Szekeres Viktor
Trópusi vihar - Zagyad eldobbod
Íme, a minden igényt kielégítő komédia. Aki az alpári, nulla IQ-s poénok híve, éppúgy kiélheti magát a Trópusi viharon, mint az, aki az áthallásokra bukik.
Ennyi lenne a siker titka? Minél több réteget kielégíteni? Ben Stiller, Etan Cohen és Justin Theroux forgatókönyvírók mindenesetre így vélték és abszolút bejött minden számításuk, hiszen a közönség- és kritikai siker adott és a Trópusi vihar úgy tudott nagyot durranni, hogy eredeti filmnek számít, nem volt 70-es évekbeli, sem regényben megjelent elődje. Csak úgy lett, mert valakinek volt egy ötlete. És ilyen filmből nagyon kevésnek adatik meg a siker.
De nézzük, hogy miként is építkezik egy sikerfilm. Pár menő színész (egy method actor, egy akcióhős és egy idétlen tévés színész-bulvársztár) az utóbbi idők legnagyobb szabású háborús filmjét forgatja, mely egy vietnámi veterán bestselleréből készült. Azonban a producer kiakadását követően a rendező is kiakad és úgy dönt, hogy a főbb szereplőket jól elveszejti a dzsungelben és rejtett kamerákkal véve a reakcióikat forgatja le a filmet. Azonban a terv balul sül el és a színész-katonák hirtelen a "vietkong" markaiban találják magukat.
"Film a filmben" megoldás, azt gondolnánk, hogy az effélét mindenki kajálja, s ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk. Hiába a kritikai siker, a közönség sem az Amikor a farok csóválja című filmet, sem a Csak lazánt, sőt a Szóljatok a köpcösnek-et nem ismerte el, s még sorolhatnánk a címeket (Ember a Holdon, Adaptáció, Boogie Nights). De igazán nagyot azok a filmek sem robbantak, melyben a színészek a szerepüket játszhatták el a valóságban: hiába volt remek a Galaktitkos küldetés vagy a Három amigó... Olyan lehet a jelenség, mint a bűvészet: az ember nem akarja lelőni a poént, nem szívesen kukkant be a kulisszák mögé.
A Trópusi vihar azonban bekukkant és nem fogja vissza magát. Mintha csak a Törtetők vagy a Futottak még című tévésorozatokat gyúrták volna össze az ugyancsak közepeset pukkanó Eddie Murphy-féle Fergeteges forgatással, s ezt a mixtúrát nyakon öntötték volna némi vécés humorral (fingással, hányással, belsőségevéssel, értelmi fogyatékos viccekkel és rasszista poénokkal) és rengeteg, elsőre talán nem is mindig felfogható pikírt célzással, kikacsintással, melyek révén Hollywood végképp megkapja a magáét.
Önirónia mindenek felett, ez lehetett a készítők jelmondata. A Trópusi vihar révén bekukkanthatunk Hollywood színfala mögé, de nem annyira a filmkészítés, hanem inkább a stúdiórendszer kapja meg a tockost, mégpedig jókorát. Akinek pedig nem jön be a szatirikus és decens köpködés, az jót szórakozhat a megannyi verbális poénon (a Speier Dávid-féle magyar szinkron révén az angolul nemtudó átlagember hatványozottan többet fog röhögni, mintha feliratosan nézte volna meg, gondoljunk csak Ford Fairlane-re és az azóta szállóigévé vált, az eredeti szöveggel olykor rokoni kapcsolatban sem lévő trágár szinkronra), de akinek gyenge a lelke vagy alacsony a tűrésküszöbe, az csak óvatosan közelítsen a film irányába. Nehéz ugyanis megjósolni, hogy ez a humor kinek nem jön be. Az biztos, hogy aki faarccal figyeli az első 10 percet, annak nem Ben Stiller rendezése lesz a kedvenc filmje.
Persze szó sincs arról, hogy a Trópusi vihar év filmje címre esélyes lehetne - talán az emlékezetes jobb szó rá. Természetesen vannak kisebb-nagyobb hibái, közel sem olyan kommersz, mint első blikkre tűnik (ez nem hiba), azonban a pozitív oldalon felsorolható elemek könnyedén feledtetik a melléfogásokat, épp ezért elsüllyeszthető a "jó film" kategóriában. A harsány poénok, a látványos akciójelenetek, a parodisztikus elemek és persze a remek alakítások (ugyebár Robert Downey Jr.-tól hangos ismét minden, más kérdés, hogy felsőfokú angollal is véres verejtékkel érteni azt, amit mond) miatt nem csak egy nappal a megtekintése után fogunk emlékezni rá.
A Trópusi vihar kapcsán muszáj megemlíteni, hogy a majd 100 milliós költségvetés mellett marketingre elköltött 60 millió dollárt milyen remekül használták fel. A tipikus reklámfogásokon kívül rengeteg időt és energiát fektettek a készítők a netes tartalom előállításába: a filmben szereplő színészkarakterek saját honlapot vagy Myspace-es profilt kaptak, régebbi filmjei előzetest (láthattuk a moziban), dettó megtalálni a neten a támogatóikat, sőt a filmben forgatott film werkfilmje is elkészült, vagyis a nézők beetetése hibátlanul sikerült.
Ezt ellenpontozandó a Trópusi vihar sem Amerikában, sem nálunk nem durrant akkorát, mint azt várni lehetett volna, azonban a 2. hetes teljesítmény remekül mutatja a pozitív nézői visszhangot.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Ennyi lenne a siker titka? Minél több réteget kielégíteni? Ben Stiller, Etan Cohen és Justin Theroux forgatókönyvírók mindenesetre így vélték és abszolút bejött minden számításuk, hiszen a közönség- és kritikai siker adott és a Trópusi vihar úgy tudott nagyot durranni, hogy eredeti filmnek számít, nem volt 70-es évekbeli, sem regényben megjelent elődje. Csak úgy lett, mert valakinek volt egy ötlete. És ilyen filmből nagyon kevésnek adatik meg a siker.
De nézzük, hogy miként is építkezik egy sikerfilm. Pár menő színész (egy method actor, egy akcióhős és egy idétlen tévés színész-bulvársztár) az utóbbi idők legnagyobb szabású háborús filmjét forgatja, mely egy vietnámi veterán bestselleréből készült. Azonban a producer kiakadását követően a rendező is kiakad és úgy dönt, hogy a főbb szereplőket jól elveszejti a dzsungelben és rejtett kamerákkal véve a reakcióikat forgatja le a filmet. Azonban a terv balul sül el és a színész-katonák hirtelen a "vietkong" markaiban találják magukat.
"Film a filmben" megoldás, azt gondolnánk, hogy az effélét mindenki kajálja, s ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk. Hiába a kritikai siker, a közönség sem az Amikor a farok csóválja című filmet, sem a Csak lazánt, sőt a Szóljatok a köpcösnek-et nem ismerte el, s még sorolhatnánk a címeket (Ember a Holdon, Adaptáció, Boogie Nights). De igazán nagyot azok a filmek sem robbantak, melyben a színészek a szerepüket játszhatták el a valóságban: hiába volt remek a Galaktitkos küldetés vagy a Három amigó... Olyan lehet a jelenség, mint a bűvészet: az ember nem akarja lelőni a poént, nem szívesen kukkant be a kulisszák mögé.
A Trópusi vihar azonban bekukkant és nem fogja vissza magát. Mintha csak a Törtetők vagy a Futottak még című tévésorozatokat gyúrták volna össze az ugyancsak közepeset pukkanó Eddie Murphy-féle Fergeteges forgatással, s ezt a mixtúrát nyakon öntötték volna némi vécés humorral (fingással, hányással, belsőségevéssel, értelmi fogyatékos viccekkel és rasszista poénokkal) és rengeteg, elsőre talán nem is mindig felfogható pikírt célzással, kikacsintással, melyek révén Hollywood végképp megkapja a magáét.
Önirónia mindenek felett, ez lehetett a készítők jelmondata. A Trópusi vihar révén bekukkanthatunk Hollywood színfala mögé, de nem annyira a filmkészítés, hanem inkább a stúdiórendszer kapja meg a tockost, mégpedig jókorát. Akinek pedig nem jön be a szatirikus és decens köpködés, az jót szórakozhat a megannyi verbális poénon (a Speier Dávid-féle magyar szinkron révén az angolul nemtudó átlagember hatványozottan többet fog röhögni, mintha feliratosan nézte volna meg, gondoljunk csak Ford Fairlane-re és az azóta szállóigévé vált, az eredeti szöveggel olykor rokoni kapcsolatban sem lévő trágár szinkronra), de akinek gyenge a lelke vagy alacsony a tűrésküszöbe, az csak óvatosan közelítsen a film irányába. Nehéz ugyanis megjósolni, hogy ez a humor kinek nem jön be. Az biztos, hogy aki faarccal figyeli az első 10 percet, annak nem Ben Stiller rendezése lesz a kedvenc filmje.
Persze szó sincs arról, hogy a Trópusi vihar év filmje címre esélyes lehetne - talán az emlékezetes jobb szó rá. Természetesen vannak kisebb-nagyobb hibái, közel sem olyan kommersz, mint első blikkre tűnik (ez nem hiba), azonban a pozitív oldalon felsorolható elemek könnyedén feledtetik a melléfogásokat, épp ezért elsüllyeszthető a "jó film" kategóriában. A harsány poénok, a látványos akciójelenetek, a parodisztikus elemek és persze a remek alakítások (ugyebár Robert Downey Jr.-tól hangos ismét minden, más kérdés, hogy felsőfokú angollal is véres verejtékkel érteni azt, amit mond) miatt nem csak egy nappal a megtekintése után fogunk emlékezni rá.
A Trópusi vihar kapcsán muszáj megemlíteni, hogy a majd 100 milliós költségvetés mellett marketingre elköltött 60 millió dollárt milyen remekül használták fel. A tipikus reklámfogásokon kívül rengeteg időt és energiát fektettek a készítők a netes tartalom előállításába: a filmben szereplő színészkarakterek saját honlapot vagy Myspace-es profilt kaptak, régebbi filmjei előzetest (láthattuk a moziban), dettó megtalálni a neten a támogatóikat, sőt a filmben forgatott film werkfilmje is elkészült, vagyis a nézők beetetése hibátlanul sikerült.
Ezt ellenpontozandó a Trópusi vihar sem Amerikában, sem nálunk nem durrant akkorát, mint azt várni lehetett volna, azonban a 2. hetes teljesítmény remekül mutatja a pozitív nézői visszhangot.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése