Szekeres Viktor
Transformers: A bukottak bosszúja
Legfrissebb híreink szerint Michael Bay maga kért elnézést a Transformers második részéért a rajongóktól. Mi azonban nem bocsátunk meg.
A Transformers első részén igencsak meglepődhettünk, kifejezetten fogyasztható és szerethető film lett, s csak amiatt szívhattuk a fogunkat, hogy a robotok harcára nem egyszer sötétben és (túl) közeli felvételeken került sor. (Azt már nem említjük, hogy a kamera egy pillanatra sem bírt megnyugodni, hiszen nem lehetett egyszerű feladat az operatőrnek az Optimus fővezérhez és Megatronhoz hasonló monstrumokon egyensúlyozni kamerával a kezében.) A siker Amerikában 319 millió dollárt, a világ többi részén 389 milliót fialt, és előre vetítette a Sötét lovag-jelenséget, miszerint a nézői elégedettség a 2. részre bevételkatalizáló hatással lesz. Így is történt, a folytatás minden szempontból lepipálja az előző részt.
Mármint mennyiségi szempontokból, hiszen minőségileg a vállalható Transformers-t egy pocsék Transformers: A bukottak bosszúja követte. Mondjuk mindezt annak ellenére, hogy e sorok írója is hallgattatott el nem éppen EU-konform eszközökkel olyan embert, aki amiatt panaszkodott, hogy az 1. rész története nem volt túl nagyívű és híján volt a mondanivalónak. Naná, hiszen egy óriás robotokról szóló akciómókában senki nem az esszenciát fogja keresni, hanem sokkal inkább a szórakoztatásfaktort. (A legtöbb mozi még akciót is hirdetett, miszerint a ruhatárakban ezúttal akciósan adhatták le a nézők az agyaikat, hogy semmi se zavarja műélvezetet.)
Mindezek ellenére a Transformers második része rettentő módon múlta alul az első film bájos butuskaságát, naivságát. Persze tudtuk, hogy jó folytatáshoz hűen valahogy össze kell trombitálni a régi szereplőket, hogy megint ők mentsék meg a világot. Ez Sam esetében még nem is volt gond, hiszen talált egy darabkát az ÖrökSzikrából, melyet azonnal le is passzolt barátnőjének (Megan Fox) megőrzésre, hogy nyugodt szívvel mehessen egyetemre. Ott azonban arra kell rádöbbennie, hogy az életére törnek, miközben a háttérben az Álcák ördögi terve bontakozik ki, mely révén olyan fenyegetést kell átélnie a Földnek, mint még soha. És csak egy ember mentheti meg a világot... Állj, álljunk le! Nem megy ez nekem.
Nem megy, mert már a felütés is hihetetlenül buta. Nem keresünk logikai hibákat, azok minden filmben vannak (és, hogy más tollával ékeskedjünk,
Míg az első részben csak sima, de élvezhető tinirománccal volt dolgunk körítés gyanánt, addig a folytatásban totálisan elszabadul a pokol. Olyan karaktereket hoztak be, emeltek ki, akik a film butaságát csak súlyosbítják saját elviselhetetlenségükkel és funkciótlanságukkal. Elég csak túlszerepeltetett Witwicky-anyukára gondolni, vagy a sidekick-ként a főhősökhöz csatlakozó szobatárshoz, akiből annak ellenére lesz sztár és szereplő a tervezett 3. részben, hogy nem volt néger (ld. még, vicces néger). Az ég világon semmit nem csinált, semmi szerepe nem volt, csak elmondott pár mondatot, amit bárki elmondhatott volna.
Persze bugyutaság ide vagy oda, a kritikusi durrogáson túl, pontosan tudjuk, hogy mi a válasz a "Miért kellett idáig lealacsonyodni?" kérdésre. És valóban, el kell ismernünk, hogy a negatívumként előcitált dolgok működnek, hiszen a közönség jó része odavolt a poénokért, azért, hogy Sam nem mondja ki, hogy "Szeretlek", a szellentő robotokért, amikor pedig egy nagy zuhanás után az egyik szereplő megemlíti hogy "a mogyoróimon landoltál, légyszi szállj le", kirobbant a nézőtéri kacaj. Tehát egyik oldalról a kissé sznobnak tekinthető szájhúzás áll, a másik oldalon pedig a forgatókönyvírók és a rendező gondos mérlegelése, melynek során figyelembe vették azt, hogy milyen nézői értelmi szintet kell megcélozni a poénokkal, hogy a filmet mindenki megnézze és annak bevételeit maximalizálhassák.
Ami pozitívum volt a Bukottak bosszújában, hogy Bay ezúttal nem fogta vissza magát és miután az 1. rész meglepően mentes volt a rá jellemző stílusjegyektől, most végre elővette azokat a megoldásokat amik láttán, valljuk meg, nagyon sokan magukhoz nyúlnak. Most sokkal hangsúlyosabban kaptuk meg a sínen körbeforgó kamerát (nem fárasztjuk magunkat olyan szakkifejezésekkel, mint fahrt kocsi), az amerikai hadsereg teljes arzenálját, valamint a lassításokat (a helikopter Megan Fox feje felett? Csak azért megéri újranézni a filmet.)
Természetesen a utolsó fél órára minden felpörög, hiszen a néző arra fog emlékezni, de mindez csak robbanásokban merül ki. Viszont attól függetlenül, hogy a fináléban már azon veszi észre az ember magát, hogy kezdi élvezni a filmet, tudja, hogy egy véleményt nem homályosíthat el a tűzijáték, pármillió dollár kiadással nem lehet meg nem történtté tenni a felvezetést és az egész filmet. Épp ezért kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a Transformers 2. része sajnos roppant gyenge film lett, de a nagy nyári pangásban, a heti két bemutató korában még így is szinte mindenki meg fogja nézni. Maximum bosszankodik egyet utána. Pedig a szándék nemes volt, de...
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A Transformers első részén igencsak meglepődhettünk, kifejezetten fogyasztható és szerethető film lett, s csak amiatt szívhattuk a fogunkat, hogy a robotok harcára nem egyszer sötétben és (túl) közeli felvételeken került sor. (Azt már nem említjük, hogy a kamera egy pillanatra sem bírt megnyugodni, hiszen nem lehetett egyszerű feladat az operatőrnek az Optimus fővezérhez és Megatronhoz hasonló monstrumokon egyensúlyozni kamerával a kezében.) A siker Amerikában 319 millió dollárt, a világ többi részén 389 milliót fialt, és előre vetítette a Sötét lovag-jelenséget, miszerint a nézői elégedettség a 2. részre bevételkatalizáló hatással lesz. Így is történt, a folytatás minden szempontból lepipálja az előző részt.
Mármint mennyiségi szempontokból, hiszen minőségileg a vállalható Transformers-t egy pocsék Transformers: A bukottak bosszúja követte. Mondjuk mindezt annak ellenére, hogy e sorok írója is hallgattatott el nem éppen EU-konform eszközökkel olyan embert, aki amiatt panaszkodott, hogy az 1. rész története nem volt túl nagyívű és híján volt a mondanivalónak. Naná, hiszen egy óriás robotokról szóló akciómókában senki nem az esszenciát fogja keresni, hanem sokkal inkább a szórakoztatásfaktort. (A legtöbb mozi még akciót is hirdetett, miszerint a ruhatárakban ezúttal akciósan adhatták le a nézők az agyaikat, hogy semmi se zavarja műélvezetet.)
Mindezek ellenére a Transformers második része rettentő módon múlta alul az első film bájos butuskaságát, naivságát. Persze tudtuk, hogy jó folytatáshoz hűen valahogy össze kell trombitálni a régi szereplőket, hogy megint ők mentsék meg a világot. Ez Sam esetében még nem is volt gond, hiszen talált egy darabkát az ÖrökSzikrából, melyet azonnal le is passzolt barátnőjének (Megan Fox) megőrzésre, hogy nyugodt szívvel mehessen egyetemre. Ott azonban arra kell rádöbbennie, hogy az életére törnek, miközben a háttérben az Álcák ördögi terve bontakozik ki, mely révén olyan fenyegetést kell átélnie a Földnek, mint még soha. És csak egy ember mentheti meg a világot... Állj, álljunk le! Nem megy ez nekem.
Nem megy, mert már a felütés is hihetetlenül buta. Nem keresünk logikai hibákat, azok minden filmben vannak (és, hogy más tollával ékeskedjünk,
Míg az első részben csak sima, de élvezhető tinirománccal volt dolgunk körítés gyanánt, addig a folytatásban totálisan elszabadul a pokol. Olyan karaktereket hoztak be, emeltek ki, akik a film butaságát csak súlyosbítják saját elviselhetetlenségükkel és funkciótlanságukkal. Elég csak túlszerepeltetett Witwicky-anyukára gondolni, vagy a sidekick-ként a főhősökhöz csatlakozó szobatárshoz, akiből annak ellenére lesz sztár és szereplő a tervezett 3. részben, hogy nem volt néger (ld. még, vicces néger). Az ég világon semmit nem csinált, semmi szerepe nem volt, csak elmondott pár mondatot, amit bárki elmondhatott volna.
Persze bugyutaság ide vagy oda, a kritikusi durrogáson túl, pontosan tudjuk, hogy mi a válasz a "Miért kellett idáig lealacsonyodni?" kérdésre. És valóban, el kell ismernünk, hogy a negatívumként előcitált dolgok működnek, hiszen a közönség jó része odavolt a poénokért, azért, hogy Sam nem mondja ki, hogy "Szeretlek", a szellentő robotokért, amikor pedig egy nagy zuhanás után az egyik szereplő megemlíti hogy "a mogyoróimon landoltál, légyszi szállj le", kirobbant a nézőtéri kacaj. Tehát egyik oldalról a kissé sznobnak tekinthető szájhúzás áll, a másik oldalon pedig a forgatókönyvírók és a rendező gondos mérlegelése, melynek során figyelembe vették azt, hogy milyen nézői értelmi szintet kell megcélozni a poénokkal, hogy a filmet mindenki megnézze és annak bevételeit maximalizálhassák.
Ami pozitívum volt a Bukottak bosszújában, hogy Bay ezúttal nem fogta vissza magát és miután az 1. rész meglepően mentes volt a rá jellemző stílusjegyektől, most végre elővette azokat a megoldásokat amik láttán, valljuk meg, nagyon sokan magukhoz nyúlnak. Most sokkal hangsúlyosabban kaptuk meg a sínen körbeforgó kamerát (nem fárasztjuk magunkat olyan szakkifejezésekkel, mint fahrt kocsi), az amerikai hadsereg teljes arzenálját, valamint a lassításokat (a helikopter Megan Fox feje felett? Csak azért megéri újranézni a filmet.)
Természetesen a utolsó fél órára minden felpörög, hiszen a néző arra fog emlékezni, de mindez csak robbanásokban merül ki. Viszont attól függetlenül, hogy a fináléban már azon veszi észre az ember magát, hogy kezdi élvezni a filmet, tudja, hogy egy véleményt nem homályosíthat el a tűzijáték, pármillió dollár kiadással nem lehet meg nem történtté tenni a felvezetést és az egész filmet. Épp ezért kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a Transformers 2. része sajnos roppant gyenge film lett, de a nagy nyári pangásban, a heti két bemutató korában még így is szinte mindenki meg fogja nézni. Maximum bosszankodik egyet utána. Pedig a szándék nemes volt, de...
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése