Zsellér Máté
14. Titanic filmfesztivál - Argentín anti-utópia kapta a fődíjat
A vasárnap megtartott zárógálán, az Urániában tárták a közönség elé a verdiktet - 2007 Hullámtörők-díját az Antenna c. film vihette haza.
Április 22-én formálisan véget ért a Titanic. A fesztivál immár 14-edszerre került megrendezésre ékes fővárosunkban, s második éve mondhatja versenyfesztiválnak magát. A duzzadás mind a promócióban, mind a filmkínálatban, mind a helyszínek számában megmutatkozott: idén a fesztivál főhadiszállását jelentő Uránia mellett a Toldiban, a Vörösmartyban és az Örökmozgóban forogtak a filmek délután négytől kifulladásig.
Huszonhét ország hatvannégy filmjét a Vízer Balázs kritikuskolléga vezette programkoordinátor csapat csokrokra bontva tálalta az érdeklődőknek, a filmkínálat minden egyes darabja a fesztivál ideje alatt legalább kétszer megtekinthető volt a négy filmbástya valamelyikében. A szekciókba tömörült alkotások közül az előzetes szűrés 8 filmet rostált ki a fesztiválprogramból. Ezek nyerhették el a versenyfilm-státust, s egyben az indulás jogát minden idők 2. Hullámtörők-díjáért.
Hogy miért különösen vagány a Hullámtörők-díj? Mert a fesztivál tavaly megmutatta, hogy a versenyfilm-titulus nálunk valóban nyerési esélyt ad az alkotások kezébe, az előválogatás pedig nem egy korábban lezongorázott papírforma kirakatolt elő-mechanizmusa. A 2006-os, ugyancsak háromtagú zsűri bizonyítékát adta, hogy nem kívánnak a vizsgázók ellenőrzője alapján osztályozni, s így beállni az aktuális fesztivál-sztárok előtt meghunyászkodó kisfesztiválok sorába. Nagy nevű rendezők addigra szakajtónyi díjat bezsebelő filmjeinek mondtak nemet ugyanis, amikor 2006-ban a formabontó szürreál-naturalista, de kevésbé ismert 4-et emelték trónra.
Az idei előválogatás is különös döntős csapatot hozott össze kevés rutinos fesztivál-sztárral, sok kevéssé ismert filmmel. A lehetőség megvolt tehát arra, hogy megint valami igazán izgalmas, kreatív végeredmény születhessen. A zsűri nem is cáfolt rá az elvárásokra. Az idei Hullámtörők-díjat a klasszikus némafilm megidézéséért, a filmkészítés eszközeinek brilliáns használatáért és a kortárs közönséget megszólító üzenetéért az argentín Antenna c. filmnek (La Antenna/The Aerial) ítélte oda.
"Az Antenna nemcsak főhajtás a klasszikus némafilm előtt, de briliáns módon használja a filmes eszközöket, ezenkívül a mai közönség számára is aktuális üzenettel bír" - méltatta a filmet Marit Kapla, a zsűri elnöke, aki Ronald Bergan brit filmkritikussal és Pálfi György filmrendezővel együtt döntött a díj sorsáról. Az Antenna valóban páratlan élmény - ereje nem is a történetének kidolgozottságában, inkább a vizuális atmoszférateremtésében rejlik. A film igazából stilizált anti-utópia, ahol az absztrakt vizualitást a néma-mozik filmes eszköztárával hívja életre Esteban Sapir direktor.
A film nyílt tekintetű, szakállas rendezője sajnos nem tudott jelen lenni a fesztiválon, a talpraesett szervezőgárda azonban világháló és a Skype-segítségével mégis elcibálta hozzánk az Urániában megtartott zárógálára, ahol - filmje negatív főhőséhez, a techno-türannosz Mr. TV-hez hasonlatosan - egy óriási képernyőről szólt az egybegyűltekhez. Elmondása szerint 2004-es filmje mögött három év erőfeszítése és a forgatás után hat számítógép kitartó munkája áll, s a nagyon is argentín Antenna hazájában még csak eztuán kerül majd bemutatásra.
A díjosztásból idén is kivehették a részüket a mozilátogatók, a Hullámtörők közönségdíja ugyanis az egytől-ötig terjedő pontozási rendszerben zajló közönségszavazás legjobb eredményt elért darabjára várt. A közönségdíjas 2007-ben (4,68-as átlagszavazattal) a Mickybo meg én (Mickybo and me) című ír dráma lett, Terry Loane rendezése. Az Országos Diákzsűri fődíját - amely 1-1 oklevelet jelentett a mustrában idén először részt vett szakmabeli ifjúságtól - a műfaji határok kitágításáért a dél-koreai Gazdatest (Gwoemul/The Host) és a szintén nagy látogatottságnak örvendő, szintén dél-koreai Keserédes élet (Dalkomhan Insaeng/The Bittersweet life) kapta a műfajiság és a költőiség harmonikus ötvözéséért.
A zárógálával a Titanic nem kíván egy egész évre levonulni a pályáról, a fesztivál a legfrissebb hírek szerint forgalmazóként szeretné védelmébe venni legdédelgetettebb gyermekeit. Első moziba segített felkaroltja a Te meg én és minden ismerősünk (Me, you and Everyone we know - rendezte: Miranda July) lesz, amellyel egyben 2006 Hullámtörők-közönségdíjasa kerül majd szélesebb közönség elé. Bár a bemutatás pontos ideje még nem ismert, egy dátumot már most a naptárunkba véshetünk. Horváth István fesztiváligazgató sziklaszilárd bejelentése alapján a 15. Titanic fesztivál dátuma 2008. április 3-13.-a lesz.
Április 22-én formálisan véget ért a Titanic. A fesztivál immár 14-edszerre került megrendezésre ékes fővárosunkban, s második éve mondhatja versenyfesztiválnak magát. A duzzadás mind a promócióban, mind a filmkínálatban, mind a helyszínek számában megmutatkozott: idén a fesztivál főhadiszállását jelentő Uránia mellett a Toldiban, a Vörösmartyban és az Örökmozgóban forogtak a filmek délután négytől kifulladásig.
Huszonhét ország hatvannégy filmjét a Vízer Balázs kritikuskolléga vezette programkoordinátor csapat csokrokra bontva tálalta az érdeklődőknek, a filmkínálat minden egyes darabja a fesztivál ideje alatt legalább kétszer megtekinthető volt a négy filmbástya valamelyikében. A szekciókba tömörült alkotások közül az előzetes szűrés 8 filmet rostált ki a fesztiválprogramból. Ezek nyerhették el a versenyfilm-státust, s egyben az indulás jogát minden idők 2. Hullámtörők-díjáért.
Hogy miért különösen vagány a Hullámtörők-díj? Mert a fesztivál tavaly megmutatta, hogy a versenyfilm-titulus nálunk valóban nyerési esélyt ad az alkotások kezébe, az előválogatás pedig nem egy korábban lezongorázott papírforma kirakatolt elő-mechanizmusa. A 2006-os, ugyancsak háromtagú zsűri bizonyítékát adta, hogy nem kívánnak a vizsgázók ellenőrzője alapján osztályozni, s így beállni az aktuális fesztivál-sztárok előtt meghunyászkodó kisfesztiválok sorába. Nagy nevű rendezők addigra szakajtónyi díjat bezsebelő filmjeinek mondtak nemet ugyanis, amikor 2006-ban a formabontó szürreál-naturalista, de kevésbé ismert 4-et emelték trónra.
Az idei előválogatás is különös döntős csapatot hozott össze kevés rutinos fesztivál-sztárral, sok kevéssé ismert filmmel. A lehetőség megvolt tehát arra, hogy megint valami igazán izgalmas, kreatív végeredmény születhessen. A zsűri nem is cáfolt rá az elvárásokra. Az idei Hullámtörők-díjat a klasszikus némafilm megidézéséért, a filmkészítés eszközeinek brilliáns használatáért és a kortárs közönséget megszólító üzenetéért az argentín Antenna c. filmnek (La Antenna/The Aerial) ítélte oda.
"Az Antenna nemcsak főhajtás a klasszikus némafilm előtt, de briliáns módon használja a filmes eszközöket, ezenkívül a mai közönség számára is aktuális üzenettel bír" - méltatta a filmet Marit Kapla, a zsűri elnöke, aki Ronald Bergan brit filmkritikussal és Pálfi György filmrendezővel együtt döntött a díj sorsáról. Az Antenna valóban páratlan élmény - ereje nem is a történetének kidolgozottságában, inkább a vizuális atmoszférateremtésében rejlik. A film igazából stilizált anti-utópia, ahol az absztrakt vizualitást a néma-mozik filmes eszköztárával hívja életre Esteban Sapir direktor.
A film nyílt tekintetű, szakállas rendezője sajnos nem tudott jelen lenni a fesztiválon, a talpraesett szervezőgárda azonban világháló és a Skype-segítségével mégis elcibálta hozzánk az Urániában megtartott zárógálára, ahol - filmje negatív főhőséhez, a techno-türannosz Mr. TV-hez hasonlatosan - egy óriási képernyőről szólt az egybegyűltekhez. Elmondása szerint 2004-es filmje mögött három év erőfeszítése és a forgatás után hat számítógép kitartó munkája áll, s a nagyon is argentín Antenna hazájában még csak eztuán kerül majd bemutatásra.
A díjosztásból idén is kivehették a részüket a mozilátogatók, a Hullámtörők közönségdíja ugyanis az egytől-ötig terjedő pontozási rendszerben zajló közönségszavazás legjobb eredményt elért darabjára várt. A közönségdíjas 2007-ben (4,68-as átlagszavazattal) a Mickybo meg én (Mickybo and me) című ír dráma lett, Terry Loane rendezése. Az Országos Diákzsűri fődíját - amely 1-1 oklevelet jelentett a mustrában idén először részt vett szakmabeli ifjúságtól - a műfaji határok kitágításáért a dél-koreai Gazdatest (Gwoemul/The Host) és a szintén nagy látogatottságnak örvendő, szintén dél-koreai Keserédes élet (Dalkomhan Insaeng/The Bittersweet life) kapta a műfajiság és a költőiség harmonikus ötvözéséért.
A zárógálával a Titanic nem kíván egy egész évre levonulni a pályáról, a fesztivál a legfrissebb hírek szerint forgalmazóként szeretné védelmébe venni legdédelgetettebb gyermekeit. Első moziba segített felkaroltja a Te meg én és minden ismerősünk (Me, you and Everyone we know - rendezte: Miranda July) lesz, amellyel egyben 2006 Hullámtörők-közönségdíjasa kerül majd szélesebb közönség elé. Bár a bemutatás pontos ideje még nem ismert, egy dátumot már most a naptárunkba véshetünk. Horváth István fesztiváligazgató sziklaszilárd bejelentése alapján a 15. Titanic fesztivál dátuma 2008. április 3-13.-a lesz.
