SG.hu·
Fedőneve: Pipő - A Shrek készítőjének új meseparódiája
Jó és gyenge animációs filmek rajzanak jobbra meg balra, de a Shrek készítőinek fantáziájára mindig is lehetett alapozni.
Teringettét, elkényeztetett minket az előző hónap jó filmekkel, de akárcsak áprilisban, most is beütött a ciklikusság, így a jobb felhozatalt ismét a gyengébb alkotások követik tömbösítve. Ezen természetesen nincs mit csodálkozni, hiszen általános vélemény, hogy Hollywood továbbra is válságban van, az értékesebb alkotások elsikkadnak egy-két moziban, hogy aztán a tékák polcain kössenek ki, míg a kommersz sikerfilmek közül hovatovább megint minimális értékelhetőt találni.
Ebből a válságból pedig igencsak erőteljes szeletet hasít ki az animációs ipar is, melyben jóformán csak a Pixar tartja a lelket. Persze azt is el kell ismerni, hogy a nagyközönség torkán ledöntött és agyonreklámozott, nagyon sikeres produkciókat imádók is sokan vannak, így az ezek iránti fanyalgás csak kritikusi sirám. A tavalyi animációs (poszt-Verdák) hajrá a Nagyon vadonnal és Táncoló talpakkal eléggé siralmasra sikeredett, így a Fedőneve: Pipőt, mely Shrek-szerű meseparódiát ígért, mint megváltót lehetett várni.
Első lépés: tegyük át magunkat a cím okozta sokkon és vigasztaljuk magunkat azzal, hogy tavaly volt szerencsénk egy Pirosszkához is, aminek a hosszú címét még fővesztés terhe alatt sem írnám le. Második lépés: morfondírozzunk el azon, hogy vajon véletlen-e, hogy éppen a meséket kiparodizáló animációs filmek esetében eresztik szabadon a magyar címadás kreatív szörnyetegét? Harmadik lépés: szívjunk vissza minden kioktató reakciót, hiszen a magyar cím igenis megállja a helyét, hiszen a főszereplőnket Pipőnek hívják, ami ráadásul szinte tükörfordítás, hiszen az eredeti verzióban a HamuPIPŐke angol megfelelőjéből, a Cinderellából is csak Ella maradt. A fedőt pedig oda lehet képzelni a címbe, így nyilvánvaló, hogy minimum 14 nézőt nyert ezzel a 2007-es évet nyitó amerikai animációs film.
Az, hogy a Fedőneve: Pipő bukni fog anyagilag, előre lehetett tudni, hiszen most egy apróbb forgalmazó, a Lionsgate próbálkozott meg a műfajjal. A minimál költségvetés erősen látszik is a grafikán, a 75 perces filmhosszon, valamint a kezdő és végfeliratok meglepő animálatlanságán (fekete alapon lehangoló fehér feliratokat gyerekfilmen rég láthattunk...), de a fenébe is, ettől még lehet jó a film, hiszen a paródia erős fegyver.
Történetünk a klasszikus Hamupipőke sztori, melyet a szőke herceg mosogatófiúja narrál egy olyan világban, aholis a hercegi kastély fölött húzódó varázslótoronyban egy (na, ki?) varázsló ügyel a mesék helyes lefolyására, a jó és a gonosz folytonos egyensúlyára és a hepiend állandó bekövetkeztére. Egyszer azonban a varázsló szabadságra megy Skóciába és a boltot két nagyon hülye szolgálójára hagyja, akik oktondisága odáig vezet, hogy a gonosz mostoha kaparintja meg az irányítást és mozgósítja a mesebeli rosszak seregét.
A Pipővel is az a gond, ami tavaly a Pirosszkával is volt. Olykor remek, a Shreket is simán überelő ötletei is akadtak az alkotóknak, ezeket viszont nem sikerült folytonos formába önteni. Ahogy a történet halad előre, inkább csak a kihagyott helyzeteken sopánkodik a néző, minthogy nyugtázza a lecsapott ziccereket. Ismét csak a szokásos lózungokat lehet elismételni, hogy persze, vannak jó poénok (hol nincsenek?), de ettől nem lesz jó a film, inkább csak összecsapott alkotás, sok-sok elvarratlan szállal.
Bár a gyerek is élvezhetik a mesét, de az egész mégis felnőtteknek készült, hiszen ők fogják leginkább értékelni a tényleg iszonyatos mennyiségű kikacsintást, filmből való kiszólást, ami valóban jópofa ötlet, de olykor egy-egy hosszabb időre megfeledkeznek róla az alkotók. (Valamint eléggé belerondít a világba pár poénszintű, de anakronisztikus dolog, mint a motorhajtotta boszorkány seprű...)
Egy biztos azonban. Ezúttal érdemes benevezni a magyar verzióra (Kaszás Gergő, Jáksó László, Döglégy Zoltán), hiszen az eredeti "olcsó" tinis szereposztásnál csak jobb lehetett a magyar szinkron. Tipikusan szódás rajzfilmről van szó, ami 5-6 jumbo pohárral elmegy. Nem szörnyű (emlékszünk még a Táncoló talpakra?), csak sajnálatosan elpackázott lehetőség. Aki a tévépremierre vár, igazából nem fog sokat veszíteni. Aki még azt sem várja, az a teremtés győztese lehet.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Teringettét, elkényeztetett minket az előző hónap jó filmekkel, de akárcsak áprilisban, most is beütött a ciklikusság, így a jobb felhozatalt ismét a gyengébb alkotások követik tömbösítve. Ezen természetesen nincs mit csodálkozni, hiszen általános vélemény, hogy Hollywood továbbra is válságban van, az értékesebb alkotások elsikkadnak egy-két moziban, hogy aztán a tékák polcain kössenek ki, míg a kommersz sikerfilmek közül hovatovább megint minimális értékelhetőt találni.
Ebből a válságból pedig igencsak erőteljes szeletet hasít ki az animációs ipar is, melyben jóformán csak a Pixar tartja a lelket. Persze azt is el kell ismerni, hogy a nagyközönség torkán ledöntött és agyonreklámozott, nagyon sikeres produkciókat imádók is sokan vannak, így az ezek iránti fanyalgás csak kritikusi sirám. A tavalyi animációs (poszt-Verdák) hajrá a Nagyon vadonnal és Táncoló talpakkal eléggé siralmasra sikeredett, így a Fedőneve: Pipőt, mely Shrek-szerű meseparódiát ígért, mint megváltót lehetett várni.
Első lépés: tegyük át magunkat a cím okozta sokkon és vigasztaljuk magunkat azzal, hogy tavaly volt szerencsénk egy Pirosszkához is, aminek a hosszú címét még fővesztés terhe alatt sem írnám le. Második lépés: morfondírozzunk el azon, hogy vajon véletlen-e, hogy éppen a meséket kiparodizáló animációs filmek esetében eresztik szabadon a magyar címadás kreatív szörnyetegét? Harmadik lépés: szívjunk vissza minden kioktató reakciót, hiszen a magyar cím igenis megállja a helyét, hiszen a főszereplőnket Pipőnek hívják, ami ráadásul szinte tükörfordítás, hiszen az eredeti verzióban a HamuPIPŐke angol megfelelőjéből, a Cinderellából is csak Ella maradt. A fedőt pedig oda lehet képzelni a címbe, így nyilvánvaló, hogy minimum 14 nézőt nyert ezzel a 2007-es évet nyitó amerikai animációs film.
Az, hogy a Fedőneve: Pipő bukni fog anyagilag, előre lehetett tudni, hiszen most egy apróbb forgalmazó, a Lionsgate próbálkozott meg a műfajjal. A minimál költségvetés erősen látszik is a grafikán, a 75 perces filmhosszon, valamint a kezdő és végfeliratok meglepő animálatlanságán (fekete alapon lehangoló fehér feliratokat gyerekfilmen rég láthattunk...), de a fenébe is, ettől még lehet jó a film, hiszen a paródia erős fegyver.
Történetünk a klasszikus Hamupipőke sztori, melyet a szőke herceg mosogatófiúja narrál egy olyan világban, aholis a hercegi kastély fölött húzódó varázslótoronyban egy (na, ki?) varázsló ügyel a mesék helyes lefolyására, a jó és a gonosz folytonos egyensúlyára és a hepiend állandó bekövetkeztére. Egyszer azonban a varázsló szabadságra megy Skóciába és a boltot két nagyon hülye szolgálójára hagyja, akik oktondisága odáig vezet, hogy a gonosz mostoha kaparintja meg az irányítást és mozgósítja a mesebeli rosszak seregét.
A Pipővel is az a gond, ami tavaly a Pirosszkával is volt. Olykor remek, a Shreket is simán überelő ötletei is akadtak az alkotóknak, ezeket viszont nem sikerült folytonos formába önteni. Ahogy a történet halad előre, inkább csak a kihagyott helyzeteken sopánkodik a néző, minthogy nyugtázza a lecsapott ziccereket. Ismét csak a szokásos lózungokat lehet elismételni, hogy persze, vannak jó poénok (hol nincsenek?), de ettől nem lesz jó a film, inkább csak összecsapott alkotás, sok-sok elvarratlan szállal.
Bár a gyerek is élvezhetik a mesét, de az egész mégis felnőtteknek készült, hiszen ők fogják leginkább értékelni a tényleg iszonyatos mennyiségű kikacsintást, filmből való kiszólást, ami valóban jópofa ötlet, de olykor egy-egy hosszabb időre megfeledkeznek róla az alkotók. (Valamint eléggé belerondít a világba pár poénszintű, de anakronisztikus dolog, mint a motorhajtotta boszorkány seprű...)
Egy biztos azonban. Ezúttal érdemes benevezni a magyar verzióra (Kaszás Gergő, Jáksó László, Döglégy Zoltán), hiszen az eredeti "olcsó" tinis szereposztásnál csak jobb lehetett a magyar szinkron. Tipikusan szódás rajzfilmről van szó, ami 5-6 jumbo pohárral elmegy. Nem szörnyű (emlékszünk még a Táncoló talpakra?), csak sajnálatosan elpackázott lehetőség. Aki a tévépremierre vár, igazából nem fog sokat veszíteni. Aki még azt sem várja, az a teremtés győztese lehet.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Fedőneve: Pipő (Happily N'Ever After) magyarul beszélő amerikai-német animációs film, 87 perc, 2007 Rendező: Paul J. Bolger, Yvette Kaplan Forgatókönyvíró: Douglas Langdale, Robert Moreland Operatőr: David Dulac Szereplők: Sarah Michelle Gellar (Pipő hangja) Wallace Shawn (Munk hangja) Andy Dick (Mambo hangja) George Carlin (Nagy varázsló hangja) Sigourney Weaver (Frieda hangja) Freddie Prinze Jr. (Rick hangja) |
