SG.hu·
Törvénytisztelő polgár
Az ősz egyik meglepetés sikere valóban remekül indul, izgalmas mozi válik belőle és hirtelen nem tudjuk, hogy ki a hős és ki a rosszfiú.
Az Elrabolva hatalmas kaszája után bizton számíthatunk jó pár bosszúfilmre a közeljövőben. Akár ezek egyike is lehetett volna a Törvénytisztelő polgár, de végül csak pár vonásban lett közös a Taken-nel. A Törvénytisztelő polgár főhősének ugyanis nem "csak" elrabolják a lányát, hanem egyenesen végeznek vele (és a feleségével is), így minden adott egy tipikus, leszámolós filmhez, ahol a pozitív főhős, miközben izgulunk érte, kvázi tömeggyilkossá válva kiegyenlíti a számlát a közönség ovációja közepette.
De szerencsére (vagy sajnos?) cikkünk tárgya nem ilyen film lett, illetve... Kezdem újra. A film történetéről vétek lenne sok mindent elárulni a fentieken kívül, hiszen a (kevésbé spoileres) magyar plakát csak annyit sugall, hogy vagy Gerard Butler vagy Jamie Foxx karakterét jókora trauma éri, s megpróbál valahogy revansot venni. (E sugallás közben gondolhatjuk, hogy egyikük akar a másikukkal leszámolni.)
Azonban a szituáció közel sem ilyen egyszerű. A Törvénytisztelő polgár ereje elsősorban abban rejtőzik, hogy szép lassan bontja ki a történetet, és csak a 30-40. perc környékére (vagy a poénokat ellövő előzetes 25. másodpercére) tudjuk meg, hogy valójában mire megy ki a játék, miről fog szólni a film, hogy hova is helyezhetők el a főbb szereplők a sztoriban. Amikor pedig ez megtörténik, az ember meghökken és csak még feszültebb arccal követi az eseményeket. (Az efféle, elsőre nem egyértelmű történet kibontakozása mindig izgalmas néznivaló.)
A hasonló, "az átlagember megmutatja" történetek mindig is vonzották a nézőket; még akkor is, ha az idézőjel tartalma ezúttal nem feltétlenül állja meg a helyét. Tehát a kötődéssel, az azonosulással biztosan nem lesz gond. Ráadásul a Törvénytisztelő polgár főszereplője nem csak shotgunt vesz a kezébe, hogy keménykedjen, hanem nagyon módszeres haditervet eszel ki, melybe bőven belefér az amerikai igazságszolgáltatás és a jog rendszerének kritizálása is.
A film annak ellenére, hogy nem egy városon vagy országon át ívelő macska-egér játék, egymást hajkurászós üldözés, szinte végig izgalmas és nagyon feszült marad, rettentően erőszakos, ráadásul a rejtélyfaktort sem nélkülözi. Teszi mindezt úgy, hogy közben a néző elé felszínesen még egy igazi morális dilemmát is tár, hadd filózzunk el azon, hogy most ki a jófiú és ki a rosszfiú a történetben és milyen befejezés számítana hepiendnek.
Egyszóval a Törvénytisztelő polgár remekül kezdődik, elég sokáig leköti a nézőt, a Fűrész-szerű koncepció is nyerő egy ideig, épp ezért meglepő, hogy ronda kontrasztként a vége nagyon össze lett csapva. Nem is feltétlen a lezárás, a végkifejlet, ha úgy tetszik a poén, hanem az, ahogyan az odavezető út egyre jobban elrugaszkodott a valóságtól és miközben átment scifibe, túlságosan hollywoodias is lett.
Persze egy filmnek az is a dolga, hogy elrugaszkodjon valamennyire a hétköznapi dolgoktól, de az első 70-80 perc és az utolsó 20 egymáshoz képest kifejezetten heterogénnek tűnt. A remek kis thriller így végül inkább jó érdemjegyet és a befejezés miatt érzett kissé keserűbb szájízt kapott, de a megtekintésére szánt időt egy pillanatig sem bánja az ember. (Ami a legfontosabb: érdemes elolvasni a mozijegy hátklapjára nyomtatott figyelmeztetést és aszerint cselekedni. Mármint filmként, fikcióként kezelni a történetet. Ugyanis, aki hajlamos állandóan a valósággal párhuzamot vonni, az azon kaphatja magát, hogy bosszankodva hüledezik a Törvénytisztelő polgáron, miközben azt sziszegi, hogy mindez ostobaság.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Az Elrabolva hatalmas kaszája után bizton számíthatunk jó pár bosszúfilmre a közeljövőben. Akár ezek egyike is lehetett volna a Törvénytisztelő polgár, de végül csak pár vonásban lett közös a Taken-nel. A Törvénytisztelő polgár főhősének ugyanis nem "csak" elrabolják a lányát, hanem egyenesen végeznek vele (és a feleségével is), így minden adott egy tipikus, leszámolós filmhez, ahol a pozitív főhős, miközben izgulunk érte, kvázi tömeggyilkossá válva kiegyenlíti a számlát a közönség ovációja közepette.
De szerencsére (vagy sajnos?) cikkünk tárgya nem ilyen film lett, illetve... Kezdem újra. A film történetéről vétek lenne sok mindent elárulni a fentieken kívül, hiszen a (kevésbé spoileres) magyar plakát csak annyit sugall, hogy vagy Gerard Butler vagy Jamie Foxx karakterét jókora trauma éri, s megpróbál valahogy revansot venni. (E sugallás közben gondolhatjuk, hogy egyikük akar a másikukkal leszámolni.)
Azonban a szituáció közel sem ilyen egyszerű. A Törvénytisztelő polgár ereje elsősorban abban rejtőzik, hogy szép lassan bontja ki a történetet, és csak a 30-40. perc környékére (vagy a poénokat ellövő előzetes 25. másodpercére) tudjuk meg, hogy valójában mire megy ki a játék, miről fog szólni a film, hogy hova is helyezhetők el a főbb szereplők a sztoriban. Amikor pedig ez megtörténik, az ember meghökken és csak még feszültebb arccal követi az eseményeket. (Az efféle, elsőre nem egyértelmű történet kibontakozása mindig izgalmas néznivaló.)
A hasonló, "az átlagember megmutatja" történetek mindig is vonzották a nézőket; még akkor is, ha az idézőjel tartalma ezúttal nem feltétlenül állja meg a helyét. Tehát a kötődéssel, az azonosulással biztosan nem lesz gond. Ráadásul a Törvénytisztelő polgár főszereplője nem csak shotgunt vesz a kezébe, hogy keménykedjen, hanem nagyon módszeres haditervet eszel ki, melybe bőven belefér az amerikai igazságszolgáltatás és a jog rendszerének kritizálása is.
A film annak ellenére, hogy nem egy városon vagy országon át ívelő macska-egér játék, egymást hajkurászós üldözés, szinte végig izgalmas és nagyon feszült marad, rettentően erőszakos, ráadásul a rejtélyfaktort sem nélkülözi. Teszi mindezt úgy, hogy közben a néző elé felszínesen még egy igazi morális dilemmát is tár, hadd filózzunk el azon, hogy most ki a jófiú és ki a rosszfiú a történetben és milyen befejezés számítana hepiendnek.
Egyszóval a Törvénytisztelő polgár remekül kezdődik, elég sokáig leköti a nézőt, a Fűrész-szerű koncepció is nyerő egy ideig, épp ezért meglepő, hogy ronda kontrasztként a vége nagyon össze lett csapva. Nem is feltétlen a lezárás, a végkifejlet, ha úgy tetszik a poén, hanem az, ahogyan az odavezető út egyre jobban elrugaszkodott a valóságtól és miközben átment scifibe, túlságosan hollywoodias is lett.
Persze egy filmnek az is a dolga, hogy elrugaszkodjon valamennyire a hétköznapi dolgoktól, de az első 70-80 perc és az utolsó 20 egymáshoz képest kifejezetten heterogénnek tűnt. A remek kis thriller így végül inkább jó érdemjegyet és a befejezés miatt érzett kissé keserűbb szájízt kapott, de a megtekintésére szánt időt egy pillanatig sem bánja az ember. (Ami a legfontosabb: érdemes elolvasni a mozijegy hátklapjára nyomtatott figyelmeztetést és aszerint cselekedni. Mármint filmként, fikcióként kezelni a történetet. Ugyanis, aki hajlamos állandóan a valósággal párhuzamot vonni, az azon kaphatja magát, hogy bosszankodva hüledezik a Törvénytisztelő polgáron, miközben azt sziszegi, hogy mindez ostobaság.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Törvénytisztelő polgár (Law Abiding Citizen) színes, feliratos amerikai film, 108 perc, 2009 Rendező: F. Gary Gray Forgatókönyvíró: Kurt Wimmer Zeneszerző: Brian Tyler Operatőr: Jonathan Sela Producer: Gerard Butler, Lucas Foster, Mark Gill, Alan Siegel, Kurt Wimmer Jamie Foxx (Nick Rice) Gerard Butler (Clyde Shelton) Colm Meaney (Dunnigan) Bruce McGill (Jonas Cantrell) Leslie Bibb (Sarah Lowell) Michael Irby (Garza) Gregory Itzin (Warden Iger) Regina Hall (Kelly Rice) |
