Szekeres Viktor
A köd - gyökér horror 2005-ből
MC Hammer U Can't Touch This című videoklipjének rendezője horrorforgatásba vágta kisbicskáját. Hogy beletört-e, ez kiderül csütörtöktől a mozikban.
A feldolgozásokkal nincsen semmi bajunk, kellenek, szerves részei a filmtörténelemnek, jó, hogy vannak. A gond akkor kezdődik, ha egy remake nagyon pocsékul sikerül. És A köd ilyen lett, sajnos. Tudom, nem illik előre lelőni a poént, de feleslegesen nem akarom húzni azokat, akiknek bejön majd a film (természetes, hogy lesznek ilyenek is). A történet úgy kezdődött, hogy egy stúdió John Carpenter 25 évvel ezelőtti klasszikusának feldolgozása mellett döntött.
Hamar össze is kapták a forgatáshoz szükséges minimál költségvetést, és össztrombitáltak pár sorozatszínészt. Irattak egy új szereplőt a régi forgatókönyvbe, kihúzták az eredeti legjobb jelenetét, picit megvagdosták a filmet, hogy beleférjen a PG-13-as korhatárba (hogy aztán a DVD-t kiadják vágatlannak titulálva, pedig szinte semmit sem változtattak rajta - vér továbbra sem folyik), és várták a sikert. A siker pedig..., nos, elmaradt, mert bár a 29 milliós amerikai bevétel nem rossz - pláne az alig 20 milliós gyártási költségez képest -, de azért ahol egy Boogeyman tarolni tud ott egy klasszikus feldolgozása esetében mindenki többet várt.
A történet egy alapító atyáiról megemlékezni készülő kis szigeti városkáról szól, ahol egy halászfú (Tom Welling a Smallville-ből) tartja kezében a sztori egyik szálát és éli megszokott életét, melyet egy régi barátnő (Maggie Grace - Lost - Eltűntek) visszatérése dúl fel kissé. A történet másik vége pedig egy világítótoronyból saját rádióadóját vezető hölgy (Selma Blair) kezében van, akit meteorológusa furcsa, széllel szemben közlekedő ködfelhőről tájékoztat. Természetesen nemsokára kezdetüket veszik a baljós események.
Igazából a film csak azt hozza, amit egy szkeptikus néző elvár. Pár elcsent megoldás az eredetiből, pár trendi ijesztgetés a modern korból, néhol dübörgő zene ha már rádiós műsorvezető az egyik szereplő, több felesleges és megölhető mellékszereplő, teljesen kiszámítható cselekmény és egy pár másodperces, de valóban szép jelenet a film végén. Nem lenne semmi baj a Köddel mint feldolgozással, de sikerült belőle kiölni Jamie Lee Curtis szellemét és a Carpenter által teremtett atmoszférát és egy teljesen ötlettelen és hangulattalan tinihorrorkát varázsolni belőle. Igazából a hiányosságok akkor tűnnek fel, amikor a néző rádöbben, hogy a Ködben szereplő két-három 70-80 év körüli tök normális férfikarakter feltűnésekor jobban megijed, mint egyéb ijesztgetésektől. Sajnos a régi klasszikus zene is eltűnt és egy teljesen sablonmuzsikát kapunk az egyébként remek Graeme Ravelltől.
Sajnos a Köd ócska film lett, igazából ilyenkor keresi a kritikus a szavakat, de nem nagyon találja. Talán az elég gáz "gyökér" kifejezés az, ami leginkább lefesti ezt a filmet, illetve azokat a szarvashibákat, erőltett megoldásokat, melyek jellemzik A ködöt. Tényleg csak akkor érdemes megnézni, ha nagyon muszáj - semmit sem veszít az, aki mozi helyett inkább videón vagy DVD-n tekinti meg a filmet. A régi rajongók inkább kerüljék el - akik nem látták az eredetit (és nem is tervezik megnézni), azoknak viszont szolgálhat némi újdonsággal az új tiniverzió.
Sebaj, ha tartjuk az utóbbi idők egy jó horror - egy rossz horror sormintáját, akkor a február 16-án bemutatandó The Descent - A barlang című horror biztosan jó lesz.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A feldolgozásokkal nincsen semmi bajunk, kellenek, szerves részei a filmtörténelemnek, jó, hogy vannak. A gond akkor kezdődik, ha egy remake nagyon pocsékul sikerül. És A köd ilyen lett, sajnos. Tudom, nem illik előre lelőni a poént, de feleslegesen nem akarom húzni azokat, akiknek bejön majd a film (természetes, hogy lesznek ilyenek is). A történet úgy kezdődött, hogy egy stúdió John Carpenter 25 évvel ezelőtti klasszikusának feldolgozása mellett döntött.
Hamar össze is kapták a forgatáshoz szükséges minimál költségvetést, és össztrombitáltak pár sorozatszínészt. Irattak egy új szereplőt a régi forgatókönyvbe, kihúzták az eredeti legjobb jelenetét, picit megvagdosták a filmet, hogy beleférjen a PG-13-as korhatárba (hogy aztán a DVD-t kiadják vágatlannak titulálva, pedig szinte semmit sem változtattak rajta - vér továbbra sem folyik), és várták a sikert. A siker pedig..., nos, elmaradt, mert bár a 29 milliós amerikai bevétel nem rossz - pláne az alig 20 milliós gyártási költségez képest -, de azért ahol egy Boogeyman tarolni tud ott egy klasszikus feldolgozása esetében mindenki többet várt.
A történet egy alapító atyáiról megemlékezni készülő kis szigeti városkáról szól, ahol egy halászfú (Tom Welling a Smallville-ből) tartja kezében a sztori egyik szálát és éli megszokott életét, melyet egy régi barátnő (Maggie Grace - Lost - Eltűntek) visszatérése dúl fel kissé. A történet másik vége pedig egy világítótoronyból saját rádióadóját vezető hölgy (Selma Blair) kezében van, akit meteorológusa furcsa, széllel szemben közlekedő ködfelhőről tájékoztat. Természetesen nemsokára kezdetüket veszik a baljós események.
Igazából a film csak azt hozza, amit egy szkeptikus néző elvár. Pár elcsent megoldás az eredetiből, pár trendi ijesztgetés a modern korból, néhol dübörgő zene ha már rádiós műsorvezető az egyik szereplő, több felesleges és megölhető mellékszereplő, teljesen kiszámítható cselekmény és egy pár másodperces, de valóban szép jelenet a film végén. Nem lenne semmi baj a Köddel mint feldolgozással, de sikerült belőle kiölni Jamie Lee Curtis szellemét és a Carpenter által teremtett atmoszférát és egy teljesen ötlettelen és hangulattalan tinihorrorkát varázsolni belőle. Igazából a hiányosságok akkor tűnnek fel, amikor a néző rádöbben, hogy a Ködben szereplő két-három 70-80 év körüli tök normális férfikarakter feltűnésekor jobban megijed, mint egyéb ijesztgetésektől. Sajnos a régi klasszikus zene is eltűnt és egy teljesen sablonmuzsikát kapunk az egyébként remek Graeme Ravelltől.
Sajnos a Köd ócska film lett, igazából ilyenkor keresi a kritikus a szavakat, de nem nagyon találja. Talán az elég gáz "gyökér" kifejezés az, ami leginkább lefesti ezt a filmet, illetve azokat a szarvashibákat, erőltett megoldásokat, melyek jellemzik A ködöt. Tényleg csak akkor érdemes megnézni, ha nagyon muszáj - semmit sem veszít az, aki mozi helyett inkább videón vagy DVD-n tekinti meg a filmet. A régi rajongók inkább kerüljék el - akik nem látták az eredetit (és nem is tervezik megnézni), azoknak viszont szolgálhat némi újdonsággal az új tiniverzió.
Sebaj, ha tartjuk az utóbbi idők egy jó horror - egy rossz horror sormintáját, akkor a február 16-án bemutatandó The Descent - A barlang című horror biztosan jó lesz.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
A köd (The Fog) feliratos kanadai-amerikai horror, 100 perc, 2005 Rendező: Rupert Wainwright Forgatókönyvíró: Cooper Layne, John Carpenter, Debra Hill Zeneszerző: Graeme Revell Operatőr: Nathan Hope, Ian Seabrook Poducer: John Carpenter, David Foster, Debra Hill Szereplők: Tom Welling (Nick Castle) Maggie Grace (Elizabeth Williams) Selma Blair (Stevie Wayne) Rade Serbedzija (Blake kapitány) DeRay Davis (Spooner) Cole Heppell (Andy Wayne) Kenneth Welsh (Tom Malone) Adrian Hough (Malone atya) Rick Pearce (halász) Forgalmazza az InterCom |
