Szekeres Viktor
Crank 2 - Magasfeszültség
Csövi Chelios visszatér! Bár a Crank első része pörgős akcómuri volt és folytatás után kiáltott, csúnyán megbukott. A készítők mégis előálltak egy második résszel. Bár ne tették volna...
Neveldine és Taylor, így nevezik magukat a rendezők/írók filmjeik stáblistáján, spártai egyszerűséggel, lazasággal, cseppet sem nagyképűen. Bár ha azt nézzük, van is mire felvágniuk, hiszen a Crank - Felpörögve a moziban ugyan a kutyát nem érdekelte, de a kevésbé igényes piac közönsége körében, a DVD-vásárlóknál már nagyon jól szerepelt. Így, legyen bármily meglepő is, a duó folytatta a Cranket, s ami még nagyobb meglepetés, úgy gondolták, hogy egy második rész siker lehet a filmszínházakban is.
Sajnos rosszul gondolták, hiszen a Crank 2 - Magasfeszültség még nagyobbat hasalt, mint elődje, pedig hasonló példák tucatjai mutatják, hogy egy DVD-s sikerre lehet építeni. Logikus elképzelés azt hinni, hogy a nyitórészt nem a moziban megtekintők a 2. részre özönleni fognak, lásd mondjuk a Kalandférgek esetét.
A Crank 2. része onnan folytatódik, ahol az első véget ért - csak 3 hónappal később. Chev Chelios természetesen nem halt meg (akad ember, aki ezt hitte?). Egy zuhanásnál több kell annál, hogy hidegre kerüljön, de elég rossz bőrben van. Viszont a bőre továbbra is része a testének, azonban a szíve már nem, ugyanis azt kicserélték egy gépi ketyegőre. Cheliost persze nem olyan fából faragták, hogy az efféle önkéntes transzplantációkat jámbor módon tűrje, inkább felkerekedik, hogy megpróbáljon rálelni a szívére, miközben folyamatosan elektromossággal próbálja táplálni acélszívét.
A Cranknek már az első részét sem lehet komolyan venni. Szinte láttuk a kamera mögül kacsintgató rendezőket (ők sem vették komolyan szerencsére), és természetesen így kell a 2. részhez is hozzáállni. Mint legutóbb, a számítógépes játékokra hajazó főcím most is tudatosítja a nézőben, hogy mi a nagy harci helyzet, s erre csak ráerősít az első, konténeres akciójelenet, amit ugyancsak átemelhettek volna egy videójátékból.
A kezdés jó, azonban mikor elindul az újabb flúgos futam akkor az ember rádöbben, hogy az egykor még jópofa akciófilmből a második részre menthetetlenül egy metamfetaminnal dúsított, mocskos rajzfilm lett. Hiába pörög az akció, hiába hajt Jason Statham, a végeredmény egy gyakran értékelhetetlen katyvasz. Mert bár jó látni az első részből visszatérő szereplőket, azt, ahogy élvezik a film minden egyes percét és nem zavarja őket, ha (szó szerint) kutyába kell lemenniük a rendezők kedvéért, a nézőre mégsem ragad át ez a lelkesedés.
A Crank 2 - Magasfeszültség, sajnos inkább lett beteges rendezői maszturbáció, egy akciópornó, mintsem filmként értelmezhető alkotás. Szó se róla, vannak remek pillanatai, élvezhető olykor, jó látni egyes elborult ötleteket és Jason Statham is odateszi magát, de ettől még a képsorok nem állnak össze egy egésszé, szinte nulla a koherencia bennük. (Persze még így is élvezhetőbb, mint egy Szállító 3, csakhogy egy Statham-folytatással vessük össze.)
Sajnos Neveldine/Taylor azt hitte, hogy csak akkor működik egy folytatás, ha a "még, még, még" filozófiát követve készítik el, ha még durvább, még erőszakosabb, még látványosabb lesz a végeredmény. Így viszont átestek a ló túloldalára. Egyszerűbb lett volna csak tartani az első résszel felállított szintet, hisz a 2. részben még a fényképezés módja, a vizuális trükkök is fáradtnak, ötlethiányosnak tűntek, szemben az első epizóddal.
A Crank 2 öncélúságától eltekintve azt hiszem, szívesen találkoznék az elborult fantáziájú rendezőkkel, ha másért nem, hogy megszorítsam a kezüket, hiszen megpróbálták feldobni a műfajt és tudatosítsam bennük, hogy olykor a kevesebb több. Az biztos, hogy Neveldine és Taylor nem egyszerű eset, épp ezért kíváncsian várjuk a duó legújabb filmjét, a Gamert Gerald Butlerrel, melynek bemutatója szeptember 4-én lesz Amerikában. Aki pedig addig is elütné valamivel az időt és bejött neki a páros, annak ajánlom az itthon csak DVD-n megjelent, elég nagyot bukó Boncasztalt (Pathology), melyet íróként jegyez Neveldine és Taylor.
Neveldine és Taylor, így nevezik magukat a rendezők/írók filmjeik stáblistáján, spártai egyszerűséggel, lazasággal, cseppet sem nagyképűen. Bár ha azt nézzük, van is mire felvágniuk, hiszen a Crank - Felpörögve a moziban ugyan a kutyát nem érdekelte, de a kevésbé igényes piac közönsége körében, a DVD-vásárlóknál már nagyon jól szerepelt. Így, legyen bármily meglepő is, a duó folytatta a Cranket, s ami még nagyobb meglepetés, úgy gondolták, hogy egy második rész siker lehet a filmszínházakban is.
Sajnos rosszul gondolták, hiszen a Crank 2 - Magasfeszültség még nagyobbat hasalt, mint elődje, pedig hasonló példák tucatjai mutatják, hogy egy DVD-s sikerre lehet építeni. Logikus elképzelés azt hinni, hogy a nyitórészt nem a moziban megtekintők a 2. részre özönleni fognak, lásd mondjuk a Kalandférgek esetét.
A Crank 2. része onnan folytatódik, ahol az első véget ért - csak 3 hónappal később. Chev Chelios természetesen nem halt meg (akad ember, aki ezt hitte?). Egy zuhanásnál több kell annál, hogy hidegre kerüljön, de elég rossz bőrben van. Viszont a bőre továbbra is része a testének, azonban a szíve már nem, ugyanis azt kicserélték egy gépi ketyegőre. Cheliost persze nem olyan fából faragták, hogy az efféle önkéntes transzplantációkat jámbor módon tűrje, inkább felkerekedik, hogy megpróbáljon rálelni a szívére, miközben folyamatosan elektromossággal próbálja táplálni acélszívét.
A Cranknek már az első részét sem lehet komolyan venni. Szinte láttuk a kamera mögül kacsintgató rendezőket (ők sem vették komolyan szerencsére), és természetesen így kell a 2. részhez is hozzáállni. Mint legutóbb, a számítógépes játékokra hajazó főcím most is tudatosítja a nézőben, hogy mi a nagy harci helyzet, s erre csak ráerősít az első, konténeres akciójelenet, amit ugyancsak átemelhettek volna egy videójátékból.
A kezdés jó, azonban mikor elindul az újabb flúgos futam akkor az ember rádöbben, hogy az egykor még jópofa akciófilmből a második részre menthetetlenül egy metamfetaminnal dúsított, mocskos rajzfilm lett. Hiába pörög az akció, hiába hajt Jason Statham, a végeredmény egy gyakran értékelhetetlen katyvasz. Mert bár jó látni az első részből visszatérő szereplőket, azt, ahogy élvezik a film minden egyes percét és nem zavarja őket, ha (szó szerint) kutyába kell lemenniük a rendezők kedvéért, a nézőre mégsem ragad át ez a lelkesedés.
A Crank 2 - Magasfeszültség, sajnos inkább lett beteges rendezői maszturbáció, egy akciópornó, mintsem filmként értelmezhető alkotás. Szó se róla, vannak remek pillanatai, élvezhető olykor, jó látni egyes elborult ötleteket és Jason Statham is odateszi magát, de ettől még a képsorok nem állnak össze egy egésszé, szinte nulla a koherencia bennük. (Persze még így is élvezhetőbb, mint egy Szállító 3, csakhogy egy Statham-folytatással vessük össze.)
Sajnos Neveldine/Taylor azt hitte, hogy csak akkor működik egy folytatás, ha a "még, még, még" filozófiát követve készítik el, ha még durvább, még erőszakosabb, még látványosabb lesz a végeredmény. Így viszont átestek a ló túloldalára. Egyszerűbb lett volna csak tartani az első résszel felállított szintet, hisz a 2. részben még a fényképezés módja, a vizuális trükkök is fáradtnak, ötlethiányosnak tűntek, szemben az első epizóddal.
A Crank 2 öncélúságától eltekintve azt hiszem, szívesen találkoznék az elborult fantáziájú rendezőkkel, ha másért nem, hogy megszorítsam a kezüket, hiszen megpróbálták feldobni a műfajt és tudatosítsam bennük, hogy olykor a kevesebb több. Az biztos, hogy Neveldine és Taylor nem egyszerű eset, épp ezért kíváncsian várjuk a duó legújabb filmjét, a Gamert Gerald Butlerrel, melynek bemutatója szeptember 4-én lesz Amerikában. Aki pedig addig is elütné valamivel az időt és bejött neki a páros, annak ajánlom az itthon csak DVD-n megjelent, elég nagyot bukó Boncasztalt (Pathology), melyet íróként jegyez Neveldine és Taylor.