Szekeres Viktor
Shrek a vége, fuss el véle - Bömböjjééé!
Szomorú látni, hogy az egykor még kifejezetten formabontó és menő filmsorozat, hogy változik olyanná, amit annak idején még lelkesen parodizált.
2001, 2004 és 2007 után 2010-ben elérkezett az utolsó Shrek-epizód, innentől kezdve vége a főszereplő ogre kalandjainak, jöhet a tévésorozat vagy a vendégszereplés a jövő év novemberére tervezett Csizmás, a kandúr című filmben. Na jó, pár év múlva biztos lesz még búcsúkoncert utáni búcsúkoncert (vagy reboot, haha), de egyelőre a Shrek-franchise megérett a pihenésre, mert a harmadik epizód úgy tűnik, hogy sokakat elriasztott a sorozattól - a bevételek legalábbis nagyot zuhantak. (A 165 millió dolláros költségvetés ellenére Amerikában még mindig csak 234 millió dollárnál tart a Shrek a vége, fuss el véle, s ez a 3D-s jegyárak ellenére is az első epizód szintje alatt van.)
A negyedik Shrek-mozi főszereplője Shrek mellett Rumpelstiltskin, aki bár klasszikus Grimm-hős, de itthon közel sem annyira ismert, mint a Shrek-univerzum többi szereplője. Shrek a filmben éli mindennapjait, turistalátványossággá, kvázi celebbé válik és kicsit unja is a családja által teremtett rutint. (Igen, ismét a szokásos, "mi lesz a mesefigurákkal, a mesék végeztével?" megközelítést kapták elő az írók.) Éppen ezért kapóra jön neki az alkalom, amely révén egy teljes napra ismét félelmetes ogrévé válhat. A gond az, hogy Rumpelstiltskinnel nem feltétlenül életbiztosítás szerződést kötni, s az aláírás következményei végzetesnek bizonyulnak.
Igazából nem is tudja az ember, hogy sírjon vagy örüljön annak, hogy a készítők megpróbáltak visszatérni az első részes felálláshoz, amikoris valóban Shrek volt a főszereplő, s nem bontotta meg a történet folyamát a sok mellékalak. Ugyan a negyedik epizódban is akad rengeteg karakter, de jó részük közel sem kap akkora hangsúlyt, mint korábban, s a főhősök közül is kissé háttérbe szorult Fiona és Szamár; az egypoénos Csizmás Pandúr pedig szerencsére szinte teljesen eltűnik Garfieldnak öltözve.
A Shrek a vége, fuss el véle, ha csak a témáját és a forgatókönyvét nézzük, akkor úgy tűnik, mintha felnőtteknek készült volna, hiszen olyan kifejezésekkel dobálóznak az írók, mint a "metafizikai paradoxon". S éppen ezért szomorú, hogy a szórványos háttérpoénok és csak harmadjára észrevehető zseniális utalások (ld. a mérgezett alma) mellett leginkább olyan elemek alkalmazásával próbálják megvenni a közönséget, melyeket az erősen túlértékelt első Shrekben még kifiguráztak.
Hiába ugyanis az egyik legérdekesebb momentuma a filmnek az ogrék ellenállásának bemutatása (egy külön előzményfilmre elegendő potenciál lenne a zöldekben), ha a karaktereket úgy akarják fogyaszthatóvá tenni, hogy megtáncoltatják őket, miközben "jófajta" popzenét kevernek a képsorok alá. És persze a kicsinyek kedvéért a szokásos tanmesés tanulságokat is megpróbálják a jó hollywoodi forgatókönyvírók a szánkba rágni - talán egyszer eljön az idő, amikor az efféléket ki lehet hagyni egy szórakoztatás céljából elkészített filmből.
Hogy tetszett a Shrek a vége, fuss el véle?
A Shrek a vége, fuss el véle teljesen felejthető, közepes film, amely mostani szokás szerint csak azért került 3D-s mozikba, hogy rátaláljon a magasabb jegyárat kifizető balekokra, hiszen maga a film nem 3D-snek volt tervezve, s pár utólagosan belefércelt snittért teljesen felesleges plusz pénzt kiadni. A gond az, hogy maradéktalanul 2D-ben sem lett élvezhető a film, s hiába vannak benne olykor jó ötletek, hiába világvége-hangulatú és érzelmes a történet, ha az nem tudja berántani a nézőt. Így akárcsak az előző, a mostani próbálkozás is erőteljesen besült az elvárásokhoz képest, s igazából csak az eredeti szinkronhangok (Mike Myers, Cameron Diaz, Eddie Murphy és Antonio Banderas) tudják valamennyire feldobni. Ugyanis ők valamennyire természetesnek hatnak az animációs filmben, hiszen ha magyarul szólal meg Shrek, akkor szinte látjuk magunk előtt, amint Gesztesi Károly a stúdió otthonos melegében, papírokat gyűrögetve feldörmögi a szövegét.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
2001, 2004 és 2007 után 2010-ben elérkezett az utolsó Shrek-epizód, innentől kezdve vége a főszereplő ogre kalandjainak, jöhet a tévésorozat vagy a vendégszereplés a jövő év novemberére tervezett Csizmás, a kandúr című filmben. Na jó, pár év múlva biztos lesz még búcsúkoncert utáni búcsúkoncert (vagy reboot, haha), de egyelőre a Shrek-franchise megérett a pihenésre, mert a harmadik epizód úgy tűnik, hogy sokakat elriasztott a sorozattól - a bevételek legalábbis nagyot zuhantak. (A 165 millió dolláros költségvetés ellenére Amerikában még mindig csak 234 millió dollárnál tart a Shrek a vége, fuss el véle, s ez a 3D-s jegyárak ellenére is az első epizód szintje alatt van.)
A negyedik Shrek-mozi főszereplője Shrek mellett Rumpelstiltskin, aki bár klasszikus Grimm-hős, de itthon közel sem annyira ismert, mint a Shrek-univerzum többi szereplője. Shrek a filmben éli mindennapjait, turistalátványossággá, kvázi celebbé válik és kicsit unja is a családja által teremtett rutint. (Igen, ismét a szokásos, "mi lesz a mesefigurákkal, a mesék végeztével?" megközelítést kapták elő az írók.) Éppen ezért kapóra jön neki az alkalom, amely révén egy teljes napra ismét félelmetes ogrévé válhat. A gond az, hogy Rumpelstiltskinnel nem feltétlenül életbiztosítás szerződést kötni, s az aláírás következményei végzetesnek bizonyulnak.
Igazából nem is tudja az ember, hogy sírjon vagy örüljön annak, hogy a készítők megpróbáltak visszatérni az első részes felálláshoz, amikoris valóban Shrek volt a főszereplő, s nem bontotta meg a történet folyamát a sok mellékalak. Ugyan a negyedik epizódban is akad rengeteg karakter, de jó részük közel sem kap akkora hangsúlyt, mint korábban, s a főhősök közül is kissé háttérbe szorult Fiona és Szamár; az egypoénos Csizmás Pandúr pedig szerencsére szinte teljesen eltűnik Garfieldnak öltözve.
A Shrek a vége, fuss el véle, ha csak a témáját és a forgatókönyvét nézzük, akkor úgy tűnik, mintha felnőtteknek készült volna, hiszen olyan kifejezésekkel dobálóznak az írók, mint a "metafizikai paradoxon". S éppen ezért szomorú, hogy a szórványos háttérpoénok és csak harmadjára észrevehető zseniális utalások (ld. a mérgezett alma) mellett leginkább olyan elemek alkalmazásával próbálják megvenni a közönséget, melyeket az erősen túlértékelt első Shrekben még kifiguráztak.
Hiába ugyanis az egyik legérdekesebb momentuma a filmnek az ogrék ellenállásának bemutatása (egy külön előzményfilmre elegendő potenciál lenne a zöldekben), ha a karaktereket úgy akarják fogyaszthatóvá tenni, hogy megtáncoltatják őket, miközben "jófajta" popzenét kevernek a képsorok alá. És persze a kicsinyek kedvéért a szokásos tanmesés tanulságokat is megpróbálják a jó hollywoodi forgatókönyvírók a szánkba rágni - talán egyszer eljön az idő, amikor az efféléket ki lehet hagyni egy szórakoztatás céljából elkészített filmből.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Shrek a vége, fuss el véle (Shrek Forever After)
színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 93 perc, 2010 korhatárra tekintet nélkül megtekinthető rendező: Mike Mitchell forgatókönyvíró: Josh Klausner, Darren Lemke zeneszerző: Harry Gregson-Williams producer: Teresa Cheng, Gina Shay szereplők: Mike Myers / Gesztesi Károly (Shrek) Cameron Diaz / Für Anikó (Fiona) Eddie Murphy / Kerekes József (Szamár) Antonio Banderas / Crespo Rodrigo (Csizmás Pandúr) Walt Dorhn / Scherer Péter (Rumpelstiltskin) |
