Ötvös Tibor
Furiosa: Történet a Mad Maxből
A Furiosa: Történet a Mad Maxből elméletileg a Mad Max: A harag útja előzménye, de eredettörténet is egyben. A végeredmény azonban sajnos elég közepes.
Közel tíz évvel ezelőtt robbant be a mozikba a Mad Max: A harag útja, mely nem csak George Miller rendezőt rakta vissza Hollywood térképére, hanem adott egy nagyon erős női karakter is a már ismert univerzumba. Furiosa Charlize Theron alakításában nagyon meggyőző volt és szinte elvitte a figyelmet Tom Hardy szintén erős Max-éről. Miller már a bemutató után jelezte, hogy saját filmet kap az Imperátor, mely most meg is érkezett a mozikba.
A világunk elpusztult, ember embernek farkasa lett és az üzemanyag a legértékesebb dolog, amit csak szerezhet az ember. De vannak még titkos és termékeny részei a Földnek és ezek egyike a Zöld Hely, ahonnan Furiosát gyerekként elrabolják és a horda vezére, Dementus veszi magához. Az őrült bandavezér célja a Vár és Halhatlan Joe uralmának megdöntése, a lány azonban csak túl akar élni és hazajutni.
Őszintén megmondva nem igazán értem, hogy az ilyen előzmény filmeknek mi értelme, hiszen nehezen lehet izgulni valakiért, akiről tudjuk, hogy pontosan hova is jutott, hiszen egy másik filmben már megismertük. Az persze ismert, hogy Miller olyannyira kidolgozta minden, A harag útjában felbukkanó karakter hátterét, hogy simán lehet belőlük filmet készíteni, de a kérdés továbbra is adott: miért nem folytatást kaptunk?
Éppen ezért hiába adja bele tudásának legjavát Anya Taylor-Joy, sajnos nehezen lehet izgulni Furiosa sorsáért mert tudjuk, hol köt ki. Ettől még hihető és amúgy nagyon nagy a hasonlóság közte és Theron között és egyetlen pillantásával képes a legmélyebb érzelmeket kifejezni, de sajnos egy percig nem izgult az ember a sorsáért. Főleg úgy, hogy Chris Hemsworth ellopta a show-t is.
Az őrült és hataloméhes Dementus szerepe nagyon passzolt a Thor világából kitörni vágyó színésznek, aki meg is hálálja a felkérést. Minden pillanatában érezni azt a fájdalmat, amit korábban átélhetett és vannak utalások is arra, hogy mi történhetett vele a múltban - a kínos utolsó monológ kivételével. Dementus felemelkedése és bukása szép ívet kap, de közben elmegy a fókusz Furiosáról.
Ami a Tom Hardy-féle Mad Max erejét adta, azok az elképesztő kaszkadőrmutatványok. A filmben érezni lehetett ahogy törnek a csontok és csak nagyon ritka esetekben használtak számítógép grafikát. A Furiosa esetében sajnos megfordult a trend: rengeteg a CGI, aminek a minősége egészen gyatra szintet mutat - főleg, mikor jön egy negyedórásüldözés, ami megmutatja, hogyan is kellett volna intézni ezt korábban. Az élőszereplős akciók nagyon ütnek továbbra is, de viszonylag kevés van belőlük és még a leglátványosabb jelenet sem ér fel A harag útjában látott bármelyik harccal.
Eddig talán úgy tűnhetett, hogy a Furiosa: Történet a Mad Maxből egy rossz film, holott ez cseppet sem igaz. Látványos, a posztapokaliptikus világ továbbra is izgalmas, vannak jó karakterek - de összességében mégsem lehet egy polcra tenni az elődjével. Persze egy DC filmmel összehasonlítva egyértelmű a győzelme, de azért ettől a filmtől sokkal többet vártunk. A legnagyobb probléma pedig az, hogy egy ponton unalmassá válik a film. A Mad Max: A harag útja erőssége a tömörség volt. Elindulnak hőseink A-ból B-be, hogy aztán onnan visszamenjenek A-ba.
Nem voltak felesleges sallangok, unalmas betétek, monológok - a figyelmünk folyamatosan a vászonra szegezte a látvány és a cselekmény. A Furiosa azonban el van nyújtva, túl sok benne az ode nem illő elem (az utolsó monológ Hemsworth előadásában borzalmas) és valóban nehéz izgulni bárkiért is. Remélem, hogy Miller ezek után nem Dementus eredettörténetét akarja elmesélni, mert bármennyire is kiemelkedik a mostani Marvel/DC ostobaságok közül, a Furiosa: Történet a Mad Maxből egyszeri élmény. Inkább az érdekelne minket, hogy hova jutott Max A harag útja után és mi lett a Vár sorsa Furiosa vezetésével. Erre koncentráljon, Mr. Miller. 6/10
Közel tíz évvel ezelőtt robbant be a mozikba a Mad Max: A harag útja, mely nem csak George Miller rendezőt rakta vissza Hollywood térképére, hanem adott egy nagyon erős női karakter is a már ismert univerzumba. Furiosa Charlize Theron alakításában nagyon meggyőző volt és szinte elvitte a figyelmet Tom Hardy szintén erős Max-éről. Miller már a bemutató után jelezte, hogy saját filmet kap az Imperátor, mely most meg is érkezett a mozikba.
A világunk elpusztult, ember embernek farkasa lett és az üzemanyag a legértékesebb dolog, amit csak szerezhet az ember. De vannak még titkos és termékeny részei a Földnek és ezek egyike a Zöld Hely, ahonnan Furiosát gyerekként elrabolják és a horda vezére, Dementus veszi magához. Az őrült bandavezér célja a Vár és Halhatlan Joe uralmának megdöntése, a lány azonban csak túl akar élni és hazajutni.
Őszintén megmondva nem igazán értem, hogy az ilyen előzmény filmeknek mi értelme, hiszen nehezen lehet izgulni valakiért, akiről tudjuk, hogy pontosan hova is jutott, hiszen egy másik filmben már megismertük. Az persze ismert, hogy Miller olyannyira kidolgozta minden, A harag útjában felbukkanó karakter hátterét, hogy simán lehet belőlük filmet készíteni, de a kérdés továbbra is adott: miért nem folytatást kaptunk?
Éppen ezért hiába adja bele tudásának legjavát Anya Taylor-Joy, sajnos nehezen lehet izgulni Furiosa sorsáért mert tudjuk, hol köt ki. Ettől még hihető és amúgy nagyon nagy a hasonlóság közte és Theron között és egyetlen pillantásával képes a legmélyebb érzelmeket kifejezni, de sajnos egy percig nem izgult az ember a sorsáért. Főleg úgy, hogy Chris Hemsworth ellopta a show-t is.
Az őrült és hataloméhes Dementus szerepe nagyon passzolt a Thor világából kitörni vágyó színésznek, aki meg is hálálja a felkérést. Minden pillanatában érezni azt a fájdalmat, amit korábban átélhetett és vannak utalások is arra, hogy mi történhetett vele a múltban - a kínos utolsó monológ kivételével. Dementus felemelkedése és bukása szép ívet kap, de közben elmegy a fókusz Furiosáról.
Ami a Tom Hardy-féle Mad Max erejét adta, azok az elképesztő kaszkadőrmutatványok. A filmben érezni lehetett ahogy törnek a csontok és csak nagyon ritka esetekben használtak számítógép grafikát. A Furiosa esetében sajnos megfordult a trend: rengeteg a CGI, aminek a minősége egészen gyatra szintet mutat - főleg, mikor jön egy negyedórásüldözés, ami megmutatja, hogyan is kellett volna intézni ezt korábban. Az élőszereplős akciók nagyon ütnek továbbra is, de viszonylag kevés van belőlük és még a leglátványosabb jelenet sem ér fel A harag útjában látott bármelyik harccal.
Eddig talán úgy tűnhetett, hogy a Furiosa: Történet a Mad Maxből egy rossz film, holott ez cseppet sem igaz. Látványos, a posztapokaliptikus világ továbbra is izgalmas, vannak jó karakterek - de összességében mégsem lehet egy polcra tenni az elődjével. Persze egy DC filmmel összehasonlítva egyértelmű a győzelme, de azért ettől a filmtől sokkal többet vártunk. A legnagyobb probléma pedig az, hogy egy ponton unalmassá válik a film. A Mad Max: A harag útja erőssége a tömörség volt. Elindulnak hőseink A-ból B-be, hogy aztán onnan visszamenjenek A-ba.
Nem voltak felesleges sallangok, unalmas betétek, monológok - a figyelmünk folyamatosan a vászonra szegezte a látvány és a cselekmény. A Furiosa azonban el van nyújtva, túl sok benne az ode nem illő elem (az utolsó monológ Hemsworth előadásában borzalmas) és valóban nehéz izgulni bárkiért is. Remélem, hogy Miller ezek után nem Dementus eredettörténetét akarja elmesélni, mert bármennyire is kiemelkedik a mostani Marvel/DC ostobaságok közül, a Furiosa: Történet a Mad Maxből egyszeri élmény. Inkább az érdekelne minket, hogy hova jutott Max A harag útja után és mi lett a Vár sorsa Furiosa vezetésével. Erre koncentráljon, Mr. Miller. 6/10