SG.hu·
Egy boltkóros naplója - Újabb kiherélt könyvadaptáció
Újabb kiherélt könyvadaptáció... Jerry Bruckheimer új filmjét csakis a Prince of Persia reklámja miatt érdemes megnézni. Na jó, Borat barátnője sem rossz.
Pedig annyira bíztunk benne. Tudtuk, hogy csajos, sőt, csajszis film lesz, de bíztunk. Legutóbb tavaly nyáron láttunk igazán jó ebbe a témakörbe tartozó filmet és idén megkaptuk a kategóriából (igen, már most kijelenthető) az év egyik leggyengébb filmjét, a Csajok háborúját, így mondhatjuk, hogy ránk fért már egy kis nőnemű bohóckodás az igényesebb fajtából. Nem volt szerencsénk. Kimondani is szörnyű, de már csak a Hannah Montana - A film jelenthet megváltást a műfajból, ha az év első felének premierjeit nézzük.
Pedig Jerry Bruckheimer, amikor elszakad a robbantgatós filmektől (Szikla, Bad Boys, Karib-tenger kalózai) vagy a krimisorozatoktól (Helyszínelők 1-2-3., Nyomtalanul, Döglött akták) akkor általában teljesen élvezhető mozikat hoz össze (Veszélyes kölykök, Sakáltanya, Emlékezz a titánokra!) - oké, a Kenguru Jack kivétel. Viszont az Egy boltkóros naplója sajnos eléggé félresikeredett.
Kezdjük azzal a közhellyel, hogy a könyv jobb volt. Oké, ez kábé az évszázad legenyhébb kifejezése, de Sophie Kinsella könyvei valóban remekek, könnyen fogyaszthatóak, viszont az Egy boltkóros naplója-film olyan szinten változtatott az eredeti művön, olyan szinten pusztította el annak értelmes és szerethető karaktereit, hogy némelyiknek minden momentuma a filmben fizikai fájdalmat okozott.
Egy pozitívuma azért van a mozinak: már az elején definiálja önmagát. Aki az első öt perc csacsogása és vihorászása után nem menekül hanyatt-homlok, annak még az is lehet, hogy bejön a film. Az a film, ami egyébként egy Suze nevű lányról szól, akinek van egy elég butuska, mégis okosnak feltüntetett, vásárlásmániás (ejtsd: boltkóros vagy boltaholista) barátnője, aki, hogy bejusson egy divatmagazinhoz, egy pénzügyi laphoz kezd cikkeket írni. (És csak havi 500 szó a limit..., ehh.)
Sajnos ez utóbbi szerepet, vagyis a barátnőét, a virtuális Mrs. Sacha Baron Cohen, vagyis Isla Fisher (ejtsd: ájlá) bűbájossága sem tudja megmenteni. Még szerencse, hogy ott van mellette hősünk, az esküvőre készülő Suze-t alakító Krysten Ritter, akinek kábé minden pillanatát aranyba kéne foglalni, annyira telibe találták ezzel a szereppel. Szívesebben néztük volna el tovább is, ahelyett, hogy olykor teljesen koncepció nélkül egymásra pakolt jeleneteken ásítozhattunk volna.
Az Egy boltkóros naplója sajnos már a rajtnál beragad és utána hiába próbálja behozni a hátrányát, a kapkodás miatt nem sikerül. Ez köszönhető annak is, hogy nem nagyon sikerült eldöntenie a készítőknek, hogy csetlő-botlós komédiát vagy kikacsintgatós szatírát akarnak összehozni a fogyasztói társadalomról. Egy biztos, a film a paneljei alapján inkább néz ki romantikus komédiának, hiszen megkapjuk a szokásos apró hazugsággal induló kapcsolatkezdeményt, ahol is az igazság napvilágra kerülése a film háromnegyedénél okoz némi 5 perc alatt rendezhető álkonfliktust (csak azért, hogy ilyen is legyen benne). Más kérdés, hogy éppen romkomként működik legkevésbé az Egy boltkóros naplója, hiszen mozivásznon ritkán látni olyan, elvileg szerelmeseket alakító főszereplő duót, akik között szinte negatív tartományban vibrál a feszültség és a lamúr. Brr, borzasztó, hogy mennyire nem volt köztük semmi... khm, "kémia".
(Ja, igen. Annak idején írtuk is hírben, s mint kiderült, nem ejtettek át minket: a film közepén, a taxis jelenetben, az egyik emeletes házon valóban látható a Prince of Persia plakátja, a többi Bruckheimer-produkció, a Helyszínelők vagy az augusztusi premier Rágcsávók (G-Force) társaságában. Aki lemaradt volna a plakátról, az itt megnézheti.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Pedig annyira bíztunk benne. Tudtuk, hogy csajos, sőt, csajszis film lesz, de bíztunk. Legutóbb tavaly nyáron láttunk igazán jó ebbe a témakörbe tartozó filmet és idén megkaptuk a kategóriából (igen, már most kijelenthető) az év egyik leggyengébb filmjét, a Csajok háborúját, így mondhatjuk, hogy ránk fért már egy kis nőnemű bohóckodás az igényesebb fajtából. Nem volt szerencsénk. Kimondani is szörnyű, de már csak a Hannah Montana - A film jelenthet megváltást a műfajból, ha az év első felének premierjeit nézzük.
Pedig Jerry Bruckheimer, amikor elszakad a robbantgatós filmektől (Szikla, Bad Boys, Karib-tenger kalózai) vagy a krimisorozatoktól (Helyszínelők 1-2-3., Nyomtalanul, Döglött akták) akkor általában teljesen élvezhető mozikat hoz össze (Veszélyes kölykök, Sakáltanya, Emlékezz a titánokra!) - oké, a Kenguru Jack kivétel. Viszont az Egy boltkóros naplója sajnos eléggé félresikeredett.
Kezdjük azzal a közhellyel, hogy a könyv jobb volt. Oké, ez kábé az évszázad legenyhébb kifejezése, de Sophie Kinsella könyvei valóban remekek, könnyen fogyaszthatóak, viszont az Egy boltkóros naplója-film olyan szinten változtatott az eredeti művön, olyan szinten pusztította el annak értelmes és szerethető karaktereit, hogy némelyiknek minden momentuma a filmben fizikai fájdalmat okozott.
Egy pozitívuma azért van a mozinak: már az elején definiálja önmagát. Aki az első öt perc csacsogása és vihorászása után nem menekül hanyatt-homlok, annak még az is lehet, hogy bejön a film. Az a film, ami egyébként egy Suze nevű lányról szól, akinek van egy elég butuska, mégis okosnak feltüntetett, vásárlásmániás (ejtsd: boltkóros vagy boltaholista) barátnője, aki, hogy bejusson egy divatmagazinhoz, egy pénzügyi laphoz kezd cikkeket írni. (És csak havi 500 szó a limit..., ehh.)
Sajnos ez utóbbi szerepet, vagyis a barátnőét, a virtuális Mrs. Sacha Baron Cohen, vagyis Isla Fisher (ejtsd: ájlá) bűbájossága sem tudja megmenteni. Még szerencse, hogy ott van mellette hősünk, az esküvőre készülő Suze-t alakító Krysten Ritter, akinek kábé minden pillanatát aranyba kéne foglalni, annyira telibe találták ezzel a szereppel. Szívesebben néztük volna el tovább is, ahelyett, hogy olykor teljesen koncepció nélkül egymásra pakolt jeleneteken ásítozhattunk volna.
Az Egy boltkóros naplója sajnos már a rajtnál beragad és utána hiába próbálja behozni a hátrányát, a kapkodás miatt nem sikerül. Ez köszönhető annak is, hogy nem nagyon sikerült eldöntenie a készítőknek, hogy csetlő-botlós komédiát vagy kikacsintgatós szatírát akarnak összehozni a fogyasztói társadalomról. Egy biztos, a film a paneljei alapján inkább néz ki romantikus komédiának, hiszen megkapjuk a szokásos apró hazugsággal induló kapcsolatkezdeményt, ahol is az igazság napvilágra kerülése a film háromnegyedénél okoz némi 5 perc alatt rendezhető álkonfliktust (csak azért, hogy ilyen is legyen benne). Más kérdés, hogy éppen romkomként működik legkevésbé az Egy boltkóros naplója, hiszen mozivásznon ritkán látni olyan, elvileg szerelmeseket alakító főszereplő duót, akik között szinte negatív tartományban vibrál a feszültség és a lamúr. Brr, borzasztó, hogy mennyire nem volt köztük semmi... khm, "kémia".
(Ja, igen. Annak idején írtuk is hírben, s mint kiderült, nem ejtettek át minket: a film közepén, a taxis jelenetben, az egyik emeletes házon valóban látható a Prince of Persia plakátja, a többi Bruckheimer-produkció, a Helyszínelők vagy az augusztusi premier Rágcsávók (G-Force) társaságában. Aki lemaradt volna a plakátról, az itt megnézheti.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Egy boltkóros naplója (Confessions of a Shopaholic) Rendező: P.J. Hogan Forgatókönyvíró: Tracey Jackson, Tim Firth, Kayla Alpert Zeneszerző: James Newton Howard Operatőr: Jo Willems Producer: Jerry Bruckheimer Szereplők: Krysten Ritter (Suze) Isla Fisher (Rebecca Bloomwood) Hugh Dancy (Luke Brandon) Joan Cusack (Jane Bloomwood) John Goodman (Graham Bloomwood) |
