Szekeres Viktor
Férjhez mész, mert azt mondtam - Hollywood a lelkedet akarja
Vajon mi késztethet valakit arra, hogy egy romantikus komédia szereplőin a sötét középkor legkegyetlenebb és legőszintébb kínzóeszközeit próbálja ki?
Romantikus komédiát készíteni nem egy embert próbálóan bonyolult feladat. Kell venni egy megfelelően cukormázas forgatókönyvet, korrekt főszereplőt és főszereplőnőt, egy lehetőleg érzékeny írónőt, akinek a lelkére kell kötni, hogy kreáljon pár szimpatikus, a néző számára szerethető karaktert, melléjük egy vicces sidekicket - és az egészet meg kell spékelni érzelmes zenékkel, nagy csókjelenetekkel, még a happy end sem szükséges.
Nyilvánvalóan az elmés magyar címre hallgató Férjhez mész, mert azt mondtam producerei is így gondolkodtak, de valamit nagyon benézhettek a gyártási folyamat során. Azzal nem is volt gond, hogy az inkább anya-lánya, sem mint fiú-lány romantikus komédiába Diane Keaton mellé olyan leányokat szerveztek be, mint Mandy Moore, Lauren Graham (Szívek szállodája) és Piper Perabo (Sakáltanya), hiszen mindhárom színésznő meglehetősen kedvelt, általában jópofa karaktereket játszik. Viszont ezúttal az egész koncepció teljesen gajra ment, mintha az írók valami nagyon otromba anyagot szívtak volna, és létrehozták a romantikus komédiák történetének legutálatosabb karaktereit.
Oké, meg vagyon írva a forgatókönyv, valamelyest ragaszkodni kell hozzá, de ilyenkor akaratlanul is az eszünkbe ötlik, hogy a rendezőnek, a színészeknek, ne adj isten, a kábeleket napi 8 órában feltekerő srácnak nem tűnt fel, hogy mennyire nem szerethetőek a karakterek? Hogy mennyire idegesítő a képernyőn eltöltött szenvedésük, hogy mennyire csak azt éri el a rendező az ábrázolásukkal, hogy a néző a Motel 3-at csakis a Férjhez mész, mert azt mondtam szereplőivel hajlandó elképzelni, mert annyira akarja látni őket amint szenvednek, miközben amerikai élvhajhász turisták idült mosollyal az arcukon pakolják a végtagjaikat egy külön erre a célra kijelölt ACME-feliratú zsákokba?
Amúgy a történet arról szól, hogy diktátor anyu leszervez a lányának egy internetes randit, sok jelentkezőből kiválasztja a lányára érdemeset, majd egy kis konspirációval összehozza őket. A lány elkezd randizni a lovaggal, utána pedig a sztori hogyhogy nem éppen úgy alakul, ahogy azt 100 emberből 99 már most is kitalálná... De ismétlem, nem a történet a lényeg, ennyi alapján még ki lehetett volna hozni az egészből egy tündibündi, édibédi, ennivaló filmet, mert valahol egy romantikus produkciónak az lenne a lényege, hogy az ember kedvelje a karaktereket.
Nem egy minihitler anyát sikerült már jól a vászonra vinni, de Diane Keaton ripacskodása amellett hogy hiteltelen, meglehetősen taszító is. A lányát játszó Mandy Moore pedig ugyan nagyon aranyos, de olyan gyenge jellemet alakít, hogy a néző kér elnézést a moziban mellette ülőtől. Éppen ezért szinte végig azért rimánkodhatunk a film folyamán, hogy inkább koncentráljanak a másik két nővérre. Ők azonban sajnos totálisan egydimenziósak maradnak, csupa töltelékjelenetet kapnak, csakis hely- és időkitöltésként használják őket az írók.
A nőközpontú filmben érdekes módon a férfikarakterek a legszerethetőbbek, bár lehet, hogy csak azért, mert ők szívnak a legtöbbet azzal, hogy a főhős hol az egyiket, hol a másikat csalja meg. Éppen ezért legjobban talán az Eureka című scifisorozat főszereplője, Colin Ferguson járt, hiszen ő - bár rengeteg jelenet hátterében ott mocorog, mint joviális férj -, de mindössze egy mondata maradt benne a filmben a vágóolló kegyetlensége folyamán.
Roppant gyenge filmhez csapongó kritika jár. Ez is csak egy apró célzás, hogy mennyire érdemes a Férjhez mész, mert azt mondtam-ot messze elkerülni, mert Hollywood ezúttal meglehetősen alulmúlta önmagát. Aki csak a színészek miatt nézné meg a filmet (velük, Keaton kivételével tényleg nincs probléma), az inkább nézze újra valamelyik régi filmjüket. A többieket pedig előre figyelmeztetem: a kritika öt másodpercen belül megsemmisíti önmagát.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Romantikus komédiát készíteni nem egy embert próbálóan bonyolult feladat. Kell venni egy megfelelően cukormázas forgatókönyvet, korrekt főszereplőt és főszereplőnőt, egy lehetőleg érzékeny írónőt, akinek a lelkére kell kötni, hogy kreáljon pár szimpatikus, a néző számára szerethető karaktert, melléjük egy vicces sidekicket - és az egészet meg kell spékelni érzelmes zenékkel, nagy csókjelenetekkel, még a happy end sem szükséges.
Nyilvánvalóan az elmés magyar címre hallgató Férjhez mész, mert azt mondtam producerei is így gondolkodtak, de valamit nagyon benézhettek a gyártási folyamat során. Azzal nem is volt gond, hogy az inkább anya-lánya, sem mint fiú-lány romantikus komédiába Diane Keaton mellé olyan leányokat szerveztek be, mint Mandy Moore, Lauren Graham (Szívek szállodája) és Piper Perabo (Sakáltanya), hiszen mindhárom színésznő meglehetősen kedvelt, általában jópofa karaktereket játszik. Viszont ezúttal az egész koncepció teljesen gajra ment, mintha az írók valami nagyon otromba anyagot szívtak volna, és létrehozták a romantikus komédiák történetének legutálatosabb karaktereit.
Oké, meg vagyon írva a forgatókönyv, valamelyest ragaszkodni kell hozzá, de ilyenkor akaratlanul is az eszünkbe ötlik, hogy a rendezőnek, a színészeknek, ne adj isten, a kábeleket napi 8 órában feltekerő srácnak nem tűnt fel, hogy mennyire nem szerethetőek a karakterek? Hogy mennyire idegesítő a képernyőn eltöltött szenvedésük, hogy mennyire csak azt éri el a rendező az ábrázolásukkal, hogy a néző a Motel 3-at csakis a Férjhez mész, mert azt mondtam szereplőivel hajlandó elképzelni, mert annyira akarja látni őket amint szenvednek, miközben amerikai élvhajhász turisták idült mosollyal az arcukon pakolják a végtagjaikat egy külön erre a célra kijelölt ACME-feliratú zsákokba?
Amúgy a történet arról szól, hogy diktátor anyu leszervez a lányának egy internetes randit, sok jelentkezőből kiválasztja a lányára érdemeset, majd egy kis konspirációval összehozza őket. A lány elkezd randizni a lovaggal, utána pedig a sztori hogyhogy nem éppen úgy alakul, ahogy azt 100 emberből 99 már most is kitalálná... De ismétlem, nem a történet a lényeg, ennyi alapján még ki lehetett volna hozni az egészből egy tündibündi, édibédi, ennivaló filmet, mert valahol egy romantikus produkciónak az lenne a lényege, hogy az ember kedvelje a karaktereket.
Nem egy minihitler anyát sikerült már jól a vászonra vinni, de Diane Keaton ripacskodása amellett hogy hiteltelen, meglehetősen taszító is. A lányát játszó Mandy Moore pedig ugyan nagyon aranyos, de olyan gyenge jellemet alakít, hogy a néző kér elnézést a moziban mellette ülőtől. Éppen ezért szinte végig azért rimánkodhatunk a film folyamán, hogy inkább koncentráljanak a másik két nővérre. Ők azonban sajnos totálisan egydimenziósak maradnak, csupa töltelékjelenetet kapnak, csakis hely- és időkitöltésként használják őket az írók.
A nőközpontú filmben érdekes módon a férfikarakterek a legszerethetőbbek, bár lehet, hogy csak azért, mert ők szívnak a legtöbbet azzal, hogy a főhős hol az egyiket, hol a másikat csalja meg. Éppen ezért legjobban talán az Eureka című scifisorozat főszereplője, Colin Ferguson járt, hiszen ő - bár rengeteg jelenet hátterében ott mocorog, mint joviális férj -, de mindössze egy mondata maradt benne a filmben a vágóolló kegyetlensége folyamán.
Roppant gyenge filmhez csapongó kritika jár. Ez is csak egy apró célzás, hogy mennyire érdemes a Férjhez mész, mert azt mondtam-ot messze elkerülni, mert Hollywood ezúttal meglehetősen alulmúlta önmagát. Aki csak a színészek miatt nézné meg a filmet (velük, Keaton kivételével tényleg nincs probléma), az inkább nézze újra valamelyik régi filmjüket. A többieket pedig előre figyelmeztetem: a kritika öt másodpercen belül megsemmisíti önmagát.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Férjhez mész, mert azt mondtam (Because I Said So) feliratos amerikai vígjáték, 102 perc, 2007 Rendező: Michael Lehmann Forgatókönyvíró: Karen Leigh Hopkins, Jessie Nelson Zeneszerző: David Kitay Operatőr: Julio Macat Szereplők: Diane Keaton (Daphne) Mandy Moore (Milly) Piper Perabo (Mae) Lauren Graham (Maggie) Gabriel Macht (Johnny) Tom Everett Scott (Jason) Stephen Collins (Joe) |
