Szekeres Viktor
Álomháború - a tavasz leginkább várt filmje megérkezett
Hatalmas robotok, sárkányok és zombinácik - a 300 rendezőjének cukrosbácsi énje megpróbálta létrehozni saját, több álomszintes filmjét.
Hogy tetszett az Álomháború?
Babydoll sorsa elég hányatott, hiszen elvesztette szüleit, kislányokhoz vonzódó gyámja pedig mindezt remek lehetőségnek látja, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön vele és húgával. Azonban egy szerencsétlen eseménysort követően Babydoll elmegyógyintézetbe kerül, ahol egy korrupt ápoló elintézi a gyámnak, hogy lobotómiára utalják a lányt. Szerencsére Baby még időbe rájön, hogy a fantáziájába kapaszkodva megszökhet a rettenetes intézetből.
Az ember azt gondolná, hogy az Álomháború is azon filmek közé tartozik, melyekben nehéz csalódni. Aki megnézi ugyanis, az az előzetes alapján nagyjából tisztában lehet, hogy mire számíthat - azonban nem eszik ilyen forrón a kását. Sokan ugyanis egy pörgős fantáziafilmet vártak agyatlan akciókkal, ahol mindenféle álombéli lényeket öldösnek az 40-es évekbeli göncökbe öldösött lánykák. Zack Snyder azonban nem elégedett meg ennyivel.
Sajnos, tesszük hozzá, hiszen a 300 is Snyder kotnyeleskedése miatt csúszott el. A 45 éves filmes ugyanis rendezőként, bár megoldásaiban sokszor már kiszámítható, mégis fantáziadús, azonban, mint író, csapnivaló. Annak idején a 300 is lehetett volna az a tesztoszteronos akciófilm, amit a képregény felkínált, azonban Zack Snyder valamiért plusz történetszálat írt bele intrikával, ún. mondanivalóval, hogy lassítsa a történet folyását, hogy megpróbálja a külvilág fele jelezni, hogy "hahó, emberek! itten, kérem szépen, tartalom van, nem csak vizuális tobzódás!".
Az Álomháborút is meg lehetett volna úgy szerkeszteni, hogy legyen a filmnek üteme, de Snyder elpackázta a lehetőségét. Hiába ágyaz meg egy érdekes sztorinak, meg a nagy filmvégi csavarnak, a lányok akciók közötti részeit rossz és érdektelen tartalommal töltötte ki: ahelyett, hogy a közönségnek kedvezett volna, önmegvalósítani próbált, miközben nagy igazságokat mondat ki szereplőivel. Persze fura ellentmondás, hogy egy gondolkod(tat)ni próbáló filmen az agyatlanságot kérjük számon, de nem erről van szó, inkább az egyenletes színvonal utáni sirámról.
Egy látványfilmnek az sem tesz jót egyébként, ha a nagyszabású jelenetei erősen sántikálnak. Hiába néznek ki ugyanis egyes trükkök remekül, ha némelyik olyan, mintha a vizuális effekteket felügyelő cég alvállalkozójának az alvállalkozója követte volna el. Persze ettől még mindig akkor a legélvezhetőbb az Álomháború, amíg felpörög az agyatlan lövölde és maximális hangerőt kap a zene, illetve a hangok, de Snyder túlontúl is bízik az akciózásban, s a "style over substance" filozófia, mely a stílus uralkodását hirdeti a tartalom fölött, nem mindig rántja magával a nézőt.
Az Álomháború a kihagyott lehetőségek filmjeként vonulhat a köztudatba. Tele van cool és sajnálatos módon csak coolnak szánt jelenetekkel, pár elvetemült és remek ötlettel, eszméletlenül élvezetes jelenetsorokkal, azonban nem sikerült koherens egésszé összekovácsolni, az illesztő elemek sajnálatos módon néhol rettentő gyenge minőségűek lettek. Bár manapság már jobb jelenettel sokak szemében jó lehet egy film, ha nincs egyenletes minőség, ha folytonos a szánkázás a szélsőségek között, akkor a maximális érdemjegy logikusan csak közepes lehet, azon csak a hangulati tényezők és a zenék dobnak.
Ahhoz képest pedig, hogy előzetesen azt lehetett hinni, hogy az Álomháború története egy fabatkát sem fog érni, meglepő, hogy netszerte, külföldön és idehaza is milyen sokan értik félre a film koncepcióját, s nem veszik észre annak különlegesen finom csavarját, illetve trükkjeit. (Más kérdés, hogy a sztori esetleges később lecsapódása, nem fogja megváltoztatni az ember véleményét.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Az ember azt gondolná, hogy az Álomháború is azon filmek közé tartozik, melyekben nehéz csalódni. Aki megnézi ugyanis, az az előzetes alapján nagyjából tisztában lehet, hogy mire számíthat - azonban nem eszik ilyen forrón a kását. Sokan ugyanis egy pörgős fantáziafilmet vártak agyatlan akciókkal, ahol mindenféle álombéli lényeket öldösnek az 40-es évekbeli göncökbe öldösött lánykák. Zack Snyder azonban nem elégedett meg ennyivel.
Sajnos, tesszük hozzá, hiszen a 300 is Snyder kotnyeleskedése miatt csúszott el. A 45 éves filmes ugyanis rendezőként, bár megoldásaiban sokszor már kiszámítható, mégis fantáziadús, azonban, mint író, csapnivaló. Annak idején a 300 is lehetett volna az a tesztoszteronos akciófilm, amit a képregény felkínált, azonban Zack Snyder valamiért plusz történetszálat írt bele intrikával, ún. mondanivalóval, hogy lassítsa a történet folyását, hogy megpróbálja a külvilág fele jelezni, hogy "hahó, emberek! itten, kérem szépen, tartalom van, nem csak vizuális tobzódás!".
Az Álomháborút is meg lehetett volna úgy szerkeszteni, hogy legyen a filmnek üteme, de Snyder elpackázta a lehetőségét. Hiába ágyaz meg egy érdekes sztorinak, meg a nagy filmvégi csavarnak, a lányok akciók közötti részeit rossz és érdektelen tartalommal töltötte ki: ahelyett, hogy a közönségnek kedvezett volna, önmegvalósítani próbált, miközben nagy igazságokat mondat ki szereplőivel. Persze fura ellentmondás, hogy egy gondolkod(tat)ni próbáló filmen az agyatlanságot kérjük számon, de nem erről van szó, inkább az egyenletes színvonal utáni sirámról.
Egy látványfilmnek az sem tesz jót egyébként, ha a nagyszabású jelenetei erősen sántikálnak. Hiába néznek ki ugyanis egyes trükkök remekül, ha némelyik olyan, mintha a vizuális effekteket felügyelő cég alvállalkozójának az alvállalkozója követte volna el. Persze ettől még mindig akkor a legélvezhetőbb az Álomháború, amíg felpörög az agyatlan lövölde és maximális hangerőt kap a zene, illetve a hangok, de Snyder túlontúl is bízik az akciózásban, s a "style over substance" filozófia, mely a stílus uralkodását hirdeti a tartalom fölött, nem mindig rántja magával a nézőt.
Az Álomháború a kihagyott lehetőségek filmjeként vonulhat a köztudatba. Tele van cool és sajnálatos módon csak coolnak szánt jelenetekkel, pár elvetemült és remek ötlettel, eszméletlenül élvezetes jelenetsorokkal, azonban nem sikerült koherens egésszé összekovácsolni, az illesztő elemek sajnálatos módon néhol rettentő gyenge minőségűek lettek. Bár manapság már jobb jelenettel sokak szemében jó lehet egy film, ha nincs egyenletes minőség, ha folytonos a szánkázás a szélsőségek között, akkor a maximális érdemjegy logikusan csak közepes lehet, azon csak a hangulati tényezők és a zenék dobnak.
Ahhoz képest pedig, hogy előzetesen azt lehetett hinni, hogy az Álomháború története egy fabatkát sem fog érni, meglepő, hogy netszerte, külföldön és idehaza is milyen sokan értik félre a film koncepcióját, s nem veszik észre annak különlegesen finom csavarját, illetve trükkjeit. (Más kérdés, hogy a sztori esetleges később lecsapódása, nem fogja megváltoztatni az ember véleményét.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Álomháború (Sucker Punch)
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 120 perc, 2011 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Zack Snyder forgatókönyvíró: Zack Snyder, Steve Shibuya zeneszerző: Tyler Bates, Marius De Vries operatőr: Larry Fong producer: Deborah Snyder, Zack Snyder szereplők: Emily Browning (Baby Doll) Jena Malone (Rocket) Vanessa Hudgens (Blondie) Jamie Chung (Amber) Abbie Cornish (Sweet Pea) Carla Gugino (Madam Gorski) Jon Hamm (Pénzeszsák) Oscar Isaac (Blue) |
.