Ötvös Tibor
Fejfájást okoz a 22 mérföld
Semmi extra nincs Mark Wahlberg és Peter Berg negyedik közös filmjében, melyben a színész ismét egy gondokkal küzdő, de zseniális CIA-ügynököt alakít. Azonban a rángatózó kamera és a rengeteg vágás miatt szinte élvezhetetlen a látvány.
Hogy tetszett a 22 mérföld?
Peter Berg sosem volt az az A-kategóriás rendező, de színészként is inkább a megbízható mellékszereplő szerepében tetszeleghetett. Direktorként ugyan volt pár jó húzása (A királyság, Az Amazonas kincse vagy éppen a Hancock), de az utóbbi években azért sokat bakizott. A Csatahajó sem nevezhető jónak sem sikeresnek, és A túlélő vagy a Hazafiak napja sem hozta azt, amit vártak tőlük. Mindenesetre az jól látszik, hogy Mark Wahlberg lett a múzsája, hiszen a 22 mérföld már a negyedik közös filmjük öt év alatt.
Jimmy Silva egy mentális problémákkal küzdő zseni, akit természetesen a CIA is felkarol. Bekerül egy olyan csapatba, ami kimondottan a kormány által fel nem vállalt titkos akciókra vállalkozik és hamar vezetővé válik. Mikor a Távol-Keleten eltűnik egy rakás cézium, természetesen őket küldik. Egy felsült akció után egy korábbi rendőr besétál a robbanószer pontos helyével, ám cserébe azt kéri, hogy szállítsák el az Államokba. A reptér mindössze 22 mérföldes utat jelent, de sokan nem akarják, hogy sikerüljön ez a kivonás.
A történet magában rejt egy A királysághoz hasonló filmet, ám sajnos inkább a 16 utcára hasonlít. A film felénél elindul a konvoj, hogy utána egymás után következzenek a lövöldözések. Ez persze nem baj, hiszen eddigre sikerült a két főszereplő jellemét felfesteni és már kissé utáljuk is Wahlberg karakterét, így maradnak a látványos akciók. Ezt a részt nagyon érzi a 22 mérföld, a harcok nagyon jól lettek megkomponálva és szerencsére Berg remekül bonyolítja le azokat. Már a nyitó bevetés is igen izgalmas, ám a csúcsot egyértelműen az utcai harc és a rendelői összecsapások jelentik.
Sajnos azonban mindebből viszonylag keveset tudunk majd élvezni, hiszen valamilyen titokzatos oknál fogva a rendező úgy gondolta, hogy a rángatózó kamera mellé még villámgyors vágásokat is be kell vetnie. Ettől pedig komolyan elkezd fájni az ember feje és nehezen fogja fel mit is lát éppen. Kár érte. Viszont még így is ki kell emelni a film ázsiai sztárját, Iko Uwaist, aki már korábban is bizonyította harcművészeti jártasságát (lásd A rajtaütés vagy éppen a Star Wars: Az ébredő Erő) és itt is messze kimagaslik a hollywoodi stábból. A korábbi Marky Mark hozza a kötelezőt és nagyon jól alakítja a csapatot vezető mentális problémákkal küzdő zseni szerepét. John Malkovich csak asszisztál, igazából végig egy szobából beszél, így túl sok szerepe nincs, a többiek pedig felejthetők.
A 22 mérföld nem mentes a politikai felhangoktól sem, hiszen az amerikai választási kampányba történt orosz beavatkozás vagy éppen a levélben küldött bombák is szóba kerülnek - bár nagy jelentőségük nincs. A film egy kihagyott ziccer, mely lehetett volna egy igazán ütős felvezetése egy jövőbeli franchise-nak (a lezárás alapján ugyanis több részt terveznek a készítők), de sajnos csak egy korrekt akció lett belőle, melyet a vágás miatt nem nagyon lehet felhőtlenül élvezni. Korábban írtam, de zárszónak is ide kívánkozik: kár érte.
Jimmy Silva egy mentális problémákkal küzdő zseni, akit természetesen a CIA is felkarol. Bekerül egy olyan csapatba, ami kimondottan a kormány által fel nem vállalt titkos akciókra vállalkozik és hamar vezetővé válik. Mikor a Távol-Keleten eltűnik egy rakás cézium, természetesen őket küldik. Egy felsült akció után egy korábbi rendőr besétál a robbanószer pontos helyével, ám cserébe azt kéri, hogy szállítsák el az Államokba. A reptér mindössze 22 mérföldes utat jelent, de sokan nem akarják, hogy sikerüljön ez a kivonás.
A történet magában rejt egy A királysághoz hasonló filmet, ám sajnos inkább a 16 utcára hasonlít. A film felénél elindul a konvoj, hogy utána egymás után következzenek a lövöldözések. Ez persze nem baj, hiszen eddigre sikerült a két főszereplő jellemét felfesteni és már kissé utáljuk is Wahlberg karakterét, így maradnak a látványos akciók. Ezt a részt nagyon érzi a 22 mérföld, a harcok nagyon jól lettek megkomponálva és szerencsére Berg remekül bonyolítja le azokat. Már a nyitó bevetés is igen izgalmas, ám a csúcsot egyértelműen az utcai harc és a rendelői összecsapások jelentik.
Sajnos azonban mindebből viszonylag keveset tudunk majd élvezni, hiszen valamilyen titokzatos oknál fogva a rendező úgy gondolta, hogy a rángatózó kamera mellé még villámgyors vágásokat is be kell vetnie. Ettől pedig komolyan elkezd fájni az ember feje és nehezen fogja fel mit is lát éppen. Kár érte. Viszont még így is ki kell emelni a film ázsiai sztárját, Iko Uwaist, aki már korábban is bizonyította harcművészeti jártasságát (lásd A rajtaütés vagy éppen a Star Wars: Az ébredő Erő) és itt is messze kimagaslik a hollywoodi stábból. A korábbi Marky Mark hozza a kötelezőt és nagyon jól alakítja a csapatot vezető mentális problémákkal küzdő zseni szerepét. John Malkovich csak asszisztál, igazából végig egy szobából beszél, így túl sok szerepe nincs, a többiek pedig felejthetők.
A 22 mérföld nem mentes a politikai felhangoktól sem, hiszen az amerikai választási kampányba történt orosz beavatkozás vagy éppen a levélben küldött bombák is szóba kerülnek - bár nagy jelentőségük nincs. A film egy kihagyott ziccer, mely lehetett volna egy igazán ütős felvezetése egy jövőbeli franchise-nak (a lezárás alapján ugyanis több részt terveznek a készítők), de sajnos csak egy korrekt akció lett belőle, melyet a vágás miatt nem nagyon lehet felhőtlenül élvezni. Korábban írtam, de zárszónak is ide kívánkozik: kár érte.
|
22 mérföld (Mile 22) szinkronizált, amerikai thriller, akciófilm, 94 perc, 2018 18 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Peter Berg Producer: Peter Berg, Stephen Levinson, Mark Wahlberg Operatőr: Jacques Jouffret Zene: Jeff Russo Forgatókönyvíró: Lea Carpenter, Graham Roland Mark Wahlberg (James Silva) John Malkovich (Püspök) Ronda Rousey (Sam Snow) Lauren Cohan (Alice) Iko Uwais (Li Noor) Terry Kinney (Johnny Porter) |
