Szekeres Viktor
G.I. Joe: A Kobra árnyéka
A szerelem mindent legyőz. Ez is lehetne a mottója a legújabb Hasbro-mozinak, amely szerencsére jobb lett, mint a Transformers 2. Persze nem volt nehéz dolga.
Olykor jól esik olyan kritikát írni, ahol az ember sutba dobja elveit, ahol hobbiszerűen köpködni kezd (nem azért, mert rossz a film) és a történet egyes részeit pécézi ki, holott az ilyesmi távol áll tőle, de olykor le kell venni az álarcot és világgá kürtölni a frusztrációt. Kezdhetjük azzal, hogy bárcsak számítógépes játékból készítenének ilyen lelkesedéssel filmeket mostanában, mint gyerekjátékokból, bár a bevételi adatok azt mutatják, hogy az ember inkább olyan filmre ül be, aminek főhőseit utána kézbe is tudja venni, mintsem virtuális figurák kalandjaira.
Az először a 60-as években piacra dobott G.I. Joe-figurák itthon is nagyon népszerűek voltak a maguk idején és a Hasbro a film után újabb babadömpinget fog szórni a (leendő) fogyasztókra. Végre nem csak a gazdag osztálytársak jussa lesz a Kígyószemmel és a Bárónővel való játszadozás. Ehhez a Joe-reneszánszhoz pedig a cég forgatott egy 100 perces reklámfilmet is, aminek különlegessége, hogy csak moziban adják (egyelőre) és fizetni kell a megtekintéséért. A sztorival nem is kell foglalkozni: vannak jó- és rosszfiúk, plusz egy csúnya fegyver, ami pusztítást hoz arra, aki ellen bevetik. Ennyi.
Kész röhej, hogy a G.I. Joe: A Kobra árnyéka olyan agyatlan akciófilm, aminek írd és mondd, van forgatókönyve. Itt tényleg próbálkoztak az írók, tényleg akartak történetet mesélni, megkíséreltek némi hátteret teremteni a szereplőknek. A szándék nemes volt - a szkript viszont teljesen következetlen. Mindenki utálja azokat a nézőket, akik film közben noteszba jegyzetelik a hibákat, bakikat, logikátlanságokat. Rusnya egy fajról van szó, hiszen ők nem élvezni akarják a filmet, hanem fogást keresni rajta. A G.I. Joe-ban viszont valóban olyan ordító butaságok vannak, amik egy agyatlan akciómoziba sem férnek bele. (Lehet ugrani pár bekezdést, most összeszedetlen durrogás jön, ami eddig nem volt jellemző ránk.)
Kezdhetnénk azzal, hogy hiper-szuper elit G.I. Joe-k egyáltalán nem olyan hiper-szuper elitek, mint ahogy beállítják őket. Nagyjából a Halálcsillag rohamosztagosai szintjén mozognak: berohannak a képbe, hogy a pár fős ellenség leszedhesse őket. Folytathatnánk azzal, hogy emberhiány okán vagy más indíttatásból a fő-fő-fő világmegmentő küldetésre épp két kezdő Joe-t küldenek el fontos feladatot ellátni, s befejezhetnénk azzal, hogy a mindenkit egy szemvillanás alatt kivégző gonosz-duó a halom Joe mellett teljesen értelmetlen módon kinyír egy kvázi titkárnőt (laikusnak az, hozzáértőnek Cover Girl), azonban nem végez a fő-főnökkel. Vagy mindkettő, vagy egyik se, de ez így nem járja profiéknál.
De ilyesmivel nem foglalkozunk, hiszen ha filmek, akkor suspension of disbelief, vagyis félre kell rakni minden hitetlenkedést és el kell fogadni a látottakat. Persze valljuk meg, hogy a lövés helyett túl sokat beszélő és ezzel elbukó főgonosz akkora klisé, hogy mi kérünk elnézést érte. Az pedig, hogy a "sok dumát" a gonoszokat sakkban tartó főhőssel is eljátsszák, tényleg csak hab a tortán.
Szóval a szkriptet ostorozni kell. Hiába találják ki okosan, hogy miképp mutassák be nekünk a Joe-k háttértörténetét, ha csak elvétve alkalmazzák. S hiába akarják hihetetlen lángelmének beállítani a főgonoszt, ha egy kezdő bokorugró egy teljesen random ötlettől vezérelve rájön először arra, hogy csakis egyféleképp találhatott rájuk az ellenség, majd pedig a világ számos városából épp oda logikázzák ki a rosszfiúkat, ahova valóban tartanak. Tudom, mindezek nélkül film sem lenne, a világ is elpusztulna, de ha már sztorit kapott a film, akkor nem lenne szabad ennyire trehányul kezelni azt. Persze az a hülye, aki ilyesmin fennakad, főleg egy G.I. Joe-film kapcsán. Mindenesetre míg a Transformers 2 szkriptjét szándékosan lebutították, addig a G.I. Joe-ét elképzelés nélkül írták nem túl tehetséges emberek.
Nyilván senki nem a történet miatt váltott jegyet a filmre, hanem a látványért, s bár olykor nagyon jó effekteket láthatunk, sajnos (vagy szerencsére?) a gigantikus párizsi üldözős jelenet olyan, mintha egy rajzfilmet néznénk. Ha 175 millió dollárból "csak" ennyire futja, akkor lehet, hogy nem kéne terhelni a számítógépeket, nem kéne fogyasztani a processzoridőt és meg lehetne próbálkozni földhöz ragadtabb megoldásokkal.
Igazából a fent említett történetbeli hiányosságokat azonnal feledteti az, hogy a Transformers-szel ellentétben ezúttal megpróbáltak valami sztorit keríteni az akciójelenetek köré, s hiába azonos a két filmnek a producere, a G.I. Joe-ból szerencsére nem lett négy éves gyerek értelmi szintjére belőtt poénokkal operáló, szellentős techdemó. Ehelyett egy a szokásos kliséket, többek között a vicces négert használó látványfilmet kapunk, amely ugyan egy szemernyivel sem érdemel jobb érdemjegyet, mint a közepes, de legalább nem lett akkora ciki, mint a robotok második eljövetele.
Ha már ilyen ostorzó hangulatú kritikát írunk, akkor emlékezzünk meg a magyar szinkronról. Pocsék, nem egyszer magyartalan fordítással van dolgunk, összecsapott, nemtörődöm munka látszatát kelti, s mindezt az angol szöveg ismerete nélkül jelezzük. Másrészt a szinkronrendező érdemelne pár hetes eltiltást, ugyanis a film két csavarja közül az egyiket azon nyomban lelövi a szinkronhang-választással, felidézve ezzel olyan szinkrontörténeti böszmeségeket, mint a Gyűjtő vagy a Közönséges bűnözők magyar verziói. Ha már nem sikerül olyan színészt választani, akinek nincs jellegzetes hangja, aki el tudja változtatni megfelelően azt, akkor megsúgom, nyugodtan lehet két hangot használni. Annak érdekében, hogy a nézői szórakozási fok ne csorbuljon.
A G.I. Joe: A Kobra árnyéka tipikus nyári akciófilm a felejthető típusból. Sokat nem kell várni tőle és akkor nem fog csalódni az ember, főleg, ha elő tudja rántani a farzsebéből a gyermeki énjét. Mindenesetre remélhetőleg ezen a "nem kell sokat várni tőle" kategórián végre túllép Hollywood, és ha jön egy nagyszabású akciófilm akkor nem az lesz a hülye, aki nagy elvárásokkal bír. Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Olykor jól esik olyan kritikát írni, ahol az ember sutba dobja elveit, ahol hobbiszerűen köpködni kezd (nem azért, mert rossz a film) és a történet egyes részeit pécézi ki, holott az ilyesmi távol áll tőle, de olykor le kell venni az álarcot és világgá kürtölni a frusztrációt. Kezdhetjük azzal, hogy bárcsak számítógépes játékból készítenének ilyen lelkesedéssel filmeket mostanában, mint gyerekjátékokból, bár a bevételi adatok azt mutatják, hogy az ember inkább olyan filmre ül be, aminek főhőseit utána kézbe is tudja venni, mintsem virtuális figurák kalandjaira.
Az először a 60-as években piacra dobott G.I. Joe-figurák itthon is nagyon népszerűek voltak a maguk idején és a Hasbro a film után újabb babadömpinget fog szórni a (leendő) fogyasztókra. Végre nem csak a gazdag osztálytársak jussa lesz a Kígyószemmel és a Bárónővel való játszadozás. Ehhez a Joe-reneszánszhoz pedig a cég forgatott egy 100 perces reklámfilmet is, aminek különlegessége, hogy csak moziban adják (egyelőre) és fizetni kell a megtekintéséért. A sztorival nem is kell foglalkozni: vannak jó- és rosszfiúk, plusz egy csúnya fegyver, ami pusztítást hoz arra, aki ellen bevetik. Ennyi.
Kész röhej, hogy a G.I. Joe: A Kobra árnyéka olyan agyatlan akciófilm, aminek írd és mondd, van forgatókönyve. Itt tényleg próbálkoztak az írók, tényleg akartak történetet mesélni, megkíséreltek némi hátteret teremteni a szereplőknek. A szándék nemes volt - a szkript viszont teljesen következetlen. Mindenki utálja azokat a nézőket, akik film közben noteszba jegyzetelik a hibákat, bakikat, logikátlanságokat. Rusnya egy fajról van szó, hiszen ők nem élvezni akarják a filmet, hanem fogást keresni rajta. A G.I. Joe-ban viszont valóban olyan ordító butaságok vannak, amik egy agyatlan akciómoziba sem férnek bele. (Lehet ugrani pár bekezdést, most összeszedetlen durrogás jön, ami eddig nem volt jellemző ránk.)
Kezdhetnénk azzal, hogy hiper-szuper elit G.I. Joe-k egyáltalán nem olyan hiper-szuper elitek, mint ahogy beállítják őket. Nagyjából a Halálcsillag rohamosztagosai szintjén mozognak: berohannak a képbe, hogy a pár fős ellenség leszedhesse őket. Folytathatnánk azzal, hogy emberhiány okán vagy más indíttatásból a fő-fő-fő világmegmentő küldetésre épp két kezdő Joe-t küldenek el fontos feladatot ellátni, s befejezhetnénk azzal, hogy a mindenkit egy szemvillanás alatt kivégző gonosz-duó a halom Joe mellett teljesen értelmetlen módon kinyír egy kvázi titkárnőt (laikusnak az, hozzáértőnek Cover Girl), azonban nem végez a fő-főnökkel. Vagy mindkettő, vagy egyik se, de ez így nem járja profiéknál.
De ilyesmivel nem foglalkozunk, hiszen ha filmek, akkor suspension of disbelief, vagyis félre kell rakni minden hitetlenkedést és el kell fogadni a látottakat. Persze valljuk meg, hogy a lövés helyett túl sokat beszélő és ezzel elbukó főgonosz akkora klisé, hogy mi kérünk elnézést érte. Az pedig, hogy a "sok dumát" a gonoszokat sakkban tartó főhőssel is eljátsszák, tényleg csak hab a tortán.
Szóval a szkriptet ostorozni kell. Hiába találják ki okosan, hogy miképp mutassák be nekünk a Joe-k háttértörténetét, ha csak elvétve alkalmazzák. S hiába akarják hihetetlen lángelmének beállítani a főgonoszt, ha egy kezdő bokorugró egy teljesen random ötlettől vezérelve rájön először arra, hogy csakis egyféleképp találhatott rájuk az ellenség, majd pedig a világ számos városából épp oda logikázzák ki a rosszfiúkat, ahova valóban tartanak. Tudom, mindezek nélkül film sem lenne, a világ is elpusztulna, de ha már sztorit kapott a film, akkor nem lenne szabad ennyire trehányul kezelni azt. Persze az a hülye, aki ilyesmin fennakad, főleg egy G.I. Joe-film kapcsán. Mindenesetre míg a Transformers 2 szkriptjét szándékosan lebutították, addig a G.I. Joe-ét elképzelés nélkül írták nem túl tehetséges emberek.
Nyilván senki nem a történet miatt váltott jegyet a filmre, hanem a látványért, s bár olykor nagyon jó effekteket láthatunk, sajnos (vagy szerencsére?) a gigantikus párizsi üldözős jelenet olyan, mintha egy rajzfilmet néznénk. Ha 175 millió dollárból "csak" ennyire futja, akkor lehet, hogy nem kéne terhelni a számítógépeket, nem kéne fogyasztani a processzoridőt és meg lehetne próbálkozni földhöz ragadtabb megoldásokkal.
Igazából a fent említett történetbeli hiányosságokat azonnal feledteti az, hogy a Transformers-szel ellentétben ezúttal megpróbáltak valami sztorit keríteni az akciójelenetek köré, s hiába azonos a két filmnek a producere, a G.I. Joe-ból szerencsére nem lett négy éves gyerek értelmi szintjére belőtt poénokkal operáló, szellentős techdemó. Ehelyett egy a szokásos kliséket, többek között a vicces négert használó látványfilmet kapunk, amely ugyan egy szemernyivel sem érdemel jobb érdemjegyet, mint a közepes, de legalább nem lett akkora ciki, mint a robotok második eljövetele.
Ha már ilyen ostorzó hangulatú kritikát írunk, akkor emlékezzünk meg a magyar szinkronról. Pocsék, nem egyszer magyartalan fordítással van dolgunk, összecsapott, nemtörődöm munka látszatát kelti, s mindezt az angol szöveg ismerete nélkül jelezzük. Másrészt a szinkronrendező érdemelne pár hetes eltiltást, ugyanis a film két csavarja közül az egyiket azon nyomban lelövi a szinkronhang-választással, felidézve ezzel olyan szinkrontörténeti böszmeségeket, mint a Gyűjtő vagy a Közönséges bűnözők magyar verziói. Ha már nem sikerül olyan színészt választani, akinek nincs jellegzetes hangja, aki el tudja változtatni megfelelően azt, akkor megsúgom, nyugodtan lehet két hangot használni. Annak érdekében, hogy a nézői szórakozási fok ne csorbuljon.
A G.I. Joe: A Kobra árnyéka tipikus nyári akciófilm a felejthető típusból. Sokat nem kell várni tőle és akkor nem fog csalódni az ember, főleg, ha elő tudja rántani a farzsebéből a gyermeki énjét. Mindenesetre remélhetőleg ezen a "nem kell sokat várni tőle" kategórián végre túllép Hollywood, és ha jön egy nagyszabású akciófilm akkor nem az lesz a hülye, aki nagy elvárásokkal bír. Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
G. I. Joe: A kobra árnyéka (G.I. Joe: The Rise of Cobra) színes magyarul beszélő amerikai akciófilm, 107 perc, 2009 Rendező: Stephen Sommers Forgatókönyvíró: Stuart Beattie, Paul Lovett, Michael Gordon, Stephen Sommers Zeneszerző: Alan Silvestri Operatőr: Mitchell Amundsen Producer: Lorenzo di Bonaventura, Bob Ducsay, Stephen Sommers Dennis Quaid (Hawk tábornok) Channing Tatum (Duke) Sienna Miller (A bárónő) Marlon Wayans (Kioldó) Said Taghmaoui (Brékó) Adewale Akinnuoye-Agbaje (Kőkemény) Rachel Nichols (Shana "Scarlett" O'Hara) Ray Park (Kígyószem) Byung-hun Lee (Viharárny) Arnold Vosloo (Zartan) |
