Szekeres Viktor
A Dolog - A következő gazdatest: az ember
Egyszerre lett feldolgozás és előzmény A Dolog, mely nagy meglepetésre valóban működik és még az eredeti film rajongóinak is bejöhet.
Hogy tetszett A Dolog?
John Carpenter 1982-es A Dolog című horrorfilmje tipikus példa arra, ami manapság egyre többször fordul elő: egy feldolgozás jobban sikerül, mint az eredetije. A sarkvidéken talált titokzatos idegen lényről szóló történet először 1938-ban jelent meg nyomtatásban Who Goes There? címen(írta John W. Campbell), amiből 1951-ben készült film, az A lény - egy másik világból , hogy abból készüljön el a klasszikus A Dolog, mely sikeresen pipálta le a régi verziót. Idén pedig az elsőfilmes Matthijs van Heijningen Jr. kapta meg a lehetőséget arra, hogy leforgasson egy előzményfilmet, mellyel nem lepipálni akarta a jó filmet meglehetősen régen készítő Carpentert, hanem épp ellenkezőleg, inkább tisztelegni előtte.
Bár a 2011-es A Dolog hivatalosan előzményfilm és valóban az 1982-es Carpenter-féle verziót vezeti fel jó pár vissza-, illetve előreutalással, mégis kezelhető nyugodtan remake-ként is, hiszen papíron ugyanaz történik benne, mint annak idején. Ezúttal is egy antarktiszi kutatóbázison találnak egy furcsa, élőlénynek tűnő "dolgot" a (nem amerikai, hanem norvég) kutatók, majd pedig furcsa események veszik kezdetüket a zárt közösségben, miknek hatására a paranoia egyre csak nő, a munkások létszáma viszont rohamosan csökken.
Van Heijningen Jr. verziója, bármennyire is furcsa lehet kimondani a prekoncepcióknak köszönhetően, nem sikerült rosszul. Egy teljesen korrekt előzménnyel van dolgunk, mely az eredetit ismerők számára nem hordoz ugyan sok meglepetést, mégis működőképes, a 82-es film felvezetését szolgáló poénok pedig jópofák. Azonban a film mégis azok számára fog legjobban működni, akik nem ismerik az alaptörténetet (van ilyen?), ugyanis ők a kutatókkal együtt fedezhetik fel maguknak "a dolgot", s annak képességeit, amire az egész filmet építeni fogják.
Szerencsére ez nem azt jelenti, hogy a film első 30-40 percének felfedezései, illetve a főhősnő, a főbb karakterek és az alaphelyzet bemutatása ne működnének a Dolog-veteránok számára. Mindezt az antarktiszi látvány és a norvégnek kinéző norvég színészek által előidézett korrekt hangulatnak lehet betudni, valahogy kifejezetten autentikusnak hat a környezet, amiben játszódik a film, egyszerre hat az emberre a hótakaró végtelennek tetsző fehérsége, valamint a bázis épületeinek bezártságérzetet sugalló hangulata.
Mondhatnánk, hogy A Dolog pontosan azt hozza, amit elvár tőle a néző, de manapság sokaknak rengeteg csalódásban volt része, így inkább az állja meg a helyét, hogy meglepetésre nem egy elrontott filmről van szó, hanem egy odafigyeléssel kivitelezettről. Annak ellenére, hogy az új Dolognak vannak hibái, működik, a műfaj iránt rajongók pedig nem nagyon tudnak s talán nem is akarnak majd belekötni. A végeredmény nem kiemelkedő, de kellőképpen szórakoztató lett, melyről kellemes emlékeink lehet az év végi összegzésnél.
Bár a 2011-es A Dolog hivatalosan előzményfilm és valóban az 1982-es Carpenter-féle verziót vezeti fel jó pár vissza-, illetve előreutalással, mégis kezelhető nyugodtan remake-ként is, hiszen papíron ugyanaz történik benne, mint annak idején. Ezúttal is egy antarktiszi kutatóbázison találnak egy furcsa, élőlénynek tűnő "dolgot" a (nem amerikai, hanem norvég) kutatók, majd pedig furcsa események veszik kezdetüket a zárt közösségben, miknek hatására a paranoia egyre csak nő, a munkások létszáma viszont rohamosan csökken.
Van Heijningen Jr. verziója, bármennyire is furcsa lehet kimondani a prekoncepcióknak köszönhetően, nem sikerült rosszul. Egy teljesen korrekt előzménnyel van dolgunk, mely az eredetit ismerők számára nem hordoz ugyan sok meglepetést, mégis működőképes, a 82-es film felvezetését szolgáló poénok pedig jópofák. Azonban a film mégis azok számára fog legjobban működni, akik nem ismerik az alaptörténetet (van ilyen?), ugyanis ők a kutatókkal együtt fedezhetik fel maguknak "a dolgot", s annak képességeit, amire az egész filmet építeni fogják.
Szerencsére ez nem azt jelenti, hogy a film első 30-40 percének felfedezései, illetve a főhősnő, a főbb karakterek és az alaphelyzet bemutatása ne működnének a Dolog-veteránok számára. Mindezt az antarktiszi látvány és a norvégnek kinéző norvég színészek által előidézett korrekt hangulatnak lehet betudni, valahogy kifejezetten autentikusnak hat a környezet, amiben játszódik a film, egyszerre hat az emberre a hótakaró végtelennek tetsző fehérsége, valamint a bázis épületeinek bezártságérzetet sugalló hangulata.
Mondhatnánk, hogy A Dolog pontosan azt hozza, amit elvár tőle a néző, de manapság sokaknak rengeteg csalódásban volt része, így inkább az állja meg a helyét, hogy meglepetésre nem egy elrontott filmről van szó, hanem egy odafigyeléssel kivitelezettről. Annak ellenére, hogy az új Dolognak vannak hibái, működik, a műfaj iránt rajongók pedig nem nagyon tudnak s talán nem is akarnak majd belekötni. A végeredmény nem kiemelkedő, de kellőképpen szórakoztató lett, melyről kellemes emlékeink lehet az év végi összegzésnél.
|
A Dolog (The Thing)
színes, feliratos, amerikai horror, 103 perc, 2011 18 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Matthijs van Heijningen Jr. forgatókönyvíró: John W. Campbell Jr., Eric Heisserer, Ronald D. Moore zeneszerző: Marco Beltrami operatőr: Michel Abramowicz producer: Marc Abraham, Eric Newman szereplők: Mary Elizabeth Winstead (Kate Lloyd) Joel Edgerton (Sam Carter) Ulrich Thomsen (Dr. Sander Halvorson) Eric Christian Olsen (Adam Goodman) Kim Bubbs (Juliette) Adewale Akinnuoye-Agbaje (Derek Jameson) Stig Henrik Hoff (Peder) Trond Espen Seim (Edvard Wolner) |