Szekeres Viktor
Madagaszkár 2 - A pingvinek visszatértek
Mintha csak megfordult volna egy régi trend, de a Madagaszkár folytatása is könnyedén felülmúlja az első részt. Na, nem mintha nehéz lett volna.
Már a korai Disney-mesék óta tudjuk, hogy a legtöbb mozis, "egész estés" rajzfilmet, animációs filmet a siker esetén utoléri a végzete, előbb mozis, majd később videós folytatások, esetleg valamelyik szereplő által különállóan életre keltett spinoffok formájában, míg végül az egész franchise a tévében landol délutáni sorozatként. Vannak esetek, ahol az efféle evolúció elég jól sül el, s olykor bizony totális tévút lesz a készítők osztályrésze.
Amikor a Dreamworks Animation azt latolgatta, hogy a Shrek után melyik filmjüket futtassák ki mozis sorozatként, akkor nem tartott sokáig a ceruzavég rágása, hiszen csak ránéztek a bevételi táblázatokra és látták, hogy azokon hiába szerepelt elfogadhatóan a Cápamese vagy a Túl a sövényen, a Shrekek után mégis csak a Madagaszkár volt a legjövedelmezőbb. Ami ráadásul plusz pontot jelentett, hogy a film nemzetközi népszerűsége is hallatlan jelzővel volt leírható, még az eredeti Shrekét is túlszárnyalta. (E tekintetben nem is csoda, hogy a Madagaszkárt anyagilag minden fronton beelőző Kung Fu Panda is megkapta a folytatásra szóló ukázt.)
A Madagaszkár 2 ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt: hőseink repülőgépet tákolnak össze, hogy visszajussanak New York-ba. (Illetve hazudunk, mert egy aranyos és szívszorító visszaemlékezéssel kezdünk, melyben a 2. rész több fontos karakterét is megismerjük.) Azonban a pingvineket nem igazán repülésre teremtették, így nem csoda, ha hőseink lezuhannak, szerencséjükre azonban mindezt egy (állatoktól) népes vadrezervátumban teszik. És ekkor kezdődik a...
Izé, igazából nem kezdődik semmi. Koherens történettel ugyanis nem rendelkezik a Madagaszkár 2. Mindenki teng-leng, jópofizik, elvan - és ezt nézve a néző is jól elvan, s eszébe sem jut, hogy nem igazán van a filmben konfliktus, esetleg valami gonosz lélek, aki gerjeszti azt, inkább csak afféle minisztorik váltják egymást. Persze fél óránál előbukkan egy konfliktusra hasonlító szál, de azt is elég hamar kivégzik, pedig a nettó 75 perces játékidőbe fért volna biztosan egy, s más.
Az más kérdés, hogy nem tették rosszul a szál elvágását, hiszen a nézőnek kezdett Oroszlánkirály-érzése lenni, és egy ideig úgy tűnt, hogy a készítők is Alexet, az oroszlánt fogják középpontba állítani (ki is mondják a filmben egyszer, hogy "mindig minden rólad szól"), ami buta húzás lett volna, mert nagyjából ő a legsótlanabb, legérdektelenebb karakter az összes közül. (Julienék nem sótlanok, ellenben abszolút idegesítőek, ellenszenvesek és funkciótlanok. Nyilvánvalóan csak azért hozták vissza, hogy az első rész által újra felfedezett Reel 2 Real-nótát elénekelhessék újra, melynek magyar fordításától eltekintünk, hiszen annál már csak az volt égőbb, hogy egyes nézők még ismételgették és a szókincsükbe is bevették. Erick Morillo sem gondolta volna, hogy a slágerlistás első helyek után ismét ekkora népszerűségre tesz szert az I Like To Move It.)
Azzal, hogy elég sok szereplőt mozgattak a történetben (egy, két, há..., nyolc különálló szálat kellett felépíteni), sajnos a Madagaszkár 2 is elaprózódik, hiszen egyik állatot sem akarták hanyagolni (az öreg nénit lehetett volna, sőt a Motkánnyá átvedlő Mortért sem lett volna kár...), viszont ebből adódóan egyikre sem jut kellő figyelem. Ez persze főleg a pingvinek miatt sajnálatos, hiszen az első Madagaszkárt is - mint nagyon sokszor - a mellékszereplők, jelen esetben a pingvinek paranoiás csoportja mentette meg és varázsolta legalább középszerű mesévé. (Bízunk benne, hogy a puskaport megint egy saját animációs sztorira tartogatták. Aki nem látta a múltkori karácsonyi sztorijukat, az sürgősen pótolja.)
Azonban a fenti feladattal sikerült úgy ahogy megbirkózniuk a készítőknek. Sikert aratott az "ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit"-elv és sikerült egy olykor megható, olykor kifejezetten vicces állatos animációt rittyenteni, amit egész egyszerűen jó hátradőlve, ellazulva, a hátsó sorokban egymás hajába popcornt dobáló gyerekek zsivaja közepette nézni. Sőt, bármikor újranézni, hiszen a hiába nincs semmi emlékezetesebb pillanat a filmben, attól még kellemes élményt jelent.
(A szinkronnal természetesen ismét megannyi érdekes, általában jobbnál jobb amerikai színészi alakítást vesztünk, köztük a nemrég elhunyt Bernie Mac-ét is, de a magyar verzió abszolút korrektre sikeredett, bár semmi kiemelkedőt nem alkottak ezúttal színészeink. Azonban pár fordítói leleménynek ("majmost meglesz") és egy-két trendi szónak tutkeráj, hogy sokan fognak örülni a riszálós korosztályból.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Már a korai Disney-mesék óta tudjuk, hogy a legtöbb mozis, "egész estés" rajzfilmet, animációs filmet a siker esetén utoléri a végzete, előbb mozis, majd később videós folytatások, esetleg valamelyik szereplő által különállóan életre keltett spinoffok formájában, míg végül az egész franchise a tévében landol délutáni sorozatként. Vannak esetek, ahol az efféle evolúció elég jól sül el, s olykor bizony totális tévút lesz a készítők osztályrésze.
Amikor a Dreamworks Animation azt latolgatta, hogy a Shrek után melyik filmjüket futtassák ki mozis sorozatként, akkor nem tartott sokáig a ceruzavég rágása, hiszen csak ránéztek a bevételi táblázatokra és látták, hogy azokon hiába szerepelt elfogadhatóan a Cápamese vagy a Túl a sövényen, a Shrekek után mégis csak a Madagaszkár volt a legjövedelmezőbb. Ami ráadásul plusz pontot jelentett, hogy a film nemzetközi népszerűsége is hallatlan jelzővel volt leírható, még az eredeti Shrekét is túlszárnyalta. (E tekintetben nem is csoda, hogy a Madagaszkárt anyagilag minden fronton beelőző Kung Fu Panda is megkapta a folytatásra szóló ukázt.)
A Madagaszkár 2 ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt: hőseink repülőgépet tákolnak össze, hogy visszajussanak New York-ba. (Illetve hazudunk, mert egy aranyos és szívszorító visszaemlékezéssel kezdünk, melyben a 2. rész több fontos karakterét is megismerjük.) Azonban a pingvineket nem igazán repülésre teremtették, így nem csoda, ha hőseink lezuhannak, szerencséjükre azonban mindezt egy (állatoktól) népes vadrezervátumban teszik. És ekkor kezdődik a...
Izé, igazából nem kezdődik semmi. Koherens történettel ugyanis nem rendelkezik a Madagaszkár 2. Mindenki teng-leng, jópofizik, elvan - és ezt nézve a néző is jól elvan, s eszébe sem jut, hogy nem igazán van a filmben konfliktus, esetleg valami gonosz lélek, aki gerjeszti azt, inkább csak afféle minisztorik váltják egymást. Persze fél óránál előbukkan egy konfliktusra hasonlító szál, de azt is elég hamar kivégzik, pedig a nettó 75 perces játékidőbe fért volna biztosan egy, s más.
Az más kérdés, hogy nem tették rosszul a szál elvágását, hiszen a nézőnek kezdett Oroszlánkirály-érzése lenni, és egy ideig úgy tűnt, hogy a készítők is Alexet, az oroszlánt fogják középpontba állítani (ki is mondják a filmben egyszer, hogy "mindig minden rólad szól"), ami buta húzás lett volna, mert nagyjából ő a legsótlanabb, legérdektelenebb karakter az összes közül. (Julienék nem sótlanok, ellenben abszolút idegesítőek, ellenszenvesek és funkciótlanok. Nyilvánvalóan csak azért hozták vissza, hogy az első rész által újra felfedezett Reel 2 Real-nótát elénekelhessék újra, melynek magyar fordításától eltekintünk, hiszen annál már csak az volt égőbb, hogy egyes nézők még ismételgették és a szókincsükbe is bevették. Erick Morillo sem gondolta volna, hogy a slágerlistás első helyek után ismét ekkora népszerűségre tesz szert az I Like To Move It.)
Azzal, hogy elég sok szereplőt mozgattak a történetben (egy, két, há..., nyolc különálló szálat kellett felépíteni), sajnos a Madagaszkár 2 is elaprózódik, hiszen egyik állatot sem akarták hanyagolni (az öreg nénit lehetett volna, sőt a Motkánnyá átvedlő Mortért sem lett volna kár...), viszont ebből adódóan egyikre sem jut kellő figyelem. Ez persze főleg a pingvinek miatt sajnálatos, hiszen az első Madagaszkárt is - mint nagyon sokszor - a mellékszereplők, jelen esetben a pingvinek paranoiás csoportja mentette meg és varázsolta legalább középszerű mesévé. (Bízunk benne, hogy a puskaport megint egy saját animációs sztorira tartogatták. Aki nem látta a múltkori karácsonyi sztorijukat, az sürgősen pótolja.)
Azonban a fenti feladattal sikerült úgy ahogy megbirkózniuk a készítőknek. Sikert aratott az "ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit"-elv és sikerült egy olykor megható, olykor kifejezetten vicces állatos animációt rittyenteni, amit egész egyszerűen jó hátradőlve, ellazulva, a hátsó sorokban egymás hajába popcornt dobáló gyerekek zsivaja közepette nézni. Sőt, bármikor újranézni, hiszen a hiába nincs semmi emlékezetesebb pillanat a filmben, attól még kellemes élményt jelent.
(A szinkronnal természetesen ismét megannyi érdekes, általában jobbnál jobb amerikai színészi alakítást vesztünk, köztük a nemrég elhunyt Bernie Mac-ét is, de a magyar verzió abszolút korrektre sikeredett, bár semmi kiemelkedőt nem alkottak ezúttal színészeink. Azonban pár fordítói leleménynek ("majmost meglesz") és egy-két trendi szónak tutkeráj, hogy sokan fognak örülni a riszálós korosztályból.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Madagaszkár 2 (Madagascar: Escape 2 Africa) Rendező: Tom McGrath, Eric Darnell Zeneszerző: Hans Zimmer Producer: Mark Swift, Mireille Soria produkciós vezető: Mireille Soria, Mark Swift Szereplők: Ben Stiller (Alex hangja) David Schwimmer (Melman hangja) Chris Rock (Marty hangja) Cedric the Entertainer (Maurice hangja) Jada Pinkett Smith (Gloria hangja) |
