Szekeres Viktor
Páros mellékhatás
Ilyen se gyakran történik meg Hollywoodban, de csak a komédiának indult film forgatásának végén vették észre, hogy a poénokat elfelejtették felvenni a színészekkel. Feljegyzések szerint ez mindössze a harmadik eset az Álomgyár több évtizedes történetében.
Az épeszű ember előre tudta, hogy katasztrofális lesz a Páros mellékhatás - annak volt igaza, aki a premier hetében a mozik környékére sem ment. Ha mindez az előzetesek alapján nem is volt azonnal nyilvánvaló, akkor az első nézői és kritikusi vélemények után bizonyossá válhatott, hiszen cikkünk tárgya tipikusan a marketinggel eladott filmek közé tartozik. Ez az, amikor az embernek, a potenciális nézőnek, ígérnek fűt-fát, Vince Vaughnt és más ismert arcokat mellékszerepben, egy érdekes, igaz egypoénos alaphelyzetet, majd pedig a trailerben felhalmozzák a poénokat. Ez utóbbi gyanús lehetett, hiszen ilyenkor általában az a helyzet, hogy minden humoros momentumot felhasználtak az előzetes készítéskor.
A trükk persze fényesen bevált, a Páros mellékhatás már most az év negyedik legsikeresebb komédiája Amerikában és itthon is özönlenek rá a nézők. Vince Vaughn pedig végérvényesen megragadt az A-listás hollywoodi színészek között, hiszen a legutóbbi 5 közönségfilmje közül 4 nyitott 30 millió dollár fölött és ért el 100 millió dollárt meghaladó bevételt Amerikában. Ezt pedig nem sok férfi színész mondhatja el magáról.
A Páros mellékhatás alapsztorija - ahogy a sikerfilmeknél szokás - egy mondatos: négy barát partnerével együtt felkerekedik, hogy a paradicsomban töltsön el egy hetet, miközben pártanácsadáson vesznek részt afféle mellékes időtöltésként. A bibi mindössze az, hogy csak egy párnak van szüksége tanácsadásra, a többiek jól elvannak egymással házasságban vagy egyéb viszonyban. Ééééés, ahogy az lenni szokott, kedves gyerekek - búghatnánk Szabó Gyula bársonyos hangján - természetesen válogatott bonyodalmak támadnak ezen a vakáción.
Az alaphelyzet korrekt, ígéretes, a lehetőségek száma is végtelen, sőt, még a karakterek is jópofák, így minden adott, hogy poénhalmaz zúduljon ránk. Az első sokk akkor éri az embert, amikor már majdnem fél óra eltelik a filmből és még mindig a kétdimenziós figurákat polírozzák, mindenki otthon van, Paradicsomnak pedig se híre se hamva, mindössze a hűtőben található pár darab. Persze idővel a rendező is indítványozza, hogy ideje nekikezdeni a filmnek, vagyis a terápiának, viszont a poénhegyek, mint utólag a gyártó stúdió sajtóközleményben is tudatta a nagyérdeművel, elkeveredtek a repülőtéren. (Valami csomagfelcserélésről szól a fáma, de még tart a vizsgálat.)
A poénok teljes hiánya magyarázható a fentiekkel, az azonban, hogy miképp kerülhettek vászonra ennyire ellenszenves és hiteltelen karakterek és helyzetek, már nem nagyon. Na, nem mintha dokumentumfilmet vártunk volna a Páros mellékhatástól, de az valahol ciki, hogy nem tudtak semmit kitalálni az írók annak érdekében, hogy összehozzák a hősöket az események helyszínére. Inkább valami véletlenszerű hazugságot tolnak elénk ("azt hittük, más helyre jövünk"), ami eleve trehányságot feltételez részükről.
A Páros mellékhatás tipikus bratyizós film (lehetett volna). Lerí róla, hogy Vince Vaughn-ék összeszedték a brancsot, a haverokat, pár tévés színészt, utána pedig elhúztak nyaralni a stúdió pénzén - a filmre magasról tettek, tudták, hogy a marketing nyáladzó idiótákat csinál a potenciális nézőkből. Mindehhez egy laza rendezőre volt szükség, ez meg is lett Peter Billingsley (Négy karácsony, Szakíts, ha bírsz, Elf) személyében, aki elsőfilmes és Vaughn országos haverja. Szerencsére a másik cimbora, Jon Favreau (Négy karácsony, Szakíts, ha bírsz, Elf) is ráért a Vasember 2. rendezése előtt (vagy közben), így beugrott egy kicsit színészkedni, olykor kisegíteni a botladozó Billingsley-t, cserébe némi segédrendezői jutalékért.
A bratyi nem lenne rossz, azt általában szeretik a nézők is, ha a színész élvezi a játékot, azonban a Páros mellékhatásnál sokkal hangsúlyosabb az, hogy mennyire nem érdekelt senkit a munka. Nem arról van szó, hogy küzdenek, szenvednek szerepeikkel a jó munkásemberek, hanem (tisztelet a kivételnek) inkább magasról tesznek rá. Felszavalják a rémisztően szép Bora Borára vezető úton a Favreau és Vaighn által a repülőgép szalvétáira írt forgatókönyvet, majd pedig dolguk végeztével megmártóznak, a nap végén a tengerben. Ennyi. A néző semmibe véve, Jean Reno kutyában, az Activision tapsolhat a filmből eléggé kilógó Guitar Hero-reklámnak, elnézést pedig mi kérünk azért, hogy a végén még a drámába forduló tanulságot is le kell mélytorkoznunk, ami nem megy öklendezés nélkül.
A Páros mellékhatás pocsék, poéntalan, épp ezért komédiaként már-már nézhetetlen film, ami leragadt azon a szinten, hogy filmvásznon a nyílt színi erekciók és a külföldi "ákcentuszok" a legviccesebbek - mi megsúgnánk, hogy ezt kevesen gondolják így. A bevételekből azonban kiderül, hogy Hollywood ismét győzedelmeskedett az átlagember felett. Sok-null nekik.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Az épeszű ember előre tudta, hogy katasztrofális lesz a Páros mellékhatás - annak volt igaza, aki a premier hetében a mozik környékére sem ment. Ha mindez az előzetesek alapján nem is volt azonnal nyilvánvaló, akkor az első nézői és kritikusi vélemények után bizonyossá válhatott, hiszen cikkünk tárgya tipikusan a marketinggel eladott filmek közé tartozik. Ez az, amikor az embernek, a potenciális nézőnek, ígérnek fűt-fát, Vince Vaughnt és más ismert arcokat mellékszerepben, egy érdekes, igaz egypoénos alaphelyzetet, majd pedig a trailerben felhalmozzák a poénokat. Ez utóbbi gyanús lehetett, hiszen ilyenkor általában az a helyzet, hogy minden humoros momentumot felhasználtak az előzetes készítéskor.
A trükk persze fényesen bevált, a Páros mellékhatás már most az év negyedik legsikeresebb komédiája Amerikában és itthon is özönlenek rá a nézők. Vince Vaughn pedig végérvényesen megragadt az A-listás hollywoodi színészek között, hiszen a legutóbbi 5 közönségfilmje közül 4 nyitott 30 millió dollár fölött és ért el 100 millió dollárt meghaladó bevételt Amerikában. Ezt pedig nem sok férfi színész mondhatja el magáról.
A Páros mellékhatás alapsztorija - ahogy a sikerfilmeknél szokás - egy mondatos: négy barát partnerével együtt felkerekedik, hogy a paradicsomban töltsön el egy hetet, miközben pártanácsadáson vesznek részt afféle mellékes időtöltésként. A bibi mindössze az, hogy csak egy párnak van szüksége tanácsadásra, a többiek jól elvannak egymással házasságban vagy egyéb viszonyban. Ééééés, ahogy az lenni szokott, kedves gyerekek - búghatnánk Szabó Gyula bársonyos hangján - természetesen válogatott bonyodalmak támadnak ezen a vakáción.
Az alaphelyzet korrekt, ígéretes, a lehetőségek száma is végtelen, sőt, még a karakterek is jópofák, így minden adott, hogy poénhalmaz zúduljon ránk. Az első sokk akkor éri az embert, amikor már majdnem fél óra eltelik a filmből és még mindig a kétdimenziós figurákat polírozzák, mindenki otthon van, Paradicsomnak pedig se híre se hamva, mindössze a hűtőben található pár darab. Persze idővel a rendező is indítványozza, hogy ideje nekikezdeni a filmnek, vagyis a terápiának, viszont a poénhegyek, mint utólag a gyártó stúdió sajtóközleményben is tudatta a nagyérdeművel, elkeveredtek a repülőtéren. (Valami csomagfelcserélésről szól a fáma, de még tart a vizsgálat.)
A poénok teljes hiánya magyarázható a fentiekkel, az azonban, hogy miképp kerülhettek vászonra ennyire ellenszenves és hiteltelen karakterek és helyzetek, már nem nagyon. Na, nem mintha dokumentumfilmet vártunk volna a Páros mellékhatástól, de az valahol ciki, hogy nem tudtak semmit kitalálni az írók annak érdekében, hogy összehozzák a hősöket az események helyszínére. Inkább valami véletlenszerű hazugságot tolnak elénk ("azt hittük, más helyre jövünk"), ami eleve trehányságot feltételez részükről.
A Páros mellékhatás tipikus bratyizós film (lehetett volna). Lerí róla, hogy Vince Vaughn-ék összeszedték a brancsot, a haverokat, pár tévés színészt, utána pedig elhúztak nyaralni a stúdió pénzén - a filmre magasról tettek, tudták, hogy a marketing nyáladzó idiótákat csinál a potenciális nézőkből. Mindehhez egy laza rendezőre volt szükség, ez meg is lett Peter Billingsley (Négy karácsony, Szakíts, ha bírsz, Elf) személyében, aki elsőfilmes és Vaughn országos haverja. Szerencsére a másik cimbora, Jon Favreau (Négy karácsony, Szakíts, ha bírsz, Elf) is ráért a Vasember 2. rendezése előtt (vagy közben), így beugrott egy kicsit színészkedni, olykor kisegíteni a botladozó Billingsley-t, cserébe némi segédrendezői jutalékért.
A bratyi nem lenne rossz, azt általában szeretik a nézők is, ha a színész élvezi a játékot, azonban a Páros mellékhatásnál sokkal hangsúlyosabb az, hogy mennyire nem érdekelt senkit a munka. Nem arról van szó, hogy küzdenek, szenvednek szerepeikkel a jó munkásemberek, hanem (tisztelet a kivételnek) inkább magasról tesznek rá. Felszavalják a rémisztően szép Bora Borára vezető úton a Favreau és Vaighn által a repülőgép szalvétáira írt forgatókönyvet, majd pedig dolguk végeztével megmártóznak, a nap végén a tengerben. Ennyi. A néző semmibe véve, Jean Reno kutyában, az Activision tapsolhat a filmből eléggé kilógó Guitar Hero-reklámnak, elnézést pedig mi kérünk azért, hogy a végén még a drámába forduló tanulságot is le kell mélytorkoznunk, ami nem megy öklendezés nélkül.
A Páros mellékhatás pocsék, poéntalan, épp ezért komédiaként már-már nézhetetlen film, ami leragadt azon a szinten, hogy filmvásznon a nyílt színi erekciók és a külföldi "ákcentuszok" a legviccesebbek - mi megsúgnánk, hogy ezt kevesen gondolják így. A bevételekből azonban kiderül, hogy Hollywood ismét győzedelmeskedett az átlagember felett. Sok-null nekik.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése