Kiadó: Deep Silver
Fejlesztő: Daedalic Entertainment
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP, Vista vagy Windows 7, Intel Pentium IV 2,3 GHz vagy ezzel egyenértékű AMD, 1 GB RAM, 3 GB szabad tárhely, Geforce 7800 GTX, Radeon HD 5570
Ajánlott:
Hasonló játékok: Ankh, So Blonde, Tales of Monkey Island
Kategória: kalandjáték

A kihalófélben lévő klasszikus kalandjátékok az elmúlt években ismét életjelet adtak magukról. Azonban egy letűnt kor szellemének nagyon nehéz megfelelni, így talán nem meglepő, hogy közel sem akkora monumentális tartalommal megtöltve érkeznek az egykoron fényesen ragyogó stílus utolsó képviselői.

Az elmúlt évtizedben komoly hanyatlásnak indult klasszikus kalandjátékok pár évvel ezelőtt keltek ismét életre. Az un. point and click játékok szerelmesei olyan sikeres remekműveknek örülhettek mostanában, mint a So Blonde, a nemrég feltámasztott Tales of Monkey Island, vagy jelen tesztünk alanyát is készítő csapat, a Daedalic Entertainment remekbe szabott produkciója, az Ankh. A német stúdió ezúttal is kedvenc játékfajtánkban próbált szerencsét, a The Whispered World ugyanis egy ízig-vérig 2D-s, rajzfilmes körítésű kalandjáték, így a Daedalic csapatának minden esélye megvolt arra, hogy maradandó élménnyel ajándékozza meg a stílus rajongóit. Vajon sikerült ez nekik?


A "Suttogó Világ" főhőse egy vándorcirkuszt üzemeltető család egyik tagja, az állandóan depressziós Sadwick, aki nagyapjával és bátyjával karöltve járja a vidéket, hogy a helyi lakosokat szórakoztassa esténként. A családi vállalkozásban a magának való, mindig szomorú és egykedvű Sadwickre hárul a bohóc szerepe, az ő dolga lesz, hogy mosolyt csaljon a vendégek arcára, ő azonban ki nem állhatja, hogy versírás helyett meg kell játszania magát, ráadásul szenilis nagyapja és a mindig bunkó zsonglőr bátyja, Ben sem könnyíti meg a helyzetét.

Az egyik este azonban a sors közbeszól, a zötykölődő karaván egyik szekerében a csendes Sadwick nyugtalanul forgolódik, álmában rémisztő képek váltják egymást, a végkifejlet pedig lehangoló: hamarosan eljön a világvége, melynek központi figurája természetesen éppen szentimentális főhősünk. Küldetésünk tehát nem más, mint fogni a batyunkat, és a Spot névre hallgató, szótlan társunkkal nekivágni egy ismeretlen kalandnak, hogy megváltoztassuk saját és ismert világunk végzetét.

A játékmenet az elmúlt évtizedekben alkalmazott és jól bevált formula alapján működik, azaz a klasszikus point and click kalandjátékra jellemző irányítással lesz dolgunk. Utunk során rengeteg tárgy és eszköz akad majd a kezünkbe. Gyakorlatilag minden tárgyat felvehetünk, és kombinálhatjuk majd egymással, hogy az ezáltal kapott új eszközöket használva oldjuk meg az aktuális kihívásokat, fejtörőket. A küldetések során segítségünkre lesz kukacos társunk, Spot is, aki öt különféle alakot képes felölteni, amiket különböző szituációkban kell alkalmaznunk.


A játék szerencsére mindenben a segítségünkre lesz, szinte végig fogja a kezünket, így nem lesz nehéz kitalálni, mely tárgyakkal hozhatjuk interakcióba útitársunkat, vagy hogy mely földön heverő eszközöket kell egymással párosítanunk. A kalandjátékok állandóan visszatérő rákfenéje, a megoldhatatlannak tűnő fejtörők miatt sem kell aggódnunk, a készítők ugyanis ügyesen találták meg az arany középutat, így nem is túl egyszerűek a kihívások, de azért kicsit dolgozni is kell azért, hogy sikeresen vegyük az akadályokat. Az így kapott élmény egyébként nyolc-kilenc órára rúg, gyakorlatlanabb kalandorok esetleg tizenegy-tizenkét órát is a játék előtt tölthetnek, aminek egyébként jelentős részét a sokszor kicsit unalmas barangolások és utazások teszik majd ki.

A játék legnagyobb negatívuma mégis a hangulatért felelős forgatókönyv, a The Whispered World ugyanis teljesen érdektelen mellékszereplőket és egy motiváció hiányában szenvedő főhőst vonultat fel. Így egy olyan, amúgy nagyon érdekes és látványos világot kapunk, amit nem sikerült élettel megtölteni. Kalandjaink során senkivel, még Sadwickkel sem sikerül azonosulni, a mellénk szegődő csapattagok nagyon rövid ideig kísérnek minket, időnk sincs igazán megismerni őket, így kicsit úgy érezzük, hogy mindenfélét összeharácsoltak a készítők, azt behajították a játék univerzumába, és ráhúzták, hogy akkor ez most egy fantasy-kalandjáték.

Nincsenek válaszok, nincsenek előzmények, csak haladunk előre, tesszük a dolgunkat, és egyszer csak véget ér a produkció. Ugyanezt az érdektelenséget érezzük a történet során utunkba kerülő NPC-kkel szemben is: a dialógusok unalmasak, vontatottak, sokszor csapongóak, és a játék szarkasztikus humora sem azt a hatást éri el, amit eredetileg szolgálnia kellene. Ezt a negatívumot valamelyest ellensúlyozza a játék technikai oldala, a gyönyörű, kézzel festett hátterek, díszletek és a pokolian látványos karakteranimáció, így a barátságos univerzum azonnal magába szippantja az embert. Ennek köszönhető, hogy a forgatókönyv idegesítő hiányosságai ellenére is nehéz felállni a székből, és letenni a német srácok játékát. Ami talán negatívumként sorolandó ide, az az átvezető videók minősége. A készítők ugyanis meglepően alacsony frame rate-tel dolgoztak, így látványosan szaggatnak a képkockák, ami nem igazán passzol a csodálatos képi világhoz.


A hangok azonban ismét visszarántanak a játék világába, bár a játék hangeffektusai, valamint zenéje nem kiemelkedő, de azért élvezetesek. A legfőbb problémát a szinkron jelenti, ami sokszor szaggatott, Sadwick szinkronja pedig egyenesen az őrületbe kergeti az embert. Az egyik legaranyosabb karakternek, segítőtársunknak, Spotnak pedig nem jutott hang, ő csak tátogni képes.

A The Whispered World ugyan nem lett rossz játék, bosszantó hibái miatt azonban hamar a feledés homályába vész, hisz ezekben az ínséges időkben is bőven akad olyan klasszikus, ami keresztbe lenyeli a Daedalic Entertainment mostani próbálkozását. Pedig kár érte, egész jól indult a játék, de sajnos minden egyes pozitívumra jut öt másik negatívum, azonban, ha épp nincs mivel játszanod, és rajongsz a stílusért, esetleg csak szeretnél picit kikapcsolódni, akkor hibái felett szemet hunyva kellemes szórakozásban lehet részed, függetlenül attól, hogy régi motorosnak számítasz-e a stílusban, vagy csak épp most ismerkedsz a point’n’click szépségeivel.

Grafika: Profi művészeti kivitelezés, remekül megtervezett és rajzolt díszletek jellemzik a játékot. A karakteranimáció is fantasztikusan fest, azonban az átvezető videók csúfosan belerondítanak a képbe.

Kezelőfelület, irányíthatóság:. Lassan húsz éve létezik a point'n'click stílus, de nem sok innováció történt azóta a kategóriában, főleg nem az irányításban. Ezt a reformot nem ez a fejlesztőcsapat kezdi el, így semmi újdonságot nem mutat a játék. Még mindig egyszerű, és imádjuk!

Játszhatóság: A buta történet, az érdektelen és motiválatlan főhős miatt hamar rá lehet unni, pedig ha túltesszük magunkat Sadwick irritáló stílusán és a játékmechanika többi botlásán, akkor egy nagyon kellemes élményben lesz részünk.

Intelligencia, nehézség: Nehézséget maximum a különböző, kombinálásra váró tárgyak megtalálása jelent, illetve egyes fejtörők törhetnek még borsot az orrunk alá. Ettől függetlenül nem kell megizzadni a kihívások alatt, így mindenkinek, akár kezdőknek is nyugodt szívvel ajánljuk a produkciót.

Hangok, zene: A szinkron sajnos elrontja az összképet, pedig a melankolikus dallamok, és az egyéb hangok egész jóra sikeredtek.

Összefoglalás: A The Whispered World akár a stílus egyik újabb gyöngyszeme is lehetett volna, bőven megvolt benne a potenciál, a fejlesztők azonban elpuskázták a kínálkozó lehetőséget, és egy erősen közepes játékot adtak ki kezeik közül. Kár érte, mert sokszor könnyen belefeledkezik az ember a látottakba, és akár hosszú órákra is a gép elé tud szögezni a produktum, a sok hiba miatt mégsem adhatunk rá közepesnél jobb pontszámot.