Szekeres Viktor
Mary és Max - Megvan az év legjobb filmje?
Újabb zseniális animációs filmmel gazdagodhatunk, mely egy laza mozdulattal az idei élőszereplős alkotások nagy részét is simán lesöpri a színről.
Tudtuk, hogy Adam Elliot tehetséges filmes, hiszen az animációkkal foglalkozó rendező rövidfilmjei közül a 2003-as Harvie Krumpet Oscar-díjat nyert (a mellékelt videón ez tekinthető meg teljes egészében hála a YouTube-nak), így nem csoda, hogy többen várták nagy érdeklődéssel a Mary és Max-et, mely Elliot első nagyjátékfilmje volt. Már ennyi is elég lett volna ahhoz, hogy az ember hozsánnát zengjen a SzimplaFilmnek, mely révén itthon is bemutatásra kerül az alkotás, az már csak hab volt a tortán, hogy a Mary és Max-et fesztiváldíjak és remek kritikák kísérték eddigi útján.
A legegyszerűbben talán gyurmafilmes animációként lehetne leírni kritikánk tárgyát, melyen 5 évig dolgozott a rendező és 120 fős stábja, köztük hat animátor, akiknek részvételével a forgatás időtartama 57 hetet tett ki. A 8,3 millió ausztrál dollárba kerülő produkcióhoz olyan szinkronhangokat szerződtettek, mint Toni Collette és Phillip Seymour Hoffman, a narrálást pedig Barry Humphries vállalta.
A Mary és Max alapjába véve egy mese - igaz felnőtt mese, igazi mesélővel, akinek elbeszéléseiből megismerhetjük az 1976-ban kezdődő történet két főhősét. Egyikük az ausztrál Melbourne-ben lakik, 8 éves, önbizalomhiányos és magányos, egy bizonyos Mary, akinek sem iskolai élete, sem magánélete nem az igazi. Másikuk pedig Max, aki 44 évesen New York-ban él, és a kórosan elhízottak táborát gyarapítja, ráadásul Asperger-szindrómában szenved. És magányos. E két, meglehetősen eltérő személyiséggel megáldott ember véletlenszerűen induló levelezésének és kialakuló barátságának krónikája a film.
Hogy tetszett a Mary és Max?
Neves szinkronhangok ide vagy oda, a Mary és Max-et szinte végig a narrátor, a mesélő hangja mozgatja előre, s nem csak ez az egyetlen hasonlóság az Amélie csodálatos életével, mely talán először juthat eszébe a nézőnek a filmről, annak hangvételét és előadásmódját látva. Akárcsak az Amélie-t, a Mary és Max-et is ugyanaz a megkapó és megható báj, az olykor groteszk karakterek töltik meg élettel. A különbség is szembeötlő természetesen, hiszen míg az Amélie nagyon színes film volt, addig a Mary és Max kvázi monokróm: hol szürke-fehér, hol barna-sárga, bár olykor bevillan egy-egy élénkebb szín is. Ez a képi világ pedig remekül alapozza meg a hangulatot, s bár első pillantásra a fakóság depresszívnek is tűnhet, a Mary és Max minden, csak nem lehangoló film, épp ellenkezőleg, inkább felemelő - ráadásul mindezt giccstől mentesen éri el.
A Mary és Max, bár animációs és egy kisgyerekről szól, egyáltalán nem gyerekfilm, nem is próbálkozik meg gügyögő poénokkal, azzal, hogy az ifjabb korosztálynak is élvezhető legyen. A film hangvétele, olykor talán indokolatlanul is sötétnek tűnik, a halál és a megaláztatás központi témák benne, de idővel kiderül a néző számára, hogy mindez a koncepció része. Az pedig, hogy a komoly, drámai témákat rengeteg mosolyfakasztó, megható, szívmelengető részlettel dúsítják, egy ellenállhatatlan mixtúrát eredményez.
A Mary és Max, nem túlzás, zseniális film, akár az év legjobbja is lehet, de az már most biztos, hogy az egyik legtöbb érzelmet kiváltó alkotása 2010-nek. A tökéletességtől csak annyi választja el, hogy az idő előrehaladtával, egyébként teljesen jogosan, változik a sztori hangvétele is, s mindez talán túl gyorsan történik, a mezei nézőnek nem egyszerű átállnia. Azonban ettől eltekintve már csak a zseniális ötletek egy filmben történő felhalmozása is piros pontot érne, de az, hogy a vékony történetből egy ennyire tartalmas és minden porcikájában élvezetes végeredmény születik, megérdemel minden elismerést. Barátság mindenek felett!
Tudtuk, hogy Adam Elliot tehetséges filmes, hiszen az animációkkal foglalkozó rendező rövidfilmjei közül a 2003-as Harvie Krumpet Oscar-díjat nyert (a mellékelt videón ez tekinthető meg teljes egészében hála a YouTube-nak), így nem csoda, hogy többen várták nagy érdeklődéssel a Mary és Max-et, mely Elliot első nagyjátékfilmje volt. Már ennyi is elég lett volna ahhoz, hogy az ember hozsánnát zengjen a SzimplaFilmnek, mely révén itthon is bemutatásra kerül az alkotás, az már csak hab volt a tortán, hogy a Mary és Max-et fesztiváldíjak és remek kritikák kísérték eddigi útján.
A legegyszerűbben talán gyurmafilmes animációként lehetne leírni kritikánk tárgyát, melyen 5 évig dolgozott a rendező és 120 fős stábja, köztük hat animátor, akiknek részvételével a forgatás időtartama 57 hetet tett ki. A 8,3 millió ausztrál dollárba kerülő produkcióhoz olyan szinkronhangokat szerződtettek, mint Toni Collette és Phillip Seymour Hoffman, a narrálást pedig Barry Humphries vállalta.
A Mary és Max alapjába véve egy mese - igaz felnőtt mese, igazi mesélővel, akinek elbeszéléseiből megismerhetjük az 1976-ban kezdődő történet két főhősét. Egyikük az ausztrál Melbourne-ben lakik, 8 éves, önbizalomhiányos és magányos, egy bizonyos Mary, akinek sem iskolai élete, sem magánélete nem az igazi. Másikuk pedig Max, aki 44 évesen New York-ban él, és a kórosan elhízottak táborát gyarapítja, ráadásul Asperger-szindrómában szenved. És magányos. E két, meglehetősen eltérő személyiséggel megáldott ember véletlenszerűen induló levelezésének és kialakuló barátságának krónikája a film.
A Mary és Max, bár animációs és egy kisgyerekről szól, egyáltalán nem gyerekfilm, nem is próbálkozik meg gügyögő poénokkal, azzal, hogy az ifjabb korosztálynak is élvezhető legyen. A film hangvétele, olykor talán indokolatlanul is sötétnek tűnik, a halál és a megaláztatás központi témák benne, de idővel kiderül a néző számára, hogy mindez a koncepció része. Az pedig, hogy a komoly, drámai témákat rengeteg mosolyfakasztó, megható, szívmelengető részlettel dúsítják, egy ellenállhatatlan mixtúrát eredményez.
A Mary és Max, nem túlzás, zseniális film, akár az év legjobbja is lehet, de az már most biztos, hogy az egyik legtöbb érzelmet kiváltó alkotása 2010-nek. A tökéletességtől csak annyi választja el, hogy az idő előrehaladtával, egyébként teljesen jogosan, változik a sztori hangvétele is, s mindez talán túl gyorsan történik, a mezei nézőnek nem egyszerű átállnia. Azonban ettől eltekintve már csak a zseniális ötletek egy filmben történő felhalmozása is piros pontot érne, de az, hogy a vékony történetből egy ennyire tartalmas és minden porcikájában élvezetes végeredmény születik, megérdemel minden elismerést. Barátság mindenek felett!
|
Mary és Max (Mary and Max)
színes, fekete-fehér, ausztrál animációs film, 92 perc, 2009 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Adam Elliot forgatókönyvíró: Adam Elliot zene: Dale Cornelius vágó: Bill Murphy szereplők: Barry Humphries (narrátor) Toni Collette (Mary Daisy Dinkle) Philip Seymour Hoffman (Max Jerry Horovitz) Eric Bana (Damien eredeti) |