Szekeres Viktor
Made in Hungaria - Csinibaba új köntösben
Bambi? Velorexes autós üldözés? Szikorarobi? Jampecok? Jampecek? A Made in Hungaria az elmúlt évek legjobb hangulatú filmje a hazai filmtermésből. A legjobb hangulatú, hiszen legjobbnak még mindig ott a Nyomozó.
Úgy tűnik, itthon a színházi előadásból készülő filmek sikerre vannak ítélve. Elég csak a Miniszter félrelép-re gondolnunk, de a Portugál is népszerű film volt annak idején, pedig cseppet sem kommersz húrokat pengetett. (Oké, akad ellenpélda is, ami erősíti a szabályt.) Természetesen külföldi példáért sem kell túl messzire nyúlnunk, hiszen a színpadra készített Mamma Mia! filmverziója tavaly nálunk magasan a legnépszerűbb film volt, s ha akarjuk a Made in Hungariát is hasonlíthatjuk az ABBA-filmhez.
De nem akarjuk, hiszen mindössze annyi a hasonlóság a kettő között, hogy mindkettő már meglévő dalokra fűzi fel a történetet, de míg a Meryl Streep főszereplésével készült alkotás műfaja musical, melyben a főszereplők dalolászással és koreografált tánccal viszik előre a történetet, addig a Made in Hungaria inkább zenés film, ahol ugyan olykor a szereplők dalra fakadnak egy-egy sláger kedvéért, de több szám is színpadi előadásban hangzik el, fellépés formájában.
Emlékszem, annak idején eléggé ódzkodtam a József Attila színházban mára már több mint 200 előadást megért Made in Hungaria megtekintésétől, mert annyira nem éreztem közel magamhoz a Hungária meglehetősen ismert dalait és Fenyő Miklósékat. De egy idő után már nem lehetett kikerülni a darab megtekintését, hiszen a heti-kétheti színházlátogatások mellett még akkor is elfogynak a megtekintésre érdemes darabok, ha az arra érdemeseket többször is megnézi az ember.
És minő meglepetés, a Miller Zoltán főszereplésével készült darab kellemes csalódás volt, pedig valóban csak pár ismert szám köré írt librettóról van szó, melyet Tasnádi István jegyez, s végeredmény pedig valóban filmvászon után kiáltott. A meglehetősen zsenge, dalok közti szünetet kitöltő történetről elég annyit tudni, hogy Miki 4 évnyi amerikai tartózkodás után (legnagyobb bánatára) hazaköltözik családjával és elkezdi terjeszteni a hallás útján fertőző amerikai vírust, a rock and rollt. Ez azonban nem mindenkinek tetszik.
A kor és a zene miatt természetesen mindenkinek eszébe juthat a Csinibaba-párhuzam, amit azonnal odább is hessinthetünk, hiszen a Made in Hungária sokkal inkább zenés tinifilm, mely ugyan jóval kevésbé profi rendezésben részesült, mint Tímár Péter alkotása, de a végeredményt látva még talán is jól is áll az a pár magyaros (brr...) megoldás, amit Fonyó Gergely alkalmaz olykor.
A Made in Hungaria esetében nagy szerencse, hogy nem csak a zene viszi el a filmet, hanem a karaterek és a színészek is jól tették a dolgukat annak ellenére, hogy zömük nem több felskiccelt vázaltnál. Sajnáljuk is, hogy a lányoknak nem jutott nagyobb terep, de talán ez is kellett az összhatás pörgősségéhez. Szerencsére nem csak Szabó Kimmel Tamás volt jó választás a főszerepre, hanem Fenyő Iván (Röné) is végre megmutatta az ellendrukkereinek, hogy tud, ha akar, még akkor is, ha karikatúrát játszik. Melléjük persze nagyjából az összes mellékszereplőt oda lehet kanyarítani, akik szerencsére autentikusak, ahogy kell - bár várható, hogy a legtöbbeknél Scherer Péter nyakignadrágos pártfunkcija fogja vinni a pálmát.
A pörgős, olykor lelkizős, kétszer csúnyán megtorpanó sztorit remek (és avíttas) dumák, mosolyra ingerlő közbevetések dobják fel és alapozzák meg a nézők hangulatát, akik valóban igazi moziélményben részesülnek. Ha pedig egy filmet az ember végig szájának sarkában bujkáló mosollyal néz, akkor teljesen felesleges hibákat keresni benne, felróni az időnkénti bugyutaságot, mely hozzátartozott a mai szemüvegen át vizsgált korhangulathoz. (Még a rendőri intézkedések is inkább humorosak, mintsem azt idézik fel bennünk, hogy milyen cudar lehetett az élet a kommunista diktatúrában.)
Eszméletlen jó ruhák, díszletek és helyszínek jellemzik a filmet. Igaz, hogy a hangulatra valahol vicces ráhúzni az autentikus jelzőt, mert honnan tudnánk mi azt. A film is azokat a fiatalokat veszi célba, akik még nem is éltek a hatvanas években, de remélhetjük, hogy az idősebbek is bólogatni fognak a múltat felidéző elemek alkalmazásán. Jókedvű, jókedvet teremtő magyar film a Made in Hungaria, melyből ugyan nem lesz Csinibabához hasonló kvázi klasszikus, de bármikor újra lehet majd nézni, ki DVD-n, ki tévében, pénztárcától függően. (Ja, a Szukics Magdás kikacsintásért meg jár a külön piros pont.)
(Ez itt az ingyenreklám helye, de ha akad olyan, aki nem látta volna az eredeti színdarabot, az legközelebb március 27-28-29-én nézheti meg az Árpád-híd lábánál fekvő József Attila színházban.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Úgy tűnik, itthon a színházi előadásból készülő filmek sikerre vannak ítélve. Elég csak a Miniszter félrelép-re gondolnunk, de a Portugál is népszerű film volt annak idején, pedig cseppet sem kommersz húrokat pengetett. (Oké, akad ellenpélda is, ami erősíti a szabályt.) Természetesen külföldi példáért sem kell túl messzire nyúlnunk, hiszen a színpadra készített Mamma Mia! filmverziója tavaly nálunk magasan a legnépszerűbb film volt, s ha akarjuk a Made in Hungariát is hasonlíthatjuk az ABBA-filmhez.
De nem akarjuk, hiszen mindössze annyi a hasonlóság a kettő között, hogy mindkettő már meglévő dalokra fűzi fel a történetet, de míg a Meryl Streep főszereplésével készült alkotás műfaja musical, melyben a főszereplők dalolászással és koreografált tánccal viszik előre a történetet, addig a Made in Hungaria inkább zenés film, ahol ugyan olykor a szereplők dalra fakadnak egy-egy sláger kedvéért, de több szám is színpadi előadásban hangzik el, fellépés formájában.
Emlékszem, annak idején eléggé ódzkodtam a József Attila színházban mára már több mint 200 előadást megért Made in Hungaria megtekintésétől, mert annyira nem éreztem közel magamhoz a Hungária meglehetősen ismert dalait és Fenyő Miklósékat. De egy idő után már nem lehetett kikerülni a darab megtekintését, hiszen a heti-kétheti színházlátogatások mellett még akkor is elfogynak a megtekintésre érdemes darabok, ha az arra érdemeseket többször is megnézi az ember.
És minő meglepetés, a Miller Zoltán főszereplésével készült darab kellemes csalódás volt, pedig valóban csak pár ismert szám köré írt librettóról van szó, melyet Tasnádi István jegyez, s végeredmény pedig valóban filmvászon után kiáltott. A meglehetősen zsenge, dalok közti szünetet kitöltő történetről elég annyit tudni, hogy Miki 4 évnyi amerikai tartózkodás után (legnagyobb bánatára) hazaköltözik családjával és elkezdi terjeszteni a hallás útján fertőző amerikai vírust, a rock and rollt. Ez azonban nem mindenkinek tetszik.
A kor és a zene miatt természetesen mindenkinek eszébe juthat a Csinibaba-párhuzam, amit azonnal odább is hessinthetünk, hiszen a Made in Hungária sokkal inkább zenés tinifilm, mely ugyan jóval kevésbé profi rendezésben részesült, mint Tímár Péter alkotása, de a végeredményt látva még talán is jól is áll az a pár magyaros (brr...) megoldás, amit Fonyó Gergely alkalmaz olykor.
A Made in Hungaria esetében nagy szerencse, hogy nem csak a zene viszi el a filmet, hanem a karaterek és a színészek is jól tették a dolgukat annak ellenére, hogy zömük nem több felskiccelt vázaltnál. Sajnáljuk is, hogy a lányoknak nem jutott nagyobb terep, de talán ez is kellett az összhatás pörgősségéhez. Szerencsére nem csak Szabó Kimmel Tamás volt jó választás a főszerepre, hanem Fenyő Iván (Röné) is végre megmutatta az ellendrukkereinek, hogy tud, ha akar, még akkor is, ha karikatúrát játszik. Melléjük persze nagyjából az összes mellékszereplőt oda lehet kanyarítani, akik szerencsére autentikusak, ahogy kell - bár várható, hogy a legtöbbeknél Scherer Péter nyakignadrágos pártfunkcija fogja vinni a pálmát.
A pörgős, olykor lelkizős, kétszer csúnyán megtorpanó sztorit remek (és avíttas) dumák, mosolyra ingerlő közbevetések dobják fel és alapozzák meg a nézők hangulatát, akik valóban igazi moziélményben részesülnek. Ha pedig egy filmet az ember végig szájának sarkában bujkáló mosollyal néz, akkor teljesen felesleges hibákat keresni benne, felróni az időnkénti bugyutaságot, mely hozzátartozott a mai szemüvegen át vizsgált korhangulathoz. (Még a rendőri intézkedések is inkább humorosak, mintsem azt idézik fel bennünk, hogy milyen cudar lehetett az élet a kommunista diktatúrában.)
Eszméletlen jó ruhák, díszletek és helyszínek jellemzik a filmet. Igaz, hogy a hangulatra valahol vicces ráhúzni az autentikus jelzőt, mert honnan tudnánk mi azt. A film is azokat a fiatalokat veszi célba, akik még nem is éltek a hatvanas években, de remélhetjük, hogy az idősebbek is bólogatni fognak a múltat felidéző elemek alkalmazásán. Jókedvű, jókedvet teremtő magyar film a Made in Hungaria, melyből ugyan nem lesz Csinibabához hasonló kvázi klasszikus, de bármikor újra lehet majd nézni, ki DVD-n, ki tévében, pénztárcától függően. (Ja, a Szukics Magdás kikacsintásért meg jár a külön piros pont.)
(Ez itt az ingyenreklám helye, de ha akad olyan, aki nem látta volna az eredeti színdarabot, az legközelebb március 27-28-29-én nézheti meg az Árpád-híd lábánál fekvő József Attila színházban.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Made in Hungaria színes magyar zenés film, 100 perc, 2009 Rendező: Fonyó Gergely Forgatókönyvíró: Tasnádi István, Köbli Norbert Zeneszerző: Fenyő Miklós, Gulya Róbert Operatőr: Csukás Sándor Zene: Fenyő Miklós Producer: Neményi Ádám, Cirkó József Zenei rendező: Novai Gábor Szabó Kimmel Tamás (Miki) Kiss Tünde (Vera) Fenyő Iván (Röné) Valentin Titánia (Marina) Scherer Péter (Bigali) Dunai Tamás (Miki apja) Vándor Éva (Miki anyja) Hegedűs D. Géza (Miltényi) Kovács Lehel (Csipu) Orosz Ákos (Tripolisz) Szente Vajk (Kisnyírő) Lábodi Ádám (Sura) |
