető azok számára, akiknek nincs mély jogi, pénzügyi hátterük.
Egyes jogi vélemények szerint az IA által alkalmazott modellek „túl messzire mentek” a fair use határain túlra; mások viszont azt mondják, hogy az IA csak azokat a lehetőségeket próbálta feltárni, amelyek mentén a digitális kor könyvtári szolgáltatásai továbbfejleszthetők. Kahle és mások azonban másképp vélik: szerinte az ügyek megmutatták, hogy a „masszív többmilliárd dolláros médiakonglomerátumok” az információáramlás ellen dolgoznak, mivel érdekük a kontroll megtartása. Kahle így fogalmazott: „Mi csak megpróbálunk könyvtárként működni.” Szerinte ha a jogi környezet és a finanszírozás nem biztosít ehhez lehetőségeket, akkor visszaszorulhat a kisebb kiadók támogatása, a helyi szerzők megjelenésének segítése, végeredményben a kulturális örökség megőrzése. A perek másik gyakorlati következménye, hogy az alulfinanszírozott könyvtárak a magas kockázat miatt elhalaszthatják digitalizálási projektjeiket
Persze Kahle azért nem adta fel a könyvtári elképzelést. Az Internet Archive tervei között szerepel a Democracy’s Library, egy ingyenes, nyílt, online gyűjtemény, amely kormányzati kutatásokat és kiadványokat gyűjt össze világszerte, és amelyet elérhetővé akarnak tenni kapcsolódó forrásként a Wikipedia-cikkekhez. Emellett igyekeznek minél több fizikai anyagot - könyveket, lemezeket, archívumokat - begyűjteni, raktározni és digitalizálni, hogy menedéket nyújtsanak a „kieső” vagy fenyegetett gyűjteményeknek.
Brewster Kahle, az Internet Archive alapítója
Kahle szerint azokban a társadalmakban, ahol a hatalom koncentrált, a könyvtárak és oktatási intézmények háttérbe szorulnak, és a könyvtárak azok az intézmények, amelyek egy fejlődő társadalmat táplálnak. Ha a finanszírozás, a jogi háttér és a politikai támogatás csökken, a könyvtárakat megsemmisítik a hatalmasok, habár ez ma már nem a királyok vagy az egyházak részéről fenyeget, hanem a nagy cégek és kormányok részéről.
Kahle részben ugyan nyitott az új technológiák felé - nem fekete-fehér a viszonya a mesterséges intelligenciához -, de óvatosságra int: az MI-óriások és kiadók között zajló jogi perek sora azt mutatja, hogy csak a legnagyobb, pénzben erős szereplők engedhetik meg maguknak a hosszú jogi csatákat. Ebben a térben a civil könyvtári archívumoknak sokkal nehezebb dolga van. Kahle javaslata szerint a szerzői jogi rendszert újra kellene tervezni úgy, hogy a szerzők, a kiadók, a könyvkereskedők és a könyvtárak egyaránt meg tudjanak élni; ez előkészítené a terepet ahhoz, hogy az MI-eszközök használatából ne csak néhány nagy cég profitáljon.
A mostani pereskedések lezárása - az Open Library és a Great 78 Project esetében megkötött elmarasztaló ítéletekhez kapcsolódó megállapodások - részben megnyugvást hoztak: jelenleg nincs nagy, folyamatban lévő per, amely közvetlenül fenyegetné az Archive gyűjteményeit. Ugyanakkor a bírósági döntések és a peres kockázatok hatása már látható: több százezer könyv rejtve marad az online kutatók és a Wikipedia-olvasók elől, és számos könyvtári kezdeményezés akad el a bizonytalanság és a kockázati számítások miatt.
Az Internet Archive - IA, a web archiválás és digitális könyvtár egyik legismertebb intézménye - a napokban ünnepelte, hogy Wayback Machine elérte az egybillió archivált weboldalt. A szervezet több mint 1200 könyvtári partnert és napi 800 000 felhasználóját hívta meg a jubileum megünneplésére, az amerikai szenátus pedig a szervezetet szövetségi letéti könyvtárrá jelölte ki. Mindez a győzelem látszatát keltheti, holott az Archive éppen hogy csak kikecmergett egy évekig dúló, költséges jogi csatározásból. A jogi csaták következtében a nonprofit könyvtári projekt egyik legfontosabb programja, az Open Library súlyosan megtépázódott. Brewster Kahle, az Internet Archive alapítója így összegezte a helyzetet: "Túléltük, de elpusztították a könyvtárat." Ez a mondat jól szemlélteti, hogy bár a szervezet nem ment csődbe, működésének és küldetésének egy jelentős darabja elveszett vagy korlátozottá vált a jogi viták után.
A Wayback Machine 2001-es elindítása óta a célja a web emlékezetének megőrzése. Kahle és a projektet támogató jogvédők már az elején tudták, hogy az archiválás előbb-utóbb jogi problémákba ütközhet. A peres ügyek nagy része az Open Library miatt van, mely kezdeményezés e-könyvek kölcsönzésére tett kísérletet olyan formában, amely a könyvtári gyakorlatot akarta digitálisan újraértelmezni. Az Open Library az úgynevezett ellenőrzött digitális kölcsönzés (controlled digital lending, CDL) koncepciójára épül: ez egy olyan rendszer, amelyben a könyvtárak digitalizálják a gyűjteményükben lévő könyvek másolatait, majd egy-egy arányban hozzáférést biztosítanak hozzájuk e-könyvként. Azaz, ha a könyvtárnak egyetlen példánya van a könyvből, akkor azt könyvet a raktárban tarthatja, és egyszerre egy személynek adhat hozzáférést az e-könyvhöz. A vita tárgya az volt, hogy a koronavírusjárvány, a könyvtárak bezárása miatt az Internet Archive feloldotta az 1:1-es arányt, és kéthetes kölcsönzési határidővel korlátlan számú ember számára tette lehetővé az e-könyvekhez való hozzáférést. Az un. National Emergency Library 1,4 millió címet tett elérhetővé. Ezt a megoldást azonban a kiadók bírói úton támadták meg.
A pereskedés éveken át húzódott. A kiadók és a kiadói szövetségek azzal érveltek, hogy az ilyen digitális kölcsönzés sérti a szerzői jogokat és a piaci mechanizmusokat; az Internet Archive pedig azzal védekezett, hogy az Open Library célja nem az eladások visszaszorítása, hanem a kutatás és a hivatkozás megkönnyítése. A bíróságok végül azt mondták ki, hogy a Wayback Machine és az IA bizonyos kiterjesztett gyakorlatai túlléptek azon a határon, amelyet a bírói gyakorlat még elfogadhatónak tart a „fair use” kategóriáján belül. Az Open Library-hez kötődő több mint 500 000 könyv hozzáférését meg kellett szüntetni.
A Great 78 Project hasonlóan ambíciózus volt: a projekt 400 000 darab 78-as fordulatú shellaklemezt dolgozott fel, melyek olyan törékeny, korai hanghordozók, amelyeket 1898 és az 1950-es évek között gyártottak, és a modern hanglemezek, illetve digitális formátumok előfutárainak tekinthetők. A felvételek között megtalálhatók voltak korai jazz-, blues-, klasszikus, gospel- és népzenei darabok, de sok ritka vagy feledésbe merült előadó művei is, amelyek mára sehol máshol nem hozzáférhetők. Az Internet Archive célja az volt, hogy ezeket a kulturális kincseket digitális formában mindenki számára ingyenesen elérhetővé tegye, megőrizve egy korszak zenei örökségét, mielőtt az anyag fizikailag is megsemmisülne.
A projekt azonban ellentétbe került a zeneiparral. A zenei kiadók azzal vádolták az Internet Archive-ot, hogy engedély nélkül tette közzé a felvételeket, és ezzel megsértette a szerzői jogokat. A kiadók szerint még a legkorábbi felvételek közül is sokra vonatkozott valamilyen jogi védelem, így a digitalizálás és online megosztás engedély nélkül történt. A keresetek akár 700 millió dolláros kártérítést is követeltek, ami a nonprofit szervezet létét is veszélybe sodorta. A peres ügyek végül titkos összegű megállapodásokkal zárultak.
A pereskedés tágabb hatása túlmutat az Internet Archive-on: jogi szakértők és könyvtárosok attól tartanak, hogy ezek a precedensek elriaszthatják a könyvtárakat a digitalizálástól és az innovációtól. Brandon Butler, a Re:Create nevű koalíció vezetője arra figyelmeztet, hogy a szerzői jogi jogszabályok lehetővé teszik a jogosultnak, hogy statisztikai alapon, a tényleges kár bizonyítása nélkül is hatalmas követeléseket jelentsen be, mely gyakorlat különösen fenyegető azok számára, akiknek nincs mély jogi, pénzügyi hátterük.
Egyes jogi vélemények szerint az IA által alkalmazott modellek „túl messzire mentek” a fair use határain túlra; mások viszont azt mondják, hogy az IA csak azokat a lehetőségeket próbálta feltárni, amelyek mentén a digitális kor könyvtári szolgáltatásai továbbfejleszthetők. Kahle és mások azonban másképp vélik: szerinte az ügyek megmutatták, hogy a „masszív többmilliárd dolláros médiakonglomerátumok” az információáramlás ellen dolgoznak, mivel érdekük a kontroll megtartása. Kahle így fogalmazott: „Mi csak megpróbálunk könyvtárként működni.” Szerinte ha a jogi környezet és a finanszírozás nem biztosít ehhez lehetőségeket, akkor visszaszorulhat a kisebb kiadók támogatása, a helyi szerzők megjelenésének segítése, végeredményben a kulturális örökség megőrzése. A perek másik gyakorlati következménye, hogy az alulfinanszírozott könyvtárak a magas kockázat miatt elhalaszthatják digitalizálási projektjeiket
Persze Kahle azért nem adta fel a könyvtári elképzelést. Az Internet Archive tervei között szerepel a Democracy’s Library, egy ingyenes, nyílt, online gyűjtemény, amely kormányzati kutatásokat és kiadványokat gyűjt össze világszerte, és amelyet elérhetővé akarnak tenni kapcsolódó forrásként a Wikipedia-cikkekhez. Emellett igyekeznek minél több fizikai anyagot - könyveket, lemezeket, archívumokat - begyűjteni, raktározni és digitalizálni, hogy menedéket nyújtsanak a „kieső” vagy fenyegetett gyűjteményeknek.
Brewster Kahle, az Internet Archive alapítója
Kahle szerint azokban a társadalmakban, ahol a hatalom koncentrált, a könyvtárak és oktatási intézmények háttérbe szorulnak, és a könyvtárak azok az intézmények, amelyek egy fejlődő társadalmat táplálnak. Ha a finanszírozás, a jogi háttér és a politikai támogatás csökken, a könyvtárakat megsemmisítik a hatalmasok, habár ez ma már nem a királyok vagy az egyházak részéről fenyeget, hanem a nagy cégek és kormányok részéről.
Kahle részben ugyan nyitott az új technológiák felé - nem fekete-fehér a viszonya a mesterséges intelligenciához -, de óvatosságra int: az MI-óriások és kiadók között zajló jogi perek sora azt mutatja, hogy csak a legnagyobb, pénzben erős szereplők engedhetik meg maguknak a hosszú jogi csatákat. Ebben a térben a civil könyvtári archívumoknak sokkal nehezebb dolga van. Kahle javaslata szerint a szerzői jogi rendszert újra kellene tervezni úgy, hogy a szerzők, a kiadók, a könyvkereskedők és a könyvtárak egyaránt meg tudjanak élni; ez előkészítené a terepet ahhoz, hogy az MI-eszközök használatából ne csak néhány nagy cég profitáljon.
A mostani pereskedések lezárása - az Open Library és a Great 78 Project esetében megkötött elmarasztaló ítéletekhez kapcsolódó megállapodások - részben megnyugvást hoztak: jelenleg nincs nagy, folyamatban lévő per, amely közvetlenül fenyegetné az Archive gyűjteményeit. Ugyanakkor a bírósági döntések és a peres kockázatok hatása már látható: több százezer könyv rejtve marad az online kutatók és a Wikipedia-olvasók elől, és számos könyvtári kezdeményezés akad el a bizonytalanság és a kockázati számítások miatt.