Szekeres Viktor
A nemzet aranya - Titkok könyve
Indiana Jones, Lara Croft és Rick O'Connell elmehetnek a sunyiba, ugyanis ezúttal Benjamin Franklin Gates fejti meg a rejtvényeket a látványos kalandfilmben.
Van egy filmes zsáner, melyről az ember azt gondolja, hogy nem lehet bukni vele, mégis elég ritkán mernek pénzt áldozni rá a hollywoodi pénzemberek. Ez az Indiana Jones-féle rejtvényfejtős-kincskeresős kalandfilm műfaja, hol a rejtvényfejtésre, hol a kincskeresésre támaszkodva jobban.
Indy óta volt nekünk egy számítógépes játékból megelevendett Lara Croftunk, aki a Tomb Raiderben próbálkozott, de sem a filmek nem lettek jók (max látványosak), sem pedig a bevétel nem lett akkora, hogy hosszabb távra tervezzenek. Volt nekünk egy Rick O'Connellünk, aki két Múmia-filmben tett-vett - sikerrel élesztve fel a kalandfilm fogalmát, s bár a Múmia 2. okozta csalódás egy kicsit visszavetette a produkciókat (és egy Skorpiókirály-leágazást eredményezett), de jövőre köszönthetjük a harmadik kalandot. (Volt még egy Dirk Pittünk is a Szaharában, azonban a film megbukott, így a további Pitt-sztorik csak Clive Cussler könyveire korlátozódnak. És igen, van egy Robert Langdonunk a Da Vinci-kódban, de ő inkább rejtvényt fejt, nem bocsátkozik nagyobb akciókba.)
A kor legújabb hőse Benjamin Franklin Gates, akinek ugyan nincs ostora, de van fura frizurája, valamint egy remek producere. Jerry Bruckheimer remekül ráérzett, hogy családi filmekre van szüksége a népeknek, és hogy a kalózos műfaj mellett a rejtvényfejtést is hanyagolta mostanában Hollywood. Így született meg Nicolas Cage főszereplésével a Nemzet aranya (most már nyugodtan mondhatjuk) franchise, mely a szolid start után a második részre anyagilag is olyan teljesítményt nyújtott, hogy a Múmiával ellentétben fix, 2-3 évenként felbukkanó sorozatot lehessen alapozni rá.
A történetre kár sok szót vesztegetni, hiszen minden egyes mondat a film élvezhetőségi értékét csökkenti - az jár a legjobban, aki a főhőssel fedezi fel az újabb és újabb nyomokat. Maradjunk annyiban, hogy Ben Gates-et kissé negatívan érinti az, hogy egy titokzatos idegen bizonyítékokkal alátámasztva azzal vádolja egyik ükapját, hogy részt vett az Abraham Lincoln elleni merényletben. A köbüki tisztára mosása közben pedig természetesen olyan összefüggésekre lel, melyeket szavakkal nem lehet leírni.
A séma klasszikus, rejtvényfejtés az egyik nyomtól a másikig, lehetőleg országok és földrészek között utazgatva, látványosabbnál látványosabb tájakon keresztül. A Nemzet aranya 2. írói (akik saját önnön nagyságuktól eltelve csak "The Wibberlys"-ként szerepelnek a film stáblistáján) minden elismerést megérdemelnek a tekintetben, hogy olyan dolgokat találtak ki, amik mindenféleképp a legdurvább kategóriába tartoznak. (Nem mondjuk el továbbra sem, miket.) Durva helyekre betörni, iszonyat titkos dolgokat elvenni, satöbbi - no, nem mintha az első rész Függetlenségi nyilatkozata piskóta lett volna.
És éppen ebbe a nagyzási hóbortba bukik bele a film, ugyanis túlságosan verejtékes módon próbálnak mindent überelni, amit az első részben láttunk. Ezáltal az egész sajnos nagyotmondóvá és ötlettelenné válik - ellenben mondjuk az Indiana Jones-filmekkel, ahol tudtak találni fantáziadús célpontokat. Egy valamire azonban a Nemzet aranya 2. túlzásai nagyon jók: kitűnő előzeteseket lehetett összevágni a filmhez és minden tiszteletet megérdemel az, aki ezek hatására nem nézi meg a filmet. (Mert ismerjük el, valahol mind birkák vagyunk, akiket egy mézesmadzaggal bárhova el lehet csábítani. Vagy nem.)
Persze az efféle látványosan reklámozott mézesmadzag jól is elsülhetett volna, ha nem olyanok a filmben a rejtvények, mint amilyenek. Ki tudja miért, de szörnyen esetlegesek a nyomok, olyan összefüggésekre jön rá Ben Gates, melyek teljesen véletlenszerűek, amelyekhez hasonlókat vagy egy tucatot ki lehetne találni. Néha azonnal rájön a megfejtésre és elhiszi, hogy tuti 10 ezer kilométeres repülőutat követően egy tárgyon lesz a megoldás, olykor viszont tovább bonyolítja az első megfejtést és úgy jön rá, hogy csak álca a könnyű megfejtés.)
És ha a rejtvények pocsékak (illetve a megoldások), akkor a film lényege is odavész, pedig a másfél órás bénázás és menekülés (klasszikus közhely: Ben Gates rejtvényt fejt, a gonosz ember pedig buta, ezért mindehova követi őt) után olyan frankó kis félórás finálét rittyentenek, amilyen az egész film lehetett volna. Amivel esetleg még nyerő lehetne a film, azok a karakterek, de hiába Ben Gates, ha a felesége, ha a sidekickje ("a vicces néger"), ha az apja annyira jellegtelen... Ezekre a film is rátesz egy lapáttal, amikor a menekülések közti üresjáratokat értelmetlen családi civódásokkal töltik ki...
Így azonban csak egy sótlan (és még egyszer mondom logikátlan, véletlenszerű) folytatással van dolgunk, mely - ahogyan az egy Disney-filmtől elvárható - a gyerekeknek remek szórakozást fog nyújtani (nekik minden azt nyújt...), hiszen teljesen ártalmatlan és kívülről csillog és villog is. Valahol nem is csoda, hogy itthon csalódást keltő eredménnyel nyitott a film, bár igaz, az amerikai tematika, valamint az angol nyelvű rejtvények lefordíthatatlansága eleve nehézséget okoz. Szomorú látni, ahogyan nagy színészek (Ed Harris, Harvey Keitel, Helen Mirren, Jon Voight) rutinból lenyomják az éves haknijukat.
Akárcsak az első rész esetében, egy roppant potenciált pocsékolnak el ismét a készítők. Az az epizód még közepes volt, azonban a Titkok könyve (ami eleve röhejes cím, hiszen bár misztikusan hangzik, a szerepe csak mellékes a filmben, igazi marketinghúzás a titulus) már csak egy nagyon kaptafa ízig-vérig amerikai film, melyről érződik a közepesnél valamivel gyengébb vajas popcorn illata.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Van egy filmes zsáner, melyről az ember azt gondolja, hogy nem lehet bukni vele, mégis elég ritkán mernek pénzt áldozni rá a hollywoodi pénzemberek. Ez az Indiana Jones-féle rejtvényfejtős-kincskeresős kalandfilm műfaja, hol a rejtvényfejtésre, hol a kincskeresésre támaszkodva jobban.
Indy óta volt nekünk egy számítógépes játékból megelevendett Lara Croftunk, aki a Tomb Raiderben próbálkozott, de sem a filmek nem lettek jók (max látványosak), sem pedig a bevétel nem lett akkora, hogy hosszabb távra tervezzenek. Volt nekünk egy Rick O'Connellünk, aki két Múmia-filmben tett-vett - sikerrel élesztve fel a kalandfilm fogalmát, s bár a Múmia 2. okozta csalódás egy kicsit visszavetette a produkciókat (és egy Skorpiókirály-leágazást eredményezett), de jövőre köszönthetjük a harmadik kalandot. (Volt még egy Dirk Pittünk is a Szaharában, azonban a film megbukott, így a további Pitt-sztorik csak Clive Cussler könyveire korlátozódnak. És igen, van egy Robert Langdonunk a Da Vinci-kódban, de ő inkább rejtvényt fejt, nem bocsátkozik nagyobb akciókba.)
A kor legújabb hőse Benjamin Franklin Gates, akinek ugyan nincs ostora, de van fura frizurája, valamint egy remek producere. Jerry Bruckheimer remekül ráérzett, hogy családi filmekre van szüksége a népeknek, és hogy a kalózos műfaj mellett a rejtvényfejtést is hanyagolta mostanában Hollywood. Így született meg Nicolas Cage főszereplésével a Nemzet aranya (most már nyugodtan mondhatjuk) franchise, mely a szolid start után a második részre anyagilag is olyan teljesítményt nyújtott, hogy a Múmiával ellentétben fix, 2-3 évenként felbukkanó sorozatot lehessen alapozni rá.
A történetre kár sok szót vesztegetni, hiszen minden egyes mondat a film élvezhetőségi értékét csökkenti - az jár a legjobban, aki a főhőssel fedezi fel az újabb és újabb nyomokat. Maradjunk annyiban, hogy Ben Gates-et kissé negatívan érinti az, hogy egy titokzatos idegen bizonyítékokkal alátámasztva azzal vádolja egyik ükapját, hogy részt vett az Abraham Lincoln elleni merényletben. A köbüki tisztára mosása közben pedig természetesen olyan összefüggésekre lel, melyeket szavakkal nem lehet leírni.
A séma klasszikus, rejtvényfejtés az egyik nyomtól a másikig, lehetőleg országok és földrészek között utazgatva, látványosabbnál látványosabb tájakon keresztül. A Nemzet aranya 2. írói (akik saját önnön nagyságuktól eltelve csak "The Wibberlys"-ként szerepelnek a film stáblistáján) minden elismerést megérdemelnek a tekintetben, hogy olyan dolgokat találtak ki, amik mindenféleképp a legdurvább kategóriába tartoznak. (Nem mondjuk el továbbra sem, miket.) Durva helyekre betörni, iszonyat titkos dolgokat elvenni, satöbbi - no, nem mintha az első rész Függetlenségi nyilatkozata piskóta lett volna.
És éppen ebbe a nagyzási hóbortba bukik bele a film, ugyanis túlságosan verejtékes módon próbálnak mindent überelni, amit az első részben láttunk. Ezáltal az egész sajnos nagyotmondóvá és ötlettelenné válik - ellenben mondjuk az Indiana Jones-filmekkel, ahol tudtak találni fantáziadús célpontokat. Egy valamire azonban a Nemzet aranya 2. túlzásai nagyon jók: kitűnő előzeteseket lehetett összevágni a filmhez és minden tiszteletet megérdemel az, aki ezek hatására nem nézi meg a filmet. (Mert ismerjük el, valahol mind birkák vagyunk, akiket egy mézesmadzaggal bárhova el lehet csábítani. Vagy nem.)
Persze az efféle látványosan reklámozott mézesmadzag jól is elsülhetett volna, ha nem olyanok a filmben a rejtvények, mint amilyenek. Ki tudja miért, de szörnyen esetlegesek a nyomok, olyan összefüggésekre jön rá Ben Gates, melyek teljesen véletlenszerűek, amelyekhez hasonlókat vagy egy tucatot ki lehetne találni. Néha azonnal rájön a megfejtésre és elhiszi, hogy tuti 10 ezer kilométeres repülőutat követően egy tárgyon lesz a megoldás, olykor viszont tovább bonyolítja az első megfejtést és úgy jön rá, hogy csak álca a könnyű megfejtés.)
És ha a rejtvények pocsékak (illetve a megoldások), akkor a film lényege is odavész, pedig a másfél órás bénázás és menekülés (klasszikus közhely: Ben Gates rejtvényt fejt, a gonosz ember pedig buta, ezért mindehova követi őt) után olyan frankó kis félórás finálét rittyentenek, amilyen az egész film lehetett volna. Amivel esetleg még nyerő lehetne a film, azok a karakterek, de hiába Ben Gates, ha a felesége, ha a sidekickje ("a vicces néger"), ha az apja annyira jellegtelen... Ezekre a film is rátesz egy lapáttal, amikor a menekülések közti üresjáratokat értelmetlen családi civódásokkal töltik ki...
Így azonban csak egy sótlan (és még egyszer mondom logikátlan, véletlenszerű) folytatással van dolgunk, mely - ahogyan az egy Disney-filmtől elvárható - a gyerekeknek remek szórakozást fog nyújtani (nekik minden azt nyújt...), hiszen teljesen ártalmatlan és kívülről csillog és villog is. Valahol nem is csoda, hogy itthon csalódást keltő eredménnyel nyitott a film, bár igaz, az amerikai tematika, valamint az angol nyelvű rejtvények lefordíthatatlansága eleve nehézséget okoz. Szomorú látni, ahogyan nagy színészek (Ed Harris, Harvey Keitel, Helen Mirren, Jon Voight) rutinból lenyomják az éves haknijukat.
Akárcsak az első rész esetében, egy roppant potenciált pocsékolnak el ismét a készítők. Az az epizód még közepes volt, azonban a Titkok könyve (ami eleve röhejes cím, hiszen bár misztikusan hangzik, a szerepe csak mellékes a filmben, igazi marketinghúzás a titulus) már csak egy nagyon kaptafa ízig-vérig amerikai film, melyről érződik a közepesnél valamivel gyengébb vajas popcorn illata.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése