SG.hu
Meghalt "a fény mestere", aki nélkül nem létezne digitális fényképezőgép
95 éves korában elhunyt George E. Smith, a digitális képalkotás Nobel-díjas kutatója. Dr. Smith és egy kollégája találta ki hogyan lehet a fényt digitális jelekké alakítani, ezzel utat nyitva a digitális fényképezésnek, valamint az orvostudomány és a csillagászat fejlődésének.
Május 28-án elhunyt new jersey-i Waretown-i otthonában George E. Smith, a Bell Labs kutatója, aki 1969-ben egy kollégájával együtt a táblára vázolta fel azt az ötletet, amely a digitális fényképezés és olyan alkalmazások alapjává vált, mint a mélyűri képalkotás - egy áttörés, amelyet 40 évvel később Nobel-díjjal tüntettek ki a fizika területén. 95 éves volt. Halálát fia, Carson Smith erősítette meg, de a halál okát nem közölték.
Dr. Smith és Willard S. Boyle (2009-ben megosztva kapták meg a Nobel-díjat) által elképzelt innováció középpontjában egy fotóelektromos hatás néven ismert jelenség állt, amelyet fél évszázaddal korábban Albert Einstein kutatott. Dr. Smith és Boyle Einstein munkájából tudták, hogy a fény képes elektronokat kiszakítani a fémekből és más felületekből. Krétával rajzolt diagramokon kidolgozott elméletük szerint a fémből áradó elektromos töltés irányítható és tárolható. Az elektronok összegyűjtése, javasolták, félvezetőkkel felhasználható a bejövő fény képének létrehozására. „Az a cél, hogy fotonok áramoljanak be” - mondta egy 2001-es szóbeli történelmi beszámolóban -, „és minden foton egy számolható elektront hozzon létre”.
Kezdeti elképzelésük szerint a technológiát egy tervezett videotelefonban akarták felhasználni, amely a Dr. Smith és Boyle által vezetett projektek egyike volt a New Jersey-i Murray Hillben található Bell Laboratories-ban (ma Nokia Bell Labs). Az akkor még futurisztikusnak tűnő koncepció, amelyet PicturePhone-nak neveztek el, tesztelési terepül szolgált korai munkájukhoz, amelynek célja az volt, hogy kipróbálják a CCD-t, vagyis egy olyan eszközt, amely a fényt elektronikus jelekké alakítja. "Addig dolgoztunk rajta, amíg a PicturePhone projektet le nem állították” – mondta Dr. Smith a Newark Star-Ledgernek. "A PicturePhone nem volt kereskedelmi szempontból életképes, és ők azt akarták, hogy rövid távon nyereséget termeljünk.”
A CCD sokkal szélesebb körű lehetőségei hamar nyilvánvalóvá váltak, miután 1974-ben bejegyezték a szabadalmat. Az Eastman Kodak csapata 1975-ben mutatta be a prototípus digitális fényképezőgépet, amely majdnem akkora volt, mint egy cipősdoboz, és a CCD technológiával képeket tárolt kazettákon, amelyek körülbelül 30 fénykép adatait tudták tárolni. A kamera fő feltalálója, Steven Sasson ezt a pillanatot úgy nevezte, amikor bebizonyosodott, hogy lehetséges egy „teljesen elektronikus kamera” létrehozása, bár a folyamat nagyon eltért a mai szupergyors és nagy felbontású digitális képalkotástól. "A kép rögzítése csak 50 milliszekundumot vett igénybe, de a kazettára való felvétele 23 másodpercet” - mondta Sasson 2015-ben. "Kivettem a kazettát, átadtam az asszisztensemnek, aki behelyezte a lejátszóba. Körülbelül 30 másodperc múlva megjelent a 100 x 100 pixeles fekete-fehér kép.”
A csillagászok eközben felismerték, hogy a CCD hogyan segítheti elő a tudományágukat azáltal, hogy az ember számára láthatatlan hullámhosszúságú fényből készít képeket, és ezzel alapvető kérdések megválaszolásában segít a kozmosz természetéről. Az 1970-es évek végére az obszervatóriumok már CCD-készülékeket használtak nagy fényképészeti lemezek helyett, és ezzel megkezdődött az átállás a Hubble Űrtávcsőhöz hasonló lencsékkel készített, sokkal élesebb és részletgazdagabb képekre. A gyorsan fejlődő CCD-technológia új távlatokat nyitott a tenger alatti kutatások és a képvezérelt műtétek terén is.
Dr. Smith egy digitális fényképezőgéppel a kezében 2009. október 6-án, miután bejelentették, hogy elnyerte a fizikai Nobel-díjat
A Nobel-bizottság a fizikai díj kihirdetésében megjegyezte, hogy Smith és Boyle által megkezdett munka végül az élet szinte minden területét érintette. A díjat Charles K. Kaóval osztották meg, akit a száloptikai kábelek terén végzett munkájáért tüntettek ki. (Boyle 2011-ben hunyt el szülőhelyén, Új-Skóciában.) "A fény mesterei” - áll a Nobel-bizottság közleményében. Munkájuk segített megteremteni „modern információs társadalmunk alapjait” - tette hozzá Gunnar Öquist, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia főtitkára. Dr. Smith 1986-ban vonult nyugdíjba a Bell Labs-tól, és 17 évet töltött a tengeren, egy 31 láb hosszú vitorláson, az Apogee-n, partnerével, Janet Murphy-vel. 2009-ben, amikor a Nobel-díjat kihirdették, épp azzal volt elfoglalva, hogy több ezer fotót szkennelt be a számítógépébe az odüsszeájukról. "Bárcsak lett volna digitális fényképezőgépünk” - mondta.
Amikor 2009 októberében Stockholmból érkezett a Nobel-díjról szóló hívás, Dr. Smith 5:43-kor hallotta a telefon csengését, de nem kelt fel időben, hogy felvegye. A Nobel-küldött üzenete, amelyben azt mondta, hogy visszahívja, a hangpostára ment. Egy újságíró később megkérdezte Dr. Smith-től, hogy van-e terve a neki járó 250 000 dolláros díjjal. Egy pillanatig elgondolkodott, majd azt válaszolta, hogy vitorlásának, az Apogee-nak jól jönne egy kis felújítás.
George Elwood Smith 1930. május 10-én született White Plainsben, New Yorkban. Apja biztosítási ügynökként dolgozott, és gyakran váltott munkahelyet, ezért a családnak gyakran kellett költöznie. Dr. Smith hét államban nőtt fel, kilenc általános iskolába és öt középiskolába járt, ahogyan azt 2001-ben az Engineering and Technology History Wiki weboldalon megjelent interjúban elmesélte. Négy évet szolgált a haditengerészetnél időjárás-előrejelzőként, majd a GI Bill program keretében matematikát tanult. 1955-ben végzett a Pennsylvaniai Egyetemen, 1959-ben pedig fizikából doktorált a Chicagói Egyetemen. Három oldalas disszertációjában a germániumhoz hasonló félfémek elektromos tulajdonságait vizsgálta.
Bell kutatócsoportjaiban a CCD fejlesztéséért Dr. Smithnek és Boyle-nak járó teljes elismerést két kollégájuk, Michael F. Tompsett és Eugene I. Gordon vitatta, akik azt állították, hogy ők játszottak kulcsszerepet a kezdeti technológia fejlesztésében. A vita a Nobel-díj odaítélése után újra fellángolt. Smith 20 éves felesége, Janet Carson 1975-ben hunyt el. Partnere és vitorlázótársa, Murphy 2020-ban halt meg. Három gyermeke, öt unokája, hét dédunokája és két nővére maradt utána.
Május 28-án elhunyt new jersey-i Waretown-i otthonában George E. Smith, a Bell Labs kutatója, aki 1969-ben egy kollégájával együtt a táblára vázolta fel azt az ötletet, amely a digitális fényképezés és olyan alkalmazások alapjává vált, mint a mélyűri képalkotás - egy áttörés, amelyet 40 évvel később Nobel-díjjal tüntettek ki a fizika területén. 95 éves volt. Halálát fia, Carson Smith erősítette meg, de a halál okát nem közölték.
Dr. Smith és Willard S. Boyle (2009-ben megosztva kapták meg a Nobel-díjat) által elképzelt innováció középpontjában egy fotóelektromos hatás néven ismert jelenség állt, amelyet fél évszázaddal korábban Albert Einstein kutatott. Dr. Smith és Boyle Einstein munkájából tudták, hogy a fény képes elektronokat kiszakítani a fémekből és más felületekből. Krétával rajzolt diagramokon kidolgozott elméletük szerint a fémből áradó elektromos töltés irányítható és tárolható. Az elektronok összegyűjtése, javasolták, félvezetőkkel felhasználható a bejövő fény képének létrehozására. „Az a cél, hogy fotonok áramoljanak be” - mondta egy 2001-es szóbeli történelmi beszámolóban -, „és minden foton egy számolható elektront hozzon létre”.
Kezdeti elképzelésük szerint a technológiát egy tervezett videotelefonban akarták felhasználni, amely a Dr. Smith és Boyle által vezetett projektek egyike volt a New Jersey-i Murray Hillben található Bell Laboratories-ban (ma Nokia Bell Labs). Az akkor még futurisztikusnak tűnő koncepció, amelyet PicturePhone-nak neveztek el, tesztelési terepül szolgált korai munkájukhoz, amelynek célja az volt, hogy kipróbálják a CCD-t, vagyis egy olyan eszközt, amely a fényt elektronikus jelekké alakítja. "Addig dolgoztunk rajta, amíg a PicturePhone projektet le nem állították” – mondta Dr. Smith a Newark Star-Ledgernek. "A PicturePhone nem volt kereskedelmi szempontból életképes, és ők azt akarták, hogy rövid távon nyereséget termeljünk.”
A CCD sokkal szélesebb körű lehetőségei hamar nyilvánvalóvá váltak, miután 1974-ben bejegyezték a szabadalmat. Az Eastman Kodak csapata 1975-ben mutatta be a prototípus digitális fényképezőgépet, amely majdnem akkora volt, mint egy cipősdoboz, és a CCD technológiával képeket tárolt kazettákon, amelyek körülbelül 30 fénykép adatait tudták tárolni. A kamera fő feltalálója, Steven Sasson ezt a pillanatot úgy nevezte, amikor bebizonyosodott, hogy lehetséges egy „teljesen elektronikus kamera” létrehozása, bár a folyamat nagyon eltért a mai szupergyors és nagy felbontású digitális képalkotástól. "A kép rögzítése csak 50 milliszekundumot vett igénybe, de a kazettára való felvétele 23 másodpercet” - mondta Sasson 2015-ben. "Kivettem a kazettát, átadtam az asszisztensemnek, aki behelyezte a lejátszóba. Körülbelül 30 másodperc múlva megjelent a 100 x 100 pixeles fekete-fehér kép.”
A csillagászok eközben felismerték, hogy a CCD hogyan segítheti elő a tudományágukat azáltal, hogy az ember számára láthatatlan hullámhosszúságú fényből készít képeket, és ezzel alapvető kérdések megválaszolásában segít a kozmosz természetéről. Az 1970-es évek végére az obszervatóriumok már CCD-készülékeket használtak nagy fényképészeti lemezek helyett, és ezzel megkezdődött az átállás a Hubble Űrtávcsőhöz hasonló lencsékkel készített, sokkal élesebb és részletgazdagabb képekre. A gyorsan fejlődő CCD-technológia új távlatokat nyitott a tenger alatti kutatások és a képvezérelt műtétek terén is.
Dr. Smith egy digitális fényképezőgéppel a kezében 2009. október 6-án, miután bejelentették, hogy elnyerte a fizikai Nobel-díjat
A Nobel-bizottság a fizikai díj kihirdetésében megjegyezte, hogy Smith és Boyle által megkezdett munka végül az élet szinte minden területét érintette. A díjat Charles K. Kaóval osztották meg, akit a száloptikai kábelek terén végzett munkájáért tüntettek ki. (Boyle 2011-ben hunyt el szülőhelyén, Új-Skóciában.) "A fény mesterei” - áll a Nobel-bizottság közleményében. Munkájuk segített megteremteni „modern információs társadalmunk alapjait” - tette hozzá Gunnar Öquist, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia főtitkára. Dr. Smith 1986-ban vonult nyugdíjba a Bell Labs-tól, és 17 évet töltött a tengeren, egy 31 láb hosszú vitorláson, az Apogee-n, partnerével, Janet Murphy-vel. 2009-ben, amikor a Nobel-díjat kihirdették, épp azzal volt elfoglalva, hogy több ezer fotót szkennelt be a számítógépébe az odüsszeájukról. "Bárcsak lett volna digitális fényképezőgépünk” - mondta.
Amikor 2009 októberében Stockholmból érkezett a Nobel-díjról szóló hívás, Dr. Smith 5:43-kor hallotta a telefon csengését, de nem kelt fel időben, hogy felvegye. A Nobel-küldött üzenete, amelyben azt mondta, hogy visszahívja, a hangpostára ment. Egy újságíró később megkérdezte Dr. Smith-től, hogy van-e terve a neki járó 250 000 dolláros díjjal. Egy pillanatig elgondolkodott, majd azt válaszolta, hogy vitorlásának, az Apogee-nak jól jönne egy kis felújítás.
George Elwood Smith 1930. május 10-én született White Plainsben, New Yorkban. Apja biztosítási ügynökként dolgozott, és gyakran váltott munkahelyet, ezért a családnak gyakran kellett költöznie. Dr. Smith hét államban nőtt fel, kilenc általános iskolába és öt középiskolába járt, ahogyan azt 2001-ben az Engineering and Technology History Wiki weboldalon megjelent interjúban elmesélte. Négy évet szolgált a haditengerészetnél időjárás-előrejelzőként, majd a GI Bill program keretében matematikát tanult. 1955-ben végzett a Pennsylvaniai Egyetemen, 1959-ben pedig fizikából doktorált a Chicagói Egyetemen. Három oldalas disszertációjában a germániumhoz hasonló félfémek elektromos tulajdonságait vizsgálta.
Bell kutatócsoportjaiban a CCD fejlesztéséért Dr. Smithnek és Boyle-nak járó teljes elismerést két kollégájuk, Michael F. Tompsett és Eugene I. Gordon vitatta, akik azt állították, hogy ők játszottak kulcsszerepet a kezdeti technológia fejlesztésében. A vita a Nobel-díj odaítélése után újra fellángolt. Smith 20 éves felesége, Janet Carson 1975-ben hunyt el. Partnere és vitorlázótársa, Murphy 2020-ban halt meg. Három gyermeke, öt unokája, hét dédunokája és két nővére maradt utána.