2025 augusztusában súlyos tragédia rázta meg a digitális tartalomgyártás világát: Jean Pormanove (polgári nevén Raphael Graven), egy francia tartalomkészítő, 12 napon át tartó, megszakítás nélküli élő közvetítés után elhunyt. Az eset különösen megdöbbentő volt, hiszen a stream során nyilvánosan közvetítették az ellene irányuló erőszakos cselekményeket és megaláztatásokat, amelyeket a nézők egy része pénzzel vagy kommentekkel bátorított. Az ügy középpontjába a Kick nevű platform, illetve annak a Stake kriptokaszinóval lévő szoros kapcsolata került.

Mint arról beszámoltunk, Raphael Graven 2024. augusztus 18-án halt meg, miután tizenkét napon át megszakítás nélkül sugározta élő közvetítéseit. Halála nem csupán a személyes tragédia miatt vált közismertté, hanem az őt érő rendszeres bántalmazások és megaláztatások miatt is, amelyeket két társa követett el vele szemben. Ezek az atrocitások „kihívások” formájában jelentek meg, és bár látszólag egy baráti játék részeként tűntek fel, valójában súlyos hatalmi egyensúlyhiányt takartak, amely során Pormanove folyamatos megalázásnak és erőszaknak volt kitéve. A közvetítések során nemcsak verbális inzultusokat kellett elszenvednie, hanem fizikai erőszakot is - például fojtogatást, verést, gúnyolódást, fenyegetéseket és akár ellátásának megtagadását -, miközben mindezek hátterében súlyos előítéletek is megjelentek.

A Kick nem csupán egy újabb élő közvetítő platform, hanem egy, a Stake nevű online kaszinóhoz kapcsolódó, annak marketingstratégiáját és üzleti modelljét támogató szolgáltatásként jött létre. A Stake 2024-ben 2,6 milliárd eurós árbevételről számolt be, mely jelzi, milyen hatalmas pénzek mozognak ezen a területen. A két vállalkozás mögött Ed Craven, egy 30 éves ausztrál, és Bijan Tehrani, egy 32 éves amerikai-iráni üzletember állnak, akik még az online játékok világából ismert Runescape szervereken ismerkedtek meg. Itt építettek ki virtuális kaszinókat, amely miatt kitiltották őket, de ez a kezdeti kudarc sem tántorította el őket a kriptovaluta alapú online szerencsejáték fejlesztésétől.

2013-ban elindították a Primedice nevű oldalt, ahol bitcoinban lehetett fogadni. Akkor még a kriptovaluta ára nagyon alacsony volt. Ebből nőtte ki magát 2017-ben a Stake, amely már valódi pénzzel és kriptóval is használható, teljes körű szerencsejáték-platformmá vált. Ez a cég agresszív marketinggel, például világsztárok, köztük a kanadai rapper Drake (évi 100 millió dolláros szponzori szerződéssel) támogatásával vált ismertté. A Stake kezdetben a Twitch platformján jelent meg, amely az Amazon tulajdonában áll és az élő közvetítések piacának vezető szereplője. 2022 végén azonban a Twitch szigorította a szerencsejáték-közvetítések szabályait, így kitiltotta a Stake-hez köthető csatornákat.

Erre válaszul Craven és Tehrani 2022 decemberében elindították saját platformjukat, a Kicket, amely gyorsan vonzó lett a Twitch-ről kitiltott influenszerek, például Amouranth vagy Adin Ross számára. Utóbbi nemcsak befektetője a platformnak, de nyíltan vállalja, hogy ő finanszírozza a tragikus sorsú Jean Pormanove temetését is. A Kick egyik fő versenyelőnye a 95%-os bevételmegosztási arány a streamekkel szemben a Twitch 50%-ával szemben, valamint a sokkal engedékenyebb moderációs szabályok: megengedettek a szerencsejátékok és a szexuális tartalmak is, amelyeket a Twitch sokkal szigorúbban szabályoz. Ez a „szabadság” vonzóvá teszi a Kicket azoknak, akik máshol nem kapnak platformot, de súlyos következményekkel járhat a tartalmak minőségére és a közösségi biztonságra nézve.


Ed Craven, a Kick vezérigazgatója
Az eset egy fontos társadalmi kérdést vet fel: miként viszonyulunk ma az online térben megjelenő megaláztatáshoz, és hogyan értelmezzük ennek a jelenségnek a különböző formáit. Az interneten az emberi méltóságot sértő megnyilvánulások egyre kifinomultabb és gyakran rejtett formában jelennek meg, legyen szó politikai vezetők megvetéséről, bizonyos társadalmi csoportok elhallgattatásáról vagy munkahelyi pszichés zaklatásról. Ugyanakkor a köztudat egyre inkább szembesül azzal, hogy az ilyen típusú megaláztatás a digitális térben is létezik, és gyakran a legszélesebb közönség előtt zajlik. Az internetes közösségek és a streamek nézői számára paradox helyzetet teremt az, hogy sokan a közösségi médiában éppen azért igyekeznek népszerűséget szerezni, hogy minél több figyelmet kapjanak, miközben önként vállalják a saját vagy mások képmásának, illetve méltóságának lealacsonyítását.

A Pormanove-ügy után Franciaországban széles körű vita alakult ki arról, hogy ki a felelős az esetért: vajon a bántalmazók, akik egyre durvább erőszakot követtek el; a sértett, aki tudatosan kitetette magát a megaláztatásnak, hogy híres legyen; vagy az internetezők, akik a kattintásaikkal fenntartották a közvetítések nézettségét? Egyre nagyobb figyelem irányult a hatóságokra is, különösen az online platformok szabályozásának szükségességére és arra, hogy ilyen esetekben milyen lépéseket lehet tenni a jogi felelősség megállapítására.


A digitális térben tapasztalható megaláztatások nem új keletű jelenségek: az interneten gyakran jelennek meg erőszakos vagy öngyilkosságot bemutató tartalmak, állatkínzások, vagy más, méltóságot sértő képek. Azonban az, ami a Pormanove-esetben egyedülálló volt, az a szereplők közötti megállapodás, illetve annak látszata volt. Míg a "hagyományos" kiberzaklatásban a sértett áldozatként jelenik meg, és a megaláztatás vele szemben történik, addig Pormanove esetében a bántalmazások és megaláztatások színpadiasan, egyfajta előre megírt „játékként” került bemutatásra, melynél a közönség aktív részese volt a folyamatnak. Az online közvetítések során a nézők nemcsak passzívan szemlélték az eseményeket, hanem aktívan bátorították a folytatást, akár pénzzel is támogatták a streameket, ami így nem csupán nézettséget, hanem anyagi hasznot is hozott.

Komoly kérdések merülnek fel a digitális tér etikai és jogi szabályozásával kapcsolatban. A „játékos megalázás” mögött valójában egyértelmű hatalmi viszony állt fenn, amelyben a két bántalmazó uralta a helyzetet, míg Pormanove kiszolgáltatott pozícióban volt. Ez a fajta szórakoztatásra szánt szenvedés nem csak az egyén méltóságát rombolja le, hanem a nézők érzékenységét is elnyomja, akik így fokozatosan hozzászoknak a szélsőségesen kegyetlen tartalmakhoz. A tragédia után Jean Pormanove közösségében vegyes érzelmek és reakciók jelentkeztek. Sok rajongó és családtag tagadja, hogy a bántalmazás valódi lett volna, inkább egy műsor részeként értelmezik az eseményeket. A Lokal nevű influencer-csoport, amelynek Pormanove tagja volt, próbálja újraértelmezni a történteket és megőrizni a streamerek hírnevét, miközben erős ellenállást tapasztalnak a sajtó és a kritikusok részéről.

Az eset kapcsán a francia médiában megszólaltak az illetékes hatóságok is. Martin Ajdari, az újonnan létrehozott Arcom (Autorité de régulation de la communication audiovisuelle et numérique) elnöke hangsúlyozta, hogy az Arcom feladata nem az, hogy a magánszemélyek által feltöltött tartalmak jogszerűségét megítélje vagy eltávolításukat kérje, hanem hogy biztosítsa a platformok európai szabályozás szerinti működését, például a kiskorúak védelmét vagy az illegális tartalmak moderációját. Az Arcom már 2024 februárjában jelezte aggodalmait a Pormanove-csatorna tartalmával kapcsolatban, de nem tudott kapcsolatba lépni a Kick vezetőivel, mivel a platformnak nem volt hivatalos európai képviselete. Ez önmagában sérti a Digitális Szolgáltatásokról szóló uniós rendeletet (DSA), amely kötelezi a nagy platformokat az EU-n belüli jogi képviselő kijelölésére. Csak Pormanove halála után, a társadalmi és politikai nyomás következtében neveztek ki hivatalos képviselőt Máltán - egy jogilag laza, ám az EU-hoz tartozó államban. Ez a „törvényi bújócska” jól mutatja, hogyan tudják a globális techcégek kijátszani a tagállami hatóságokat, különösen ha a felelősségi lánc nem egyértelmű.


Bijan Tehrani vállalkozó, a Stake és a Kick társalapítója a Miami Grand Prix-en
Az Arcom csak azokat a platformokat ellenőrzi, amelyek Franciaországban rendelkeznek jogi képviselettel, azonban a Kick ausztráliai központú, és európai székhelye Máltán található, így a hatásköre nem terjedt ki a platformra. Ajdari kiemelte, hogy a Digitális Szolgáltatási Törvény (DSA) 2024-es bevezetése ugyan előrelépés a platformok felelősségre vonásában, de még nem hozta meg a kívánt változásokat, és az Arcomnak jelenleg is nagyon korlátozottak az erőforrásai a digitális tartalmak monitorozására. A digitális platformok jogilag gyakran „hosting providerként” működnek, vagyis nem felelnek a feltöltött tartalomért, csak annak kezeléséért, ha jelzés érkezik. Ez a struktúra azonban elavultnak tűnik, különösen olyan esetekben, ahol egyértelmű a rendszeres visszaélés.

Az Arcom az eset kapcsán nyomatékosan felhívta a platformok és a hatóságok figyelmét a felelősségvállalás fontosságára, hangsúlyozva, hogy az online közegben a szabályok és az etikai normák betartása elengedhetetlen a felhasználók védelme érdekében, különösen a fiatalok esetében. Az Arcom elnöke kijelentette, hogy az egész digitális ökoszisztéma, beleértve a kutatókat, civil szervezeteket, bíróságokat és a platformok képviselőit is, együttműködésre köteles annak érdekében, hogy a problémás tartalmak megjelenése időben jelezhető és kezelhető legyen, és hogy egy biztonságosabb, civilizáltabb online tér jöhessen létre.

A Kick platform magatartása azonban továbbra is sok kérdést vet fel. 2024. augusztus 21-én és 22-én, az Arcom és a Kick képviselői közötti megbeszélések után a platform ideiglenesen feloldotta a „jeanpormanove” nevű csatorna blokkolását, így a halála előtt sugárzott tartalmak újra elérhetővé váltak. Ez a lépés rendkívül megdöbbentette a szabályozó hatóságot, amely azonnal elítélte a döntést, és felszólította a Kick vezetőit, hogy vegyék komolyan a felelősségüket. A platform azzal indokolta a csatorna újbóli elérhetővé tételét, hogy ez volt az egyetlen módja annak, hogy az illetékes hatóságok hozzáférhessenek a tartalmakhoz és megvizsgálhassák, vajon megsértették-e a platform szabályozási kötelezettségeit. Az Arcom azonban ezt az érvet nem fogadta el, és jelezte, hogy nem tartja elfogadhatónak, hogy a hatóságok számára történő hozzáférés biztosítása érdekében az adott tartalom újra a nyilvánosság elé kerüljön. Az esetleges további hozzáférés esetén az Arcom minden lehetséges jogi eszközt meg fog vizsgálni annak érdekében, hogy megállítsa a közvetítést.

A Kick moderációs rendszerének hatékonysága komoly kritikákat kapott, mivel a platform alig rendelkezik emberi erőforrással a tartalmak felügyeletére. Clara Chappaz, Franciaország digitális ügyekért felelős miniszteri megbízottja rámutatott, hogy a Kick mindössze 75 embert alkalmaz a tartalmak moderálására, és közülük senki sem beszél franciául, ami különösen nehézzé teszi a francia nyelvű tartalmak megfelelő kezelését. A platform nem rendelkezik Franciaországban jogi képviselettel, ezért az Arcom nem tudja közvetlenül büntetni vagy blokkolni a Kick tevékenységét. Ehelyett az európai szabályozás értelmében a máltai hatóság, a Malta Communications Authority (MCA) az illetékes a Kick ellenőrzésére és szankcionálására.


Az ügy nyomán ismételten felmerült, hogy a jelenlegi európai digitális szabályozás bár előrelépésnek tekinthető, még mindig nem biztosítja kellő hatékonysággal az internetes tartalmak feletti ellenőrzést, különösen az olyan nemzetközi platformok esetében, amelyek nem települnek le az adott országban, ahol a problémás tartalmak terjednek. Az Arcom jelenlegi létszáma és anyagi forrásai messze nem elegendőek ahhoz, hogy minden szabálytalanságot feltárjanak és kezeljenek, így szükség van a nemzetközi együttműködés és a jogi eszközök további fejlesztésére.

Nem egyszerűen egy platformhiba vagy moderációs mulasztás történt. A technológiai infrastruktúra, a kriptopénz-alapú pénzmozgások, a profitcentrikus üzleti modell és a társadalmi felelőtlenség együttese hozta létre azt a közeget, amelyben egy ember halála „tartalomként” jelenhetett meg. Az eset, amely tragikus módon egy ember halálához vezetett, súlyos figyelmeztetés a digitális térben rejlő veszélyekre, az online közösségi normák átalakulására, és az egyéni felelősség kérdésére. A megaláztatás és a bántalmazás online szórakoztatásként való kezelése nem csupán egyéni szinten romboló, hanem egész társadalmi szinten eltorzítja a digitális kultúrát és az emberi méltóság iránti tiszteletet. Ezért elengedhetetlen a hatékonyabb szabályozás, a széleskörű társadalmi érzékenyítés és a platformok felelősségre vonása annak érdekében, hogy a digitális világ ne váljon az erőszak és a megalázás melegágyává.