SG.hu·
Avatar - a szamárember bosszúja
Sajnos az elvárások beigazolódtak, az Avatar lett James Cameron eddigi legrosszabb műve. Bár való igaz, hogy techdemóként remekül hasznosítható a film.
Persze nagy kópék vagyunk, hogy ilyen kijelentéssel indítunk, hiszen Cameronnak majdnem makulátlan volt a mozis mérlege. Ha kivesszük ugyanis a trashrajongók által egyébként istenített Piranha 2-t a filmjei közül, akkor láthatjuk, hogy bizony mind a Halálosztó, mind a Bolygó neve: Halál, mind a Mélység titka, mind a Terminátor 2.: Az ítélet napja, mind a True Lies - Két tűz között, mind a Titanic príma, mondhatni alapfilmek. Így egy ilyen társaságban legrosszabbnak lenni lehet olyan elismerés, ami a legjobb filmek közé helyezi az Avatart.
De nem, azért akkora kópék mégsem voltunk, mert az Avatar inkább megmarad a korrekt kategóriában. Pedig valljuk meg, az első 10/10-es, hozsannázó kritikák hadának megjelenésekor minden hazai útszéli kritikus úgy ült be a sajtóvetítésre a budapesti IMAX-moziba, hogy Cameron újra fogja deifiniálni a mozgóképet. És..., üsse kő, újra is definiálta. De...
Szóval James Cameron nagyot akart mondani az Avatarral, megmutatni az embereknek, hogy létezik olyan élmény, amit csak moziban érdemes átélni. Nem hiszem, hogy a látványra érdemes hosszú bekezdéseket pocsékolni, hiszen pár szóval le lehet írni a hatást: perfekt, szenzációs, az Avatar a Jurassic Park után valóban egy újabb technológiai mérföldkövet jelent.
De hiába él és lélegzik Pandora elég giccses világa, ha egyszer az Avatar célja minden lózung ellenére az, hogy eladja a "motort" másoknak, hogy azok a mások készítsenek vele olyan filmet, amit tényleg a legnagyobbak között emlegetünk. Ugyanis mi is csak azt mondhatjuk, amit más fanyalgók: ha Cameron annyira szívügyének tekintette az Avatart, mint ahogy mondja, ha valóban először a csodás fantáziavilágra írt történet alakult ki benne, s csak utána próbálta kitalálni, hogy mindazt hogyan vigye vászonra, akkor bizony nagy gondok vannak a "világ ura" önértékelő képességeivel.
Az Avatarnak ugyanis meglehetősen közepes, közhelyes, sokszor, sok helyen látott sztorija van. Igen, tudjuk, Farkasokkal táncoló, Pocahontas és társai, hogy csak az elmúlt 20 évből előcitált példákat említsük, már sokan leírták - de nem az a gond, hogy a gyarmatosítók kontra bennszülöttek sztorik klasszikus motívumai scifi-szósszal leöntve feltűnnek az Avatarban. Hanem, hogy pár jó és eredeti, de ugyancsak látványközpontú ötlettől eltekintve semmi olyat nem tartalmaz, amire az ember felkapná a fejét.
Ugyan a Na'vik világának részletei aprólékosan, jól megtervezettek, de minden egyéb, a konfliktusok, a drámai momentumok, az okok és okozatok sajnos meglehetősen sablonosak. A színészi játék nem emelkedik ki, a "mondanivaló" (khm, khm) pedig hiába nagyon derék, ha ismét csak (sajnos) lerágott csontnak tekinthető. De mindezt - és ezt ki kell hangsúlyoznunk, még mielőtt negatív színezete lenne a recenziónak - csak azért kell kiemelni, mert olybá tűnik, hogy sokan szó szerint elszálltak a látvány okozta sokktól és nem hajlandóak reálisan értékelni az Avatart. (Persze a sokkoló látványt is helyén kell kezelni, hiszen egy átlagnézőnek lehet, hogy csak annyi jön le a filmből, hogy szép animációs mozi, de hát a dinókat is megrajzolták 15 éve.)
Azonban az avatott szem valóban látja, hogy techdemó szintjén milyen pazar az Avatar, s minderre a 3D még rá is erősít, ami mit sem ér, ha a 2D-s verziót látva ismét csak a film hiányosságai kerülnek előtérbe. Más kérdés, hogy a 3D jól szolgálja a filmet, érezhető is rajta, hogy a történet egyes pontjait a 3D-sítés miatt alakították úgy, ahogy, viszont a végeredmény csak a térhatást tekintetbe véve nem lett forradalmi. Sokkal nagyobbat ütött volna az Avatar, ha nem özönlik el 2009-et a jobb és rosszabb 3D-s mozik. Természetesen az IMAX nagyobb vásznain is látványos a film, de közel sem nyújt a valamivel több négyzetméter fehér anyag annyival jobb élményt, hogy valaki kivárja, míg ő is jegyet válthat az Aréna Plázába.
Tehát az Avatar ellentmondásos érzéseket válthat ki az emberből, hiszen egyrészt látjuk, hogy mire fel volt a nagy felhajtás, másrészt viszont az ember a végefőcím közben csak néz maga elé, hogy valóban "csak" ennyi az egész? Hiába jó film az Avatar, ha közben hatalmas csalódást is okoz. Vagy csak a mesterségesen gerjesztett elvárásokkal volt a probléma?
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Persze nagy kópék vagyunk, hogy ilyen kijelentéssel indítunk, hiszen Cameronnak majdnem makulátlan volt a mozis mérlege. Ha kivesszük ugyanis a trashrajongók által egyébként istenített Piranha 2-t a filmjei közül, akkor láthatjuk, hogy bizony mind a Halálosztó, mind a Bolygó neve: Halál, mind a Mélység titka, mind a Terminátor 2.: Az ítélet napja, mind a True Lies - Két tűz között, mind a Titanic príma, mondhatni alapfilmek. Így egy ilyen társaságban legrosszabbnak lenni lehet olyan elismerés, ami a legjobb filmek közé helyezi az Avatart.
De nem, azért akkora kópék mégsem voltunk, mert az Avatar inkább megmarad a korrekt kategóriában. Pedig valljuk meg, az első 10/10-es, hozsannázó kritikák hadának megjelenésekor minden hazai útszéli kritikus úgy ült be a sajtóvetítésre a budapesti IMAX-moziba, hogy Cameron újra fogja deifiniálni a mozgóképet. És..., üsse kő, újra is definiálta. De...
Szóval James Cameron nagyot akart mondani az Avatarral, megmutatni az embereknek, hogy létezik olyan élmény, amit csak moziban érdemes átélni. Nem hiszem, hogy a látványra érdemes hosszú bekezdéseket pocsékolni, hiszen pár szóval le lehet írni a hatást: perfekt, szenzációs, az Avatar a Jurassic Park után valóban egy újabb technológiai mérföldkövet jelent.
De hiába él és lélegzik Pandora elég giccses világa, ha egyszer az Avatar célja minden lózung ellenére az, hogy eladja a "motort" másoknak, hogy azok a mások készítsenek vele olyan filmet, amit tényleg a legnagyobbak között emlegetünk. Ugyanis mi is csak azt mondhatjuk, amit más fanyalgók: ha Cameron annyira szívügyének tekintette az Avatart, mint ahogy mondja, ha valóban először a csodás fantáziavilágra írt történet alakult ki benne, s csak utána próbálta kitalálni, hogy mindazt hogyan vigye vászonra, akkor bizony nagy gondok vannak a "világ ura" önértékelő képességeivel.
Az Avatarnak ugyanis meglehetősen közepes, közhelyes, sokszor, sok helyen látott sztorija van. Igen, tudjuk, Farkasokkal táncoló, Pocahontas és társai, hogy csak az elmúlt 20 évből előcitált példákat említsük, már sokan leírták - de nem az a gond, hogy a gyarmatosítók kontra bennszülöttek sztorik klasszikus motívumai scifi-szósszal leöntve feltűnnek az Avatarban. Hanem, hogy pár jó és eredeti, de ugyancsak látványközpontú ötlettől eltekintve semmi olyat nem tartalmaz, amire az ember felkapná a fejét.
Ugyan a Na'vik világának részletei aprólékosan, jól megtervezettek, de minden egyéb, a konfliktusok, a drámai momentumok, az okok és okozatok sajnos meglehetősen sablonosak. A színészi játék nem emelkedik ki, a "mondanivaló" (khm, khm) pedig hiába nagyon derék, ha ismét csak (sajnos) lerágott csontnak tekinthető. De mindezt - és ezt ki kell hangsúlyoznunk, még mielőtt negatív színezete lenne a recenziónak - csak azért kell kiemelni, mert olybá tűnik, hogy sokan szó szerint elszálltak a látvány okozta sokktól és nem hajlandóak reálisan értékelni az Avatart. (Persze a sokkoló látványt is helyén kell kezelni, hiszen egy átlagnézőnek lehet, hogy csak annyi jön le a filmből, hogy szép animációs mozi, de hát a dinókat is megrajzolták 15 éve.)
Azonban az avatott szem valóban látja, hogy techdemó szintjén milyen pazar az Avatar, s minderre a 3D még rá is erősít, ami mit sem ér, ha a 2D-s verziót látva ismét csak a film hiányosságai kerülnek előtérbe. Más kérdés, hogy a 3D jól szolgálja a filmet, érezhető is rajta, hogy a történet egyes pontjait a 3D-sítés miatt alakították úgy, ahogy, viszont a végeredmény csak a térhatást tekintetbe véve nem lett forradalmi. Sokkal nagyobbat ütött volna az Avatar, ha nem özönlik el 2009-et a jobb és rosszabb 3D-s mozik. Természetesen az IMAX nagyobb vásznain is látványos a film, de közel sem nyújt a valamivel több négyzetméter fehér anyag annyival jobb élményt, hogy valaki kivárja, míg ő is jegyet válthat az Aréna Plázába.
Tehát az Avatar ellentmondásos érzéseket válthat ki az emberből, hiszen egyrészt látjuk, hogy mire fel volt a nagy felhajtás, másrészt viszont az ember a végefőcím közben csak néz maga elé, hogy valóban "csak" ennyi az egész? Hiába jó film az Avatar, ha közben hatalmas csalódást is okoz. Vagy csak a mesterségesen gerjesztett elvárásokkal volt a probléma?
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Avatar színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi, 166 perc, 2009 Rendező: James Cameron Forgatókönyvíró: James Cameron Operatőr: Mauro Fiore Zene: James Horner, Simon Franglen Producer: James Cameron, Jon Landau Sam Worthington (Jake Sully) Sigourney Weaver (Dr. Grace Augustine) Zoe Saldana (Neytiri) Stephen Lang (Miles Quaritch) Giovanni Ribisi (Selfridge) Michelle Rodriguez (Trudy Chacon) |
