Berta Sándor
Algoritmus irányításával gyorsabban repülhetnek a drónok
A robotrepülőgépek az eddiginél hatékonyabban közlekedhetnek.
A Zürichi Egyetem munkatársai egy olyan újszerű algoritmust alkottak meg, amely kiszámítja a pilóta nélküli légi járművek optimális repülési pályáját és eközben maximálisan figyelembe veszi az adott eszköz korlátait. Az algoritmusnak köszönhetően egy önállóan közlekedő kvadrokopter első alkalommal győzött le sikeresen két profi drónpilótát.
A robotrepülőgépeknek számos követelménynek kell megfelelniük ahhoz, hogy jól bevethetők legyenek. Az egyik, hogy a korlátozott akkumulátorkapacitásaik miatt minden feladatot - legyen szó katasztrófahelyzetben a túlélő kereséséről vagy egy épület átvizsgálásáról - a legrövidebb időn belül kell elvégezniük. A pilóta nélküli légi járművek ezért különböző pontokat vesznek figyelembe a repüléseik során és ehhez minden egyes alkalommal ki kell számítaniuk a legjobb repülési pályát és a megfelelő gyorsítást. A legjobb emberi pilóták az ilyen manővereknél nagyon jól teljesítenek és eddig mindig legyőzték a versenyeken a drónirányító rendszereket. A most kifejlesztett algoritmus viszont kifogott rajtuk.
Davide Scaramuzza, a Zürichi Egyetem kutatója elmondta, hogy az általuk megalkotott algoritmus két világklasszis pilótát győzött le és a leggyorsabb repülési pályákat számította ki, egyúttal figyelembe vette a robotrepülőgép korlátait is. Philipp Föhn, a szakember kollégája hozzátette, hogy a szoftver csupán annyit közöl a pilóta nélküli légi járművel, hogy minden meghatározott pontot érintenie kell, de abba nem szól bele, hogy erre mikor és hogyan kerüljön sor.
A teszt során az algoritmus és a két emberi pilóta ugyanazt az útvonalat repülték végig és a mozdulatok precíz rögzítésére külső kamerákat alkalmaztak. Az autonóm drón valós időben küldött el információkat arról, hogy éppen hol tartózkodott. A tisztességes verseny biztosítására a professzionális pilóták lehetőséget kaptak arra, hogy a verseny előtt gyakoroljanak. Az algoritmus és a robotrepülőgép ennek ellenére magabiztosan nyert, ráadásul a teljesítménye állandó volt. Emellett a szoftver képes volt arra, hogy a legjobb repülési pályát többször egymás után is reprodukálja.
Ahhoz, hogy a megoldás elterjedjen egyszerűsödnie kell, mert jelenleg a számítógépnek még legalább egy órára van szükség a meghatározásához. Ráadásul ahhoz, hogy a pilóta nélküli jármű képes legyen kiszámítani a saját tartózkodási helyét, még szüksége van külső kamerákra. Ehhez a szakemberek a jövőben fedélzeti kamerákat akarnak alkalmazni. Scaramuzza úgy vélte, hogy az algoritmust számos feladatra lehet majd felhasználni, például a csomagszállításokkor, a vizsgálatok elvégzésekor vagy a kutató- és mentőakciók esetében.
A Zürichi Egyetem munkatársai egy olyan újszerű algoritmust alkottak meg, amely kiszámítja a pilóta nélküli légi járművek optimális repülési pályáját és eközben maximálisan figyelembe veszi az adott eszköz korlátait. Az algoritmusnak köszönhetően egy önállóan közlekedő kvadrokopter első alkalommal győzött le sikeresen két profi drónpilótát.
A robotrepülőgépeknek számos követelménynek kell megfelelniük ahhoz, hogy jól bevethetők legyenek. Az egyik, hogy a korlátozott akkumulátorkapacitásaik miatt minden feladatot - legyen szó katasztrófahelyzetben a túlélő kereséséről vagy egy épület átvizsgálásáról - a legrövidebb időn belül kell elvégezniük. A pilóta nélküli légi járművek ezért különböző pontokat vesznek figyelembe a repüléseik során és ehhez minden egyes alkalommal ki kell számítaniuk a legjobb repülési pályát és a megfelelő gyorsítást. A legjobb emberi pilóták az ilyen manővereknél nagyon jól teljesítenek és eddig mindig legyőzték a versenyeken a drónirányító rendszereket. A most kifejlesztett algoritmus viszont kifogott rajtuk.
Davide Scaramuzza, a Zürichi Egyetem kutatója elmondta, hogy az általuk megalkotott algoritmus két világklasszis pilótát győzött le és a leggyorsabb repülési pályákat számította ki, egyúttal figyelembe vette a robotrepülőgép korlátait is. Philipp Föhn, a szakember kollégája hozzátette, hogy a szoftver csupán annyit közöl a pilóta nélküli légi járművel, hogy minden meghatározott pontot érintenie kell, de abba nem szól bele, hogy erre mikor és hogyan kerüljön sor.
A teszt során az algoritmus és a két emberi pilóta ugyanazt az útvonalat repülték végig és a mozdulatok precíz rögzítésére külső kamerákat alkalmaztak. Az autonóm drón valós időben küldött el információkat arról, hogy éppen hol tartózkodott. A tisztességes verseny biztosítására a professzionális pilóták lehetőséget kaptak arra, hogy a verseny előtt gyakoroljanak. Az algoritmus és a robotrepülőgép ennek ellenére magabiztosan nyert, ráadásul a teljesítménye állandó volt. Emellett a szoftver képes volt arra, hogy a legjobb repülési pályát többször egymás után is reprodukálja.
Ahhoz, hogy a megoldás elterjedjen egyszerűsödnie kell, mert jelenleg a számítógépnek még legalább egy órára van szükség a meghatározásához. Ráadásul ahhoz, hogy a pilóta nélküli jármű képes legyen kiszámítani a saját tartózkodási helyét, még szüksége van külső kamerákra. Ehhez a szakemberek a jövőben fedélzeti kamerákat akarnak alkalmazni. Scaramuzza úgy vélte, hogy az algoritmust számos feladatra lehet majd felhasználni, például a csomagszállításokkor, a vizsgálatok elvégzésekor vagy a kutató- és mentőakciók esetében.