Ötvös Tibor
Az Igazság Ligája - nagyjából ezt vártuk
A DC univerzum is összerakta saját kis szuperhős-csapatának filmes kalandját, melynek forgatásáról csak és kizárólag negatív híreket halhattunk. Ezek után cseppet sem meglepő a végeredmény.
Hogy tetszett Az Igazság Ligája?
A DC mozis univerzuma folyamatosan úgy tesz, mintha nekik máról holnapra be kellene érni a Marvel-t és ennek köszönhetően egészen elképesztő bakikat követnek el. A Batman-filmeket leszámítva igazából nem is nagyon lehet mondani olyan próbálkozást, mely a benne szereplő hősökhöz méltó környezetet teremtett volna. Az Öngyilkos osztag érdekes volt, de mély nyomot nem hagyott senkiben; a Batman Superman ellen már egy fokkal szórakoztatóbb volt, bár a célját nem nagyon érte el; a Zöld Lámpás nem érdemel említést sem; egyedül talán a Csodanő film emelkedik ki a felhozatalból és nyújt remek kikapcsolódást. Miközben a konkurens cég a sikeres alapok letétele után hozta össze a Bosszúállók csapatát, addig az Igazság Ligájának hatos fogatából csak Batman, Superman és Csodanő kapta meg a saját filmjét. Cyborg, Aquaman és Villám felvezetése így majd csak a csoportos bevetés után érkezik meg - már ha jönnek egyáltalán.
Ugyanis már az Igazság Ligája készítése során számos olyan probléma és gond adódott, melyek bármelyike önmagában is aggodalomra adhatna okot. Zack Snyder rendező otthagyta a filmet családi tragédia okán, és a tesztközönség olyan rettenetesen fogadta a film első változatát, hogy az új direktor, Joss Whedon két hónapos extra forgatást rendelt el. A végére pedig Ben Affleck is zaklatási ügybe keveredett és persze a színész folyamatosan pedzegeti, hogy végzett Bruce Wayne karakterével. Ennek ellenére személy szerint mégis adtam egy esélyt a filmnek, bár az már több, mint gyanús volt, hogy a hazai forgalmazó a sajtóvetítést a premier délelőttjére időzítette, így mire ezt bárki olvassa, már jó pár előadás lement. Általában 2-3 nappal, de akár 1 héttel korábban szoktak megtörténni ezen vetítések, így van mindenkinek ideje átgondolni a látottakat és még az olvasók is dönthetnek akár a kritikák alapján is. Mindegy, a film a mozikban, bár túl nagy sikert nem jósolok számára.
Az alaphelyzet szerintem mindenki számára ismert. Superman halott, a világ ennek köszönhetően rettegni kezdett a rá váró veszélyektől és ezt megérezve bukkan fel Steppenwolf és paradémon csapata a színen, hogy az úgynevezett anyadobozokat összeszedje és azokat egyesítve alakítsa át a világunkat az általa elképzeltre. Batman egyedül nem képes elbánni a teremtményekkel, így segítséget kér és elindul csapatot toborozni ezzel pedig megalapítja az Igazság Ligáját. Nagyjából ennyi, mindez pedig alig két órán át látható a vásznakon.

Ha nem ismerném a forgatással kapcsolatos gondokat, akkor is hamar egyértelművé válna, hogy valami nagyon nem volt rendben a filmmel, hiszen élesen elhatárolódik egymástól a két rendező stílusa és ez bizony nagyon meg is látszik a filmen. A komorabb, borongósabb vonal magán viseli Snyder kezének nyomát, míg a pár mókásabb és feszültségoldónak szánt beszólás pedig Whedon érdeme. Éppen ezért maga a film is elég kettős képet mutat. Nem olyan borongós, hogy az ember valóban átérezze a veszélyt, ugyanakkor az a nagyjából 5-6 vicces beszólás, amit kapunk kevés az örömhöz. Remek ellenpélda lenne bármelyik Marvel-filmet felhozni, hogy mégis hogyan kell előbbi (Amerika kapitány: A tél katonája) vagy utóbbi (Thor: Ragnarök vagy Deadpool) műfajt művelni, de ezt inkább nem teszem. Nem lenne korrekt, hiszen a DC eléggé lemaradt az univerzum-építésben, így inkább a Csodanőt hozom fel, ami kellően komor világot vetített elénk, ugyanakkor mindig tudták oldani a helyzetet egy remek poénnal.
A másik, ami menthette volna a filmet, az a főszereplők közötti összhang. Sajnos azonban míg a Batman - Cyborg - Wonder Woman hármas között remek az együttműködés, addig Aquaman és Villám eléggé kilógnak a sorból. Villám valószínűleg a helyi Pókember akart lenni, azaz rácsodálkozik mindenre és mindenkire, ami a szuperhős-léttel kapcsolatos és persze tapasztalatlanságának köszönhetően elég esetlen is. Éppen mint a másik oldalon az új Peter Parker. Aquaman pedig egy boxzsák, elképesztő atlantiszi erejéből alig mutat meg valamit és az összes jó jelenetét ellőtték az előzetesek valamelyikében. Nagyon hiányoznak a már említett karakterek hátterét is bemutató filmek, hiszen így a készítők kénytelenek voltak valamiféle magyarázatot adni a még nem ismert hősök tetteire, de sajnos a trió egyik karaktere sem kapott megfelelő prezentációt. Ez persze nem meglepő, mivel így legalább egy három órás filmet kellett volna, hogy kapjunk.

Gondolom az pedig már meg sem lep senkit, hogy a főgonosz Steppenwolf sem több, mint egy egydimenziós gonosztevő, akinek tetteit nem nagyon érhetjük meg. Nincs idő a karakter jellemének kifejtésére - egyszerűen csak jön és pusztít. Ráadásul a megjelenése is elég érdekes, hiszen azért jön el, mert az emberiség rettegni kezdett Superman halála után, így a dobozok aktivizálódtak és magukhoz hívták Steppenwolfot. Kérdem én, hogy mielőtt a Kripton bolygó felrobbant, miért nem "éledtek fel" a kockák? Hiszen a Földnek akkor szintén nem volt egy Supermanje, vagyis az emberek bizonyára rettegtek. De ha ezen túl is lépünk, ott marad a kérdés, hogy akkor eddig hol volt Steppenwolf? Elhangzik, hogy száműzetésben, de hol? És hova megy el? Mindig csak azt látjuk, hogy az anyakocka közelében megjelenik egy kék "alagút" és azon át érkezik meg a rosszfiú csapatával.
Persze nem korrekt ilyen szinten szőrszálhasogatónak lenni, de ez csak egy példa a rémesen sok ellentmondásra és logikai bukfencre. A színészek azonban mindent megtesznek, hogy mentsék a helyzetet és még a legostobább mondatot is átéléssel adják elő. Gal Gadot ismét egy álomnő, tekintetével levenné bármely férfit a lábáról; Ben Affleck ismét jó Batman, nem találni hibát a játékában; Jason Momoa telitalálat Aquamanként - nagy kár a figuráért; Ezra Miller Villámja már megosztóbb, számomra egészen idegesítő volt a töketlenkedése és a nyavalygása, de ő hozza többnyire a poénokat is; végül pedig Ray Fisher szintén nagy igazolásnak bizonyult a gépiesített sztársportoló személyére. Szerencsére Lois Lane és a többi mellékszereplő valóban csak mellékesen bukkannak fel, nem is hiányzik egyikük sem a képből.

Az Igazság Ligája látvány terén már jobban teljesít, a víz alatti részek például kimondottan tetszetősek és szerencsére Snyder kiválásával az állandó lassítások is részben eltűntek (bár - amint azt már az elején is írtam - pár helyen nagyon érezhető a kéznyoma és néha bizony hosszan kell bámulnunk például egy leeső töltényhüvelyt). Az akciójelenetek is jók lettek, bár számomra furcsa volt látni Batmant, amint szárnyas paradémonokkal hadakozik. Jobban szeretem, amikor hétköznapibb rosszfiúkkal (Joker, Bane vagy Pingvin) csap össze, de ez persze az én problémám.
Az azonban már mindenkié, hogy az Igazság Ligája a vártnál is gyengébben sikerült. Nem szeretek egyet érteni a külföldi kritikusokkal, de nem véletlenül nem hozta le a Rotten Tomatoes oldalán sem az összesítő pontokat, ahogy azt szokták (illetve pletykák szerint az oldal résztulajdonosaként késleltette azt a Warner). Az Igazság Ligája nem sikerült jól, egyszerűen nem érhet egy Wonder Woman vagy bármely Marvel film nyomdokaiba. A DC fejesei jól tennék, ha összeülnének és a saját tempójukban haladnának előre, nem pedig folyamatosan jobbra nézve próbálnák beelőzni az utcahosszal vezető Marvelt, mert így csak folyamatosan falakba ütköznek és egyre csak nő a hátrányuk.
Ugyanis már az Igazság Ligája készítése során számos olyan probléma és gond adódott, melyek bármelyike önmagában is aggodalomra adhatna okot. Zack Snyder rendező otthagyta a filmet családi tragédia okán, és a tesztközönség olyan rettenetesen fogadta a film első változatát, hogy az új direktor, Joss Whedon két hónapos extra forgatást rendelt el. A végére pedig Ben Affleck is zaklatási ügybe keveredett és persze a színész folyamatosan pedzegeti, hogy végzett Bruce Wayne karakterével. Ennek ellenére személy szerint mégis adtam egy esélyt a filmnek, bár az már több, mint gyanús volt, hogy a hazai forgalmazó a sajtóvetítést a premier délelőttjére időzítette, így mire ezt bárki olvassa, már jó pár előadás lement. Általában 2-3 nappal, de akár 1 héttel korábban szoktak megtörténni ezen vetítések, így van mindenkinek ideje átgondolni a látottakat és még az olvasók is dönthetnek akár a kritikák alapján is. Mindegy, a film a mozikban, bár túl nagy sikert nem jósolok számára.
Az alaphelyzet szerintem mindenki számára ismert. Superman halott, a világ ennek köszönhetően rettegni kezdett a rá váró veszélyektől és ezt megérezve bukkan fel Steppenwolf és paradémon csapata a színen, hogy az úgynevezett anyadobozokat összeszedje és azokat egyesítve alakítsa át a világunkat az általa elképzeltre. Batman egyedül nem képes elbánni a teremtményekkel, így segítséget kér és elindul csapatot toborozni ezzel pedig megalapítja az Igazság Ligáját. Nagyjából ennyi, mindez pedig alig két órán át látható a vásznakon.

Ha nem ismerném a forgatással kapcsolatos gondokat, akkor is hamar egyértelművé válna, hogy valami nagyon nem volt rendben a filmmel, hiszen élesen elhatárolódik egymástól a két rendező stílusa és ez bizony nagyon meg is látszik a filmen. A komorabb, borongósabb vonal magán viseli Snyder kezének nyomát, míg a pár mókásabb és feszültségoldónak szánt beszólás pedig Whedon érdeme. Éppen ezért maga a film is elég kettős képet mutat. Nem olyan borongós, hogy az ember valóban átérezze a veszélyt, ugyanakkor az a nagyjából 5-6 vicces beszólás, amit kapunk kevés az örömhöz. Remek ellenpélda lenne bármelyik Marvel-filmet felhozni, hogy mégis hogyan kell előbbi (Amerika kapitány: A tél katonája) vagy utóbbi (Thor: Ragnarök vagy Deadpool) műfajt művelni, de ezt inkább nem teszem. Nem lenne korrekt, hiszen a DC eléggé lemaradt az univerzum-építésben, így inkább a Csodanőt hozom fel, ami kellően komor világot vetített elénk, ugyanakkor mindig tudták oldani a helyzetet egy remek poénnal.
A másik, ami menthette volna a filmet, az a főszereplők közötti összhang. Sajnos azonban míg a Batman - Cyborg - Wonder Woman hármas között remek az együttműködés, addig Aquaman és Villám eléggé kilógnak a sorból. Villám valószínűleg a helyi Pókember akart lenni, azaz rácsodálkozik mindenre és mindenkire, ami a szuperhős-léttel kapcsolatos és persze tapasztalatlanságának köszönhetően elég esetlen is. Éppen mint a másik oldalon az új Peter Parker. Aquaman pedig egy boxzsák, elképesztő atlantiszi erejéből alig mutat meg valamit és az összes jó jelenetét ellőtték az előzetesek valamelyikében. Nagyon hiányoznak a már említett karakterek hátterét is bemutató filmek, hiszen így a készítők kénytelenek voltak valamiféle magyarázatot adni a még nem ismert hősök tetteire, de sajnos a trió egyik karaktere sem kapott megfelelő prezentációt. Ez persze nem meglepő, mivel így legalább egy három órás filmet kellett volna, hogy kapjunk.

Gondolom az pedig már meg sem lep senkit, hogy a főgonosz Steppenwolf sem több, mint egy egydimenziós gonosztevő, akinek tetteit nem nagyon érhetjük meg. Nincs idő a karakter jellemének kifejtésére - egyszerűen csak jön és pusztít. Ráadásul a megjelenése is elég érdekes, hiszen azért jön el, mert az emberiség rettegni kezdett Superman halála után, így a dobozok aktivizálódtak és magukhoz hívták Steppenwolfot. Kérdem én, hogy mielőtt a Kripton bolygó felrobbant, miért nem "éledtek fel" a kockák? Hiszen a Földnek akkor szintén nem volt egy Supermanje, vagyis az emberek bizonyára rettegtek. De ha ezen túl is lépünk, ott marad a kérdés, hogy akkor eddig hol volt Steppenwolf? Elhangzik, hogy száműzetésben, de hol? És hova megy el? Mindig csak azt látjuk, hogy az anyakocka közelében megjelenik egy kék "alagút" és azon át érkezik meg a rosszfiú csapatával.
Persze nem korrekt ilyen szinten szőrszálhasogatónak lenni, de ez csak egy példa a rémesen sok ellentmondásra és logikai bukfencre. A színészek azonban mindent megtesznek, hogy mentsék a helyzetet és még a legostobább mondatot is átéléssel adják elő. Gal Gadot ismét egy álomnő, tekintetével levenné bármely férfit a lábáról; Ben Affleck ismét jó Batman, nem találni hibát a játékában; Jason Momoa telitalálat Aquamanként - nagy kár a figuráért; Ezra Miller Villámja már megosztóbb, számomra egészen idegesítő volt a töketlenkedése és a nyavalygása, de ő hozza többnyire a poénokat is; végül pedig Ray Fisher szintén nagy igazolásnak bizonyult a gépiesített sztársportoló személyére. Szerencsére Lois Lane és a többi mellékszereplő valóban csak mellékesen bukkannak fel, nem is hiányzik egyikük sem a képből.

Az Igazság Ligája látvány terén már jobban teljesít, a víz alatti részek például kimondottan tetszetősek és szerencsére Snyder kiválásával az állandó lassítások is részben eltűntek (bár - amint azt már az elején is írtam - pár helyen nagyon érezhető a kéznyoma és néha bizony hosszan kell bámulnunk például egy leeső töltényhüvelyt). Az akciójelenetek is jók lettek, bár számomra furcsa volt látni Batmant, amint szárnyas paradémonokkal hadakozik. Jobban szeretem, amikor hétköznapibb rosszfiúkkal (Joker, Bane vagy Pingvin) csap össze, de ez persze az én problémám.
Az azonban már mindenkié, hogy az Igazság Ligája a vártnál is gyengébben sikerült. Nem szeretek egyet érteni a külföldi kritikusokkal, de nem véletlenül nem hozta le a Rotten Tomatoes oldalán sem az összesítő pontokat, ahogy azt szokták (illetve pletykák szerint az oldal résztulajdonosaként késleltette azt a Warner). Az Igazság Ligája nem sikerült jól, egyszerűen nem érhet egy Wonder Woman vagy bármely Marvel film nyomdokaiba. A DC fejesei jól tennék, ha összeülnének és a saját tempójukban haladnának előre, nem pedig folyamatosan jobbra nézve próbálnák beelőzni az utcahosszal vezető Marvelt, mert így csak folyamatosan falakba ütköznek és egyre csak nő a hátrányuk.
