Szekeres Viktor
Gamer - Játék a végsőkig
Gerald Butler ígéretes számítógépes játékban irtja az ellent, a bibi az, hogy emberként. És őt is emberek irányítják. Bruce Willis pedig végig halott.
Legyünk közhelyesek? Azok leszünk, de muszáj elsiratni az alapötletet, amiből még talán ki is lehetett volna hozni valami tökös akciófilmet, főleg, hogy a főszerepre a Csúf igazság című romantikus komédiából is ismert Gerald Butlert sikerült megnyerni. A gond, hogy a rendezői székbe Mark Neveldine és Brian Taylor ült és ez meg is látszott a filmen: valószínűleg szűk lehetett az a szék, mert egyszerűen nem fértek el benne ketten, így kénytelenek voltak izegni-mozogni.
Az izgés-mozgás pedig átragadt a mostanában meglehetősen sokat foglalkoztatott epilepsziás operatőrre is, sőt, az utómunkálatok sem mentek teljesen flottul. Úgy tűnik mind a vágót, mind az effectus specialis fő irányítóját megszállta valami túlmozgásos kór. Mindennek végeredménye az lett, hogy korrekt Menekülő ember - Death Race - Hasonmás klón helyett a Gamer - Játék a végsőkig valami iszonyatosan túleffektezett, tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott, de megvalósításilag csak 14 éven aluliak számára élvezhető katyvasz lett.
Persze el kell ismernünk, hogy a Crank és a Crank 2. után meglepetés senkit nem érhetett, mindenki tudta, hogy az új Neveldine/Taylor-film sem lesz egyszerű, de ismét csak a Crank 2.-nél felmerülő kérdést tudjuk feltenni: a kevesebb nem lett volna ezúttal is több? Az öncélúságnak is vannak határai, s bár a Gamer olykor valóban hihetetlenül jól visszaadja egy videójáték fílingjét, sokkal többször rúg luftot. (Akinek meg a játékfíling annyira bejön, az inkább játsszon.)
Ja, hogy essen szó arról is, hogy miről szól a film? Oké, ezen ne múljon. Egy olyan társadalomról, melyben egy Sims-szerű, Second Life-szerű valóságjáték hódítja meg a népet, amelyben a játékosok karosszékükből irányíthatnak más embereket, élhetik mások életét, miközben azok, akiket irányítanak, ugyancsak szabad akarattal rendelkező, a munkára önszántukból jelentkezőkből kerülnek ki. A sikerjáték fejlesztője második alkotásának egy akciódúsabb alkotást készít, melyben börtöntöltelékekkel lehet akciózni életre-halálra. Akinek van pénze fizethet azért, hogy egy halálraítélttel más szerencsétleneket kaszaboljon le, miközben az ő élete is veszélyben forog. Embertelen játék ez, de a jutalom (a 30 siker utáni szabadulás) természetesen mindent elhomályosít. Gerald Butler, akarom mondani, Kabel pedig már 29-nél tart.
Hiába a jövő, hiába a scifi-elemek, az utópisztikus társadalom megjelenése, ha a Gamer nem tudja magáról eldönteni, hogy milyen film legyen. Nyilván nem túl komoly, viszont épp ezért érthetetlen, hogy olykor miért akar komollyá, tartalmassá válni. Ezeken a banánhéjakon már eleve elsiklana, de a nagyobb gond, hogy a kreatív vizuális káosz ellenére (melyben csak a készítők látják a rendszert) a Gamer története teljesen érdektelen, tipikus, közhelyes. Így hiába tesznek meg mindent a rendezők a külcsínt illetően, hiába eresztik el fantáziájukat, a belbecsre sajnos már nem jutott elegendő fantázia.
A Gamer - Játék a végsőkig így hát meglehetősen élvezhetetlen film lett, amelyben Marilyn Mansonos és Bloodhound Ganges zenei aláfestéssel próbálják visszaadni a tiritarka, ámde üres jövő képét. Talán, ha spóroltak volna egy kicsit az effektekkel, talán, ha visszavettek volna a moralizálásból, akkor egy komolytalan akciómóka kisülhetett volna a Gamerből, de így csak egy rettentően nagy luftról beszélhetünk.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Legyünk közhelyesek? Azok leszünk, de muszáj elsiratni az alapötletet, amiből még talán ki is lehetett volna hozni valami tökös akciófilmet, főleg, hogy a főszerepre a Csúf igazság című romantikus komédiából is ismert Gerald Butlert sikerült megnyerni. A gond, hogy a rendezői székbe Mark Neveldine és Brian Taylor ült és ez meg is látszott a filmen: valószínűleg szűk lehetett az a szék, mert egyszerűen nem fértek el benne ketten, így kénytelenek voltak izegni-mozogni.
Az izgés-mozgás pedig átragadt a mostanában meglehetősen sokat foglalkoztatott epilepsziás operatőrre is, sőt, az utómunkálatok sem mentek teljesen flottul. Úgy tűnik mind a vágót, mind az effectus specialis fő irányítóját megszállta valami túlmozgásos kór. Mindennek végeredménye az lett, hogy korrekt Menekülő ember - Death Race - Hasonmás klón helyett a Gamer - Játék a végsőkig valami iszonyatosan túleffektezett, tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott, de megvalósításilag csak 14 éven aluliak számára élvezhető katyvasz lett.
Persze el kell ismernünk, hogy a Crank és a Crank 2. után meglepetés senkit nem érhetett, mindenki tudta, hogy az új Neveldine/Taylor-film sem lesz egyszerű, de ismét csak a Crank 2.-nél felmerülő kérdést tudjuk feltenni: a kevesebb nem lett volna ezúttal is több? Az öncélúságnak is vannak határai, s bár a Gamer olykor valóban hihetetlenül jól visszaadja egy videójáték fílingjét, sokkal többször rúg luftot. (Akinek meg a játékfíling annyira bejön, az inkább játsszon.)
Ja, hogy essen szó arról is, hogy miről szól a film? Oké, ezen ne múljon. Egy olyan társadalomról, melyben egy Sims-szerű, Second Life-szerű valóságjáték hódítja meg a népet, amelyben a játékosok karosszékükből irányíthatnak más embereket, élhetik mások életét, miközben azok, akiket irányítanak, ugyancsak szabad akarattal rendelkező, a munkára önszántukból jelentkezőkből kerülnek ki. A sikerjáték fejlesztője második alkotásának egy akciódúsabb alkotást készít, melyben börtöntöltelékekkel lehet akciózni életre-halálra. Akinek van pénze fizethet azért, hogy egy halálraítélttel más szerencsétleneket kaszaboljon le, miközben az ő élete is veszélyben forog. Embertelen játék ez, de a jutalom (a 30 siker utáni szabadulás) természetesen mindent elhomályosít. Gerald Butler, akarom mondani, Kabel pedig már 29-nél tart.
Hiába a jövő, hiába a scifi-elemek, az utópisztikus társadalom megjelenése, ha a Gamer nem tudja magáról eldönteni, hogy milyen film legyen. Nyilván nem túl komoly, viszont épp ezért érthetetlen, hogy olykor miért akar komollyá, tartalmassá válni. Ezeken a banánhéjakon már eleve elsiklana, de a nagyobb gond, hogy a kreatív vizuális káosz ellenére (melyben csak a készítők látják a rendszert) a Gamer története teljesen érdektelen, tipikus, közhelyes. Így hiába tesznek meg mindent a rendezők a külcsínt illetően, hiába eresztik el fantáziájukat, a belbecsre sajnos már nem jutott elegendő fantázia.
A Gamer - Játék a végsőkig így hát meglehetősen élvezhetetlen film lett, amelyben Marilyn Mansonos és Bloodhound Ganges zenei aláfestéssel próbálják visszaadni a tiritarka, ámde üres jövő képét. Talán, ha spóroltak volna egy kicsit az effektekkel, talán, ha visszavettek volna a moralizálásból, akkor egy komolytalan akciómóka kisülhetett volna a Gamerből, de így csak egy rettentően nagy luftról beszélhetünk.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése