Ötvös Tibor
Halálos iramban: Hobbs & Shaw - Diesel nélkül még jobban hasít
A Halálos iramban franchise a Hobbs & Shaw-val végre megtalálta a saját hangját. Johnson és Statham kettőse egy pillanatig nem veszi komolyan magát és így megkapjuk a nyár egyik leglátványosabb és legszórakoztatóbb akcióját.
Hogy tetszett a Halálos iramban: Hobbs & Shaw?
Egy vírus, mely szó szerint cseppfolyóssá teszi az embereket belülről rossz kezekbe kerülhet, így egy MI-6 ügynök magába fecskendezi. Ezzel persze az összes szervezet rosszallását elnyeri és így a CIA Luke Hobbs és Deckard Shaw kettősét bízza meg az ügy megoldásával. A helyzetet bonyolítja, hogy a két férfi továbbra sem kedveli egymást, a vírus pedig Shaw húgában van.
A Halálos iramban franchise első két része kellemes emlékeket idéz meg bennem, ám ezután Diesel-üzemmódva kapcsolva a sorozat egyre kevésbé figyelt a fizikára vagy foglalkozott a logikával és szinte minden egyes pillantban a család fontosságáról hallhattunk monológokat. Mindenesetre a filmek elég nagy sikert aratnak és éppen ezért a producerek úgy gondolták, hogy két, a felbukkanásuk óta nagy népszerűségnek örvendő karaktert kiemelnek a fősodorból és megkapják a saját filmjüket.
És milyen jól tették! A Hobbs & Shaw ugyanis tökéletesen működik - a saját maga közegében. A Halálos iramban filmek ugyanis túl komolyan vették magukat és ezzel sokszor nevetségessé tették magukat a készítők. A Hobbs & Shaw azonban meg sem próbálja elhitetni magáról, hogy ez nem egy tipikus nyári film, egy - jó értelemben vett - ostoba akció. Egyik lehetetlen eseményből jutunk a következő, a fizikának és minden ismert törvényszerűségnek ellent mondó akcióba, de közben egy pillanatra nem akadunk ki ezen. Szóval mikor Johnson egy kézzel tart meg egy helikoptert, akkor csak azt várjuk, hogy a volánnál ülő Statham belemosolyogjon a kamerába.
A tesztoszterontól duzzadó főhősök akkor vannak igazán elemükben, ha egymást kell szívatni. Johnson és Statham között ráadásul nagyon működik a dolog, már a korábbi filmekben is így volt és persze pont eme összhang miatt kaphattak külön mozit. Jó látni a két színészt, ahogy egyszerűen csak szórakoztatni akarják a nézőket és nem ültetnek el magvas gondolatokat bennünk. Arra ott van a főgenya, Brixton, a fekete Superman, aki a túlnépesedés miatt aggódva szeretné kiirtani az emberiség jelentős részét (másnak ehhez elég volt egy csettintés).
Elba karaktere kissé kilóg a közegből, kissé sokat monologizál a céljairól, de mivel egy önjáró motoron közlekedik, így őt sem vesszük komolyan. A trió számos összecsapást és mindössze kettő autós üldözést produkál, melyeket nagyon jó érzékkel vezényelt le a John Wick-et és a Deadpool 2-t is rendező David Leitch. Azonban látszik, hogy mérföldekkel több pénzből dolgozhatott és a producerek sem szabtak gátat neki, hiszen fokozatosan haladunk az egyre őrültebb és látványosabb akciók felé. Az elején még csak egy kommandós bevetéssel melegítünk, majd egy felhőkarcoló oldalán folytatódik a cselekmény, onnan jutunk el a végére, ahol pár autó és a szamoai Szikla bicepsze tart a földön egy helikoptert.
Érdemes még kiemelni a mellékszereplőket, akiket most nem nevesítenék, hiszen mindkét karakter meglepetésszerűen bukkan fel, de reményeim szerint nem utoljára láttuk őket. Sőt, a stáblista utáni jelenetek alapján (ebből három is van) az egyik komolyabb szerept is kap majd a folytatásban. Sajnos azonban a Hobbs & Shaw is rendelkezik hibákkal és ezek közül hossza a mindenképp kiemelendő. Míg a film a háromnegyedéig nagyon jól tolja az iramot, addig a végére kissé kifullad - de egy rövidebb gödör után az utolsó, látványos csatával felteszi a pontot az i-re.
A Halálos iramban végre megtalálta a saját hangját és ehhez mindössze kilenc filmre volt szükség. A Hobbs & Shaw nem akar mélyenszántó gondolatokkal a családról papolni (ugyanakkor az központi eleme a történetnek), egy percre sem veszi komolyan magát (nehéz is, ilyen akciókkal) és izzik a levegő a két főszereplő között. És mégis mi más kell egy nyári blockbusterhez? Semmi. Szóval remélhetőleg a következő Diesel-bejegyzés is próbál változtatni és egy kis öniróniát mutatni - az első spin-off megmutatta, hogyan is kell ezt.
A Halálos iramban franchise első két része kellemes emlékeket idéz meg bennem, ám ezután Diesel-üzemmódva kapcsolva a sorozat egyre kevésbé figyelt a fizikára vagy foglalkozott a logikával és szinte minden egyes pillantban a család fontosságáról hallhattunk monológokat. Mindenesetre a filmek elég nagy sikert aratnak és éppen ezért a producerek úgy gondolták, hogy két, a felbukkanásuk óta nagy népszerűségnek örvendő karaktert kiemelnek a fősodorból és megkapják a saját filmjüket.
És milyen jól tették! A Hobbs & Shaw ugyanis tökéletesen működik - a saját maga közegében. A Halálos iramban filmek ugyanis túl komolyan vették magukat és ezzel sokszor nevetségessé tették magukat a készítők. A Hobbs & Shaw azonban meg sem próbálja elhitetni magáról, hogy ez nem egy tipikus nyári film, egy - jó értelemben vett - ostoba akció. Egyik lehetetlen eseményből jutunk a következő, a fizikának és minden ismert törvényszerűségnek ellent mondó akcióba, de közben egy pillanatra nem akadunk ki ezen. Szóval mikor Johnson egy kézzel tart meg egy helikoptert, akkor csak azt várjuk, hogy a volánnál ülő Statham belemosolyogjon a kamerába.
A tesztoszterontól duzzadó főhősök akkor vannak igazán elemükben, ha egymást kell szívatni. Johnson és Statham között ráadásul nagyon működik a dolog, már a korábbi filmekben is így volt és persze pont eme összhang miatt kaphattak külön mozit. Jó látni a két színészt, ahogy egyszerűen csak szórakoztatni akarják a nézőket és nem ültetnek el magvas gondolatokat bennünk. Arra ott van a főgenya, Brixton, a fekete Superman, aki a túlnépesedés miatt aggódva szeretné kiirtani az emberiség jelentős részét (másnak ehhez elég volt egy csettintés).
Elba karaktere kissé kilóg a közegből, kissé sokat monologizál a céljairól, de mivel egy önjáró motoron közlekedik, így őt sem vesszük komolyan. A trió számos összecsapást és mindössze kettő autós üldözést produkál, melyeket nagyon jó érzékkel vezényelt le a John Wick-et és a Deadpool 2-t is rendező David Leitch. Azonban látszik, hogy mérföldekkel több pénzből dolgozhatott és a producerek sem szabtak gátat neki, hiszen fokozatosan haladunk az egyre őrültebb és látványosabb akciók felé. Az elején még csak egy kommandós bevetéssel melegítünk, majd egy felhőkarcoló oldalán folytatódik a cselekmény, onnan jutunk el a végére, ahol pár autó és a szamoai Szikla bicepsze tart a földön egy helikoptert.
Érdemes még kiemelni a mellékszereplőket, akiket most nem nevesítenék, hiszen mindkét karakter meglepetésszerűen bukkan fel, de reményeim szerint nem utoljára láttuk őket. Sőt, a stáblista utáni jelenetek alapján (ebből három is van) az egyik komolyabb szerept is kap majd a folytatásban. Sajnos azonban a Hobbs & Shaw is rendelkezik hibákkal és ezek közül hossza a mindenképp kiemelendő. Míg a film a háromnegyedéig nagyon jól tolja az iramot, addig a végére kissé kifullad - de egy rövidebb gödör után az utolsó, látványos csatával felteszi a pontot az i-re.
A Halálos iramban végre megtalálta a saját hangját és ehhez mindössze kilenc filmre volt szükség. A Hobbs & Shaw nem akar mélyenszántó gondolatokkal a családról papolni (ugyanakkor az központi eleme a történetnek), egy percre sem veszi komolyan magát (nehéz is, ilyen akciókkal) és izzik a levegő a két főszereplő között. És mégis mi más kell egy nyári blockbusterhez? Semmi. Szóval remélhetőleg a következő Diesel-bejegyzés is próbál változtatni és egy kis öniróniát mutatni - az első spin-off megmutatta, hogyan is kell ezt.