Berta Sándor
Autonóm vízi robot mentheti meg a fuldoklókat
A gép a jövőben akár az úszómestereket is helyettesítheti.
A Fraunhofer Társaság Optronikai, Rendszertechnikai és Képkiértékelési Intézetének (IOSB) kutatói egy olyan úszó mentőrobotot fejlesztettek ki, amelyre támaszkodhatnak a vízimentők a jövőben. A gép képes arra, hogy a fuldokló személyeket kimentse az uszodákból, a tavakból, a folyókból és a tengerekből, s a legrövidebb úton eljuttassa őket a legközelebbi partra. Az eszközt kifejezetten úgy alkották meg a szakemberek, hogy egy rájára hasonlítson.
Világszerte kevés az úszómester és a vízimentő, mert a foglalkozás finoman szólva sem tartozik a legjobban fizetett szakmák közé. Ezért a tudósok gondolkodni kezdtek azon, hogy miként lehetne a meglévő személyzetet tehermentesíteni, illetve a kieső személyeket helyettesíteni. Így jutottak el egy vízi robot megtervezéséig és megalkotásáig. A folyamat során hasznosították a korábbi víz alatti gépek fejlesztése során szerzett tapasztalatokat. Az IOSB munkatársai évekkel ezelőtt már létrehozták a DEDAVE nevű önállóan tevékenykedő víz alatti járművet.
Helge Renkewitz informatikus elmondta, hogy vannak bizonyos tipikus testhelyzetek, amelyekről felismerhető, hogy valaki veszélyben van. Az uszodákban elhelyezett térfigyelő kamerák észlelhetik a bajba kerülő személyek pozícióját és a koordinátákat elküldik a robotnak. Az utóbbi a medence vagy a tó alján van elhelyezve egy dokkolóállomáshoz csatlakoztatva és szükség esetén útnak indul. Amennyiben elérte a megadott pozíciót, akkor a fedélzeti kamerái segítségével felkutatja az érintett embert, majd eljuttatja a partra. Egy külön rendszer eközben megakadályozza, hogy az illető elsodródjon, ez egyébként más víz alatti járművekre is felszerelhető.
A tavaknál drónok és léghajók veszik át a térfigyelő kamerák szerepét, s az optikai egységek helyett nagyobb szerep jut az akusztikai érzékelőknek. Az új fejlesztést sikeresen tesztelték egy Halle mellett található tóban, ahol egy 3 méter mélységbe leengedett, 80 kilogramm súlyú próbababát derített fel és mentett ki a gép. A robot a testet egyetlen másodperc alatt eljuttatta a víz felszínére, majd a lehető legrövidebb úton kiszállította a partra, ahol már vártak rá a mentők. Az utóbbiakat azonnal riasztja a rendszer, ha értesítést kap egy vészhelyzetről. Renkewitz hangsúlyozta, hogy a teljes mentőakció mindössze 2 percig tart. Erre azért van szükség, mert az újjáélesztést 5 percen belül meg kell kezdeni a maradandó egészségkárosodás elkerülésére.
Az aktuális modell 90 centiméter hosszú, s 50-50 centiméter széles, illetve magas. A fedélzeten találhatók az akkumulátorok, a motor, a kamerák, az optikai és a navigációs szenzorok. A cél az, hogy a kész rendszer kisebb, könnyebb és olcsóbb legyen. A jármű hosszú távon más feladatokra is felhasználható lesz, például gátak vagy halállományok ellenőrzésére, de akár a víz mélyén található régészeti leletek felkutatására is.
A Fraunhofer Társaság Optronikai, Rendszertechnikai és Képkiértékelési Intézetének (IOSB) kutatói egy olyan úszó mentőrobotot fejlesztettek ki, amelyre támaszkodhatnak a vízimentők a jövőben. A gép képes arra, hogy a fuldokló személyeket kimentse az uszodákból, a tavakból, a folyókból és a tengerekből, s a legrövidebb úton eljuttassa őket a legközelebbi partra. Az eszközt kifejezetten úgy alkották meg a szakemberek, hogy egy rájára hasonlítson.
Világszerte kevés az úszómester és a vízimentő, mert a foglalkozás finoman szólva sem tartozik a legjobban fizetett szakmák közé. Ezért a tudósok gondolkodni kezdtek azon, hogy miként lehetne a meglévő személyzetet tehermentesíteni, illetve a kieső személyeket helyettesíteni. Így jutottak el egy vízi robot megtervezéséig és megalkotásáig. A folyamat során hasznosították a korábbi víz alatti gépek fejlesztése során szerzett tapasztalatokat. Az IOSB munkatársai évekkel ezelőtt már létrehozták a DEDAVE nevű önállóan tevékenykedő víz alatti járművet.
Helge Renkewitz informatikus elmondta, hogy vannak bizonyos tipikus testhelyzetek, amelyekről felismerhető, hogy valaki veszélyben van. Az uszodákban elhelyezett térfigyelő kamerák észlelhetik a bajba kerülő személyek pozícióját és a koordinátákat elküldik a robotnak. Az utóbbi a medence vagy a tó alján van elhelyezve egy dokkolóállomáshoz csatlakoztatva és szükség esetén útnak indul. Amennyiben elérte a megadott pozíciót, akkor a fedélzeti kamerái segítségével felkutatja az érintett embert, majd eljuttatja a partra. Egy külön rendszer eközben megakadályozza, hogy az illető elsodródjon, ez egyébként más víz alatti járművekre is felszerelhető.
A tavaknál drónok és léghajók veszik át a térfigyelő kamerák szerepét, s az optikai egységek helyett nagyobb szerep jut az akusztikai érzékelőknek. Az új fejlesztést sikeresen tesztelték egy Halle mellett található tóban, ahol egy 3 méter mélységbe leengedett, 80 kilogramm súlyú próbababát derített fel és mentett ki a gép. A robot a testet egyetlen másodperc alatt eljuttatta a víz felszínére, majd a lehető legrövidebb úton kiszállította a partra, ahol már vártak rá a mentők. Az utóbbiakat azonnal riasztja a rendszer, ha értesítést kap egy vészhelyzetről. Renkewitz hangsúlyozta, hogy a teljes mentőakció mindössze 2 percig tart. Erre azért van szükség, mert az újjáélesztést 5 percen belül meg kell kezdeni a maradandó egészségkárosodás elkerülésére.
Az aktuális modell 90 centiméter hosszú, s 50-50 centiméter széles, illetve magas. A fedélzeten találhatók az akkumulátorok, a motor, a kamerák, az optikai és a navigációs szenzorok. A cél az, hogy a kész rendszer kisebb, könnyebb és olcsóbb legyen. A jármű hosszú távon más feladatokra is felhasználható lesz, például gátak vagy halállományok ellenőrzésére, de akár a víz mélyén található régészeti leletek felkutatására is.