Szekeres Viktor
Az ördög Pradát visel - Főszerkesztőm a Sátán
A nyár egyik meglepetésfilmjében egy fiatal lány magának a sátánnak kerül az alkalmazásába. Barátnőket készíteni, irány a mozi.
Szerencsére - vagy legnagyobb sajnálatunkra - nem Al Pacino vagy Robert De Niro-módra megjelenő sátánról van szó, hanem a Vogue főszerkesztőnőjéről mintázott humán formájú megtestesülésről. Lauren Weisberger könyvét megírta, a sikerdíjat besöpörte, David Frenkel pedig - aki már vagy 10 éve nem dolgozott mozira - megfilmesítette. A szereposztók kiállítottak egy pazar gárdát, valakinek a fejéből kipattant, hogy legyen ezúttal a kedves és aranyos Meryl Streep a gonosz néni - és ezzel meg is teremtették a siker alapjait.
Persze egy jó filmhez a jó alapanyag és a jó főszereplő közel sem elég, de szerencsére nincs okunk húzni a szánkat. Akit valaha is érdekelt miképpen is működik egy divatmagazin szerkesztősége, annak most érdemes figyelnie, hiszen Az ördög Pradát visel erről szól. Egy frissen végzett egyetemista másodasszisztensi állást kap a Runway című piacvezető lap diktátor főszerkesztőjénél és vele együtt mi is rácsodálkozhatunk erre a 200 km/h-ás sebességgel pörgő színes világra, annak minden előnyére és hátulütőjére. Tanmese? Karriertörténet vagy csak egyszerűen egy pillanatkép? Azt mindenki eldönti maga.
Alapjábanvéve egy tökéletesen kiszámítható, kottaszerű filmről van szó, amit mégis sikerült úgy megvalósítani, hogy mindvégig lekösse az embert, még akkor is, ha nem vonzódik különösebben a divatszakmához. Akit nem nyert meg a történet vagy az, amit kínál a sztori, annak javaslom hogy nézze meg a film előzetesét, mely (vagy melyek közül az egyik) eléggé formabontó módon nem mazsolázik a filmben fellelhető poénokból és nem is próbálja ráhangolni a nézőt a történeti ívre, hogy véletlenül se érjen minket meglepetés, hanem nemes egyszerűséggel, kvázi bemutatja a film első 2 percét. Vagy az 5-6.-at, de nem is ez a lényeg, hanem a remek döntés, hiszen Az ördög Pradát visel már az első 10 percének rohamtempójával beszippantja a nézőt, és bár később lehet, hogy meg-megáll kávézgatni, de nagyjából tudja tartani a tempót. Akit már az első pár perc sem nyert meg, annak viszont megspórolnék azzal két órát, hogy azt mondom: nyugodtan fel is függesztheti a film nézését.
Igazi rétegeknek szóló közönségfilmről van ugyanis szó. Egy igazi csajos filmről, amit nem csak a lányok és nem csak a divat megszállottjai tudnak élvezni. Jó, ha akarjuk rá lehet kényszeríteni az Andersen-féle rút "kiskacsaiánus" mondanivalót, de a film közel sem arról szól hogyan lesz egy trampliból (aki egyáltalán nem is trampli, maximum pár év lemaradást szenvedett el a divathoz képest) egy szupernő, mert nem ez a helyzet.
Nyilván Anne Hathaway-nek is elege van a Neveletlen hercegnő-féle skatulyából és ezért próbált a Brokeback Mountain-beli szenzációs alakításával is kitörni. Bár a mostani karaktere nyomokban ugyan tartalmaz mogyorót és emlékeztet Mia Thermopolis-ra - akit anno Julie Andrews próbált gatyába rázni - mégis, elég egy pillantás a hölgyre az első jelenetben és láthatjuk, hogy elég kellemetes jelenséggel van dolgunk.
Ha attól eltekintünk, hogy Andy milyen naivan bájosan tárja animekból ismert csészényi szemeit a divat világára, akkor igazából más negatívumot nem is nagyon lehet megemlíteni a filmmel kapcsolatban. Utóbbit is csak azért hozom fel, mert igazából senki sem lehet ennyire nyeretlen két éves, ha egyszer egyetemet végzett, ráadásul újságírónak készül. Ugyancsak erénye a filmnek, hogy nem festi fel előttünk erős tónusokkal a divatvilág legnagyobb férfi szereplős kliséit, Stanley Tucci Nigel szerepében abszolút szerethető és közhelymentes alakítást nyújt.
Szóval, a moziba be, a lányfilmek készítőinek is meg kell élni valamiből. Az Óperenciás tengeren túl Az ördög Pradát visel szépen jövedelmezett. A siker nem csak a könyvnek volt köszönhető, hanem annak is, hogy végre sikerült egy könnyen emészthető, pazar alakításokkal teli, pörgő tempójú, mégis vicces és a mondanivalóját nem durván, a nézők torkán lenyomva közlő filmet készíteni. Hogy inkább nőközpontú a film az ne rettentse el a tesztoszterongőzben szédelgőket, hiszen a gyengébbik nem sem veti meg feltétlenül a macsóizmusról forgatott gyöngyszemeket.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Szerencsére - vagy legnagyobb sajnálatunkra - nem Al Pacino vagy Robert De Niro-módra megjelenő sátánról van szó, hanem a Vogue főszerkesztőnőjéről mintázott humán formájú megtestesülésről. Lauren Weisberger könyvét megírta, a sikerdíjat besöpörte, David Frenkel pedig - aki már vagy 10 éve nem dolgozott mozira - megfilmesítette. A szereposztók kiállítottak egy pazar gárdát, valakinek a fejéből kipattant, hogy legyen ezúttal a kedves és aranyos Meryl Streep a gonosz néni - és ezzel meg is teremtették a siker alapjait.
Persze egy jó filmhez a jó alapanyag és a jó főszereplő közel sem elég, de szerencsére nincs okunk húzni a szánkat. Akit valaha is érdekelt miképpen is működik egy divatmagazin szerkesztősége, annak most érdemes figyelnie, hiszen Az ördög Pradát visel erről szól. Egy frissen végzett egyetemista másodasszisztensi állást kap a Runway című piacvezető lap diktátor főszerkesztőjénél és vele együtt mi is rácsodálkozhatunk erre a 200 km/h-ás sebességgel pörgő színes világra, annak minden előnyére és hátulütőjére. Tanmese? Karriertörténet vagy csak egyszerűen egy pillanatkép? Azt mindenki eldönti maga.
Alapjábanvéve egy tökéletesen kiszámítható, kottaszerű filmről van szó, amit mégis sikerült úgy megvalósítani, hogy mindvégig lekösse az embert, még akkor is, ha nem vonzódik különösebben a divatszakmához. Akit nem nyert meg a történet vagy az, amit kínál a sztori, annak javaslom hogy nézze meg a film előzetesét, mely (vagy melyek közül az egyik) eléggé formabontó módon nem mazsolázik a filmben fellelhető poénokból és nem is próbálja ráhangolni a nézőt a történeti ívre, hogy véletlenül se érjen minket meglepetés, hanem nemes egyszerűséggel, kvázi bemutatja a film első 2 percét. Vagy az 5-6.-at, de nem is ez a lényeg, hanem a remek döntés, hiszen Az ördög Pradát visel már az első 10 percének rohamtempójával beszippantja a nézőt, és bár később lehet, hogy meg-megáll kávézgatni, de nagyjából tudja tartani a tempót. Akit már az első pár perc sem nyert meg, annak viszont megspórolnék azzal két órát, hogy azt mondom: nyugodtan fel is függesztheti a film nézését.
Igazi rétegeknek szóló közönségfilmről van ugyanis szó. Egy igazi csajos filmről, amit nem csak a lányok és nem csak a divat megszállottjai tudnak élvezni. Jó, ha akarjuk rá lehet kényszeríteni az Andersen-féle rút "kiskacsaiánus" mondanivalót, de a film közel sem arról szól hogyan lesz egy trampliból (aki egyáltalán nem is trampli, maximum pár év lemaradást szenvedett el a divathoz képest) egy szupernő, mert nem ez a helyzet.
Nyilván Anne Hathaway-nek is elege van a Neveletlen hercegnő-féle skatulyából és ezért próbált a Brokeback Mountain-beli szenzációs alakításával is kitörni. Bár a mostani karaktere nyomokban ugyan tartalmaz mogyorót és emlékeztet Mia Thermopolis-ra - akit anno Julie Andrews próbált gatyába rázni - mégis, elég egy pillantás a hölgyre az első jelenetben és láthatjuk, hogy elég kellemetes jelenséggel van dolgunk.
Ha attól eltekintünk, hogy Andy milyen naivan bájosan tárja animekból ismert csészényi szemeit a divat világára, akkor igazából más negatívumot nem is nagyon lehet megemlíteni a filmmel kapcsolatban. Utóbbit is csak azért hozom fel, mert igazából senki sem lehet ennyire nyeretlen két éves, ha egyszer egyetemet végzett, ráadásul újságírónak készül. Ugyancsak erénye a filmnek, hogy nem festi fel előttünk erős tónusokkal a divatvilág legnagyobb férfi szereplős kliséit, Stanley Tucci Nigel szerepében abszolút szerethető és közhelymentes alakítást nyújt.
Szóval, a moziba be, a lányfilmek készítőinek is meg kell élni valamiből. Az Óperenciás tengeren túl Az ördög Pradát visel szépen jövedelmezett. A siker nem csak a könyvnek volt köszönhető, hanem annak is, hogy végre sikerült egy könnyen emészthető, pazar alakításokkal teli, pörgő tempójú, mégis vicces és a mondanivalóját nem durván, a nézők torkán lenyomva közlő filmet készíteni. Hogy inkább nőközpontú a film az ne rettentse el a tesztoszterongőzben szédelgőket, hiszen a gyengébbik nem sem veti meg feltétlenül a macsóizmusról forgatott gyöngyszemeket.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Az ördög Pradát visel (The Devil Wears Prada) Rendező: David Frankel Író: Lauren Weisberger Forgatókönyvíró: Aline Brosh McKenna Operatőr: Florian Ballhaus Zene: Theodore Shapiro, Chris Trapper Szereplők: Meryl Streep (Miranda Priestly) Anne Hathaway (Andy Sachs) Emily Blunt (Emily) Stanley Tucci (Nigel) Adrian Grenier (Nate) |
