A magyar gyűjtők jórészt konzervatívak, a műkereskedelmi forgalom zömét a festmények adják, s bár már vannak úttörők, akik vásárolnak videót, azt a gyűjteményük színesítése érdekében teszik.

Tisztán videógyűjtemény még nincs Magyarországon, a múzeumi vásárlások is gyerekcipőben járnak, de már van egy olyan galéria, a Ráday utcai Videospace, amelyik médiaművészetre szakosodott. Alapítói közül Berg Andrea azt mondja, olyan értelemben nem érdemes nemzetközi összehasonlításokat tenni, hogy mi van másutt ezen a területen, mert itt mindig minden másképp van. A Videospace nonprofit galériaként indult 2007-ben. "Kézenfekvő volt, hogy erre szakosodunk, hiszen a férjem, Eike képzőművész és a videó, a médiaművészet a szakterülete és azért Budapesten, mert itt lakunk" - számolt be Berg Andrea a motivációkról.

Az alapítás után nem sokkal Budapesten járt több nemzetközi vásár igazgatója is, akik kapacitálták őket, próbálják ki a kereskedelmi szcénát. Kijutottak a párizsi FIAC-ra - tavaly egyedüli magyar résztvevőként és idén is jelentkeznek -, ahol több videómunkát értékesítettek. A budapesti Art Fairen is francia és magyar vevőik voltak.

A prózai kérdésre, hogy mit lehet kezdeni egy videóval, Berg Andrea azt válaszolta, hogy ezek jórészt végtelenített munkák, és általában folyamatosan mennek. Ahogyan a festményekhez illesztik a keretet, a videóhoz is célszerű hozzáillő monitort vásárolni és nem az otthoni tévén lejátszani. "Jól ki kell találni a helyét, mi például feltettünk egyet az étkezőben és hiába láttuk már milliószor, folyton oda-odabámultunk. Mert mozog. Nyugis helyekre, hálószobába nem ajánlom. Olyan helyre jó, ahol forgalom van, átjárás, közlekedőterek. Remek például ügyfélvárókba - amit a FIAC-on eladtunk, azt viszontláttuk ügyvédi és marketinges iroda előterében. Oda tökéletes."

Az árképzés a legnehezebb kérdés ebben a műfajban, főleg Magyarországon, ahol még egyáltalán nincs másodlagos kereskedelem. A Videospace-nél "kitalálnak" egy árat, amire a piac reagál, s ha kell, módosítanak rajta. Vannak persze objektív szempontok: a művész hírneve itthon és külföldön, milyen hosszú a videó és technikailag mennyire volt nehéz. Az árskála 500-1000 eurótól 6000-ig terjed, ez a festményekhez képest alacsony ár és sokszor még a monitor is benne van. Maga a műalkotás a szoftver, de valamilyen hordozón lennie kell.

A Videospace dvd-t vagy újabban blue ray lemezt ad el, s igény szerint olyan hordozót is, amit egy adott monitoron le lehet játszani, ez esetben például memóriakártya tartalmazza a művet. Nemcsak a lemezek szignáltak, adnak hozzá igazolást is a művész és a galériás aláírásával. És itt el is érkeztünk minden sokszorosított műfaj leggyakoribb kérdéséhez, a másoláshoz. Berg Andrea szerint ez pont annyira van megoldva a videóknál, mint a sokszorosított grafikánál, fotónál. Attestet adnak, ezenkívül az alkotásokat a szerzői jog is védi.

Nagyon fontos, hogy a művész és a galériás a forgalomba kerülés előtt megállapodik, hány példányos lesz az adott mű és ez később nem változhat. "Olyan nincs, hogy milyen jól megy ez a videó, nyomjunk még belőle." Most leginkább az a céljuk, hogy a vásárokon megszerzett kapcsolataikat erősítsék, de Berg Andrea komoly lehetőségeket lát az online kereskedésben is. Lényeges különbség a klasszikus műkereskedelemmel, illetve a festményprofilú galériákkal szemben, hogy míg ott kiemelt szerepe van a személyes kapcsolatoknak, addig a Videospace piaca inkább globális, sok az ismeretlen "első vásárló". Beesett hozzájuk már interneten keresztül ismeretlen amerikai érdeklődő is.

Videóművészetről már a hatvanas évek óta beszélhetünk, de ahhoz idő kellett, hogy a műfaj a műkereskedelembe is átkerüljön. Nagyjából a nyolcvanas években kezdtek el gyűjteni videókat Amerikában és a 2000-es években érkeztek meg a múzeumokba. A legnagyobb nemzetközi vásárokon (FIAC, Frieze, Volta, Hongkong Art Fair) egyre nagyobb teret nyer a médiaművészet, a barcelonai Loop pedig kimondottan videóra szakosodott.