SG.hu·
Esti mesék - Adam Sandler fantáziavilágban
Mit tennél, ha kitalálnál egy mesét és az valóra válna? Adam Sandler természetesen azonnal jó csajokat és Ferrarit sző bele, azonban elfeledi a fő szabályt...
Adam Sandler viszonylag kiismerhető pályát fut be Hollywoodban. A legaranyabb tojásokat tojó tyúkok egyikének számít a producerek dollárokat látó szemében, legtöbb komédiája kasszasiker, viszont - akárcsak Jim Carrey-t - a komolyabb szerepekben (Kótyagos szerelem, Üres város) nem nagyon fogadja el a közönség. Éppen ezért a színész már 2002 óta elkészíti szokásos évi egy, általában nyári nagy kommersz filmjét, s olykor bele-belevág egy-egy partvonalra szorított projektbe.
Az Esti mesék afféle átmenetet képez a nagy filmek és a partvonalasak között, hiszen bár egy viszonylag nagyköltségvetésű moziról van szó, de nem nagyon illeszthető a tipikus Sandler-poénparádék közé, hiszen a Disney elsősorban a kisgyerekeket vette célba vele. Így nagyjából már az előzetes alapján be lehet lőni a történetet, hogy aztán nekünk ne kelljen megnéznünk a filmet, csak ha nagyon nem tudunk mit kezdeni magunkkal a plázában, miközben a lurkók 80 percig a moziban vihorásznak.
Mert sajnos az Esti mesék igencsak nem felnőttkompatibilis film; csak azért, mert a gyerkőcök biztosan nagyon fogják élvezni, nem mondjuk rá hogy jó film, mert nem az. (A jó film ismérve, sőt a jó gyerekfilm ismérve a korosztálytól független fogyaszthatóság - számos ilyen alkotás létezik, sajnos az Esti meséknek nem sikerült magáévá tennie a kategóriát.)
Pedig a forgatókönyvet egy Sandler-veterán és egy ifjú titán írta, nagyjából a Jumanji, Zathura, Éjszaka a múzeumban nyomvonalán haladva. Utóbbi sikeréből kiindulva karácsonyra időzítették, bár semmi karácsonyi tematika nincs benne. Azonban még Ben Stiller fáradt mókázása is jobb volt, mint az Esti mesék, mely sajnos amellett, hogy már az első percek után unalomba fullad, túlságosan kiszámítható és meglehetősen esetleges forgatókönyvvel bír.
Ez nyilván az ifjabbakat nem érdekli, de az ember az előzetesben látott álomjelenetek és az obligát, de felszínes romantikán kívül szívesen elnézne pár jobban sikerült poént is. Azonban hiába castingolták egy mellékszerepre Russell Brandet (az akcentusa és a szövegének veleje odalett a szinkronban...), Sandler mindvégig visszafogott marad. Az meg igencsak ciki, hogy a film csúcsjelenetének, a legtutibb humorgyöngyszemnek azt a 4-5 percet szánták, amikor a komikus kinyújtott nyelvvel próbál beszélni. Csak úgy dőltek egymásra a savanyú arcú sajtós küldöttek - nem a nevetéstől...
A történetet nem feledékenységből nem említettük; valószínűleg a legtöbben tisztában vannak azzal, hogy a főszereplő Skeeter azon kapja magát, hogy testvére gyerekeinek mondott, illetve kitalált meséje másnap valóra válik, így természetesen ezt az újonnan jött képességét, jó emberhez méltóan megpróbálja kamatoztatni, hogy elérje saját céljait. Leírva még érdekesen is hangzik, de a kraft nélküli megvalósítás több mint szomorú. Egész egyszerűen sem a színészek, sem a rendező, sem az író, de még a kábeles fiú sem nagyon erőltette meg magát a forgatáson.
Akárcsak az Éjszaka a múzeumban esetében azért zavarja a limonádé, nemtörődöm jelleg az embert, mert munkál benne, hogy ha több pénzt vagy ötletet ölnek az Esti mesékbe, akkor sokkal nagyobbat szólhatott volna. Így azonban a rém unalmas visszatérő gegként betolt gülüszemű tengerimalac idővel szánalmasba hajló ismételgetésén kívül nem sok eredetiséget találtunk, maximum annyit, hogy Guy Pearce-t élete egyik legégőbb szerepére sikerült beszervezni, pedig játszott ő már "drag queent" is az egyébként remek Priscilla - A sivatag királynőjének kalandjaiban.
Sajnos az Esti mesék - mint már említettük - mélyen a karácsonyi gyerekfilmek számára felállított léc alatt suhan át - még Rob Schneider szokásos cameója sem javít sokat a helyzeten. Tökéletesen ártalmatlan meséről van szó, melynek a megnézése nem okoz maradandó kárt. Azonban már távolról lerí a filmről, hogy mennyire patikamérlegen készítették, hiszen ha valamihez ismeri Hollywood a grammra kimért hozzávalókat, akkor az a gyerek-, vagy ahogy mostanság mondani szokás, a családi film. Főleg, ha karácsonykor van. Más kérdés, hogy valamiért a film mentes mindenféle ásítást megelőző komponenstől, annyira unalmas, érdektelen és középszerű (ha osztályoznánk a filmeket, akkor erre mondanánk, hogy négy vagy ötpertízes). Az Esti mesék olyan film, amivel anyagilag nem lehet hibázni, a sztár és a téma viszi az embert a moziba, de valahol szomorú, hogy a tartalommal nem törődtek annyira.
Adam Sandler viszonylag kiismerhető pályát fut be Hollywoodban. A legaranyabb tojásokat tojó tyúkok egyikének számít a producerek dollárokat látó szemében, legtöbb komédiája kasszasiker, viszont - akárcsak Jim Carrey-t - a komolyabb szerepekben (Kótyagos szerelem, Üres város) nem nagyon fogadja el a közönség. Éppen ezért a színész már 2002 óta elkészíti szokásos évi egy, általában nyári nagy kommersz filmjét, s olykor bele-belevág egy-egy partvonalra szorított projektbe.
Az Esti mesék afféle átmenetet képez a nagy filmek és a partvonalasak között, hiszen bár egy viszonylag nagyköltségvetésű moziról van szó, de nem nagyon illeszthető a tipikus Sandler-poénparádék közé, hiszen a Disney elsősorban a kisgyerekeket vette célba vele. Így nagyjából már az előzetes alapján be lehet lőni a történetet, hogy aztán nekünk ne kelljen megnéznünk a filmet, csak ha nagyon nem tudunk mit kezdeni magunkkal a plázában, miközben a lurkók 80 percig a moziban vihorásznak.
Mert sajnos az Esti mesék igencsak nem felnőttkompatibilis film; csak azért, mert a gyerkőcök biztosan nagyon fogják élvezni, nem mondjuk rá hogy jó film, mert nem az. (A jó film ismérve, sőt a jó gyerekfilm ismérve a korosztálytól független fogyaszthatóság - számos ilyen alkotás létezik, sajnos az Esti meséknek nem sikerült magáévá tennie a kategóriát.)
Pedig a forgatókönyvet egy Sandler-veterán és egy ifjú titán írta, nagyjából a Jumanji, Zathura, Éjszaka a múzeumban nyomvonalán haladva. Utóbbi sikeréből kiindulva karácsonyra időzítették, bár semmi karácsonyi tematika nincs benne. Azonban még Ben Stiller fáradt mókázása is jobb volt, mint az Esti mesék, mely sajnos amellett, hogy már az első percek után unalomba fullad, túlságosan kiszámítható és meglehetősen esetleges forgatókönyvvel bír.
Ez nyilván az ifjabbakat nem érdekli, de az ember az előzetesben látott álomjelenetek és az obligát, de felszínes romantikán kívül szívesen elnézne pár jobban sikerült poént is. Azonban hiába castingolták egy mellékszerepre Russell Brandet (az akcentusa és a szövegének veleje odalett a szinkronban...), Sandler mindvégig visszafogott marad. Az meg igencsak ciki, hogy a film csúcsjelenetének, a legtutibb humorgyöngyszemnek azt a 4-5 percet szánták, amikor a komikus kinyújtott nyelvvel próbál beszélni. Csak úgy dőltek egymásra a savanyú arcú sajtós küldöttek - nem a nevetéstől...
A történetet nem feledékenységből nem említettük; valószínűleg a legtöbben tisztában vannak azzal, hogy a főszereplő Skeeter azon kapja magát, hogy testvére gyerekeinek mondott, illetve kitalált meséje másnap valóra válik, így természetesen ezt az újonnan jött képességét, jó emberhez méltóan megpróbálja kamatoztatni, hogy elérje saját céljait. Leírva még érdekesen is hangzik, de a kraft nélküli megvalósítás több mint szomorú. Egész egyszerűen sem a színészek, sem a rendező, sem az író, de még a kábeles fiú sem nagyon erőltette meg magát a forgatáson.
Akárcsak az Éjszaka a múzeumban esetében azért zavarja a limonádé, nemtörődöm jelleg az embert, mert munkál benne, hogy ha több pénzt vagy ötletet ölnek az Esti mesékbe, akkor sokkal nagyobbat szólhatott volna. Így azonban a rém unalmas visszatérő gegként betolt gülüszemű tengerimalac idővel szánalmasba hajló ismételgetésén kívül nem sok eredetiséget találtunk, maximum annyit, hogy Guy Pearce-t élete egyik legégőbb szerepére sikerült beszervezni, pedig játszott ő már "drag queent" is az egyébként remek Priscilla - A sivatag királynőjének kalandjaiban.
Sajnos az Esti mesék - mint már említettük - mélyen a karácsonyi gyerekfilmek számára felállított léc alatt suhan át - még Rob Schneider szokásos cameója sem javít sokat a helyzeten. Tökéletesen ártalmatlan meséről van szó, melynek a megnézése nem okoz maradandó kárt. Azonban már távolról lerí a filmről, hogy mennyire patikamérlegen készítették, hiszen ha valamihez ismeri Hollywood a grammra kimért hozzávalókat, akkor az a gyerek-, vagy ahogy mostanság mondani szokás, a családi film. Főleg, ha karácsonykor van. Más kérdés, hogy valamiért a film mentes mindenféle ásítást megelőző komponenstől, annyira unalmas, érdektelen és középszerű (ha osztályoznánk a filmeket, akkor erre mondanánk, hogy négy vagy ötpertízes). Az Esti mesék olyan film, amivel anyagilag nem lehet hibázni, a sztár és a téma viszi az embert a moziba, de valahol szomorú, hogy a tartalommal nem törődtek annyira.
|
Esti mesék (Bedtime Stories) magyarul beszélő amerikai vígjáték, 100 perc, 2008 Rendező: Adam Shankman Forgatókönyvíró: Matt Lopez Zeneszerző: Rupert Gregson-Williams Operatőr: Michael Barrett Producer: Jack Giarraputo, Andrew Gunn, Adam Sandler Szereplők: Adam Sandler (Skeeter Bronson) Keri Russell (Jill) Guy Pearce (Kendall) Courteney Cox (Wendy) Russell Brand (Mickey) Lucy Lawless (Aspen) |
