Jók vagy rosszak a filmes feldolgozások?

A közönség véleménye megoszlik a filmes feldolgozásokkal kapcsolatban. Sokan ellene vannak, de a bevételi adatokat tekintve még többen mellette. Persze a nézők véleménye másodlagos, Hollywood a bevételi adatokat nézi, azonban a filmkészítők gondolatai érdekesek lehetnek.

Egy kerekasztal-beszélgetésen három horrorrendező fejtette ki véleményét a remake-ekről. A Rémálom az Elm utcánt, a Sikolyt és a Sziklák szemének eredetijét rendező Wes Craven elmondta, hogy épp most fog kijönni egy régi filmjének feldolgozása, melyet teljesen magáévá tudott tenni rendezője, akit Craven Görögországból hozott. A saját, szerinte jól sikerült remake-jét a Máltai sólyom példájával támasztotta alá, mely esetében a 2. vagy a 3. verzió lett a klasszikus. Craven szerint az tök mindegy, hogy valami érdemel-e feldolgozást vagy sem, a lényeg, hogy jó vagy rossz lesz a végeredmény.

Tobe Hooper, A texasi láncfűrészes mészárlás rendezője szerint a remake elkerülhetetlen és jó dolog, hiszen Cecil B. DeMille is háromszor elkészítette egy filmjét, sőt, Hitchcock is remake-elte saját magát. Más kérdés, hogy saját filmjének feldolgozását már nem vállalta, s elmondta, hogy Gus Van Sant arról beszélt neki, hogy ha lenne rá lehetősége, ő összes eddigi filmjét elkészítené újra.

Harmadikként Mick Garris beszélt a témáról, és kifejtette, hogy az új Texasi láncfűrészes már csak egy termék lett. Jó termék, jól készítették el, de az első film sokkal személyesebb volt, sokkal jobban reflektált a rendezőre, ennek hiányát tartja a mai feldolgozások legnagyobb hibájának.