Szekeres Viktor
Vágy és vezeklés - az elmondhatatlan bűn elemészt
Tavaly Az ember gyermeke, idén a Vágy és vezeklés hozta az év legjobb vágás nélküli jelenetét - ráadásul mindkét film elsőrangú csemege és kötelező.
"Csak kosztümös filmmel ne kezdjen az ember...", járhat a filmkészítőknek oly fontos 14-23 éves korosztály fejében. Illetve pontosítanék, hiszen a '30-as évekbeli maffiafilmek esetleg még beleférnek, mint ahogy a különféle maskarákban rohangáló középkori kardozós - ba...lettozós filmek is elférnek a mozik kínálatában. Azonban a XVI. és a XX. század valahogy nem annyira kedvelt időszak a nézők körében, valahogy a viktoriánus Anglia teszetosza nemesi románcai nem mozgatják meg az embert. Persze lehet, hogy csak azért, mert már kiváló szerzők akkortájt mindezt megírták könyvben.
Persze Jane Austen is megírta annak idején az Értelem és érzelem című remekművet, rajzottak is rá az emberek. Még Oscar-uraság is felfigyelt Emma Thompsonékra, mint ahogy idén is felfigyelt Knightley kisasszonyékra, hiszen cikkünk tárgya, a Vágy és vezeklés nem kevesebb, mint 7 aranyszoborra váltható jelölést gyűjtött be, köztük a legtekintélyesebbet, a legjobb filmét.
De lássuk csak hogy rászolgált-e a film az efféle kitüntető figyelemre. Persze kik vagyunk, hogy Joe Wright Ian McEwan-adaptációjáról oscaros ítéletet mondjunk. Azonban a Hollywoodban 2005-ben debütált angol rendező első filmjével, az Austen-adaptáció Büszkeség és balítélettel egyszer már bepróbálkozott a kosztümös színtéren, igaz közel sem hagyott olyan maradandó nyomot, mint azt remélte. De, hát kettő az angol igazság.
És mostani adaptációjától annak sem kell fáznia, aki nem rajong a középkori Angliáért, hiszen a Vágy és vezeklésben tökéletesen újkorit kap a '30-as évekből, a II. világháború előszelével feldúsítva. A történet 1935-ben kezdődik és egy tipikus viktoriánus angol kastélyban lakó családról szól. Az idillikus környezet remek táptalaja lehetne egy austeni romantikus komédiának is, mint ahogy el is kezd egy gyengéd, később kifejezetten szenvedélyesbe átcsapó szál fűződni a kastély urának lánya és a házvezetőnő tanult fia között. Kapcsolatukat azonban még egy szempár figyeli, enyhén rosszallóan. És ez a rosszallás - ha nem lenne rémes képzavar, azt írnánk - idővel átesik a ló túloldalára és szörnyű események láncolatát indítja be.
A rendező iszonyatosan nehéz feladatot vállalt a McEwan-regény megfilmesítésével. Miután rájött, hogy hűen nem adhatja vissza a könyvet, úgy döntött, hogy nem annak központi figurájára koncentrál, hanem a remeklő Keira Knightley és James McAvoy románcára, s az ő kapcsolatukon keresztül adja vissza a nagyívű drámai történetet. Az, hogy a színészek közül mégsem őket, hanem a nagyon meggyőző Saoirse Ronant jelölték Oscarra, mindent elmond a színvonalról. Kellemes meglepetés, hogy az olyan kevés fantáziát igénylő műfaj, mint a kosztümös romantika vagy a háborús film Joe Wright rendező kezében milyen eredetivé tudott válni. Az időugrásoktól a nézőpont váltásokig minden trükk csak még élvezetesebbé teszi a Vágy és vezeklést, a dunkerque-i 5 perces vágás nélküli jelenetet pedig minden kritikus kiemeli.
Bár a történet felidézheti bennünk a remek Jeunet-filmet, a Hosszú jegyességet, a háború ábrázolt pokla teljesen más szerepet tölt be ebben a filmben. Első felének hátránya, hogy kifejezetten összecsapottnak tűnhet, de az alkotás tempója ezt követelte meg. A szerkezete egy pillanatig sem hagyja lankadni a néző figyelmét, s bár egy-egy szereplőt akár fél órára is elfelejt, de csak azért, hogy annak visszatérése még nagyobbat üssön. (A sok ütéstől pedig a végén garantált a gyomortájék összeszorulása...)
A Vágy és vezeklés pazar film lett, elsőrangú könyvadaptáció az ártatlanság elvesztéséről nem is csoda, hogy sorjáztak az Oscar-jelölések. A szereplők játékától kezdve a remek fényképezésen át Dario Marianelli kitűnő zenéjéig (a zörejek és az írógépkattogás remek dinamizmust kölcsönöz a filmnek) minden a topon van. Az persze röhej, hogy épp a rendezőt nem jelölték... A nagy kérdés mindössze az, hogy a kosztümös, mézesmázos filmektől irtózókat mennyire sikerül meggyőznie a kritikáknak és a nézői véleményeknek. Mert ez a film csak kosztümös, de cseppet sem mézes vagy mázos.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
"Csak kosztümös filmmel ne kezdjen az ember...", járhat a filmkészítőknek oly fontos 14-23 éves korosztály fejében. Illetve pontosítanék, hiszen a '30-as évekbeli maffiafilmek esetleg még beleférnek, mint ahogy a különféle maskarákban rohangáló középkori kardozós - ba...lettozós filmek is elférnek a mozik kínálatában. Azonban a XVI. és a XX. század valahogy nem annyira kedvelt időszak a nézők körében, valahogy a viktoriánus Anglia teszetosza nemesi románcai nem mozgatják meg az embert. Persze lehet, hogy csak azért, mert már kiváló szerzők akkortájt mindezt megírták könyvben.
Persze Jane Austen is megírta annak idején az Értelem és érzelem című remekművet, rajzottak is rá az emberek. Még Oscar-uraság is felfigyelt Emma Thompsonékra, mint ahogy idén is felfigyelt Knightley kisasszonyékra, hiszen cikkünk tárgya, a Vágy és vezeklés nem kevesebb, mint 7 aranyszoborra váltható jelölést gyűjtött be, köztük a legtekintélyesebbet, a legjobb filmét.
De lássuk csak hogy rászolgált-e a film az efféle kitüntető figyelemre. Persze kik vagyunk, hogy Joe Wright Ian McEwan-adaptációjáról oscaros ítéletet mondjunk. Azonban a Hollywoodban 2005-ben debütált angol rendező első filmjével, az Austen-adaptáció Büszkeség és balítélettel egyszer már bepróbálkozott a kosztümös színtéren, igaz közel sem hagyott olyan maradandó nyomot, mint azt remélte. De, hát kettő az angol igazság.
És mostani adaptációjától annak sem kell fáznia, aki nem rajong a középkori Angliáért, hiszen a Vágy és vezeklésben tökéletesen újkorit kap a '30-as évekből, a II. világháború előszelével feldúsítva. A történet 1935-ben kezdődik és egy tipikus viktoriánus angol kastélyban lakó családról szól. Az idillikus környezet remek táptalaja lehetne egy austeni romantikus komédiának is, mint ahogy el is kezd egy gyengéd, később kifejezetten szenvedélyesbe átcsapó szál fűződni a kastély urának lánya és a házvezetőnő tanult fia között. Kapcsolatukat azonban még egy szempár figyeli, enyhén rosszallóan. És ez a rosszallás - ha nem lenne rémes képzavar, azt írnánk - idővel átesik a ló túloldalára és szörnyű események láncolatát indítja be.
A rendező iszonyatosan nehéz feladatot vállalt a McEwan-regény megfilmesítésével. Miután rájött, hogy hűen nem adhatja vissza a könyvet, úgy döntött, hogy nem annak központi figurájára koncentrál, hanem a remeklő Keira Knightley és James McAvoy románcára, s az ő kapcsolatukon keresztül adja vissza a nagyívű drámai történetet. Az, hogy a színészek közül mégsem őket, hanem a nagyon meggyőző Saoirse Ronant jelölték Oscarra, mindent elmond a színvonalról. Kellemes meglepetés, hogy az olyan kevés fantáziát igénylő műfaj, mint a kosztümös romantika vagy a háborús film Joe Wright rendező kezében milyen eredetivé tudott válni. Az időugrásoktól a nézőpont váltásokig minden trükk csak még élvezetesebbé teszi a Vágy és vezeklést, a dunkerque-i 5 perces vágás nélküli jelenetet pedig minden kritikus kiemeli.
Bár a történet felidézheti bennünk a remek Jeunet-filmet, a Hosszú jegyességet, a háború ábrázolt pokla teljesen más szerepet tölt be ebben a filmben. Első felének hátránya, hogy kifejezetten összecsapottnak tűnhet, de az alkotás tempója ezt követelte meg. A szerkezete egy pillanatig sem hagyja lankadni a néző figyelmét, s bár egy-egy szereplőt akár fél órára is elfelejt, de csak azért, hogy annak visszatérése még nagyobbat üssön. (A sok ütéstől pedig a végén garantált a gyomortájék összeszorulása...)
A Vágy és vezeklés pazar film lett, elsőrangú könyvadaptáció az ártatlanság elvesztéséről nem is csoda, hogy sorjáztak az Oscar-jelölések. A szereplők játékától kezdve a remek fényképezésen át Dario Marianelli kitűnő zenéjéig (a zörejek és az írógépkattogás remek dinamizmust kölcsönöz a filmnek) minden a topon van. Az persze röhej, hogy épp a rendezőt nem jelölték... A nagy kérdés mindössze az, hogy a kosztümös, mézesmázos filmektől irtózókat mennyire sikerül meggyőznie a kritikáknak és a nézői véleményeknek. Mert ez a film csak kosztümös, de cseppet sem mézes vagy mázos.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése