Berta Sándor
Európai startupok oldanák meg az űrszemét-problémát
Régi műholdak és rakéták darabjai, különböző roncsok keringenek a Föld körül. A probléma megoldására az európai startupok a mesterséges intelligenciát hívnák segítségül.
2018 áprilisában elindult a RemoveDebris nevű európai űrszemét-begyűjtő küldetés, majd tavaly decemberben az Európai Űrügynökség (ESA) 86 millió eurós szerződést írt alá a ClearSpace nevű svájci startup vezette csoporttal a világ első űrszemét-eltakarító misszióját megrendelve. A tervek szerint 2025-ben induló ClearSpace-1 küldetés az ESA által tervezett Vega hordozórakéta egy méretes darabját fogja elmozdítani a keringési pályájáról, hogy az űrhulladék végül elégjen a légkörben. A későbbi missziókkal méretesebb, nagyobb kihívást jelentő űrhulladékok eltakarítása lesz a cél.
Kristina Nikolaus az OKAPI:Orbits nevű braunschweigi startup társalapítója. A vállalkozás a saját fejlesztésű mesterséges intelligencia szoftvere segítségével számítja ki az űrben lévő roncsdarabok repülési pályáját, majd figyelemezteti az űrhajózási vállalatokat a lehetséges ütközési veszélyekre. A menedzser kijelentette, hogy statisztikai szempontból már 5 éve várnak arra, hogy összeütközzenek egymással műholdak és a világűrben keringő roncsok vagy bekövetkezzen egy robbanás. Eddig ezeket az eseményeket sikerült elkerülni, de a magántulajdonban lévő űrhajózási társaságok piacra lépésével a kockázat jelentős mértékben megnőtt. A világűrben ugyanis egyre nagyobb a forgalom.
Donald Kessler, a NASA űrhajósa már 1978-ban felhívta a figyelmet arra a szindrómára, amelynek értelmében az űrhajózás minden jövőbeli generáció számára egyre veszélyesebb lesz, mert a korábbi küldetések egyre több roncsdarabja kering az űrben. A kisebb méretű roncsok véletlenszerűen össze szoktak ütközni egymással, amelyből kisebb robbanások sorozatai alakulnak ki. Az pedig csak idő kérdése, hogy mikor történik egy nagyobb esemény, ami fémrészecskék ezreivel terítené be az eget.
A megoldást az jelentené, hogy azonnali hatállyal leállítanák az olyan űrrepüléseket, amelyek után nagyobb méretű tárgyak maradnak az űrben. A cél az, hogy ezeket az objektumokat összegyűjtsék. Eddig az volt a stratégia, hogy a fennmaradó tárgyak egy idő után belépjenek a Föld légterébe és elégjenek. De ez a műholdaknál például csak akkor működhet, ha elegendő üzemanyaguk van a légkörbe való belépéshez. Az inaktív műholdak egyszerűen Föld körüli pályán maradnak és ütközéseket okozhatnak. Az ESA adatai alapján jelenleg 129 millió olyan töredék van, amely gazdátlanul sodródik az űrben elképesztő sebességgel, közülük 900 000 darab egy centiméternél, míg 34 000 darab tíz centiméternél nagyobb.
Az OKAPI:Orbits rendszerét a megfigyelő- és radarállomások, továbbá a teleszkópok adataival látják el. A kifejlesztett mesterséges intelligencia összegyűjti és összehasonlítja az adatpontokat. Amennyiben egy amerikai távcső felfigyel egy objektumra, majd azt egy héttel később észleli egy európai teleszkóp is, akkor abból következtetni lehet a következő évtizedekben várható pályájára és kiszámítható, hogy részese lesz-e egy ütközésnek.
Az űr kitakarításában komoly szerep juthat a ClearSpace svájci startupnak, amely egy olyan rendszert fejlesztett ki, amely megfogja és a Föld légkörébe juttatja az egyes tárgyakat. Luc Piguet, a ClearSpace társalapítója és vezetője azt nyilatkozta, hogy ezek a küldetések bonyolultak és veszélyesek lesznek, már csak azért is, mert az űrszondájukat is veszélyeztetheti egy ütközés. A másik probléma, hogy az eljárás lassú és minden egyes út során csak egy roncs gyűjthető be. Sabine Klinkner, a Stuttgarti Egyetem professzora szerint a legfontosabb ugyanakkor az lenne, hogy egységes szabályok vonatkozzanak a műholdakra, így a jövőben sem lehet kizárni, hogy roncsok maradjanak egy-egy misszió után a Föld körül. A szakember ezért vélte úgy, hogy az OKAPI: Orbits vagy a ClearSpace megoldása csupán tüneti kezelés.
2018 áprilisában elindult a RemoveDebris nevű európai űrszemét-begyűjtő küldetés, majd tavaly decemberben az Európai Űrügynökség (ESA) 86 millió eurós szerződést írt alá a ClearSpace nevű svájci startup vezette csoporttal a világ első űrszemét-eltakarító misszióját megrendelve. A tervek szerint 2025-ben induló ClearSpace-1 küldetés az ESA által tervezett Vega hordozórakéta egy méretes darabját fogja elmozdítani a keringési pályájáról, hogy az űrhulladék végül elégjen a légkörben. A későbbi missziókkal méretesebb, nagyobb kihívást jelentő űrhulladékok eltakarítása lesz a cél.
Kristina Nikolaus az OKAPI:Orbits nevű braunschweigi startup társalapítója. A vállalkozás a saját fejlesztésű mesterséges intelligencia szoftvere segítségével számítja ki az űrben lévő roncsdarabok repülési pályáját, majd figyelemezteti az űrhajózási vállalatokat a lehetséges ütközési veszélyekre. A menedzser kijelentette, hogy statisztikai szempontból már 5 éve várnak arra, hogy összeütközzenek egymással műholdak és a világűrben keringő roncsok vagy bekövetkezzen egy robbanás. Eddig ezeket az eseményeket sikerült elkerülni, de a magántulajdonban lévő űrhajózási társaságok piacra lépésével a kockázat jelentős mértékben megnőtt. A világűrben ugyanis egyre nagyobb a forgalom.
Donald Kessler, a NASA űrhajósa már 1978-ban felhívta a figyelmet arra a szindrómára, amelynek értelmében az űrhajózás minden jövőbeli generáció számára egyre veszélyesebb lesz, mert a korábbi küldetések egyre több roncsdarabja kering az űrben. A kisebb méretű roncsok véletlenszerűen össze szoktak ütközni egymással, amelyből kisebb robbanások sorozatai alakulnak ki. Az pedig csak idő kérdése, hogy mikor történik egy nagyobb esemény, ami fémrészecskék ezreivel terítené be az eget.
A megoldást az jelentené, hogy azonnali hatállyal leállítanák az olyan űrrepüléseket, amelyek után nagyobb méretű tárgyak maradnak az űrben. A cél az, hogy ezeket az objektumokat összegyűjtsék. Eddig az volt a stratégia, hogy a fennmaradó tárgyak egy idő után belépjenek a Föld légterébe és elégjenek. De ez a műholdaknál például csak akkor működhet, ha elegendő üzemanyaguk van a légkörbe való belépéshez. Az inaktív műholdak egyszerűen Föld körüli pályán maradnak és ütközéseket okozhatnak. Az ESA adatai alapján jelenleg 129 millió olyan töredék van, amely gazdátlanul sodródik az űrben elképesztő sebességgel, közülük 900 000 darab egy centiméternél, míg 34 000 darab tíz centiméternél nagyobb.
Az OKAPI:Orbits rendszerét a megfigyelő- és radarállomások, továbbá a teleszkópok adataival látják el. A kifejlesztett mesterséges intelligencia összegyűjti és összehasonlítja az adatpontokat. Amennyiben egy amerikai távcső felfigyel egy objektumra, majd azt egy héttel később észleli egy európai teleszkóp is, akkor abból következtetni lehet a következő évtizedekben várható pályájára és kiszámítható, hogy részese lesz-e egy ütközésnek.
Az űr kitakarításában komoly szerep juthat a ClearSpace svájci startupnak, amely egy olyan rendszert fejlesztett ki, amely megfogja és a Föld légkörébe juttatja az egyes tárgyakat. Luc Piguet, a ClearSpace társalapítója és vezetője azt nyilatkozta, hogy ezek a küldetések bonyolultak és veszélyesek lesznek, már csak azért is, mert az űrszondájukat is veszélyeztetheti egy ütközés. A másik probléma, hogy az eljárás lassú és minden egyes út során csak egy roncs gyűjthető be. Sabine Klinkner, a Stuttgarti Egyetem professzora szerint a legfontosabb ugyanakkor az lenne, hogy egységes szabályok vonatkozzanak a műholdakra, így a jövőben sem lehet kizárni, hogy roncsok maradjanak egy-egy misszió után a Föld körül. A szakember ezért vélte úgy, hogy az OKAPI: Orbits vagy a ClearSpace megoldása csupán tüneti kezelés.