Kiadó: Eletronic Arts
Fejlesztő: Valve
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium 4 3,0 GHz vagy ennek megfelelő AMD processzor, 1 GB (Vista, Win7 esetén 2 GB) memória, DirectX 9 kompatibilis 128 MB videokártya, Shader model 2.0 támogatással, ATI X800, NVidia 6600, 7,5 GB hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo 2,4 GHz vagy ennek megfelelő AMD processzor, 1 GB (Vista, Win7 esetén 2 GB) memória, DirectX 9 kompatibilis videokártya Shader model 3.0. támogatással, NVidia 7600, ATI X1600
Hasonló játékok: Left 4 Dead
Kategória: FPS

A Half-Life-sorozatról ismert Valve 2008 novemberében gondolt egy merészet, és egy mutliplayerre kihegyezett FPS-t dobott a piacra. Ez még nem lenne nagy szám, de a programban a kooperatív játékmenetet ötvözték Romero világával, vagyis egy zombik által ellepett világban kellett kis csapatunkkal elküzdeni magunkat az evakuálási pontokig. A négy túlélő, Bill, Francis, Louis és Zoey útja a megmenekülésig több millió embert meggyőzött, ezt jelzik az azóta is szüntelenül érkező pályák, spray logók és így tovább.

Az óriási népszerűséget kihasználva a Valve bejelentette a folytatást, és egy nagyon közeli időpontot jelölt ki a megjelenés dátumának. Meglepetésükre dühös és utálkozó kommenteket kaptak, sőt, még bojkott is indult a L4D2 ellen, részint jogosan, hisz a rajongók féltek, hogy az első rész támogatása abbamarad, pedig rengeteg ígéretet kaptak a fejlesztőktől. Az is előfordulhat, hogy az egész csak egy ügyes marketingfogás volt Gabe Newelléktől, ezt már nem tudjuk meg. Ami viszont a lényeg: megjelent a Left 4 Dead 2, és azt kell, hogy mondjam, nagy kár lett volna, ha a tiltakozók győzedelmeskednek.


Szerencsére ez nem következett be, és végre kipróbálhattuk a második részt. Nem hittem volna, hogy az első rész intrójának a hangulatát lehet überelni, de mint kiderült, tévedtem. Annyira hangulatos lett a bevezető videó, hogy alig vártam már, hogy játszhassak. A menü kicsit elkedvtelenített, ugyanis nagyon konzolos lett, de emiatt egyszerű és könnyen átlátható. Mint a videókból és az előzetes hírekből tudjátok, az első rész hősei nem térnek vissza, hanem öt új karakter bőrébe bújva irthatjuk a fertőzötteket.

Nézzük tehát új túlélőinket. Itt van nekünk Coach, a 44 éves edző, aki védekező stratégiákat és egyéb okos dolgokat okított egy középiskolában. Kedvenc fegyvere a láncfűrész és a Desert Rifle. Ő a csapat legidősebb tagja, így a többiek hallgatnak, és némileg felnéznek rá. Következő túlélőnk egy 35 éves szerencsejátékos, Nick. Kicsit bizalmatlan a többiek felé, de ha túl akarja élni ezt az egészet, akkor muszáj megbíznia társaiban. Az ő kedvencei pedig a mesterlövészek és a Magnum. A csapat legifjabb tagja a 23 éves autószerelő, Ellis. Fiatal korából adódóan ő a legoptimistább és legvidámabb a csapatban, aki mindent megtesz, hogy lenyűgözze újdonsült cimboráit. Kedvence a gránátvető és a gitár.


Végül, de nem utolsó sorban következzen az egyetlen női túlélő, a 29 éves Rochelle. A járvány kitörése előtt egy jó nevű csatornánál volt asszisztens, de amint elszabadult a vírus, és a kollégák lebetegedtek, igazi híradóssá küzdötte fel magát. A hölgyemény kedvence a balta és az AK-47. Ezzel a kis csapattal fogunk küzdeni az élőhalottak hordái ellen. Akárcsak az első részben, itt is mindegyikük jól megírt karakter saját személyiséggel, és jól eltalált párbeszédekkel, beszólásokkal bír.

Most, hogy megismertük hőseinket, nézzük az új kampányokat. Összesen 5 darabot kapunk belőlük, kampányonként átlag 4-5 pályával, amik az előző játék történései után 1 héttel játszódnak. Az első részhez képest némileg újdonság, hogy a kampányok között összefüggés van, ez egész egy nagy történetként fogható fel. Az intróban láthattuk, hogy épp csak lekésik a helikoptert, és ott maradnak a tetőn. Az első kampány innen indul, célunk valahogy kijutni a városból. Ehhez a helyi plázába vesszük az irányt, ahol elég ötletes módon sikerül megmenekülni. Ezt követően egy vidámparkhoz jutunk el, amin keresztülvágva egy koncert fényeffektusaival kell felhívnunk magunkra a közelben lévő helikopter figyelmét.


Miután kijutottunk a koncertről, a mocsárba visz az utunk, ugyanis az összes kampány Louisiana államban játszódik. A mocsáron átküzdve magunkat hajóval menekülünk el, és itt lép be a történetbe egy NPC, a hajó kapitánya, Virgil. Az ő utasításai alapján jutunk el a hajójához, és a következő rövid, de annál nehezebb fejezetben az ő utasítására kell üzemanyagot szereznünk a hajóhoz, és végül ő visz el minket az evakuálási ponthoz is. A benzinszerzős résznél kösse fel mindenki a felkötni valót, ugyanis elég keményre sikerült ez a pár pálya. A befejező epizód szintén nem sok jót tartogat, amikor egy bombázás alatt álló városon kell átverekednünk magunkat, ráadásul az utolsó métereket egy romos hídon kell megtennünk, amin csak úgy hemzsegnek szürke barátaink.

A fentiekből is látszik, hogy az első részben megszokott "jön a horda, bírd ki x percig és szállj fel a mentőeszközre" megoldást némileg átvariálták, ráadásul néhol egész ötletesen (pl. a Dead Center végén benzint kell gyűjtenünk egy autóba). Másik újdonság a nappali pályák megjelenése. Döntse el mindenki magának, hogy ez mennyire volt jó ötlet, de szerintem annyira nem. Megöli a hangulatot, amit a L4D sötét pályáin érezhettünk, egyszerűen nem ugyanaz. Szerencsére akadnak itt is éjszakai pályák, melyek főleg a mocsárban meg a vidámparkban lettek nagyon hangulatosak. A nappali pályák ezen részek hangulatához fel sem érnek. A pályákon túlesve nézzük az új zombihaverokat. Az egyszerű, úgynevezett common infectedek új külsőt kaptak. Leginkább rövidnadrágban, kezeslábasban stb. érte őket a fertőzés, de akadnak köztük új egyedek is. Az első fejezetben a vírus megfékezésére kiküldött CEDA-ügynökök nagy része is elkapta az "influenzát", ezért gyakorta fogunk HAZMAT-ruhás fertőzötteket irtani. Érdemes szétnézni utánuk, ugyanis néha eldobálnak Boomer taknyot, amikért achievementet kapunk. Mellesleg a köpetet dobálhatjuk, akárcsak a Molotov koktélt és a csőbombát, így külön is megtalálhatóak. Az eredmény ugyanaz, mintha minket köpnének le. A kiválasztott célpontra rádobjuk a hányást, és a többiek őt kezdik el támadni. Hasznos lehet akkor, ha egy helyre szeretnénk csalni a zombikat.


CEDA-s barátainkat követik a vidámparki bohócok. Ők egyfajta parancsnokként funkcionálnak, ugyanis a cipőjük - vagy nem tudom mijük - csipogó hangot ad ki, ezért vonzza a többi fertőzöttet, mi pedig már messziről halljuk, hogy itt bizony bohóc kolléga fog minket üdvözölni. Ha találkozunk velük, elsőnek őket likvidáljuk, különben folyamatosan jönnek a fertőzöttek. Kevésbé viccesek a következő zombik, az úgynevezett sáremberek (mudmen). Na, őket nem egyszerű kiszúrni a tömegben, meg úgy általában, mivel négykézláb mászkálnak, és úgy néznek ki, mint Gollam, ami egy mocsári vizes környezetben nem túl szembetűnő. Egy tipp: ha folyamatosan sebesülünk a vízben, akkor lőjünk/üssünk magunk köré párat lábmagasságban (bár most már azok nem látszanak), és reméljük, hogy eltaláljuk zaklatónkat.

Kevésbé különlegesek az építőmunkások, akiket könnyen ki lehet szúrni a láthatósági mellényük miatt. Az utolsó új sima fertőzöttek a rohamosztagosok. Na, ők szívós jószágok, ugyanis tetőtől-talpig golyó- és ütésálló védőruhát hordanak, és csak hátulról sebezhetőek.


Jöjjenek a speciális ellenfelek. Kezdjük a régi jó ismerősökkel. Smoker barátunk új külsőt kapott, a boomer pajtás pedig női változatot. A hunter és a tank nem változott semmit, csak utóbbi élénkebb, rózsaszínesebb külsőt kapott, így könnyebb észrevenni. Mindenki kedvenc boszorkánya új trükköt tanult, mégpedig a sétálást. Bizony, az eddigi egy helyben sírdogáló kislányok mellett most már sétáló változatokkal is összefuthatunk. Ez egy szűk átjáróban, folyosón elég zavaró lehet, tehát legyünk résen és észnél. Kivéve persze, ha le akarjuk teríteni, akkor a régi módszerek tökéletesen működnek.

Az újoncokat hárman képviselik, név szerint a spitter, a charger és a jockey. A spitter, mint a neve is mutatja, radioaktív folyadékot fog köpködni. Elég nagy területet képes beteríteni, és elhalálozásnál is elereszt magából némi folyadékot, úgyhogy csak óvatosan. A charger egy nagydarab fertőzött, akinek az egyik keze akkora, mint a tanké. A neve onnan ered, hogy bika módjára "felszívja magát", nekünk rohan és letaglóz. Ha ez még nem lenne elég, a nagy kezével megragad, és folyamatosan a földhöz vág minket egészen addig, míg egy másik túlélő nem végez vele. Jellegzetes bődülését messziről hallani, így van idő felkészülni rá.


A végére hagytam a legidegesítőbb, legvisszataszítóbb kis mocskot, a jockey-t. Ez a kis gnóm hasonlít egy kicsit Samre az Evil Dead Regenerationből, de Sam jó arc, a jockey meg nem. A kis rohadék pszichopata módjára nevetgél, és amint a közelébe ér egy túlélő, ráugrik a fejére, és onnantól, amíg le nem szedik, irányítja a karaktert, és nem tehetünk semmit. Elég idegesítő, amikor bevezet minket a legnagyobb zombitömegbe, ahonnan esélyünk nincs kijutni.

Persze az új ellenfelekhez új fegyverek is járnak. Az első rész szegényes választéka most jócskán bővül, van miből válogatni. Gépfegyverből többféle akad, a már említett AK-47 mellett van itt a klasszikus assault rifle és annak egy másik változata. Shotgunból megkapjuk az assault shotgunt, mely elég rendes pusztításra képes, bár nem sokban különbözik a 10 lövéses automata shotguntól. A pisztolyok terén egy újdonság van, a már szintén említett Magnum. Ebből csak egy lehet nálunk, és csak nyolc töltény van a tárában, viszont egy lövés egy zombi alapon működik. Igen hasznos jószág. Kapunk még egy gránátvetőt is, melynek lassú újratöltésért kárpótol a pusztító ereje. A pályákon felvehetünk robbanó- és gyújtótöltényeket, amiket a földre lehelyezve fő fegyverünk egy tárnyi spéci golyót kap, amit okosan érdemes beosztani.


Elérkeztünk a program legjobb újításához, a már sokat emlegetett közelharci fegyverekhez. Utólag belegondolva érthetetlen, hogy maradhattak ki az L4D-ből. Egy megkötés vonatkozik rájuk, mégpedig az, hogy vagy ez van nálunk, vagy pisztoly. Nézzük, mit vehetünk magunkhoz: akad itt balta, katana, machete, feszítővas (ki sem maradhatott volna Gordon Freeman alapfegyvere), krikettütő, gumibot, serpenyő (!), gitár (úgy látszik vettek át ötleteket a Dead Risingból is) és végül minden idők leghangulatosabb zombihentelő eszköze, a láncfűrész.

Iszonyatosan poénos, ahogy ezekkel berontunk a fertőzöttek közé, egy suhintással hármat-négyet is elintézünk, ráadásul a javított fizikai motornak hála testrészspecifikus sebzést okozunk, a'la Dead Space. Tehát szabdalhatjuk a testrészeket, kettévághatjuk a zombikat, darabokat szakíthatunk ki a testükből stb. Ez a rész igen látványosra sikerült, ezért elég sokat hanyagoltam pisztolyokat, és inkább daraboltam közvetlen közelről, hisz töltényspóroló megoldás és kisebb az esélye hogy egy riasztóval ellátott autót véletlenül eltaláljunk. A végére maradtak az új játékmódok, mivel azok is akadnak. Kettő, hogy egész pontos legyek. Az első a Scavange Hunt. Ebben a játékmódban két csapat játszik, hasonlóan a Versus-hoz. A túlélők feladata benzines hordókat gyűjteni generátorok beindításához (vagy autóhoz), ráadásul időre. Minden egyes sikeresen betöltött kanna plusz időt jelent, de ha ez lejár, és az egyik túlélőnél épp van egy kanna, akkor hosszabbítást kapnak. A fertőzöttek dolga értelemszerűen ennek a megakadályozása, a túlélők lemészárlásával, vagy pedig a kannák felrobbantásával.

Másik a Realism, vagyis a realizmus mód. Ebben a módban a kampányokat játszhatjuk végig, csak némi változtatással. A tárgyak nem világítanak a földön, a zombik sokkal erősebbek, gyakorlatilag csak a fejlövés végez velük. Ha legyűrnek minket, akkor nincs földön fetrengés míg talpra nem állítanak, hanem azonnal meghalunk, és később sem születünk újjá a pályán. Ugyanez érvényes a witch-re is, aki egyetlen csapással kivégez bennünket. Ennek kiküszöbölésére van a defibrillátor: ha valaki lefekszik, akkor ezzel fel tudjuk éleszteni. Akinél a felélesztő szerkezet van, az nem vihet magával medkitet.

Apropó medkit. A fájdalomcsillapító helyett most már adrenalint is felvehetünk, mely egy kicsit megdobja az életünk, ráadásul rövid időre még a játékot is felpörgeti, ami hasznos lehet, ha épp a fejezet végi mentőegységhez sietünk.

Grafika: A jó öreg Source motor még mindig nagyon jól néz ki, ráadásul rengeteget fejlődött az elmúlt egy év alatt. Javított fizika, új effektek, szebb textúrák kerültek a programba. Ami viszont zavart, azok a nappali pályák voltak. Nekem valamiért rajzfilmesnek tűntek ezek a részek, ráadásul a sima fertőzöttek annyira nincsenek kidolgozva, mint speciális társaik, és ez napfényben eléggé szembetűnő. A szokásos holttestek-belelógnak-a-falba hiba megmaradt, de idővel talán kijavítják. Ezeket leszámítva nagyon jól néz ki a program.

Kezelőfelület: Ugyanaz, mint az elődnél, semmi változtatás - de hát minek változtatni azon, ami eddig is kiválóan működött? Szintén játszható gamepaddel is.

Játszhatóság: A játékmenet sem sokat változott az első rész óta, viszont az újítások igencsak megdobják a hangulatot. Viszont megint elég kevés pályát kaptunk.

Intelligencia, nehézség: Intelligenciáról nem nagyon beszélhetünk, mivel a fertőzöttek csak jönnek és kész, nem is várunk el mást tőlük. Bár néha eléggé eltévelyedve rohangálnak, és néha akkor sem vesznek észre, ha az orruk előtt állunk. A speciális fertőzöttek viszont túl jól teljesítenek, főleg a jockey, ráadásul a program elég sűrűn adagolja őket a pályákon. Az AI Director 2.0 igencsak megnehezíti a dolgunkat, így kihívás akad bőven, főleg Realism módban.

Hangok, zene: Kiváló munka, ezt el kell ismerni. A főmenüben megszólaló L4D theme bendzsó változata zseniális, és hasonló zenei körítés kísér minket az egész játék során. A zombik hangjai maradtak változatlanok, az újoncoké pedig szintén jól sikerültek. A túlélők szinkronja is kiváló lett, ráadásul, ha újrakezdünk pályákat, akkor többféle párbeszédverziót is hallhatunk, nemcsak mindig ugyanazt.

Összefoglalás: Azt kell mondjam, igazán jól sikerült folytatás lett a Left 4 Dead 2. Izgalmas új kampányok, új ellenfelek és fegyverek, valamint a közelharc mind nagyon jól illeszkednek a L4D-univerzumba, ráadásul mindezt igen alacsony gépigény mellett, és ezúttal akár magyar nyelvű felirattal is. Nem igazán lehet rosszat írni, de azt meg kell említenem, hogy a szerverkereső nem mindig működik tökéletesen. Nem egyszer kellett új szervert indítani, mivel a talált szerveren mindenki 300-500-as pinggel volt jelen, ami nem a legjobb. Ráadásul sokáig tart a keresés is, néha 1 percig is vártunk, mire játszhattunk. Reméljük, ez még csak a kevés szerver miatt van így, és később javul a helyzet. Akinek bejött az első rész, az imádni fogja a folytatást, reméljük, a Valve azért az előd támogatásáról sem feledkezik el.

A játékot bemutató videó