2023 végén Jensen Huang, az Nvidia vezérigazgatója új ötlettel állt elő. Szerinte minden országnak rendelkeznie kellene saját mesterséges intelligencia rendszerrel, amelyet hazai adatok alapján képeztek ki, a nemzeti értékekkel összhangban, és helyi infrastruktúrát felhasználva építettek fel. A chipgyártó óriáscég vezetője a politikai döntéshozók gyártás iránti vonzalmára apellálva ezeket a rendszereket szuverén "MI-gyáraknak” nevezte, amelyek adatokat gyűjtenek és intelligenciát termelnek.

A politikusoknak egyre inkább tetszik az elképzelés. Az év elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy 20 milliárd euró értékű alapot hoz létre öt "MI gigagyár” építésére. Az elmúlt két hónapban Franciaország, Németország, Szaúd-Arábia, Dél-Korea és az Egyesült Arab Emírségek (EAU) kormánya is részt vett helyi MI-infrastruktúra kiépítésére irányuló megállapodásokban. Az Nvidia szerint legalább 20 ország törekszik a szuverén AI megvalósítására.

Huang lelkesedésének oka egyértelmű. A Nvidia számára - amely ebben a hónapban elsőként érte el a 4 billió dolláros piaci értéket - a kormányok potenciálisan jövedelmező üzleti források. A Jefferies befektetési bank becslése szerint a szuverén kezdeményezések „az elkövetkező években” mintegy 200 milliárd dolláros kumulált bevételt hozhatnak a chipgyártónak; a vállalat úgy véli, hogy az erre fordított állami kiadások a belátható jövőben elérhetik az 1 billió dollárt.


A szuverén mesterséges intelligencia Huang számára is kedvező fedezeti ügyletként szolgálhat. Legnagyobb ügyfelei – az Amazon, az Alphabet, a Meta és a Microsoft – mind saját chipeket fejlesztenek, amelyek idővel csökkenthetik függőségüket a Nvidiától. Szaúd-Arábia az elkövetkező öt évben „több százezer” Nvidia csúcskategóriás processzort szándékozik vásárolni. Az Egyesült Arab Emírségek, amely talán a legambiciózusabb tervekkel rendelkezik, évente félmillió darabot szándékozik importálni.

De vajon a szuverén MI megtérül-e az adófizetők számára? A növekvő lelkesedés ellenére a koncepció továbbra is homályos. Egy ilyen adatközpont segíthet az országoknak nemzeti modellek kidolgozásában, az érzékeny információk védelmében és a technológiához való hozzáférés bővítésében, de aligha fogja csökkenteni az országok függőségét Amerikától, és sok esetben hatalmas összegek elpazarolásának kockázatával jár.

A kormányok szuverén MI stratégiáiban finom eltérések vannak. Franciaország megközelítése a Mistralra, egy hazai modellgyártóra összpontosít, amely konzorciumot alkotott a Bpifrance kormányzati bankkal, az MGX emirátusi állami befektetési céggel és az Nvidiával, hogy megépítsék Európa legnagyobb MI-adatcampusát. Az Öböl-államokban a kormányok közvetlenebb irányítást gyakorolnak. Májusban Szaúd-Arábia elindította a Humain nevű céget, amelynek feladata a királyság mesterséges intelligencia infrastruktúrájának kiépítése. Az Egyesült Arab Emírségekben ez a szerep a G42-re hárult, egy mesterséges intelligencia cégre, amely részben a Mubadala állami befektetési alap tulajdonában van.

A kormányok különböző indokokkal igazolják ezeket a projekteket. A legnagyobbak fel akarnak zárkózni Amerikához: az Európai Bizottság például azt reméli, hogy Európát az „MI-fejlesztés élvonalába” repíti. Mások, például India, attól tartanak, hogy a külföldi, különösen angol nyelvű adatokon képzett MI-modellek nem tükrözik a helyi nyelveket és értékeket, ami egyre nagyobb aggodalmat kelt, mivel az MI-rendszerek az oktatástól a közszolgáltatásokig mindent meghatároznak. A hazai adatok feletti bizonyos fokú ellenőrzés is elengedhetetlennek tekinthető. Az egészségügy területén például a tisztviselők attól tartanak, hogy a betegek adatait külföldi modellekbe táplálják be. Egyesek szerint egy hazai rendszer megkönnyíti az ilyen adatok védelmét, miközben lehetővé teszi azok felhasználását mesterséges intelligencia modellek képzéséhez.


A kormányok utolsó aggodalma az MI-rendszerekhez való hozzáférés bővítése. A dán nemzeti MI-szuperszámítógépet, a Gefiont a DCAI üzemelteti. Nadia Carlsten vezérigazgató szerint a kisebb vállalatok és kutatóintézetek „mindig a sor végén állnak”. Véleménye szerint a hazai kínálat olcsóbb és megbízhatóbb hozzáférést biztosít az ilyen felhasználók számára. A 2024-ben elindított Gefiont olyan alkalmazásokhoz használják, mint a gyógyszerkutatás és az időjárás-előrejelzés.

Ezek a kezdeményezések azonban messze nem biztosítanak önellátást. A fejlett mesterséges intelligencia rendszerek legfontosabb alkatrésze a csúcstechnológiájú processzor. Az Nvidia uralja ezt a piacot, az összes kereskedelmi forgalomban kapható mesterséges intelligencia chipek mintegy 90%-át gyártja, ezért szinte minden mesterséges intelligencia kezdeményezésben központi szerepet játszik. Egyetlen komoly riválisa, az AMD szintén amerikai. Az ezeket a chipeket tartalmazó szervereket többnyire két másik amerikai vállalat, a Dell és a Supermicro gyártja. Még Kína is, amely már közel önellátó mesterséges intelligencia-rendszert épített ki, még nem fejlesztett ki hazai alternatívát az amerikai csúcstechnológiás chipekhez.

A szuverén MI-projektek segíthetnek a kormányoknak szerényebb célok elérésében, például az adatok biztonságban tartásában és a technológiához való hozzáférés biztosításában olyan csoportok számára, mint például a kutatók. Az amerikai felhőóriások azonban valószínűleg hatékonyabban tudnák ezt biztosítani - nem utolsósorban azért, mert méretük miatt alkupozíciójuk van az olyan beszállítókkal szemben, mint az Nvidia. Az Amazon és a Microsoft már most is szuverén felhőket kínál az adatok feletti fokozott ellenőrzéssel és dedikált helyi infrastruktúrával. A nemzeti MI-modelleket egyszerűen ezekre lehetne építeni. Kevin Xu az Interconnected Capital fedezeti alaptól arra figyelmeztet, hogy sok szuverén MI-projekt azzal a kockázattal jár, hogy „inkább palotát, mint gyárat” hoz létre. Ez az adófizetők pénzének rossz felhasználása lenne, de az Nvidia számára biztosan jól jönne.