Szekeres Viktor
Ted - A nyár egyik legjobbja?
Már mi is láthatjuk a mocskos szájú, perverz plüssmaciról szóló komédiát, melyre a szülők remélhetőleg nem vitték el kisgyerekeiket "De cuki maci!" felkiáltással.
Hogy tetszett a Ted?
Mindig nagy lutri tévésorozatokról mozifilmekre átnyergelni, főleg ha az ember nem színész, hanem író. Nem csak nagy lépés, hanem kockázatos is, Seth MacFarlane mégis megpróbálta. A Family Guy, az Amerikai fater, valamint a Cleveland Show készítője azonban hiába képzelt el, s írt meg egy egyszerre animációs és élőszereplős komédiát, a Fox, mely pár éve 75 millió dolláros szerződéssel kötötte őt magához, s mely otthont ad a fenti három sorozatnak, nevetve ajtót mutatott neki. Pedig MacFarlane mindössze 50 milliós költségvetést kért volna filmtervéhez, amit pár nappal később a Universal stúdió azonnal megadott neki, a többi pedig már történelem: az elkészült film, a Ted csak Amerikában már több mint 200 millió dollár bevételt termelt. A Foxnál pár illetékes pedig talán repült.
A Ted történetének kezdetén egy kisfiú (John Bennett) plüssmacit kap karácsonyra szüleitől, s egyszer azt kívánja, hogy bárcsak valódi lenne. Láss csodát, kívánsága teljesül, a maci életre kel, majd hirtelen ugrunk jó pár évet és azt látjuk, hogy a kisfiú komoly párkapcsolatban él a celebbé vált, majd lecsúszott Ted pedig mellette űzi léha életmódját, ami zömében csajozásból és drogozásból áll. Idővel John Bennettnek rá kell döbbennie, hogy élete nem halad semerre Ted mellett, így megpróbál "szakítani vele".
MacFarlane-nek az a szerencséje, hogy az általa művelt humor abszolút közérthető, így nem esik abba a csapdába, mint sok másik készítő, hogy csak a beavatottak képesek felhőtlenül élvezni alkotásaikat. Persze hiába egyszerű (és hatásos) a MacFarlane-humor, közel sem jön be mindenkinek, van, aki szerint fárasztó, más úgy véli, hogy alpári és önismétlő. Viszont mint a mellékelt példa is remekül mutatja, animációs figurák és élő szereplők esetén is működik, habár a Tedben azért a maci ötletes átmenetet biztosít a műfajok között. Elég pár káromkodás, övön aluli poén, amiket nyakon öntenek politikailag inkorrekt beszólásokkal, és meg is vagyunk. (Az már csak a kritikus egyéni szoc. problémája, hogy politikai inkorrektségből sokkal, de sokkal több is elfért volna a filmben. Ez valószínűleg nem az írón múlott, az övön aluli vonal közérthetőbb.)
Az animációs MacFarlane-sorozatokat utálóknak jó hírünk van, a Ted könnyen lehet, hogy annak is élvezhető lesz, aki nincs oda a Family Guyért, vagy a mostanában egyre zseniálisabb Cleveland Show-ért. Főleg azért, mert az olykor igen nyers humor egy közhelyes romantikus történetbe van csomagolva, amiben a játékmaci nagyon sokszor helyettesíthető lenne egy idegesítő és ragaszkodó baráttal, de MacFarlane azért így is megfelelően kihasználja az alkalmat a "maciság" kihangsúlyozására. Más kérdés, hogy Ted háttérbe szorulásával John Bennett története túlságosan tipikus, kiszámítható és hollywoodias, aminek köszönhetően a film hiába zseniális helyenként, összességében meg sem közelítheti a 'nagyszerű' jelzőt, csak szimplán 'jó' marad.
A Ted tehát teljesen korrekt film lett, akinek MacFarlane humora az maradéktalanul élvezni fogja, bár talán bennük is fel fog merülni, hogy mennyivel jobb lehetett volna a végeredmény, ha még merészebbek a készítők és teljesen alárendelik a poénokat a történetnek. Igaz voltak a Tedben töltelékjelenetek, amik csak egy-egy poén miatt kerültek bele a filmbe, de sokszor inkább a romantika és a melodráma uralja a vásznat. Ez még nem is lenne akkora gond, azonban ekkor nem egyszer iróniamentessé válnak még a párbeszédek is - lásd a rettenetesen elhúzott befejezést. Persze mindez nem jelent gondot, hiszen a hazai mozizók zöme (ezt az összes fizető néző tanúsíthatja) legjobban még mindig akkor szórakozik, amikor "csúnya szavakat" hall a felnőtt színészek szájából. A Ted pedig már csak ezért is emlékezetes marad számukra. A többieknek szerencsére más miatt is.
Hogy miért nem bízott a Fox MacFarlane-ban, nem tudni. Talán azért, mert az animációs filmjeiről ismert íróra nem akartak egy élőszereplős filmet bízni? Mindenesetre ez a példa is mutatja, hogy még egy bejáratott névnek is rettenetesen nehéz egy eredeti ötletet átvernie a stúdiófőkön. Elég csak arra gondolni, hogy meddig házalt Christopher Nolan az Eredettel és csak A sötét lovag sikere után kapta meg rá a pénzt a Warnertől, amit kamatostól vissza is "fizettetett" a közönséggel. Talán Hollywood is tanul a Ted sikeréből, hogy olykor kár útjába állni az alkotói kreativitásból. Még akkor is, ha a film közel sem egetrengető, hiszen az a lényeg, hogy érdekelje a nézőt. És persze, hogy valamennyire bejöjjön neki. A folytatás pedig természetesen elkerülhetetlen lesz.
A Ted történetének kezdetén egy kisfiú (John Bennett) plüssmacit kap karácsonyra szüleitől, s egyszer azt kívánja, hogy bárcsak valódi lenne. Láss csodát, kívánsága teljesül, a maci életre kel, majd hirtelen ugrunk jó pár évet és azt látjuk, hogy a kisfiú komoly párkapcsolatban él a celebbé vált, majd lecsúszott Ted pedig mellette űzi léha életmódját, ami zömében csajozásból és drogozásból áll. Idővel John Bennettnek rá kell döbbennie, hogy élete nem halad semerre Ted mellett, így megpróbál "szakítani vele".
MacFarlane-nek az a szerencséje, hogy az általa művelt humor abszolút közérthető, így nem esik abba a csapdába, mint sok másik készítő, hogy csak a beavatottak képesek felhőtlenül élvezni alkotásaikat. Persze hiába egyszerű (és hatásos) a MacFarlane-humor, közel sem jön be mindenkinek, van, aki szerint fárasztó, más úgy véli, hogy alpári és önismétlő. Viszont mint a mellékelt példa is remekül mutatja, animációs figurák és élő szereplők esetén is működik, habár a Tedben azért a maci ötletes átmenetet biztosít a műfajok között. Elég pár káromkodás, övön aluli poén, amiket nyakon öntenek politikailag inkorrekt beszólásokkal, és meg is vagyunk. (Az már csak a kritikus egyéni szoc. problémája, hogy politikai inkorrektségből sokkal, de sokkal több is elfért volna a filmben. Ez valószínűleg nem az írón múlott, az övön aluli vonal közérthetőbb.)
Az animációs MacFarlane-sorozatokat utálóknak jó hírünk van, a Ted könnyen lehet, hogy annak is élvezhető lesz, aki nincs oda a Family Guyért, vagy a mostanában egyre zseniálisabb Cleveland Show-ért. Főleg azért, mert az olykor igen nyers humor egy közhelyes romantikus történetbe van csomagolva, amiben a játékmaci nagyon sokszor helyettesíthető lenne egy idegesítő és ragaszkodó baráttal, de MacFarlane azért így is megfelelően kihasználja az alkalmat a "maciság" kihangsúlyozására. Más kérdés, hogy Ted háttérbe szorulásával John Bennett története túlságosan tipikus, kiszámítható és hollywoodias, aminek köszönhetően a film hiába zseniális helyenként, összességében meg sem közelítheti a 'nagyszerű' jelzőt, csak szimplán 'jó' marad.
A Ted tehát teljesen korrekt film lett, akinek MacFarlane humora az maradéktalanul élvezni fogja, bár talán bennük is fel fog merülni, hogy mennyivel jobb lehetett volna a végeredmény, ha még merészebbek a készítők és teljesen alárendelik a poénokat a történetnek. Igaz voltak a Tedben töltelékjelenetek, amik csak egy-egy poén miatt kerültek bele a filmbe, de sokszor inkább a romantika és a melodráma uralja a vásznat. Ez még nem is lenne akkora gond, azonban ekkor nem egyszer iróniamentessé válnak még a párbeszédek is - lásd a rettenetesen elhúzott befejezést. Persze mindez nem jelent gondot, hiszen a hazai mozizók zöme (ezt az összes fizető néző tanúsíthatja) legjobban még mindig akkor szórakozik, amikor "csúnya szavakat" hall a felnőtt színészek szájából. A Ted pedig már csak ezért is emlékezetes marad számukra. A többieknek szerencsére más miatt is.
Hogy miért nem bízott a Fox MacFarlane-ban, nem tudni. Talán azért, mert az animációs filmjeiről ismert íróra nem akartak egy élőszereplős filmet bízni? Mindenesetre ez a példa is mutatja, hogy még egy bejáratott névnek is rettenetesen nehéz egy eredeti ötletet átvernie a stúdiófőkön. Elég csak arra gondolni, hogy meddig házalt Christopher Nolan az Eredettel és csak A sötét lovag sikere után kapta meg rá a pénzt a Warnertől, amit kamatostól vissza is "fizettetett" a közönséggel. Talán Hollywood is tanul a Ted sikeréből, hogy olykor kár útjába állni az alkotói kreativitásból. Még akkor is, ha a film közel sem egetrengető, hiszen az a lényeg, hogy érdekelje a nézőt. És persze, hogy valamennyire bejöjjön neki. A folytatás pedig természetesen elkerülhetetlen lesz.
|
Ted (Ted)
színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus komédia, 107 perc, 2012 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Seth MacFarlane forgatókönyvíró: Seth MacFarlane, Alec Sulkin, Wellesley Wild zeneszerző: Walter Murphy operatőr: Michael Barrett producer: Jason Clark, John Jacobs, Seth MacFarlane, Scott Stuber, Wellesley Wild szereplők: Mark Wahlberg (John) Seth MacFarlane (Ted hangja) Mila Kunis (Lori) Giovanni Ribisi (Donny) Patrick Warburton (Guy) Laura Vandervoort (Tanya) Joel McHale (Rex) |
