A mesterséges intelligencia térhódítása a zeneipart sem kerülte el. Két éve egy Drake és The Weeknd hangjait utánzó MI által generált dal robbant be a digitális platformokra, több milliós hallgatottságot elérve a Spotify-on, a YouTube-on és a TikTokon, mielőtt eltávolították. Az eset megrázta az iparágat, és élesen rávilágított arra, mennyire képes átalakítani a technológia a hagyományos normákat, szerzői jogi védelmet és alkotói folyamatokat. A zeneipar azóta igyekszik egyensúlyt találni: hogyan lehet az MI-t a növekedés szolgálatába állítani, miközben védik az előadókat és kiadókat attól, hogy digitális másolatokat hozzanak létre engedély nélkül a hangjukról, arcukról vagy stílusjegyeikről.

Harvey Mason Jr., a Grammy-díjakat odaítélő Recording Academy vezérigazgatója producerként olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Whitney Houston, Beyoncé vagy Justin Bieber. A zeneipar egyik legfontosabb alakjaként muszáj az MI jövőbeli hatásaival foglalkoznia, mert úgy véli, az új technológia elkerülhetetlenül átalakítja az alkotást, de abban is biztos, hogy az emberi kreativitás továbbra is nélkülözhetetlen marad. "Az MI itt van, és nem megy sehova” – mondta Mason. "A nap végén nekünk olyan dolgokat kell készítenünk, amiket egy számítógép nem tud létrehozni.”

Mason szerint a zeneipar a története során már számos technológiai forradalmat túlélt - a zenegépektől a Napsterig -, de a mesterséges intelligencia más. "Egzisztenciális veszélyt jelent. A zene emberekhez kötött, szenvedélyes műfaj. Nagyon keményen dolgozunk azért, hogy azt az alkotást létrehozzuk, amit csinálunk. Ha ezt fenyegeti valami, az stresszes. Az emberek úgy érzik, lecserélhetők vagyunk.” Bár úgy gondolja, a zene emberi természete miatt az alkotók valamelyest védettek, elismeri, hogy az MI komoly kihívásokat tartogat. "Fontos a kommunikáció: félelmekről, örömről, érzelmekről. Ezeket művészi módon kifejezni egy olyan képesség, ami továbbra is csak az emberekben lesz meg.”

Mason szerint a generatív MI az egész kreatív folyamatot újraírhatja. "Teljesen át fogja alakítani az alkotást a dobszámoktól és harmónia-progresszióktól kezdve a teljes dalok – szöveggel és énekkel – történő megírásáig. Az eddigi módszer kihívás elé kerül.” Ugyanakkor abban is hisz, hogy továbbra is lesz értéke a hagyományos módszereknek. „Lesznek, akik ragaszkodnak a régi megközelítéshez – ahogy sokan élő zenekart szeretnek hallgatni, és nem szintetizált hangszereket.” Személyes alkotóként Mason izgatottan tekint a lehetőségekre. „Olyan dolgokat lehet majd létrehozni, amiket eddig nem. Új verziókat, stílusokat lehet keverni. Olyan előadókkal lehet majd ’együtt dolgozni’, akik már nem énekelnek.” Példaként említi Randy Travist, aki a stroke-ja után elvesztette énekhangját, de most az MI révén újra képes lehet zenélni. „Ez izgalmas mind az előadó, mind a dalszerző számára.”


A Grammy-díjakat odaítélő szervezet vezetőjeként Mason szerint egyelőre kérdéses, kapnak-e önálló kategóriát az MI által generált zenék. „Eddig sem különböztettünk meg szintetizált és akusztikus zenét. Mindig a kreativitást és a kiválóságot ünnepeltük.” Bár optimista, Mason nem hallgatja el az aggodalmait sem. "Ezrekre rúg a megírt dalaim száma. Aggasztó, hogy ezekből új műveket generálnak úgy, hogy nem tudjuk, engem hogyan kreditálnak vagy fizetnek ki.” A jogi háttér is rendezetlen. "A szerzői jogi hivatal nem tudja egyértelműen megmondani, mennyi emberi közreműködés szükséges egy mű védettségéhez."

Mason szerint az MI már most is képes jó zenéket készíteni, és ez csak javulni fog. „Jobb lesz, mint azt sokan gondolják. De az emberek mindig képesek lesznek jobb zenét készíteni – olyat, aminek valódi jelentése van. Ha MI-generált zenéket hallgatunk, amelyek száz év zenei átlagából építkeznek, vajon ez elvezet-e a valóban friss és kreatív zenéhez?

A Recording Academy vezetője úgy véli, a jelenlegi helyzetben a művészek nincsenek megfelelően védve. Ezért is támogat egy amerikai, "No Fakes Act" nevű kétpárti törvényjavaslatot, amely megakadályozná, hogy valaki engedély nélkül használja fel mások hangját, külsejét vagy stílusát digitális másolatokban. "Ez jogi védelmet és megfelelő díjazást biztosítana.” Mason szerint nem a harc, hanem az együttműködés a kulcs. "Beszélgetek MI cégek vezetőivel, és nem hiszem, hogy ártani akarnának a zeneiparnak. Ők is rajonganak a zenéért. De ha a zeneipar nem vesz részt a keretek kialakításában, könnyen visszaélhetnek vele. Fontos, hogy legyenek korlátok.”

A mesterséges intelligencia már most is részt vesz a zeneajánlásban, sőt, DJ szerepet is betölthet. Mason szerint ez nem feltétlenül baj: „Rengeteg új előadót fedezhetünk fel így. Ez izgalmas. Ugyanakkor a DJ-k is remek munkát végeznek. Nem kizárólagos kérdés – mindkettő más szolgáltatást nyújt.” A jövőben a rajongók még inkább aktív résztvevői lehetnek a zenei alkotásnak. "Előfordulhat, hogy egy rajongó maga állítja össze kedvenc előadója számát, más aláfestéssel, más nyelven, vagy akár azt is kérheti, hogy az énekes köszöntse fel születésnapján őt vagy az édesanyját.”

Bár Mason szerint biztosan megjelennek majd nem emberi előadók is, a valódi művészi élmény mindig emberhez köthető marad. "Biztos vagyok benne, hogy lesznek MI-előadók, akik népszerűek lesznek. De a legmélyebb hatást mindig egy olyan művész éri el, aki ember, aki megélt dolgokat, akivel azonosulni tudunk.” Azt is elismeri, hogy új típusú zenészek jelennek majd meg, akik talán nem rendelkeznek hagyományos zenei képzettséggel. „De attól még zenészek. Akik zenét alkotnak, azok zenészek – akár klasszikus hangszerekkel, akár szöveges prompttal.” A végső kérdés még nyitott: hány igazán maradandó és különleges alkotás születik majd az új korszakban – és kik fogják létrehozni őket? Mason szerint erre csak az idő adhat választ.