Ötvös Tibor
Jó kis tinihorror a Lidérces mesék éjszakája
Nem a legemlékezetesebb tinihorrort kaptuk a Lidérces mesék éjszakája képében, de mégis kiemelkedik a tucatfilmek közül a főszereplő felé irányuló ellenszenv és a sztori néha banális fordulatai ellenére is.
Hogy tetszett a Lidérces mesék éjszakája?
Guillermo del Toro már 2014 óta tervezgette, hogy horrorfilmet forgat az 1981-ben megjelent Lidérces mesék éjszakája című gyerekkönyvből, de valamiért nem jött össze neki. Végül producerként tudta tető alá hozni a projektet és ezt cseppet sem bánjuk, hiszen az eredmény egy abszolút fogyasztható és néha ijesztőnek is nevezhető tinihorror lett. A Lidérces mesék éjszakája egy fiktív amerikai kisvárosban, Mill Valleyban játszódik, 1968-ban. A korszakot Nixon elnöki választási kampánya és a vietnami háború jellemzi és ezt a miliőt szerencsére a film is remekül átemeli. A toborzásra váró fiatalok, akik már nagyon szeretnének komcsit ölni és a sorozás elől menekülő srácok nagyon jól mutatják a korszak kettősségét.
Ebben a környezetben él Stella és két barátja, a szexéhes Auggie és a kötelező mókás karakter, Chuck. A hármas Halloween éjszakáján meg akarja leckéztetni a suli taplóját, Tommy-t, ami olyan jól sikerül, hogy egy bizonyos Ramón társaságában a balszerencsés Burrows-házban kötnek ki. Itt Stella talál egy könyvet, melyben rémisztő mesék tárulnak fel előtte... és a könyv elkezd új sztorikat írni, a baráti társasággal a főszerepben.
Elég tucathorrornak tűnik az egész, de szerencsére a film több annál. A pazarul megalkotott korszakról már írtam, de érdemes a szereplőkre is kitérni. Kezdjük a legkevésbé szimpatikussal, a gondot előidéző Stellával, aki sajnos elég vegyes érzelmeket válthat ki a nézőkből. Ő a kötelezően szerepeltetett okos, de meg nem értett lány. A Ramónnal behozott szerelmi szála erőltetett és cseppet sem hihető. A két színész között nincs összhang, pedig a mexikói fiatalt alakító Michael Garza mindent megtesz, hogy próbálja elhitetni, tényleg kedveli a lányt. Chuck és Auggie ellenben remek párost alkotnak, a két srác nagyon jól hozza a figurákat és nagyon jó közöttük a kémia is.
A Lidérces mesék éjszakája igazából egy mesegyűjtemény, melyben gyerekeknek szóló, de néha valóban félelmetes történetek szerepeltek. A sztorikhoz rajzok is párosultak, melyeket Stephen Gammell készített anno és melyeket a film készítői egy az egyben megalkottak a vásznon. Ez azt is jelenti, hogy nem vértől csöpögő rémeket kapunk, hanem egészen elvadult megjelenéssel bíró CGI szörnyeket. Egyikük sem rettenetes és a rendező, André Øvredal is teljes mértékben mellőzi a jump scare megoldásokat (szerencsére), de így is nagyon jól építik fel a megjelenésüket. Egyikük sem ugrik elő a semmiből, cserébe a készítők megteremtik mindnek az atmoszférát és szép lassan cserkészik be áldozataikat.
A Lidérces mesék éjszakája nem egy maradandó alkotás, nem értelmezi újra a tinihorror műfaját, de nincs is miért szégyenkeznie. A pazar atmoszféra, a többnyire szépen előrehaladó cselekmény, a meséket izgalmasan egybefogó fő történet és a mellékszereplők közötti kapocs mellé jön még a könyvekből megismert szörnyek jó megjelenítése... ugyanakkor a lezárás ostobasága ismét eszünkbe juttatja, hogy ez tényleg egy mesekönyv. Ettől még a Lidérces mesék éjszakája egy kellemes film, mely nem kihagyhatatlan, de senki nem bánja meg, ha megnézi.
Ebben a környezetben él Stella és két barátja, a szexéhes Auggie és a kötelező mókás karakter, Chuck. A hármas Halloween éjszakáján meg akarja leckéztetni a suli taplóját, Tommy-t, ami olyan jól sikerül, hogy egy bizonyos Ramón társaságában a balszerencsés Burrows-házban kötnek ki. Itt Stella talál egy könyvet, melyben rémisztő mesék tárulnak fel előtte... és a könyv elkezd új sztorikat írni, a baráti társasággal a főszerepben.
Elég tucathorrornak tűnik az egész, de szerencsére a film több annál. A pazarul megalkotott korszakról már írtam, de érdemes a szereplőkre is kitérni. Kezdjük a legkevésbé szimpatikussal, a gondot előidéző Stellával, aki sajnos elég vegyes érzelmeket válthat ki a nézőkből. Ő a kötelezően szerepeltetett okos, de meg nem értett lány. A Ramónnal behozott szerelmi szála erőltetett és cseppet sem hihető. A két színész között nincs összhang, pedig a mexikói fiatalt alakító Michael Garza mindent megtesz, hogy próbálja elhitetni, tényleg kedveli a lányt. Chuck és Auggie ellenben remek párost alkotnak, a két srác nagyon jól hozza a figurákat és nagyon jó közöttük a kémia is.
A Lidérces mesék éjszakája igazából egy mesegyűjtemény, melyben gyerekeknek szóló, de néha valóban félelmetes történetek szerepeltek. A sztorikhoz rajzok is párosultak, melyeket Stephen Gammell készített anno és melyeket a film készítői egy az egyben megalkottak a vásznon. Ez azt is jelenti, hogy nem vértől csöpögő rémeket kapunk, hanem egészen elvadult megjelenéssel bíró CGI szörnyeket. Egyikük sem rettenetes és a rendező, André Øvredal is teljes mértékben mellőzi a jump scare megoldásokat (szerencsére), de így is nagyon jól építik fel a megjelenésüket. Egyikük sem ugrik elő a semmiből, cserébe a készítők megteremtik mindnek az atmoszférát és szép lassan cserkészik be áldozataikat.
A Lidérces mesék éjszakája nem egy maradandó alkotás, nem értelmezi újra a tinihorror műfaját, de nincs is miért szégyenkeznie. A pazar atmoszféra, a többnyire szépen előrehaladó cselekmény, a meséket izgalmasan egybefogó fő történet és a mellékszereplők közötti kapocs mellé jön még a könyvekből megismert szörnyek jó megjelenítése... ugyanakkor a lezárás ostobasága ismét eszünkbe juttatja, hogy ez tényleg egy mesekönyv. Ettől még a Lidérces mesék éjszakája egy kellemes film, mely nem kihagyhatatlan, de senki nem bánja meg, ha megnézi.