MTI
A világhálón szervezik meg a határátkelést a koszovóiak
Nem viccelődnek a vallással, viszont nem hordanak fejkendőt és szeretnek szórakozni - ez a kép alakult ki a koszovóiakról az MTI tudósítójában néhány napos pristinai látogatása során.
A koszovóiak nagyon kényesek gépjárműveik tisztaságára – ötlött rögtön az MTI munkatársainak szemébe Pristina felé haladva, a merdarei szerb-koszovói adminisztratív átkelő és a tőle alig 30 kilométerre dél-nyugatra található koszovói főváros között ugyanis megszámlálhatatlanul sok autómosó található. Az autók tisztaságával kapcsolatos kép később sem változott, ugyanis Pristinában még a házak és a szállodák előtt álló autókat is folyamatosan tisztították. A városban sétálva pedig bizonyosságot nyert, hogy a pékségek, a kávézók és a férfifodrászatok mellett az autómosók képezik a szolgáltatóipar alapját.
A sétálóutcán aztán minden korábbi prekoncepció megdőlt: sem kendőbe burkolt nőket, sem hangos vallási vezetőket, sem üres üzleteket nem lehetett látni. Koszovó lakosságának nagy része ugyan iszlám vallású albán, viszont többségük nem veszi túl komolyan a szabályokat. Egyetlen kitételük van: a vallással nem lehet viccelődni. Ezt a gondolatot egyébként Vullnet Krasniqi újságíró fogalmazta meg nevetve, miután lehajtotta sörét. A kukunews.net című szatirikus honlap egyik alapítója azt is elmondta: a koszovóiak a humorba menekülnek a sokszor szomorú és nehéz valóság elől. „Na, meg az alkoholba” - tette hozzá.
A munkanélküli fiatalok az MTI tudósítójának tapasztalatai szerint is ivással és kávézással töltik mindennapjaikat, semmittevés helyett pedig folyamatosan interneteznek. Az információs technológiák terén Koszovó nagyon gyorsan fejlődik - fogalmazott egy másik újságíró. A világháló adta lehetőségeket azok is kihasználják, akik útra kelnek, hogy az Európai Unióban próbáljanak szerencsét.
Kísérőnk több, telefonnal készült videót is mutatott, amelyen koszovói fiatalok éppen a zöldhatáron kelnek át. Az okostelefonoknak és a közösségi oldalaknak köszönhetően manapság már mindenki készíthet tudósításokat, még az illegális határátlépés közben is – magyarázta. Elmondta azt is, hogy azok a fiatalok, akik így indulnak útnak, csoportokat hoznak létre a közösségi hálókon, és ezeken keresztül osztják meg egymással tapasztalataikat, a legújabb, legbiztonságosabb útvonalakat, a találkozási pontokat, az összekötők elérhetőségeit, és itt számolnak be arról is, sikerült-e eljutniuk úti céljukhoz.
Az útra kelésnek is számos oka van. Egyrészt az 1998-1999-es szerb koszovói konfliktus lezárása óta ugyanazok az emberek irányítják az országot - közölték beszélgetőtársaink. A mostani politikusok akkoriban katonai vezetők voltak, és csak nekik volt akkora hatalmuk és erejük, hogy irányítani tudják a közösséget. Azóta azonban eltelt 16 év, és a fiatalokat már nem érdeklik ezek a háborús szereplők, változásokat szeretnének. Másrészt viszont a háború számukra nem történelem vagy egy megfoghatatlan fogalom, hanem valóság, hiszen mindannyian megtapasztalták annak negatív hatásait, mindannyiuk családja érintett volt, sokan közvetlen rokonaikat veszítették el. Aki ki akar törni ebből a világból, az útra kel.
A háborúnak és a szerb-koszovói ellentétnek azonban más következményei is vannak. Koszovó ugyan kikiáltotta függetlenségét hét évvel ezelőtt, de Szerbia ezt azóta sem hajlandó elismerni. A rendezetlen helyzet igen kézzelfogható bizonyítéka, hogy a szerbiai szolgáltatóknál regisztrált telefonokat több mint négy éve nem lehet használni Koszovó területén. 2010-ben a szerb telefontársaságok átjátszó állomását szétszerelték, és azóta sem állítottak fel újakat Koszovó területén, így a szerb szolgáltatóknak nincs térerejük a térségben. Mivel azonban Szerbia saját területének tekinti Koszovót, a szerbiai telefonokon a roamingszolgáltatás sem működik. Így fordulhat elő, hogy a szerbiai telefonnal rendelkező MTI-tudósítót egyszer csak "elvágják a külvilágtól".
A kapcsolatépítés pozitívumaként viszont elmondható, hogy az albán nyelv ugyan egyetlen más nyelvvel sem áll közeli rokonságban - így tolmács nélkül nagyon nehéz boldogulni Európa legfiatalabb államában -, a Szerbiával és korábban Jugoszláviával való közös múlt miatt a középkorú és idősebb lakosság tökéletesen beszél szerbül. A fiatalok többsége pedig nagyon jól tud angolul. A legkisebb falvakban is tapasztalható volt, hogy az ott élők sokat adnak az angol nyelv oktatására, hiszen még az utcán játszó gyerekek is azonnal angolul szólítják meg az odalátogató idegeneket. Ezen persze nem kell meglepődni, Koszovóban több mint 15 éve váltják egymást a nemzetközi szervezetek - nemzetközi békefenntartók is állomásoznak az országban -, aki boldogulni szeretne, annak mindenképpen meg kell tanulnia angolul.
Pristina néhány fontos vonatkozásban nem különbözik a volt Jugoszlávia több más egykori köztársaságának fővárosától: egyszerre tapasztalható a balkáni közvetlenség és a nagyvárosi fényűzés, emellett a szórakozóhelyek, a sétálóutcák és az üzletek továbbra is tele vannak, jóllehet több ezren elhagyták a várost. Szomorúság csak esténként tapasztalható, abban az időszakban, amikor az autóbuszok elindulnak Belgrád felé, hogy utasaik onnan tovább utazva az Európai Unióban próbáljanak szerencsét.
A koszovóiak nagyon kényesek gépjárműveik tisztaságára – ötlött rögtön az MTI munkatársainak szemébe Pristina felé haladva, a merdarei szerb-koszovói adminisztratív átkelő és a tőle alig 30 kilométerre dél-nyugatra található koszovói főváros között ugyanis megszámlálhatatlanul sok autómosó található. Az autók tisztaságával kapcsolatos kép később sem változott, ugyanis Pristinában még a házak és a szállodák előtt álló autókat is folyamatosan tisztították. A városban sétálva pedig bizonyosságot nyert, hogy a pékségek, a kávézók és a férfifodrászatok mellett az autómosók képezik a szolgáltatóipar alapját.
A sétálóutcán aztán minden korábbi prekoncepció megdőlt: sem kendőbe burkolt nőket, sem hangos vallási vezetőket, sem üres üzleteket nem lehetett látni. Koszovó lakosságának nagy része ugyan iszlám vallású albán, viszont többségük nem veszi túl komolyan a szabályokat. Egyetlen kitételük van: a vallással nem lehet viccelődni. Ezt a gondolatot egyébként Vullnet Krasniqi újságíró fogalmazta meg nevetve, miután lehajtotta sörét. A kukunews.net című szatirikus honlap egyik alapítója azt is elmondta: a koszovóiak a humorba menekülnek a sokszor szomorú és nehéz valóság elől. „Na, meg az alkoholba” - tette hozzá.
A munkanélküli fiatalok az MTI tudósítójának tapasztalatai szerint is ivással és kávézással töltik mindennapjaikat, semmittevés helyett pedig folyamatosan interneteznek. Az információs technológiák terén Koszovó nagyon gyorsan fejlődik - fogalmazott egy másik újságíró. A világháló adta lehetőségeket azok is kihasználják, akik útra kelnek, hogy az Európai Unióban próbáljanak szerencsét.
Kísérőnk több, telefonnal készült videót is mutatott, amelyen koszovói fiatalok éppen a zöldhatáron kelnek át. Az okostelefonoknak és a közösségi oldalaknak köszönhetően manapság már mindenki készíthet tudósításokat, még az illegális határátlépés közben is – magyarázta. Elmondta azt is, hogy azok a fiatalok, akik így indulnak útnak, csoportokat hoznak létre a közösségi hálókon, és ezeken keresztül osztják meg egymással tapasztalataikat, a legújabb, legbiztonságosabb útvonalakat, a találkozási pontokat, az összekötők elérhetőségeit, és itt számolnak be arról is, sikerült-e eljutniuk úti céljukhoz.
Az útra kelésnek is számos oka van. Egyrészt az 1998-1999-es szerb koszovói konfliktus lezárása óta ugyanazok az emberek irányítják az országot - közölték beszélgetőtársaink. A mostani politikusok akkoriban katonai vezetők voltak, és csak nekik volt akkora hatalmuk és erejük, hogy irányítani tudják a közösséget. Azóta azonban eltelt 16 év, és a fiatalokat már nem érdeklik ezek a háborús szereplők, változásokat szeretnének. Másrészt viszont a háború számukra nem történelem vagy egy megfoghatatlan fogalom, hanem valóság, hiszen mindannyian megtapasztalták annak negatív hatásait, mindannyiuk családja érintett volt, sokan közvetlen rokonaikat veszítették el. Aki ki akar törni ebből a világból, az útra kel.
A háborúnak és a szerb-koszovói ellentétnek azonban más következményei is vannak. Koszovó ugyan kikiáltotta függetlenségét hét évvel ezelőtt, de Szerbia ezt azóta sem hajlandó elismerni. A rendezetlen helyzet igen kézzelfogható bizonyítéka, hogy a szerbiai szolgáltatóknál regisztrált telefonokat több mint négy éve nem lehet használni Koszovó területén. 2010-ben a szerb telefontársaságok átjátszó állomását szétszerelték, és azóta sem állítottak fel újakat Koszovó területén, így a szerb szolgáltatóknak nincs térerejük a térségben. Mivel azonban Szerbia saját területének tekinti Koszovót, a szerbiai telefonokon a roamingszolgáltatás sem működik. Így fordulhat elő, hogy a szerbiai telefonnal rendelkező MTI-tudósítót egyszer csak "elvágják a külvilágtól".
A kapcsolatépítés pozitívumaként viszont elmondható, hogy az albán nyelv ugyan egyetlen más nyelvvel sem áll közeli rokonságban - így tolmács nélkül nagyon nehéz boldogulni Európa legfiatalabb államában -, a Szerbiával és korábban Jugoszláviával való közös múlt miatt a középkorú és idősebb lakosság tökéletesen beszél szerbül. A fiatalok többsége pedig nagyon jól tud angolul. A legkisebb falvakban is tapasztalható volt, hogy az ott élők sokat adnak az angol nyelv oktatására, hiszen még az utcán játszó gyerekek is azonnal angolul szólítják meg az odalátogató idegeneket. Ezen persze nem kell meglepődni, Koszovóban több mint 15 éve váltják egymást a nemzetközi szervezetek - nemzetközi békefenntartók is állomásoznak az országban -, aki boldogulni szeretne, annak mindenképpen meg kell tanulnia angolul.
Pristina néhány fontos vonatkozásban nem különbözik a volt Jugoszlávia több más egykori köztársaságának fővárosától: egyszerre tapasztalható a balkáni közvetlenség és a nagyvárosi fényűzés, emellett a szórakozóhelyek, a sétálóutcák és az üzletek továbbra is tele vannak, jóllehet több ezren elhagyták a várost. Szomorúság csak esténként tapasztalható, abban az időszakban, amikor az autóbuszok elindulnak Belgrád felé, hogy utasaik onnan tovább utazva az Európai Unióban próbáljanak szerencsét.