SG.hu·
Láthatatlan - Borzongató mese a másik oldalról
Természetfölötti thriller a mozikban, a Hatodik érzék stílusában. Nagyszerűen hangzik, ideje nekünk is szemügyre venni a történetet.
Az efféle, a Láthatatlanhoz hasonló filmeket a legnehezebb eladni. Lehet, hogy anno valamilyen nagyobb névvel akarták útnak indítani a természetfölötti filmet, de a tényleges forgatásra ha volt is, minden ismertebb név lemorzsolódott. Így egy manapság felettébb ritka helyzet állt elő: a filmet nem a hírességek, hanem a sztorija adhatja el. Végre, kiálthatnánk fel. Talán fel is kiáltunk, csak épp emiatt a szaftos tinidrámaként induló Láthatatlan történetébe kénytelenek vagyunk így mélyebbre ásni. Azt kockáztatjuk, hogy az első fél óra felvezetésének hangulata így odalesz az előzetest nem ismerők számára. Sebaj, aki nem rest, ugrik egy bekezdést.
A Láthatatlan lényege nagyjából a Hatodik érzék alapszituációját viszi tovább (aki nem látta a nevezett filmet, ugyancsak ugorjon...). Egy fiatal életét veszti egy meglehetősen ronda összetűzés következtében, majd arra eszmél, hogy tovább él a világban, azzal a csavarral, hogy senki nem látja őt, senki nem vesz róla tudomást. Így pedig nem sok esélye van arra hősünknek, hogy felhívja a világ figyelmét a halálára.
Akik látták a Láthatatlan előzetesét, azok persze folytatnák a történetet, miszerint így, kvázi szellemként az vár hősünkre, hogy kiderítse, hogy ki is ölte meg és miért (klasszikus számítógépes játék téma), de azonnal le is hűtenék mindenkit, hogy a Híd Terabithia földje előzetese után idén a Láthatatlané a legátverősebb. Itt az átverést szó szerint kell érteni, hiszen hazudnak az előzetesben és a film a sugallttal ellentétben teljesen másról szól. Azt nem is említem, hogy a trailer kulcsmomentumai nem is szerepelnek a filmben...
De félre holmi előzetesekkel, vegyük elő a filmet, melyet sztár híján kénytelenek voltak a Hatodik érzék producerének és a Batman: Kezdődik! társírójának műveként reklámozni egy döbbenetesen semmitmondó plakáttal. A bevételi adatok alapján a dologgal a mozinéző sem tudott mit kezdeni, így a viszonylag olcsó film mindössze 20 millió dollárt termelt a mozipénztáraknál.
De a minőség szempotjából a bevételekre illik magasan tenni, hiszen ki az, aki a csordaszellem hatására mozizik? Az efféle, csakis az alaptörténet vázain nyugvó, egypoénos filmek erőteljesen támaszkodnak a főszereplőre - és a Láthatatlan többek közt itt bukik meg, ugyanis hiába tesz meg mindent Justin Chatwin, egyszerűen behatároltak a képességei és nem tudja a vállain elvinni a filmet. Ráadásul a fontos szerepben feltűnő Oscar-díjas Marcia Gay Harden is visszaadhatná a szobrocskáját, annyira gyenge volt ezúttal.
A Láthatatlan, bármennyire is erőlteti a természetfölötti tematikát (és remekül kezeli a szellemlétet, ezért egy piros pont), mégiscsak egy erősen érzelemvezérelt karakterdráma lett, mely érzelmeket annyira túlburjánoztatják a készítők (Marco Beltrami, zeneszerző sem fogja vissza magát), hogy az kegyetlenül megfeküdheti a nézők többségének gyomrát. Emiatt pedig a film jó részében szellemként kódorgó főszereplő monológjai, pusztába kiáltott szavai, magánbeszélgetései (hiszen senki nem hallja őt) inkább idegesítőek lesznek, mintsem a feszültség megteremtői.
A (hihetetlenül) túlzásba vitt drámai elemek ellenére mégis, ki tudja hogyan, de nézhető film lett a Láthatatlanból, amolyan teljesen közepes, "egyszer oké, de soha többet" kategória. Ezen ítélet minden józan szempontnak ellentmond, szanaszét lehetne cincálni a filmet, de talán a bűnös élvezet vagy a film (vagy a kritikus aktuális) hangulata lehet a bűnös.
Hogy nem lett még erősebb alkotás, arról pedig csakis Amerika tehet, hiszen az eredeti 2002-es svéd Den Osynlige, amelynek feldolgozásáról van szó, sokkal sötétebb volt és természetesen az eredeti befejezés sem egyezik meg a szirupos amerikai véggel. De ha mást nem, azt elérték a készítők, hogy a világ (illetőleg az a pár néző, aki megnézi a Láthatatlant) talán felfigyel a svéd eredetire.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Az efféle, a Láthatatlanhoz hasonló filmeket a legnehezebb eladni. Lehet, hogy anno valamilyen nagyobb névvel akarták útnak indítani a természetfölötti filmet, de a tényleges forgatásra ha volt is, minden ismertebb név lemorzsolódott. Így egy manapság felettébb ritka helyzet állt elő: a filmet nem a hírességek, hanem a sztorija adhatja el. Végre, kiálthatnánk fel. Talán fel is kiáltunk, csak épp emiatt a szaftos tinidrámaként induló Láthatatlan történetébe kénytelenek vagyunk így mélyebbre ásni. Azt kockáztatjuk, hogy az első fél óra felvezetésének hangulata így odalesz az előzetest nem ismerők számára. Sebaj, aki nem rest, ugrik egy bekezdést.
A Láthatatlan lényege nagyjából a Hatodik érzék alapszituációját viszi tovább (aki nem látta a nevezett filmet, ugyancsak ugorjon...). Egy fiatal életét veszti egy meglehetősen ronda összetűzés következtében, majd arra eszmél, hogy tovább él a világban, azzal a csavarral, hogy senki nem látja őt, senki nem vesz róla tudomást. Így pedig nem sok esélye van arra hősünknek, hogy felhívja a világ figyelmét a halálára.
Akik látták a Láthatatlan előzetesét, azok persze folytatnák a történetet, miszerint így, kvázi szellemként az vár hősünkre, hogy kiderítse, hogy ki is ölte meg és miért (klasszikus számítógépes játék téma), de azonnal le is hűtenék mindenkit, hogy a Híd Terabithia földje előzetese után idén a Láthatatlané a legátverősebb. Itt az átverést szó szerint kell érteni, hiszen hazudnak az előzetesben és a film a sugallttal ellentétben teljesen másról szól. Azt nem is említem, hogy a trailer kulcsmomentumai nem is szerepelnek a filmben...
De félre holmi előzetesekkel, vegyük elő a filmet, melyet sztár híján kénytelenek voltak a Hatodik érzék producerének és a Batman: Kezdődik! társírójának műveként reklámozni egy döbbenetesen semmitmondó plakáttal. A bevételi adatok alapján a dologgal a mozinéző sem tudott mit kezdeni, így a viszonylag olcsó film mindössze 20 millió dollárt termelt a mozipénztáraknál.
De a minőség szempotjából a bevételekre illik magasan tenni, hiszen ki az, aki a csordaszellem hatására mozizik? Az efféle, csakis az alaptörténet vázain nyugvó, egypoénos filmek erőteljesen támaszkodnak a főszereplőre - és a Láthatatlan többek közt itt bukik meg, ugyanis hiába tesz meg mindent Justin Chatwin, egyszerűen behatároltak a képességei és nem tudja a vállain elvinni a filmet. Ráadásul a fontos szerepben feltűnő Oscar-díjas Marcia Gay Harden is visszaadhatná a szobrocskáját, annyira gyenge volt ezúttal.
A Láthatatlan, bármennyire is erőlteti a természetfölötti tematikát (és remekül kezeli a szellemlétet, ezért egy piros pont), mégiscsak egy erősen érzelemvezérelt karakterdráma lett, mely érzelmeket annyira túlburjánoztatják a készítők (Marco Beltrami, zeneszerző sem fogja vissza magát), hogy az kegyetlenül megfeküdheti a nézők többségének gyomrát. Emiatt pedig a film jó részében szellemként kódorgó főszereplő monológjai, pusztába kiáltott szavai, magánbeszélgetései (hiszen senki nem hallja őt) inkább idegesítőek lesznek, mintsem a feszültség megteremtői.
A (hihetetlenül) túlzásba vitt drámai elemek ellenére mégis, ki tudja hogyan, de nézhető film lett a Láthatatlanból, amolyan teljesen közepes, "egyszer oké, de soha többet" kategória. Ezen ítélet minden józan szempontnak ellentmond, szanaszét lehetne cincálni a filmet, de talán a bűnös élvezet vagy a film (vagy a kritikus aktuális) hangulata lehet a bűnös.
Hogy nem lett még erősebb alkotás, arról pedig csakis Amerika tehet, hiszen az eredeti 2002-es svéd Den Osynlige, amelynek feldolgozásáról van szó, sokkal sötétebb volt és természetesen az eredeti befejezés sem egyezik meg a szirupos amerikai véggel. De ha mást nem, azt elérték a készítők, hogy a világ (illetőleg az a pár néző, aki megnézi a Láthatatlant) talán felfigyel a svéd eredetire.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
