Szekeres Viktor
Lopott szavak - Egy plágium krónikája
Ilyet is ritkán látni moziban, hiszen a Lopott szavak nem csak egyszerű "film a filmben"-sztori, hanem "film a filmben a filmben"-történet.
Hogy tetszett a Lopott szavak?
Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. A Lopott szavak ugyan nem erre épül, viszont Bradley Cooper ezen elv szerint élheti az életét, hiszen amikor két barátja, Lee Sternthal és Brian Klugman 1999-ben megkérte őt, az akkor még állástalan színészt, hogy legyen főszereplője a forgatókönyvükből tervezett filmnek, igent mondott. Jó egy évtizeddel később, amikor végre elkészülhetett a tervezett film, már igazi sztárként vállalta minimál gázsiért a szereplést.
A Lopott szavak igazi különcnek tekinthető a hollywoodi kommersz filmek rengetegében. Nem elég, hogy mindössze 6 millió dollárból készült, de még az is igaz rá, hogy teljesen zöldfülű, elsőfilmes rendezők munkája is egyben. És ehhez képest meglehetősen ambiciózusnak tűnik a produkció, ugyanis arról szól, hogy a főszereplő felolvas saját könyvéből, s a közben kibontakozó könyv történet főszereplője találkozik valakivel, aki ugyancsak elmesél egy sztorit.
Tehát a Lopott szavak nem egyszerűen "film a filmben"-film, hanem "film a filmben, s mindez a filmben"-film, triplafedelű történet, ember legyen a talpán aki egy pillanatra sem zavarodik össze. A zavar persze nem a történetekre értendő, hiszen a 3 szál tökéletesen elkülöníthető egymástól, a viszonyrendszerek, valamint a feltett kérdések olykor azonban megpörgethetik a néző fejét.
Főhősünk Clay Hammond, egy igen sikeres író, aki legújabb könyvének premierjét egy felolvasó est keretében tartja meg, ahol ráakaszkodik egy fiatal lány, akinek a szándékai meglehetősen kétértelműek. Vagyis nem, mert a főhősünk egy bizonyos Rory Jansen, kezdő író, aki mindent megtesz azért, hogy regényére felfigyeljen valamelyik kiadó. Azonban a folyamatos visszautasításoknak köszönhetően kivételesen elkeseredett dologra szánja el magát. És számításai fényesen beválnak. Illetve nem is, mert hősünk egy fiatal katona, aki franciaországi állomásozása alatt talál rá élete szerelmére, akit viszont leszerelése miatt el kényszerül hagyni.
Kemény dió a a Lopott szavak, mert rengeteg aspektusa érdemel elismerést, de emellett nem egyszer nagyon szájbarágósra sikeredett a végeredmény, ami csúnyán lehúzza az összhatást. Akár mondhatnánk azt is, hogy a pozitívumok és a negatívumok teljesen kioltják egymást, de a helyzet nem ilyen egyszerű. Ugyanis főleg abban az esetben, ha az ember nem ismeri a történetet, vagy nem nézte meg az előzetest, valamint elfelejti a spoileres magyar címet, kifejezetten lebilincselő történetet kap, a film első fele felfedezésekkel teli.
Sajnos azonban amikor kiderül, hogy mire is megy ki valójában a játék, a Lopott szavak tempója is megbicsaklik és a szerkezetéből adódóan bukik el. Ugyanis hiába van jelen három síkon három történet, ezek nem váltakoznak dinamikusan, akár 15-20 perces szeleteket is kapunk belőlük, márpedig lehetetlenség mindhárom fő szálat egyazon magas színvonalon megírni. Éppen ezért kinek az egyik, kinek a másik történet elnyújtottsága fog unalmasabb perceket okozni.
A Lopott szavak egyáltalán nem rossz film, leginkább érdekesnek lehet titulálni. Helyenként igencsak elgondolkodtató, máshol didaktikus, olykor remek dilemmákat vet fel, azonban mégis valahogy mindhárom történet elmismásolódik, hiszen egyik kifejtésére sem jut elég sok idő. A végső értékelésen mindenképp az dob, hogy amikor elemében van a film, akkor igazán jó. Bár, ha azt nézzük, hogy a befejezés szörnyen hirtelen érkezik, akkor garantálható, hogy sokan rossz szájízzel fognak távozni a moziból.
A Lopott szavak igazi különcnek tekinthető a hollywoodi kommersz filmek rengetegében. Nem elég, hogy mindössze 6 millió dollárból készült, de még az is igaz rá, hogy teljesen zöldfülű, elsőfilmes rendezők munkája is egyben. És ehhez képest meglehetősen ambiciózusnak tűnik a produkció, ugyanis arról szól, hogy a főszereplő felolvas saját könyvéből, s a közben kibontakozó könyv történet főszereplője találkozik valakivel, aki ugyancsak elmesél egy sztorit.
Tehát a Lopott szavak nem egyszerűen "film a filmben"-film, hanem "film a filmben, s mindez a filmben"-film, triplafedelű történet, ember legyen a talpán aki egy pillanatra sem zavarodik össze. A zavar persze nem a történetekre értendő, hiszen a 3 szál tökéletesen elkülöníthető egymástól, a viszonyrendszerek, valamint a feltett kérdések olykor azonban megpörgethetik a néző fejét.
Főhősünk Clay Hammond, egy igen sikeres író, aki legújabb könyvének premierjét egy felolvasó est keretében tartja meg, ahol ráakaszkodik egy fiatal lány, akinek a szándékai meglehetősen kétértelműek. Vagyis nem, mert a főhősünk egy bizonyos Rory Jansen, kezdő író, aki mindent megtesz azért, hogy regényére felfigyeljen valamelyik kiadó. Azonban a folyamatos visszautasításoknak köszönhetően kivételesen elkeseredett dologra szánja el magát. És számításai fényesen beválnak. Illetve nem is, mert hősünk egy fiatal katona, aki franciaországi állomásozása alatt talál rá élete szerelmére, akit viszont leszerelése miatt el kényszerül hagyni.
Kemény dió a a Lopott szavak, mert rengeteg aspektusa érdemel elismerést, de emellett nem egyszer nagyon szájbarágósra sikeredett a végeredmény, ami csúnyán lehúzza az összhatást. Akár mondhatnánk azt is, hogy a pozitívumok és a negatívumok teljesen kioltják egymást, de a helyzet nem ilyen egyszerű. Ugyanis főleg abban az esetben, ha az ember nem ismeri a történetet, vagy nem nézte meg az előzetest, valamint elfelejti a spoileres magyar címet, kifejezetten lebilincselő történetet kap, a film első fele felfedezésekkel teli.
Sajnos azonban amikor kiderül, hogy mire is megy ki valójában a játék, a Lopott szavak tempója is megbicsaklik és a szerkezetéből adódóan bukik el. Ugyanis hiába van jelen három síkon három történet, ezek nem váltakoznak dinamikusan, akár 15-20 perces szeleteket is kapunk belőlük, márpedig lehetetlenség mindhárom fő szálat egyazon magas színvonalon megírni. Éppen ezért kinek az egyik, kinek a másik történet elnyújtottsága fog unalmasabb perceket okozni.
A Lopott szavak egyáltalán nem rossz film, leginkább érdekesnek lehet titulálni. Helyenként igencsak elgondolkodtató, máshol didaktikus, olykor remek dilemmákat vet fel, azonban mégis valahogy mindhárom történet elmismásolódik, hiszen egyik kifejtésére sem jut elég sok idő. A végső értékelésen mindenképp az dob, hogy amikor elemében van a film, akkor igazán jó. Bár, ha azt nézzük, hogy a befejezés szörnyen hirtelen érkezik, akkor garantálható, hogy sokan rossz szájízzel fognak távozni a moziból.
|
Lopott szavak (The Words)
színes, szinkronizált, amerikai dráma, 96 perc, 2012 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Lee Sternthal, Brian Klugman forgatókönyvíró: Lee Sternthal, Brian Klugman zeneszerző: Marcelo Zarvos operatőr: Antonio Calvache producer: Michael Benaroya, Tatiana Kelly, Jim Young szereplők: Dennis Quaid (Clay Hammond) Bradley Cooper (Rory Jansen) Zoe Saldana (Dora Jansen) Jeremy Irons (az öregember) Olivia Wilde (Danielle) |
